Vége van a nyárnak? Ne búsulj, kárpótolunk a természet helyett mi téged!
PayU vásárlói tájékoztató






Naked

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > nagyhusi


Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


nagyhusi blogja


Naked
Tapasztalatok, életpillanatok szigorúan őszintén...
Dinoszaurusz vagyok... hiszek a régi értékekben.
Itt is embereket keresek.
Naiva vagyok, de vállalom...


hazugság
#93 (2014-08-30 18:17:55)

A legkönnyebb dolog a világon…
A statisztikák szerint a leggyakoribb hazugság a Hogy vagy kérdésre adott Jól válasz.
Annyira egyszerű kimondani nem teljesen igaz dolgokat. 
Van, ami csak egy kicsi lódításnak indul. Csak egy kicsivel tér el az igazságtól…
A legegyszerűbb azt mondani, a másikat védem… Nem mondom ki, nem úgy mondom el…mert nem akarok fájdalmat okozni…
Ismerek olyan nőt, aki 20 éve él házasságban, saját bevallása szerint sosem volt orgazmusa… Férje minden alkalommal büszkén meséli, milyen tökéletesek ők ketten az ágyban. Én pedig örülök, hogy nem kérdez, és ez nem az én életem. Értem a szándékot… csak igazán nem boldog egyikük sem...hisz az egyik hazudja, másikuk nem tudja…
A hétköznapok is tele vannak apró füllentésekkel… Finom az étel (brrr), nem kérek még egy szelet sütit (pedig isteni és ennék még), igazad van(miközben tudja, nem).
A szexualitáshoz is kötődnek hazugságok. Volt, amikor még én is lódítottam,,, Aztán megtanultam, nem szabad… Ma már jelzem, ha valami nem úgy történik, ahogy nekem jó. Van egy szabály, amit kedvenc írónőmtől vettem: összemagázódom azzal, akivel nem jó a szex…
Visszatérve az eredeti témához…
A hazugság megítélése egyéni. Én nem kedvelem…inkább tudjam az igazat, és dönthessek.
A megnyilatkozásaimban is ezt alkalmazom. Nem szeretek lódítani, többek közt azért sem, mert elfelejtem, mit hantáztam.  Az igazság fáj ugyan, de tiszta lapot teremt. Nem vagyok igazságosztó, nem avatkozom mások életébe. A sajátomat élem, próbálom irányítani több-kevesebb sikerrel. Barátaim, de még ellenségeim is tudják, nem fogok hazudni. Nincs értelme… A pillanatnyi nyugalom nem éri meg. Tisztán látni a helyzetet, s az alapján dönteni…na az jó.
Nem vagyok tökéletes…távol állok tőle.. Sosem vágytam arra, hogy szupernő legyek. Csak élek a lehetőségekkel, követem az elveimet. Közben próbálok őszinte lenni, s ez az esetek többségében megy. 
Más meg a maga elvei alapján él. Dönt, beengedi-e a lódítást az életébe vagy sem. Nem ítélkezem. Semmi közöm máshoz. Egy barátom szerint aki sokat kérdez, sok hazugságot hall. 
Én kérdezek, és remélem igazat hallok. És ha kérdeznek, igazat mondok.
Nagy teher. De…senki nem mondta, könnyű lesz…

1 hozzászólás |

vele
#92 (2014-08-29 01:10:43)

Valahogy úgy alakult az utóbbi években, hogy fiatalabb pasikat vonzottam, velük kavarodtam különböző kalandokba...
Mostanság helyreállt a rend... Korban hozzám illő úriember talált rám..
Vele lenni a teljesség...
Intelligenciája lenyűgöző, mindenről értekezhetünk.
Beszélgetéseink idején teljes értékű nő vagyok... Neki elhiszem, nincs más. Érzem a pillantását a melleimen, bőröm piros...éget a tekintete. Megnedvesítem ajkaimat, s látom, szívesen érezné ajkam érintését.
Tudjuk mindketten, hogy férfi és nő játssza az élet legszebb játékát.
Incselkedem vele, majd elmosolyodom, s ő pontosan tudja, mindenem az övé...
Látom, ahogy elgondolkozik azon, mit is tenne szíve szerint velem...Szeme csillog, szája csókra áll, testem pedig reagál...
Bámulatos, mi mindent kibír test és lélek a beteljesülés ígéretére!
Gerincemen végigfut újra a kéj...borzongok, a gyönyör robbanására várva...
Hm, vele minden kerek. Tudja, amit tudnia kell, és én annyira nő vagyok...
Istenem, de hiányzott már...

2 hozzászólás |

életeken át...
#91 (2014-08-24 20:42:02)

Imádom a közös csetet.
Életek, sorsok rajzolódnak előttem..
Nem rögtön kapom, csak apró darabokban.
Nem mindegyik tetszetős… sok a sérült, fáradt, olykor dühös ember. 
A közösben is olvasok apró, árulkodó mondatokat. A beszélők becsempészik életük elemeit a látszatvidámságba. 
Értem én ezt…Idegenek közt könnyebb kinyílni. Lám-lám, az arctalanságnak is van előnye.
Hihetetlen, hogy mennyi információ húzódik meg egyetlen mondatban…
Hátrány az, hogy nincs lehetőség nonverbális kommunikációra…ahhoz szükség van az érzékszervekre…
A privát az más…ott komolyabban lehet ismerkedni, beszélgetni. Ott sokkal könnyebben szakad át a gát… Hiába vagyunk idegenek, mégis gyorsabb a megnyílás.
Szeretem ezeket a beszélgetéseket. Az emberi szó gyönyörűségét. Szeretem, hogy nyíltan beszélgetünk. 
Természetesen elfogadom, ha valaki mást akar…ha sürgeti az idő, ha csak alkalmi szex kell, ha nem akar lelkizni. Ilyenkor sok sikert kívánva távozom.
Aki marad, aki időt szán rám, azzal tartalmasakat beszélgetünk….
Ezekből lesz a találkozás, a szeretkezés…olykor vad szexualitás…de mindenképp élmény….
Maradandó élmény.
Ahogy azok a barátságok, amelyek napról napra szövődnek…minden alkalommal új információval, újabb gesztussal, amely szerethetővé teszi a másikat….
Vannak barátaim…a valós és a virtuális világban is.
Látok sorsokat, olvasok fájdalmakról, megszólítok embereket…és a többség hálás a figyelemért…
Holott a figyelem, a tisztelet, az őszinteség természetes. Az én világomban az.
És megtalálom a hasonlókat…
Ezért is szeretem Lilavárost.
Meg különben is, olvasni, figyelni jó…
Emberség. 
Ez számít…

9 hozzászólás |

fantázia no. 1.
#90 (2014-08-22 19:41:17)

Velem szemben ült. Beszélgetésünk során őrizte a szemem. Figyelmes volt, hisz igyekezett tartani a szemkontaktot. Néha elkaptam pillantását, mely a melleimet simogatta. Ilyenkor elmosolyodtam. Nőiességem érzése erősödött.
Szemei csábítottak, lénye erőt és határozottságot sugárzott. Biztonságban voltam. Jó helyen.
A vacsora után elindultunk… kezemet fogta. Közelsége izgatottá tett. 
A kocsiban aztán leomlott minden fal. Csókja izgató és szívdobogtató volt. Kezei kutattak, és én vágytam, hogy sokáig tartson. Sóhajtott és az autó elindult. Tudtam, ha megérkezünk, az övé leszek. Akartam és vágytam rá. Keze a combomon pihent, minden pirosnál csókban forrtunk össze.
Mikor odaértünk, már remegtem. Valahol útközben elvesztettem az önuralmamat. Ő is a határon járt…az az egy előnye volt, hogy vezetett.
A lakásban aztán megváltozott ő is… Felém fordult, a hajamba túrt és magához húzott. Csókja követelőző volt. Megadtam magam. Keze a hátamat simogatta, majd csípőmre siklott. 
Az én kezem sem tétlenkedett. Fenekét, hátát simogattam…Éreztem feszülő vágyát, s ez gátlástalanná tett. Nem tudtam, akartam várni. Azt akartam, meztelen bőrünk érintkezzen. Kibontogatott ruhámból, miközben lesimogattam a ruhadarabjait róla. Kezeink kutattak. Lefektetett. Ajkai felfedező útra indultak. Megborzongtam, mellbimbóim megmerevedtek. Észrevette és játszani kezdett velük. A testem reagált…ujjai felfedezték rejtett zugaimat. Feje combjaim közt pihent, nyelve nem tétlenkedett. Megremegtem, mikor megéreztem a kéj lehetőségét. Keze, nyelve simogatott.
Ekkor már érezni akartam a számban, testemben… Fordultunk és én finoman csókoltam, nyaltam férfiasságát. Sóhaja, remegése biztatott. Éreztem, ahogy belekeményedik a számba.  Ekkor leengedtem őt egészen a torkomig. Felszisszent. Egy darabig élvezte, aztán irányított.
Mozdult újra… amikor belémhatolt, nemes egyszerűséggel robbant a kéj… Elöntött a nedvesség, így könnyedén mozgott bennem… hol lassítva, hol fokozva a tempót… Pozíciót, helyet váltogatva éreztem őt..mindenhol..
Testem minden porcikája érezte, élvezte az együttlétet. Átéltem a saját és az ő orgazmusát is. Annyira természetes volt a tabuk nélküliség… Ajkaimat haraptam, és felkiáltottam, amikor elélveztünk...előbb én, majd ő…
A kéj utóhullámai lassan elültek. Szájunk sarkában elégedett mosoly vibrált. Titkunk immár valósággá vált. És a vágy? Nem múlt, csak csillapodott kissé. Az idő korlátai elmosódtak.
Minden mozdulat, minden édes emlék izgalommal tölt el.
Kívánom őt… és ő is engem. 
Ui.: Szösszenetem a fantázia szüleménye…A valósággal való esetleges egyezés  csupán a véletlen műve…

Nincs hozzászólás. |

érzékek (b)irodalma
#89 (2014-08-22 05:34:30)

Érzékszervek...
Csodálatos adományok. Mindent át- és megélhetővé tesznek.
Amíg távol van, csak sejteni lehet erejét, ránk kifejtett hatását.
Látás: legtávolabbi érzékelésünk. Az első benyomás. Megtapasztaljuk a hétöznapokban is és itt, Lilavárosban is.
Hallás: még ezt is átélhetjük a poliszban, ha valaki vállalja, hogy hangot is ad...akár a képnek, akár gondolatainak.
Tapintás: no ehhez már valódi közelség kell. Imádok megérinteni másokat..érzem, ahogy a bőr alatt izmok feszülnek...ahogy kezem simogatására megérkezik a válasz...s a másik keze félrelök vagy épp simogat.
Szaglás: mindenkinek van egy rá jellemző illata, ami annyi mindentől függ. Legszebb illatunk a feromoné, amelyet orral nem, de aggyal tökéletesen érezhetünk...minden hatásával együtt...
Ízlelés: a legmerészebb, hisz négy érzékszerven már átengedtük a másikat, az élményt. Látszólag egy lépés hiányzik a teljességhez...amikor megízleljük a másikban rejlő csodát...
Az érzékek birodalma viszont még nem teljes...kell a lélek érzékelése is. Ehhez vezet az öt ajtó, s a hatodik dönti el, ki marad, ki távozik..
Hisz mit ér az íz, ha az illat nem jó...Mit ér egy mély hang, ha a csók íze nem bizsergető...
Szeretem az érzékeimet...az általuk közvetített egységet értékelni, elengedni vagy elfogadni.
Az érzékek birodalma hívogat....szeretek ringatózni ott benn...
Míg a látás becsaphat, a hang elvarázsolhat, az illat fogva tarthat, az érintés kábíthat, s az íz elandalíthat...addig az öt összhatása átszűrve a léek hullámain teljes harmóniát ad.
Szeretem az összes érzékszervem. Együttesen még sosem csaptak be.
A boldogságos eufórikus állapotom is nekik köszönhető. 
Érzékeim befogadják, érezhetővé, élvezhetővé teszik a világunkat.
Jó ez most..
Nagyon jó.
Érzek, érzékelek..majd talán kell több is.
De most így jó...

Nincs hozzászólás. |

kamu és egyéb érdekesség..
#88 (2014-08-19 02:14:49)

Pár napig távol voltam Eropolistól.
Jó volt a valóságot megtapasztalni, meg aztán megtaláltam azt, akiért jöttem...
Ám hiányzott a város, hiányoztak a barátok.
Erre belecsöppenek értelmetlen vitákba, beleütközöm a kamus kifejezésbe...
Elmondtam a közösben, de megteszem itt is.
Nagyon könnyű bántani másokat, de se szebb, se okosabb, se több nem leszek általa...
A másik...csak az bánthat meg, akit pajzson belül engedek...Egy számomra ismeretlen, arctalan valaki nem bánthat...
Egyszerűen nem teheti. 
Beszól? na és akkor mi van? Beesik az eső.
Sérteget? Ugyan már! Nem kell tudomást venni róla...
Szeretem a monitor mögött lapulókat, akik megmondják, mi a tuti...
Ja, mert arccal tenni nehezebb.
Sose bántanék senkit azért, mert a munkahelyemen a főnököm bántott.
Itt meg pláne nem.
No mindegy...
Kamusok...
Én úgy utálom ezt a szót. Annyira nem értek egyet a használatával...
Veszélyes dolog...
Olyan könnyen kimondható...és mindig az kiabál, akinek a háza ég...
És vajon az mennyivel több, aki meggyanúsít másokat?
Hm..Eropolis a társadalmunk kicsiben. Nem az a baj, hogy különbözünk, hanem hogy közben másokba taposnak egyesek...
Pedig itt is emberek vannak...szép számmal..
Botlanak, elesnek, talpra állnak..
Én naiva vagyok, és még mindig hiszek, segítek...
Viszont bepöccenek, ha valaki átver, vagy hülyét játszik velem...
Szóval azt hiszem, ez a város sem más, mint a valóság...bár talán egyszer tényleg érdemes lenne egy találkozót tartani...
Ki az, aki vállalja önmagát? Úgy, ahogy van..
Nem, amilyennek láttatja magát...
Nem, nem vagyok keserű... inkább tárgyilagos.
Jaj, majd elfeledtem..nagy kedvencem a közösben való üzengetés...
Amikor nekem szól az információ, de másnak mondják mintegy példabeszédként...
Úriember leku...áz (semmi nem volt köztünk), mert mutattam magam (ruhában!) a közösben...
Elküldöm. Ekkor másnak mondva, nekem címezve megtudom, milyen rosszak is egyesek..mert nem fogadják el a bocsánatkérését...
No, ezek az újdonságok.
Szeretek itt lenni, hisz vannak páran, akik szívem csücskei lettek...
S a beszélgetőpartnereim kedvesek, intelligensek...
Hiszem, hogy minden találkozásomnak oka van és mindenki, aki kilép, okkal nincs mellettem.
Vonzom a hasonlókat.
És ez épp elég...

7 hozzászólás |

ütközések
#87 (2014-08-13 23:52:19)

Egyik kedvenc filmem...ajánlom mindenki figyelmébe.
Mégsem a film miatt gondolkodtam el..
Mit jelent a szó?
Ütközés: valamilyen baleset, amelyben veszteségek érhetnek (emberi és anyagi veszteség)
Ütközés: valaki testi kontaktusba kerül a másikkal, és ellentétes erők feszülnek egymásnak...
Ütközés számomra az, amikor lelki és fizikális érintkezés történik...
Minden beszélgetés, minden találkozás egyfajta lélekhullámot indít el, mely végigfut embereken, történeteken át.
Ma sok beszélgetésem volt... hihetetlen történeteket hallottam.
Az élet nagyon jó játékmester, érdekes lapokat oszt, s a többség ügyesen játszik.
Minden történet szépen kerekedik, lassan egésszé áll össze...
Nincsenek események önmagukban..tegnapi találkozásom a mában is továbbél. 
Ütközéseim során apró puzzledarabokat találok, melyekből egy kép formálódik... 
Mindenki hozzátesz, igazít rajta.
Imádom a tartalmas, vitalehetőségeket rejtő, agyat izgató beszélgetéseket, ütközéseket...
Ezekben nem az erő a lenyűgöző, hanem a tartalom.
Délután, indulás előtt feküdtem az ágyamon. 
Végiggondoltam az elmúlt napok eseményeit. 
A tegnapi  találkozást, annak hatásait testemre, lelkemre, az életem aktuális történéseit, az emberséges emberek társaságában töltött időt, Eropolisos beszélgetéseimet...
Gondolkoztam, és elmosolyodtam...
Jól vagyok. Nagyon jól...Pár hónapja nem hittem volna...akkori ütközésem pusztított...A maiak építenek...
Mosolyogtam egész nap...
Este újabb pozitívumok jöttek...
Végre minden rendeződöni látszik..
Kinyíltam..
Istenem, de jó ez:)
Na, ütközök még párat...és lecsitítom másét..

1 hozzászólás |

fény(l)ek
#86 (2014-08-10 23:33:16)

Karinthynak van egy novellája, amiben elmeséli találkozását fiatalkori önmagával. Az ifjú számonkéri az álmait...felnőtt személyiségén..
Elgondolkoztam.
Kisebb koromban megvoltak az álmaim. Nem extráztam, férjet, gyerekeket, munkát akartam. Akkor ez volt a boldogság.
Játékaimban királylány voltam.
Ahogy nőttem, ráálltam az álmok végrehajtása projektre...
Gyorsan lemaradtam másoktól...a házasságot halogattam...nem éreztem, hogy ekkorát kell lépnem.
No mindegy..
Barátosnémnál töltöttem a hétvégét..barátságunk jócskán nagykorú már...
Felelevenítettük lányságunk korát, s az álmaink is előkerültek. Létünk térképe folytonosan fedi fel magát, de van még fehér folt.
Sírva nevettünk múltbéli magunkon, és ugyanakkor...volt irigység bennem a régi naivitásom miatt..
Magam elé álltam, és feleltem ifjúkori énem kérdésére...
-Mit váltottál valóra az álmaimból?
A válasz, szinte mindent...Menet közben változtattam olykor...hisz amit gyermekként gondoltam, nem ugyanaz közelről.
Máskor nem alkudoztam, ezért orcára hulltam..
Barátnőm hallgatott, majd megszólalt:
- A lelked ugyanolyan. Bármi történt, az szép maradt.
Tiltakoztam volna, de leintett.
- A fiam szerint szép fényed van...
Elmosolyodtam...
Három és fél éves szívem csücske fényesnek lát.
Egykori énem mindig bennem élt...nem lázad, hisz végig velem volt...Tudja, nem csak rajtam múlt. Kérdése sem számonkérő, inkább tisztázó volt.
Jól vagyok. Pozitívan nézem a világot. Annyi minden vár rám...
Vannak még vágyaim, régiek és újabb születésűek is...
Remélem, fényem kitart..

6 hozzászólás |

credo
#85 (2014-08-06 01:10:21)

Hiszek... 
Nem létezhetek bizonyos hitrendszer nélkül. Ahogy mások sem..
Hiszek abban, hogy semmi sem történik ok nélkül. Minden, ami életem része lesz (közel vagy távol), az okkal érkezik. Ahogy a távozás is okkal történik...
Hiszek abban, hogy az emberek alapvetően jók...csak bizonyos helyzetekben rosszul döntenek...
Hiszem, hogy jó úton járok, és utam végéről visszatekintve mosolygok majd..
Hiszek az elveimben, melyek alapján élek...
Hiszek az értékeimben, melyeket tisztelek és elfogadok...
Hiszek a gyermekeimben...abban, hogy jó alapokra építve eljutnak odáig, ahova indultak..
Hiszek a szó erejében...tudom, hogy minden szónak súlya van, s a kimondott szó sebezni és gyógyítani is képes...
Hiszek a tettekben...hisz van, amikor a szó nem elég.
(Inkább felsegítem az elesettet, mint szurkoljak neki távolról)
Hiszek abban, hogy sokszor azzal is segítek a másiknak, ha megölelem, meghallgatom.
Hiszek a szerelemben. Át kell élnünk.
Hiszek az emberségben, a szeretetben, a barátságban, a mesében, a valóságban, a bocsánatban, a döntéseimben,a szépségben, a jóságban, a világbékében...
Hiszek abban, hogy hinnem kell..
mert a klasszikust idézve: "hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet"
S majd elfeledtem...a legfontosabbat...
Hiszek önmagamban...

1 hozzászólás |

nyitott tenyér...
#84 (2014-08-04 04:55:56)

Burokban nevelkedünk életünk első kilenc hónapjában...
A burok véd...sok mindentől...
Kell az élethez. A kezdethez.
Viszont utána ki kell jönni belőle, mert életképtelenné válunk....
Nem kell segítség...hisz erősödünk a küzdés által.
Így van ez a szeretettel is.
Ha valakin szeretünk, szeressük nyitott tenyérrel... hogy pihenjen, ne raboskodjon...(ha becsukjuk, megöljük)
Nem segítek, ha megoldom a problémáit.
Egy pillangót sem szabad a bábból kisegíteni..hisz szép lesz ugyan, de repülni sosem fog....
A szeretet fontos. Nem jár alanyi jogon. De nem küzdeni kell érte, hanem kiérdemelni.
Én sokakat szeretek. Szeretem kimondani.
Szeretem, ha valaki önmaga, nem játssza az eszét.
Szeretem, ha önmagam lehetek és nem kell jóppofizni azzal, akivel nem akarok.
A legnagyobb gond az volt, amikor valaki birtokolni akart...azt nem bírom.
Nem a törődést látom benne..hanem az önzést.
Nem büszkeséggel tölt el, hanem taszít.
Itt sokan birtokolni akarnak. Csak vele beszélgessek, privizzek, jöjjek ki a közösből...
Nem értem...
Miből gondolják, ez bejön?
Bárkinek is?
No mindegy...én csak szeretek embereket, botor módon azért, amilyenek...
Nem stimmel valami.
Velem.
Már megint.
Veszett ügy.

10 hozzászólás |

játsszunk...
#83 (2014-08-02 05:04:47)

Ajánlok egy új és érdekes játékot...
Játsszunk tiszta fejjel (amíg lehet), őszintén...
Nehéz játék. 
A feladat egyszerű(nek tűnik).
Nincs más dolgod, csak felvállalni önmagad.Nem azt, aki lenni szeretnél, hanem aki valójában vagy.
Nincsenek sem valós, sem képzeletbeli előnyeid...
A játék során nem kell minden szabályt betartanod, néhányat megkerülhetsz, másokat megszeghetsz...de ekkor bónuszpontjaid elveszted.
A pályán ketten vagytok. Mindketten tudjátok a szabályokat.. nincsen előnyben senki.
Közösen kell cselekednetek. 
A játék során minden szabadidőtöket együtt töltitek. Kényeztetitek testeteket és lelketeket. Mindketten a magatokét és a másikét is.
Nincsenek súgók, bár néha egyesek úgy érzik, joguk van beleszólni az életetekbe. 
A döntés a tiétek, kit és mit engedtek be saját világotokba.
Tiétek a tér és a idő adta lehetőség.
Ti döntötök, merre mentek, meddig maradtok egy helyen.
A játék célja az, hogy az úton együtt tudjatok haladni.
Ki győz?
Aki nevetni, szeretni tud a út végén...

2 hozzászólás |

mese mese (m)átka
#82 (2014-07-31 06:40:40)

Mindig tudtam, a mesék élnek.
Mindig nevettek rajtam, amikor felhőkbe történetet képzeltem.
Vagy amikor kislányként hercegnő, indiánlány voltam...
Bűvész kedvese szerettem volna lenni...
Vártam a királyfit, aki értem jön...
Aztán felnőttem, s a mesék megkoptak...
Sosem voltam igazi felnőtt, gyermeki lényem ott bújkált mindig.
Az idő telt.
Már férfivá érett a herceg, bolondos lánnyá váltam, feledtem a bűvészt.
Megtaláltam őt, aki se álruhás nem volt, se herceg.
Bíztam, ő az én párom...
Az volt..kicsit. Viszont éltre szóló ajándékot kaptam tőle: két fiút.
Gyermekeim mindig saját meséket hallgattak...olyan anyamesét...
Hőseim erősek és erényesek voltak, akik hittek a csodában.
A varázslat körülvett minket.. 
Szeretetcsöppek, megértésmorzsák, elfogadásillatok voltak mindenfelé.
Aztán a gonosz győzött. Itt nem volt esélye a jónak.
Ekkor új életre keltek a mesék...életmesék lettek.
Kacagtató, meghitt, indulatos, kiábrándult fejezetek követték egymást..
Nemrég megállt a történet a boldogság ígéretével... Aztán kiderült, csalimese volt. Vagy inkább nem volt mese.
Leültem, megbeszéltem magammal...
Új fejezet kezdődik régi-új szereplőkkel, új kalandokkal.
Kicsit tétováztam, merre induljak.
Aztán a virtuális mesevilágba jutottam...találkoztam hercegnővel és kobolddal, varázslóval és kisinassal, ördöggel és angyallal, cserfessel és hallgataggal, szigorúval és engedékennyel, csalóval és csalhatatlannal, szókimondóval és visszafogottal, hőssel és áldozattal...
Tegnap azt hittem, megérkezett a herceg, de kiderült, mégsem...
Most egy útelágazódás elé értem...firtatom, merre tovább...
Van a rejtélyes varázsló, aki figyel és mindent észrevesz...sőt..tud is sok mindent.
Van a kedves szívkirály, aki mosolyával és magasságával hódít.
Van a fiatal szerelő, aki bizserget...
Van a tudós, aki humorával nyűgöz le..
És van a szép, aki nem is keres tán senkit...
Sokszereplős mese... és mindig újabb szál csavaodik bele.
Vannak segítőim és gátlóim..Olyanok, akik ismernek, olyanok, akik nem...
Ítélnek, pedig nem hallgatták meg életmesémet.
Egy dolog biztos, ez a mese önmagát írja...
Bar..az alapokat én raktam le..- nagyhusi mese készül...
A varázslat él...
Én mondtam.


2 hozzászólás |

mea culpa
#81 (2014-07-28 16:39:58)

Beszélgetek cseten. Pontosabban beszélgetnék.
Mert nincs idő. Sietni kell. Gyorsan talizni, gyorsan dugni, gyorsan feledni...és menni tovább...
Gyorsan élni, gyorsan halni...
Gyorsan enni, gyorsan inni, gyorsan aludni.
Nagy az én vétkem...lassú vagyok.
Mindennek megadom a módját....az evésnek, az ivásnak, a szeretkezésnek, a pihenésnek...
Ifjú titán csetpartnerem közli, hogy gyorsan kérdez, gyorsan válaszoljak, ne tartsuk fel egymást...
Amikor eme szellemben cselekszem, letilt...
De most komolyan. Ha valakivel beszélek, és elköszönök, mert nem őt keresem..miért tilt le? Miért hiszi, hogy bármikor is zaklatom azzal, hatoljon a testembe? Vagy azt hiszi,küldözgetek apró ajándékokat? 
Nem értem. Ezt sem.
No, de mindegy is.
Bűnös vagyok. 
Keresek. Olyan valakit, aki kicsit többet akar puszta luknál...(mert hát arra ott a konnektor...)
Bűnös vagyok. 
Testemhez nőtt a lelkem. Nem működnek, csak együtt. 
Bűnös vagyok. 
Gondolkodom. Beszélgetek. Aggasztó betegségem van. Intelligenciának hívják... csak akkor dobom le, ha a másik oldalon sincs..(akkor se teljesen)
Bűnös vagyok.
Hiszek..emberekben, célokban, mindenben, amiben értelmet látok.
Mea culpa.
Ez vagyok.Ilyen.
Tiltólistás. Akinek súgva (is) köszönnek.
Szókimondó. 
Dinoszaurusz.
Eropolisz lakó.
Bűnös...
Fúj...

7 hozzászólás |

szereptévesztés
#80 (2014-07-24 16:52:01)

Megint és újra szembesültem azzal, hogy senki sem az, akinek látszik...
A pszichológusok szerint a társadalmi elvárások szerepeket kényszerítenek ránk. Meg kell felelnünk annak, amit elvárnak tőlünk.
Én szeretek polgárpukkasztó lenni...látni a kizökkent embereket.. kiesve a komfortzónából vagy épp hazugságból...
Az ismerkedés során mindenki igyekszik a szebbik arcát mutatni, ezért a róla kialakult kép fals lehet. A személyes találkozás során minden kiderül (vagy mindenki derül?).
A képeim valósak, de a biztonság kedvéért megmutatom magam kamerában is a találkozó előtt, hogy legyen választási lehetőség. Nem szeretem a zsákbamacskát..(mert állatkínzásnak tartom..)
És akkor a másik oldal... 
Magát domnak mondó úriember könyörög azért, hogy alázzam...vagy hazaviszlek tali után, de aztán eszébe jut, hogy elígérkezett valahová...hívlak majd, de mindketten tudjuk, sosem fog...
Tévedés ne essék, nem várok én senkitől sem többet, mint magamtól: figyelmet, tiszteletet és időt...és igazat.
Még szerencse, hogy nem vagyok a beborulós típus.
A baj az, hogy nem mindenki azt a szerepet veszi fel, ami a személyiségéből fakad.
Aki fél elköteleződni, az ne írja: komoly kapcsolatot keresek.
Aki dom, legyen az, aki sub, viselje...
Aki csak szexet keres, ne ígérjen fűt-fát...
Én nem fogom azt mondani, alkalmi szexet keresek, mert nem igaz. Nem mondom, hogy sub vagyok, mert képtelen lennék rá. De nem vetem meg egyiket sem...
Sőt, senkit sem.
Amit megvetek, az a hazugság...
Hisz minden napvilágra kerül..előbb vagy utóbb.
Inkább legyek "bunkó" az őszinteségem miatt, mint hazug..
Csak azt ígérem, amit betartok.
Én szeretem az itteni életet. Szeretem a lakók általam ismert részét.
Elfogadok mindent és mindenkit, csak azt döntöm el, kit engedek az életembe és kit nem...
Ehhez meg jogom van. 

7 hozzászólás |

smink nélkül
#79 (2014-07-22 19:09:50)

Két napja láttam egy klipet, és azóta kavarog a fejemben.
Én lusta nőci vagyok...nem kelek korábban, hogy kisminkeljem magam..
Pedig világunk elvárná. Nőiességünk egyik mércéje a smink..
Fiatal lányok vakolják magukat, hogy megfeleljenek a trendeknek.
Világunk a tökéletességre törekszik..a photoshop biztosítja ezt..
Sztároktól várják többnyire, hogy tökéletesek legyenek, ne emberek...
Ez a klip elgondolkoztatott...
Minden ember egy-egy történet. Hajlamosak vagyunk távolról, kívülről ítélni..
Mert könnyebb..mint odamenni, kérdezni, megismerni..
Én megteszem...ismerkedem, meghallgatom, elfogadom.
Nem ítélkezem, nincs jogom hozzá...
Cserébe itt állok...én magam..amilyen vagyok...smink nélkül...
Saját történettel.
Vággyal mások történetének megismerésére...
Mert nem minden igaz, amit látok...
Lehet csak sminkelve van..
Amögé szeretnék látni.
Ha lehet.

4 hozzászólás |

fail
#78 (2014-07-20 17:07:12)

Nem szokásom megosztani leveleket, most sem teszem...de egyszerűen kihagyhatatlan...
Feljöttem, s örömmel tapasztaltam, levelet kaptam..
Elolvastam, és akkorát nevettem rajta, hogy a szomszédok is hallották...
A lényeg. Levélíróm közölte, hogy látja, van intelligenciám, csak azt nem érti férfi létemre miért adom ki magam nőnek..
Megadta a pszichológiai szakvéleményét is.
Sőt, közölte, a képeken nem én vagyok, mert nem nézhetek ki így.
Komolyan mondom, rég mulattam ilyen jót. Meg is köszöntem neki.
Ezek szerint, jól tartom magam..
Összességében azt kell mondanom, feldobta a napom..
Még most is mosolygok, ha eszembe jut... :D

10 hozzászólás |

ez van
#77 (2014-07-19 17:21:47)

Rájöttem, hogy elrontottam az egészet.
Jöttem itt a buta elveimmel... őszinteség, tisztelet...
Itt nem ez kell...
Ez a közösség nem az, amire számítottam. Teljesen mások a játékszabályok.
Hazudj, válj mássá, mint aki vagy.
Játssz macsót és démont, nem baj, ha távolról sem vagy az....
Magas szexkultúrával lehet, hogy rendelkezik, de alapvető intelligenciával nem...
Szövi a szavakat mondatokká, de nem lép ki az arctalanságból...
Humora nincs, csak végtelen egója...
Bevallom, kissé elkeseredtem..
Nem...nem kicsit.
Az egyik út, hogy olyanná válok, mint a többség...
A második maradok önmagam- ez a nyerő
Vagy kilépek...

Gyűlölök megfutamodni...
Meg aztán találtam itt gyémántokat...
Értük jó itt lenni.
Meglátjuk...

7 hozzászólás |

ajándék
#76 (2014-07-18 18:19:58)

Ajándék…
Rengeteg van belőle. Ha belegondolok, minden ajándékká válhat. 
Egy csoki, egy virág, egy könyv..
Édesanyámtól azt tanultam, sosem az ajándék értéke számít, hanem a szándék, amivel adod.
Ha tiszta a szándékod, ha szívvel adod, akkor teljesen mindegy, mi az ajándék maga…hiszen a szeretetedet, figyelmedet adod a másiknak.
Hiszem, hogy ajándékozni jó…
Amikor ég-föld leszakad, amikor minden olyan nehéz, akkor nagyon jól esik egy mosoly…ajándékba…
Én szívesen adok ajándékot csak az öröm kedvéért. Nem alkalomra, mert az olyan, mintha kötelező lenne…
Nem vagyok gazdag…pénzben nem…
Mégis képes vagyok ajándékot adni. Bármikor…csak az öröm kedvéért.
Szeretek én is ajándékot kapni…és kapok is. Egy őszinte szó, egy érintés, egy csók mind-mind ajándék..
Sosem bántam meg, ha ajándékot adtam, sosem vártam viszonzást érte.
Ma életem legszebb ajándékát kaptam. Az egyik barátom pár napot nálam tölt. Beszélgetés közben elhallgatott és nézett. Megkérdeztem, mi a baj…
Azt felelte:
- A világ legostobább embere, aki elenged téged. És a legszegényebb, ha tényleg ott hagyod.
Nem tudtam megszólalni…
Ezt is megéltem…

1 hozzászólás |

summázás
#75 (2014-07-17 03:57:23)

Újra csörtéket vívtunk a közösben...
Újra a fiatalságból indultunk, aztán filozofikus távlatokat fogtunk át.
Ifjú ismerősöm két dolgot dobott az arcomba:1. 22 évével többet élt meg, mint én...2. eltévedtem, mert itt dugni akar mindenki. Ne várjak kapcsolatra, mert ez szexoldal.
Erről ennyit.
A filozófálás...Miért is járnak ide a nők és a férfiak?
Nemrég hallottam, a férfiak többsége az ingyen numeráért jön... Ezen elméláztam...Hogy is van ez?
Ki az, aki azt hiszi, hogy ma bármit adnak ingyen?
Meg aztán...Én értem, hogy ez szexoldal..de azért valami alapvető tisztelet nem kellene?
Sose néztem a pasikat farokhordozónak...eszembe se jutott.. Az se, hogy lehúzzam őket...sőt.. 
Nem jutottunk dűlőre..mindenki elmondta negatív tapasztalatait...sérelmeit.
Szerintem az oldalnak az örömről kéne szólnia, ehelyett annyi fásult ember van itt, hogy az csoda..
Aztán, egyre több a kérdés, ki van a képeken...
Erre mindig rácsodálkozom, hát ki lenne??????????
Minden képemen én vagyok, kivéve a bugyisat..mert azon egy bugyi van...meglepő módon.
Hm..egyre furább ez a világ...
Én még jó helyzetben vagyok, hisz privizek, beszélgetek a közösben is, találkozom...
Mások tapasztalatai nem befolyásolnak, csak elgondolkodtatnak...
Sok kérdés..és a válaszok annyira különbözőek...
Én nem akarok bántani senkit, de biztos néha besikerül...de nem szólogatok be, nem alázok másokat...itt még néhányak humora is vitriolos..ha humor egyáltalán...
No megint érdekeset beszélgettünk..
Kalandom Erotikavárosban folytatódik...mert még jó itt..a barátok miatt...a találkozásokért...
Csak tényeket soroltam...

5 hozzászólás |

tánc
#74 (2014-07-13 16:14:27)

Sosem voltam kecses és törékeny, de a tánc mindig érdekelt...
Szeretem a szenvedélyét, a lágyságát, azt a szabadságot, amit érzek, ha táncolok..
Mondják, a tánc egy vízszintes vágy függőleges megfogalmazása...ez így igaz.
Volt több párom már a táncban is..
Ő fiatalabb volt tőlem...sokkal fiatalabb.
Tanított. Egy érdekes koreográfiát tanított egy fontos alkalomra...
A furcsa az volt, hogy ismertem gyerekkorától..fura viszonyunk volt. Rajongott értem, én pedig nem tudtam, mit kezdeni vele..
Ő volt a párom...csak szigorúan a táncban.
A próbák alatt is érezhető volt a vibrálás. A keze a derekamon, a tekintete, mely őrizte a szemem...
Találkozáskor az üdvözlő ölelés, a száj sarkába adott puszi...a véletlenül ott maradt kéz a popsimon...
A kellemes orgánuma simogatott, nevetéseink lélekemelők voltak...
Megbeszéltük, kívánjuk egymást..de nem lesz több köztünk barátságnál...
Mai napig barátok vagyunk, és a mai napig vibrál köztünk a levegő....
Nincs bennem hiányérzet. Nem bántam meg semmit. 
Van közös dalunk, van táncunk, ő az egyik, akire bármikor rábíznám az életem is...
Ha a szemébe nézek, látom, milyen, amikor valakit a legtökéletesebbnek látnak...
És miért ma? 
Mert ma vele találkozom és táncolni fogok...
Hm...isteni lesz.
 :pirul: 

7 hozzászólás |

uff
#73 (2014-07-12 17:52:59)

Sosem értettem a pikírtséget az oldalon. Igyekeztem is távolmaradni ettől a viselkedéstől.
Bevallom, bosszant néhány dolog.
Rgyrészt az, amikor valaki két mondat után ismer, és diagnózist állít fel.Biztos magányos vagyok...
Sosem kellett másik ember ahhoz, hogy jól érezzem magam.
Persze jó, ha van valaki, aki ad az idejéből, de önállóan állok a lábamon, teljes az életem.
A másik, az adatlapomon nyomatékosan jelzem, hogy látom a kort, de ha beszélgetek, akkor nem számít. Nem kell rákérdezni, nem vagyok hülye....ha fiatalabb és beszélgetünk, akkor az azt jelent, nem zavar a kor.
Nem hiszem, hogy ezek szörnyű kérések...
Na, kimorogtam magam.
Én szeretem ezt a várost. A lakói többségét is. Sose bántanék szándékosan senkit. Tudom, engem is félreértenek sokszor, hisz szűkszavúan közlöm, amit gondolok. Nem kell egyetérteni, de megváltoztatni sem.
Sőt, ítélkezni sem.
Unom azt, hogy mert más gonosz volt valakivel, az rajtam törleszt...
Sose növök fel, de azt megtanultam, nem büntetek mást a harmadik butasága miatt.
ÉN BESZÉLGETNI, ISMERKEDNI JÖTTEM.
Nem akarok szebb, jobb lenni önmagamnál.
Azokat keresem, akik elfogadnak ilyennek. Barátként, partnerként, esetleg párként.
Nem küldöm el azt, aki számít rám, szinte mindenkivel beszélgetek, de n privinél többet nem tartok fairnek.
Akkor már nem teljes a figyelmem...
Szóval juszt is jól fogom érezni magam itt.
A manóba is...

6 hozzászólás |

sajnos
#72 (2014-07-10 15:54:41)

Tegnap illetve ma hajnalban beleszaladtam egy veszekedésbe, vitába, szájkaratéba.
Nem résztvevőként, csupán olvasóként..
Én nem értem, mi szükség van arra, hogy közösben (de privátban is) beszólogassanak egymásnak.
Kifejezetten kedvemet szegte, pedig nagyon jó beszélgetésseink vannak éjszakánként.
Én beszélgetni, ismerkedni jövök, nem túlfejlett egók értelmetlen szócsörtéjét olvasni.
Ha valakit az tesz boldoggá, hogy beszólogat másoknak, ám legyen. Bár készüljön fel arra, hogy előbb-utóbb emberére talál.
Én megtanultam, nem vitázom azzal, aki nem képes érveket hozni. A te hülye vagy! - az nem érv. Viszont kiválóan minősíti önmagát, aki másokat sérteget.
Nem látom értelmét a bántásnak. 
Elment minden hangulatom a közöstől, de szerencsére a beszélgetőtársak jöttek velem. Így sikerült megmenteni az estét.
Pedig...
Szeretem a közös csetet. Szeretem, amikor jó, vagy sikamlós a téma. Szeretem, amikor az élet dolgai, az emberség kerül/nek elő. Szeretem azokat az embereket, akik nem nézik le a másikat, hanem azért jönnek, hogy más nézőpontot is meglássanak. 
Sajnos néhányaknak nem ez a céljuk. Szomorú.
Azért az jó, hogy már vannak állandó partnerek...
a többi meg kiiktatható.
Újabb tapasztalat.
Újabb következtetés.

Nincs hozzászólás. |

mese
#71 (2014-07-07 19:18:47)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy duci királylány. Teljesen átlagosnak volt mondható, nem öltek-haltak miatta királyfiak. Csendesen éldegélt, majd úgy döntött, világot lát. Sok helyen megfordult, jól is érezte magát, de valami hiányzott.
Vándorlása során jutott Eropolisz városába...
A bejutás teljesen egyszerű volt, a kapuk kinyíltak.
Duci királylányunk átlépte a kaput, s máris tudta, fura helyre érkezett.
A bejáratnál dönthetett, zöld vagy fekete ruhát húz-e. Úgy döntött, zölden többet láthat.
Az utcákon, negyedekben vándorolva sok emberel találkozott.
Volt, aki sötét mellékutcába csábította, mások mindent ígértek, aztán eltűntek...
Különböző szobákban beszélgetett, sok embert ismert meg. Volt szókimondó álmodozó, érzékeny művészlélek, lelkes férfiember, bohó értelmiségi, túlintelligens oktató, játszótárs, bizonytalan kereső, magabiztos Don Juan, egyszerre farkas és bárány keresgélő stb. Voltak fiatalok és érettek.
A királylány élvezte a városlátogatást...nem vágyott máshova... Néha próbálták bántani, de ennyire közel már nem engedett senkit...
Kalandjai tanulságosak...szeret itt lenni...
Valós világától nem szakadt el, sőt...életét ott éli...barátai, családja a valóságban várják. Néhány személy átkerült a való világba, rájuk kincsként tekint.
Nem tudjuk, meddig marad králylányunk...de összességében jól van...nagyon is...

2 hozzászólás |

ok-okozat
#70 (2014-07-06 14:56:21)

Az egyik kedvenc filmem A jövő kezdete. Fájdalmasan sírósan szép film. Egy tanár házi feladatot ad, hogy a diákok találják ki, hogyan lehet jobbá tenni a világot.
A főszereplő piramisjátékot talál ki...tégy jót három másik emberrel, és azt kérd, segítsenek három másikon, így a jóság körbeér a földön...
Hiszem, hogy a dolgok összeérnek..emberek hatnak egymásra...itt is, a kinti világban is...
Ezért fontos, hogy hogy szólunk egymáshoz.
Vannak olyanok, akiket közelebb engedek magamhoz, ők mélyebben hatnak, beszélgetéseink lélekemelők.
Van, akivel együtt haladunk egy darabig, mások csak átrobognak előttem. Minden találkozás ad valamit, ha mást nem, tapasztalatot.
Hajnalban szükségszerűen búcsúztam egy baráttól.
Ez volt a rendje.
Hiányát lassan megszokom....
Nem szeretek búcsúzni, hisz veszteségként élem meg a másik távozását. Még akkor is, ha tudom, jó úton halad, átadtam mindent, amire szüksége volt...
Ok-okozat...ez megy mindenhol...ezt kell elfogadni.
Még ha néha fáj is...
Nekem ő volt az egyik a háromból...
remélem, továbbadja..

2 hozzászólás |

kedvencek temetője
#69 (2014-07-05 17:17:46)

Sose értettem az ismeretlenül való kedvencelést.
Most megint kaptam két értesítést, hogy lekerültem a listáról, már nem vagyok kedvenc...
Soha, de soha nem beszéltünk, se a jelölés előtt, se azóta...
Esküszöm, érteni akarom! 
Akit én kedvencnek jelölök, az betekintést nyer a képekbe, szívemnek kedves, mert beszélgettünk már...
Kedvenceim egy részével találkoztam már, skype-oltunk, kalandoztunk  :pirul: 
Kedvenceim megérintettek lelkileg és esetleg testileg is.
Kedvenceim örömet hoznak az életembe.
Megtisztelő, ha valaki bejelöl... ha aztán teret is enged...időt és energiát áldoz rám.
A semmiből táplálkozva gyorsan eltűnök...
a kedvencek temetőjében...

1 hozzászólás |

versus
#68 (2014-07-04 13:16:27)

Hajnalban felvetődött a cseten az idősebb nők elutasító magatartása a fiatalokkal szemben.
Ifú titánok kutatták, vajon miért utasítják el őket a negyvenes hölgyek.
Meg kell mondanom, érdekes tapasztalat volt.
Egyrészt vitapartnerem, beszélgetőtársam intelligenciája volt meglepő. Nem ész nélkül dobálózott, nem sértegetett, hanem érvelt...okosan, megfontoltan.
Beszélgetésünkben mindkét fél kiterítette lapjait...
Jöttek az érvek, miért nem...
Elmondtam, én felvállaltam, hogy parnerem 10 évvel volt fiatalabb... Kapcsolatunk nem a kor miatt szakadt meg.
Ugyanakkor a tekinteteket sem feledem...de megtanultam figyelmen kívül hagyni őket.
Beleképzeltem magam a fiúk helyébe...Feljönnek ide, remélve akad valaki, s az elutasítást találják.
Megértem én ezt. Nagyon is.
De...míg a társadalom nem nő fel, amíg nem tudom feledni, fiam is lehetne...addig nem tudok egy huszonévessel lenni.. 
Határaimat sem megugrani, sem kikerülni nem tudom, s bizony nem is akarom...
Beszélgetni lehet...azt bármikor...
De amíg a kérdés elhangzik, nem zavar, hogy fiatalabb vagyok, addig nincs miről beszélnünk...

12 hozzászólás |

belefutottam
#67 (2014-07-02 15:26:39)

No, tegnap megtört a jég...
Úriember bejelentkezik, beszélget, majd elvonul telefonálni röpke fél órára...Visszatér, mint Terminátor, és a fejemet akarja látni iziben,mert ez egy társkereső, és az ő arca fenn van (igaz, nem fért fel a képre teljesen)
Elmondom neki, olvasson adatlapot, én még válogatok. Nagyon megsértődik, érdekeseket mond, erre elköszönök sok sikert kívánva...
Levél jön azonnal, hogy miért tartom fel őt?????
Mondom, dehogy tenném... a világért se. 
Erre közli, neki nem kell ez, levelet se írjak, mert nem olvassa el, meg különben is, neki rendben a nemi élete, én meg csak várjak soromra...Ő soha nem keres, sőt dagadt vagyok, sőt hozzá megy ma is egy sub k...va..ne is reméljem, hogy megkaphatom őt.
Én azt hiszem, ez magáért beszél. 
Nem reménykedem...
Nem is tudom, hogy fogom nélkülözni ezt a "kedves" embert...
Megyek..várom a nagy őt...(megtaláltam: shift+ő)
Továbbra sem mutogatva magam...
Csak annak, akinek akarom..hisz láttak már páran... 

20 hozzászólás |

nem kerek
#66 (2014-06-30 19:53:32)

Elkeseredtem...
Eddig szerettem Eropoliszban élni. Tudtam, ki mit szeretne, tudtam, hogy ki mit nem akar, illetve én hogyan viszonyulok másokhoz.
Imádom a közös csetet, mert jó dolgokról beszélgetünk. Beszélgettünk...
Egyre gyakrabban érkezek egy veszekedésbe, vagy valakinek a bántásába...
Nem értem, miért van erre szükség. Nem értem, milyen jogon bántanak másokat....
Senkinek nincs a feje fölött glória...Az élet az elfogadásról szól. Nem várhatom el senkitől, hogy változzon. Nekem el kell fogadnom őt úgy, ahogy van. Megtalálni benne az értéket.
Itt könnyebb szavak mögé bújva, arctalanul bántani másokat.
Kicsit kiábrándító ez.
A másik...a találkozások. Nem teszem fűvel-fával, sőt...alaposan megtervezem, s az urak partnerek ebben.
Amikor végre eljutunk a találkozásig, akkor megtorpannak...Hirtelen minden más fontos lesz.
Én elhiszem, hogy monitor mögül könnyű bátornak lenni.
Ha én vállalom, hogy kilépek, akkor a teremtés koronái miért nem teszik ezt?
Tudom, én naiva vagyok, de hiszek a szavaknak...bár a tetteket többre becsülöm...
Találkozásra fel!
Jó lenne már élőben átélni a szavakkal lefestett élményeket.
Hiszem, hogy van értelme a várakozásnak.
Meglátjuk...

3 hozzászólás |

(l)élek
#65 (2014-06-27 13:31:00)

A hétvégém életteli és életbeli örömökkel töltődik meg....
Vendégem érkezik. Régóta várt, kedves vendég.
Szívemet felkészítem a fogadására...
Ez a hétvége a lélekről szól...az jobban éhezik most...
Vannak olyan részei, melyek az utóbbi időben megrogytak kissé...
Figyelmeztető jelek sokasága súgta, mondta, üvöltötte: nem kerek valami.
Most jött el az idő, hogy rendet tegyek magamban.
Vendégem nem is tudja, de gyógyírt hoz nekem..a puszta jelenlétével, mosolyával, megnyugtató barna szemeivel...és hihetetlen tisztaságával ebben a mocskosnak tűnő (vagy valóban az) világban.
Azt gondolom, a gyógyír mindig más... nem másik ember...csak valami egyszerű dolog.
Egy gesztus, egy pillantás, egy mosoly...
A héten tudatosult, valami nincs rendben...
most gyógyulok...
Nem kell hozzá más, csak idő...és végtelen szeretet...az meg van..adva és kapva is.
Jól leszek...
hamarost..
Addig is...élek...és...
Kellemes hétvégét mindenkinek....

Nincs hozzászólás. |

szerelem
#64 (2014-06-26 13:43:36)

Tegnap felmerült ez a téma a közösben. Legyintettem, aztán mégis szöget ütött....
Szerelem...valami hihetetlen ajándék...
nekem önbecsapás, fellángolás...
Minden kapcsolatomban szerelmes voltam.. vagy úgy érkeztem, vagy menet közben lettem az.
A szerelmem perzsel, s csak igen kevesen bírták el a lángját... Az érzelmektől ódzkodtak, a testiség szenvedélyével azonosították a szerelmet.
Szeretem a szerelmet, még akkor is, ha tudom, magasról nagyot lehet esni.
A szerelem olyan, mint a légvétel...életben tart...értelmet ad...Nem a másik...magam miatt..
Amikor szerelmes vagyok, minden szép... 
Nem keresem, de nem is találom a negatívumot...vagy ha mégis, akkor megoldom, feloldom, elengedem...
Szóval, a szerelem olyan bizalom, ami a másik feltétel nélküli elfogadására épül..nincsenek kétségek, kérdések, csak a másik lénye, úgy, amilyenné vált.
A szerelmem minden porcikáját ismerem, tudom a vágyait, s ha hasonló az enyémekhez, akkor ketten teljesebb világot építhetünk.
Jó érzés, még akkor is, ha a vége fájdalmas.
Néha feladom...mondván, talán nekem nem is jár...ilyenkor nagyon tudom sajnálni magam.
Aztán érkezik valaki, és én elhiszem, talán most sikerülhet...
Aztán a józanodás után azt mondom, ez sem az a szerelem, amit kerestem. 
Sokszor eszembe jut, fel kéne adni...de az élet ekkor visszahív a játékba, a siker ígéretével.
Itt, Erotikavárosban nem szerelmet keresek, bár titkon remélem, talán még ez is megtörténhet. Még a testiség mellett is. Volt rá példa már...
 Aztán azt mondom, nincs terv, csak élet van...s abban valahol ott a szerelem...
Naiv voltam megint...

17 hozzászólás |

[1-30] [31-60] [61-90] [91-93]


A blog RSS feedje.