Betűző betüző....

Csak blog vagyok.

Nem kevesebb...

-----------------------------------------------------------------------------------

Aztán rájöttem, kevesebb és több is nála... Több, mert egy blog nem érez, nem fáj, nem "sértődik" , nem élvez, boldog és szerelmes, s mivel én ezeket éreztem, érzem, nem lehetek csak az írás...

Kevesebb... mert a blog állandó, örök, ha a média tartja önmagát, nyílt, bárki hozzáférhet, s én magamhoz ezt nem engedem meg már, komfortos, lapozható, nézegethető, hozzászólható, véleményezhető, amit én sokakkal, sőt mindenkivel ellenben nyilvános válaszok nélkül hagyok. 

Ember szerettem volna mindig lenni, adni, csak jót adni... s nem belebukni a nagy akarásba. S hibáimnak hála, rendszerint pótvizsgára kötelez a sors ebben a nagy játékban  ...

Szeretek, szerettem, s ha szeretni merek mindig rá kell jönnöm, hogy valami hibádzik velem... rossz neveltetés, kibírhatatlan személyiség, az egóm, a lelkem...nem engedik hogy boldog legyek, nyilvánosan. Mert a szerelem nem egy link, amit meg lehet osztani, nem youtube oldal, nem alamizsna... két ember boldogsága... akiből a második vagyok én! :)

Ez vagyok én...  tessék engem szeretni... kérem! :)

-------------------------------------------------------------------------------------------

Aki érteni szeretnének kérdeznek, akik próbálnak  ítélni, végeznek, kik naplómban olvasnak korholnak, kik értenek is belőle mormolnak, hidegen nem hagyok senkit, aki hozzám ér, de  én mindenkit szeretek valamiért! ;)

A beteljesedést el nem érhetem, de mindig úton vagyok arra, amerre hiszem, hogy vár rám... 

Nem az a fontos, hogy szeressem  a világot, hanem az, hogy az az szeressen, aki a világ nekem!  :)