Simple vásárlói tájékoztató







EPKN

itt vagy: Eropolis > Türelmi zóna > Blog > christi24


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


christi24 blogja


EPKN
Hétköznapok, gondolatok, élet, pszichológia, vágyak, álmok, csalódottság, kiégettség, erotika,  emberek, barátok, párkapcsolat, szex.


Bevezető
#1 (2017-12-05 01:18:52)

  Mindig is azt gondoltam, hogy egyszer felnövök, és lesz egy kedves családom és lesz egy olyan ember, akinek fontos leszek az élete végéig. Szeretni fog, vigyázni fog rám, mert fontos leszek neki, és figyelni fog, kedves lesz. Azt gondoltam, hogy szerencsés vagyok, mert engem nem lehet nem szeretni. Szerettem a világot és rengeteg nagy vágyam volt, melyek úgy tűntek, hogy nagyon könnyű elérni őket. Esténként az álmaimban mindent legyőztem, minden problémán felül kerekedtem. Még a gravitáción is. Először csillagász szerettem volna lenni. Majd pilóta, azután orvos, vagy inkább feltaláló. Kitűnő tanuló voltam. Azután jöttek a változások.

  Betegség a családban, kisebb anyagi problémák, csalódások, ha nem kaptam meg valamit. Duzzogtam, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. Falun éltünk és nem volt sok lehetőségünk. Nem úgy alakult. Majd később a saját kezembe akartam venni az életem, és a főiskola mellett elkezdtem dolgozni. Nem volt mellettem olyan barátnő, barát vagy normál kapcsolat, aki - vagy amely - támogatott volna a tetteimben. Sem érzelmileg, sem tanácsokkal. Csak a családomra támaszkodhattam. Szerencsére olyan családban nőttem fel, hogy a szüleim nem váltak el, és szeretik egymást 29 éve. 

  Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ott leszek, ahol most tartok. Nincs egy normális állásom - bár volt hosszú ideig -, nincs egy normális párkapcsolatom, és nincs a hátam mögött semmi, amit elértem, 1-2 tanulmányt, vagy kisebb sikert kivéve. Mégis, nincsenek személyek - kivéve a családomat - akinek jelentenék bármivel többet is a testemen kívül. Talán 1-2 ember közelebbről ismer. De nem ismerik a teljes énemet, a legféltettebb titkaimat, a bánataimat, a csalódottságomat. Nem örököltem fullos géneket, és nincs vagyonom sem. De nem vagyok szenvedélybeteg, pszichológiai roncs, és buta sem. Átlagos vagyok. Inkább én vagyok a medián, mert szerintem sok olyan lány létezik, mint én. Csalódott és szomorú.

  Már nem olyan vidám az élet. Már nem olyan gondtalan. Van, hogy megteszem a maximumot, mégsem elég. Mert tévútra visz a választott módszer vagy a monoton üresség, az emberek hétköznapi, közhelyes, alpári, barátságtalan, flegma vagy éppen következetlen viselkedése. Viszont az élet furcsa módon kompenzál néha, és apró, jelentéktelen dolgokkal adja vissza a nekem járó boldogságot. Boldogság volt a szememben egy nagyon vidám és boldog mellényes csivava, aki mintha engem várt volna a bolt előtt, egy zene, ami megnyugtatott és elaltatott, amikor egyedül voltam, egy nagyon régi illat amin 3 napig gondolkodom, hogy minek az illata lehet; hangulatok és tárgyak, amelyek régi emlékeket idéznek fel, egy különleges személy, aki egy kedves country számot énekel nekem a Hiltonban, egy másik különleges személy, aki a barátom lett egyik napról a másikra, aki több ezer km-re nőtt fel, mégis 100km-re születtünk egymástól, és ott voltunk egymásnak, amikor már minden cérna elszakadt volna, mégis találkoztunk ebben a büdös koszos aberrált városban...

  Igen, a kettősség érződik belőlem mindig. nem mondd, hogy ilyen vagyok, vagy olyan. Boldog is vagyok, és nem is. Ember is, és nem is. Jó is és rossz is. Gyenge és erős is. Sokszor az a megoldás, ha kizárok mindent. Kizárom az embereket, az érzelmeket, befogadom a tudást, a történeteket a könyvekből, főleg mások boldogabb történeteit.

Néha meg kell állni, és elolvasni egy másik ember történetét...

120 hozzászólás |

[1-1]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.