Simple vásárlói tájékoztató







lélekmetszetek

itt vagy: Eropolis > Hetero negyed > Blog > nagyhusi


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


nagyhusi blogja


lélekmetszetek
A témám bármi lehet...
Mindenről írok, ami érdekel, ami szemet szúr, ami örömöt okoz.
Mindent magamon át szűrök.
Luciferhez hasonlóan: Nem adhatok mást, csak mi lényegem...


vigyázat! nyálas :)
#31 (2016-02-05 18:33:30)

Hiszek a szerelemben. Hiszem, hogy itt is található "normális" férfi. Mi több, ez utóbbit tudom is.
Biztos sokan csalódtak már, és legalább ennyien átélhették a szerelmet is.
Nem hiszek abban, hogy az oldalak behatárolják az ismerkedést. Itt is vannak, akik komoly kapcsolatot keresnek, és társkeresőkön is akad csak szexre hajtó..
Szerencsés voltam eddig is. Embereket, férfiakat találtam itt. Talán ezért is függőzöm.
Az élet próbára tett, tesz minket. Soha nagyobb szükségünk nem volt egymásra, mint mostanában.
Előre elnézést kérek azért, mert kiegyensúlyozott kapcsolatban élek, és nem vagyok hajlandó befogni a számat. Büszkén vállalom a boldogságomat.
Nehéz napokon vagyunk túl, és most jön a java. 
Megbeszéltük, hogy a biztos háttér jó. Ha van hova visszavonulni, bekuckózni, akkor minden rendben van.
A rosszat is könnyebb elviselni együtt.
Minden nap elmondjuk, mennyire hálásak vagyunk a sorsnak, hogy Szerelmem engedte magát megtalálni... Minden nap teszünk azért, hogy a másik érezze, ott vagyunk egymásnak.
Kislányként olyan férfira vágytam, aki kimondja azt, amit érez. Nem azért, mert én elvárom, hanem, mert úgy érzi. Megtörtént.
Addig, amíg így vagyunk, nem történhet baj...sőt..
Ide nekem az oroszlánt is :D

7 hozzászólás |

emberség
#30 (2016-02-02 17:45:52)

Embernek születni kiváltság. Sokáig hittem, emberek közt sosem érezhetem rosszul magam.
Szeretem embertársaimat, míg el nem érik, hogy másképp érezzek.
Teljesen természetes, hogy segítek a rászorulón, átadom a helyen a buszon, meghallgatom, mi a baj, meglátogatom a barátaimat, ha betegek.
Nyáron elestem, és megsérült a nyakcsigolyám. Azok a barátaim, akik évek óta nem jártak felém, pár óra alatt itt voltak.
Az a "barátom", aki két nappal a baj előtt "örökre barátok" hűtőmágnest adott, felém se nézett. 
Nem, nem a barátság foglalkoztat most..majd talán legközelebb. Az emberség inkább.
Minden lemérhető azon, ahogy másokkal bánunk.
Ha jól érzem magam, akkor sem felejtem el, hogy bármikor segítségre szorulhatok én is. Nem vagyok több másoknál, maximum szerencsésebb.
Nem gondolom, hogy jogom van másokat bántani. Nincs értelme. Sem oka. Sem semmije.
Sokkal egyszerűbb emberségesnek maradni. Nem kerül semmibe, és nagyon jó érzés.
Ma nem trendi ez. Dinoszaurusznak is érzem magam olykor.Megkaptam már, hogy Teréz anya vagyok. Valahogy nem voltam hajlandó sértésnek venni..noha annak szánta az illető.
Nyilván nem szerethetek mindenkit. Az már gyanús is.
Nem is kell ez...csak nem kell belerúgni a földön fekvőbe.
Az emberség nem a szívem kitételét jelenti...
Talán néha a hallgatás, egy ölelés emberségesebb, mint ezernyi szó...
Talán nem kimondani a szót emberségesebb.
Talán nem elfordulni, talán megkérdezni, mi bánt...
Talán nem mondani, én megmondtam...
Talán kezet nyújtani...
Talán kezet megfogni...
Talán nem beszólni...
Talán letörölni a könnyeket...
Tudj'Isten... szituáció függő is...
No meg EMBER is kell hozzá...

1 hozzászólás |

maszkok
#29 (2016-01-31 21:15:08)

Farsang kapcsán épp aktuális, hogy maszkot vegyünk.
Ugyanakkor egyre gyakrabban tapasztalom, hogy van, akire rákövült a maszk....
Hosszú évekbe telt, mire megtanultam, felesleges maszk mögé rejtőzni. Aki nem tud olyannak elfogadni, amilyen vagyok, az másnak sem fog.
Nincsenek már maszkjaim. Időnként pókerarcot öltök, mert jól esik ezt tenni.
Egyébként minden kiül az arcomra. Pontosan olvasható vagyok, ha valaki időt szán rá, hogy megismerjen.
Itt is vannak olyanok, akik maszkot öltenek, és ezt elősegíti a láthatatlanság. Egy profilkép mögött bárki megbújhat, sose tudjuk meg, mi az igaz a történetből. 
Illetve mégis...ha találkozunk. 
Lehull az álarc. Akkor mindenképp. És olykor itt is, beszélgetés közben is.
Anno egy beszélgetés közben felvetettük, hogy találkoznunk kéne. Összeröffentünk páran innen. Az eredmény felemás lett. Többekről kiderült, nem azok, akik lenni szeretnének...
Nem jó a maszk. Főleg akkor nem, ha kicsit sem hasonlít az eredeti személyiséghez. 
Bááár, farsang van..
Maszkokat fel! 
Vagy le! Lássuk, ki van mögötte!

Nincs hozzászólás. |

bánat
#28 (2016-01-29 19:51:31)

Olyan sokszor teszünk arrébb dolgokat, találkozásokat, mondván, ráérünk még.
Aztán, amikor felemeljük a kagylót, csak fura hangot hallunk. S a csengetésre se jön ki senki....
Nem tudom kezelni a halált. Nem tudok mit kezdeni vele. Tudom, természetes velejárója életünknek, de én esetlennek érzem magam.. 
Szerencsés vagyok, hiszen szüleim élnek. A halál nem aratott túl közel.Vesztettem el számomra fontos embereket, de szívem csücskei érintetlenek.
Annyira igenlem az életet, hogy elfelejtem, vannak határai.
Mostanság néha durván az arcomba tolja lényét a Kaszás.
Régen féltem tőle...az ismeretlen fenyegető...
Ma már nem félek. Viszonyunk rendezetlen.
Kerüljük egymást. Egyelőre.
Sok  minden szaladt össze mostanság. 
Ha a szerelem nem lenne, összeroppannék.
Egész életemben küzdő voltam. Ha víz alá nyomtak, akkor is levegőhöz jutottam valahogy. Nem szeretem feladni.
De egy biztos pont mindig volt. Most a Szerelmem az.
Vele, mellette stabil a világom. Pedig igen dörömbölnek a kapun...
Holnap bálba megyünk. Hál'Isten, üvegcipőmet nem kell már elhagynom.
Maszkot veszek viszont. Elrejteni a bánatot.
Meg amúgy is farsang van.
Kellemes hétvégét mindenkinek!

Nincs hozzászólás. |

írni vagy nem írni
#27 (2016-01-27 21:15:55)

Hova tűntek a blogolók?
Hová tűntek a gondolatok? Az önállók?
Megmondom én. Elhallgattak. Vagy azért, mert megunták, vagy azért, mert nem látják értelmét.
Én évek óta blogolok.
Amikor először kezdtem írni, kitéve szívem és lelkem, megtalált valaki.Azt mondta, ismer. A szavaimból. Hittem, hogy sikerülhet.
Nem léptem le Erotikavárosból, csak ritkábban jöttem. 
Miután szakított, visszatértem ide. Újra blogoltam, s rengeteg ismerőst, barátot találtam általa. 
Nem tanultam a "hibámból". Továbbra is kitettem lelkemet. Igaz, valami változott. Kéreg nőtt köré.
Aztán jött ő.
Elveket követtem, de miatta félretettem, mert a rózsaszín köd azt mondatta: hátha most sikerül.
Tulajdonképp én adtam "fegyvert" a kezükbe, mert kiismerhető lettem a blogom által.
Orcára hulltam,  feltápászkodtam,koronát igazítottam és újra visszatértem. Egész jó Terminátor lennék...
Feladni nem akartam az írást, mert gondolataimat nem tudtam megfékezni. Mondhatnám, folyamatos a közléskényszerem.
Szerelmem is itteni ismerősből vált társsá. Mellette szabad vagyok, nem kell beszámolnom, mit, miért írok. Nem keresünk tovább, közös életünk van.
Vállalom az érzéseimet, hangulataimat ma is. Én ilyen vagyok. 
Öntörvényű, örök optimista, és igazi naiva.

Ma nehéz blogolni.Talán azért, mert a közönség is változott. Bár, töredelmesen bevallom, nem érdekel mások véleménye. Elolvasom, mi több, meg is értem és ennyi. 
Nem gondolom, hogy bárki másnak kell megfelelnem. Bőven elég önmagamnak.
A téma az utcán hever. Ha megírom, akkor alakulhat jó beszélgetés belőle. Van olyan, aki hajlandó "beszélgetni". A többség azonban szótlanul megy el mellette.
Én nem szeretem más gondolatait szajkózni. Van saját véleményem, s saját gondolataim is.
Kritizálni könnyű. S aki blogol, vállalja, hogy véleményezik is.
Én úgy hiszem, a lehetőség mindenkinek adott. Szívesen olvasom mások gondolatait. 
Blogra fel!
Pezsdüljön fel Lilaváros!
Én írok. 
Ha más nem, de én olvasom is :D :P

7 hozzászólás |

közhely
#26 (2016-01-25 17:58:43)

Nem kedvelem a közhelyeket. Nem is értékelem ezeket.
Tudom, hogy látszólag megkönnyíti a kommunikációt, de nincs információértéke.
A közösségi oldalak tele vannak velük.
Szépen hangzó mondatok, melyeket megértve semmi többlet nincs. 
Kedvencem: A felhők fölött mindig süt a nap...
És kit érdekel? Főleg, ha felhő alatt élek...
Értem én, ez biztatás. Vagy önáltatás.
Ha bezáródik egy ajtó, kinyílik egy másik.
Vagy nem. Biztos, hogy ki kell nyílnia?
Közhelyek voltak és lesznek.
A lényeg, hogy a nap süt. Mindig. A felhők felett.

14 hozzászólás |

hótopán
#25 (2016-01-21 19:06:46)

Van olyan, amikor az embernek nincs kedve jópofizni.
Mondjuk egyébként sem szoktam kedveskedni azzal, akit nem kedvelek. Valahogy nem vagyok rá képes.
Mostanság tele a hótopánom. 
Egyrészt zavar a butaság. Főleg az, ami okoskodás mögé rejtőzik. Nincs gond azzal, ha valaki nem tud valamit, csak ne akarja elhitetni az ellenkezőjét.
Zavar a rosszindulat. Olvasgatom a MÁSIK közösségi oldalt, és van, akinek csak a szar jön ki a száján...
Valahogy jellemzővé vált, hogy nagyon kritikusak vagyunk másokkal, de elfeledkezünk arról, hogy a mi házunk is ég. 
Szándékosan írtam mi-t. Nem vagyok kivétel én sem. Bár igyekszem több nézőpontból nézni a dolgokat, néha elragad a kos természetem. Trollnak becéznek, pedig csak akkor írok, ha hiteltelen valami. Pl.: Párkapcsolati tanácsot ad, aki egyedül él 40 éve...Erkölcsről beszél, aki veri otthon az asszonyt. Ez olyan, mintha én beszélnék egészséges életmódról a szalonnám mellől...
Persze legyinthetnék, de nem mindig lehet. Vagy tudok.
A helyzetet súlyosbítja, hogy nem érdekel senki véleménye. A segítő se. 
Teleszaladt a hótopánom. 
Ha nem lenne a másik oldal biztonsága, megroppannék. Vagy talán meg is roppantam.
Foghatom a stresszre, a koromra, mindenre...a tény tény marad.
Várom a hétvégét, amikor bekuckózom a biztonságos ölelésbe, halk szavak és apró puszik vigasztalnak és végre megnyugszom.
Kiborítom a hótopánom, és elkezdem újra gyűjtögetni a hülyeséget..másét is, magamét is. 
Aztán évek múlva újrakezdem a kört.

Nincs hozzászólás. |

nem szép
#24 (2016-01-20 18:13:07)

Egyre több dolgot nem értek a világban...
Többek között azt sem, amikor alapvető jogaimat nem engedik gyakorolni.
Mindig tudtam, az embereket kifordítja magukból a hatalom. Tök mindegy, hogy vélt vagy valós hatalomról van szó.
Azt meg pláne nem csípom, amikor valaki a gyerekemen keresztül akar nekem keresztbe tenni. Tény, a pokróc simogató selyem hozzám képest ilyenkor...
Bántson engem (ha tud).
Ne kreáljon problémát, mondja a szemembe a gondját.
Ja, hogy face to face már nem annyira bátor!
No mindegy. 
A fiammal megbeszéltem, az illetővel szintén.
Elmondta, elmondtam.
Túlélte.
Ennyi.

4 hozzászólás |

évforduló
#23 (2016-01-17 11:23:22)

Holnap ünneplünk újra.
Az együttlétet, a harmóniát.
Sok mindent át- s megéltünk. Tartalmas év volt.

Nincs hozzászólás. |

nőiesség
#22 (2016-01-16 16:41:08)

Egy kolléganőm kapcsán fogalmazódott meg bennem, mit jelent nőnek lenni, mi a nőiesség esszenciája.
Minap tudta meg, hogy túl van a klimaxon. Teljesen befordult, hogy ő akkor már nem nő többé...
Kérdeztük, akkor mi vagy? Erre csak legyintett.
Sose gondolkodtam el azon, mi lesz, ha nem menstruálok többé. Pedig lassan ideje lenne.
A nőiesség biológiai velejárója ez. De valamiért úgy hiszem, nem ettől vagyok nő. Vagy nem csupán ettől.
Tudom, a matriarchátus idején a nemzőképességhez kötődött minden. 
Ma azért nemcsak jó páran túlélik ezt, de évtizedeket élnek még.
A nőiesség nemcsak biológia. Benne van a tekintetben, a mosolyban, a hódításban és behódolásban, a szenvedélyben, a haragban, a boldogságban.
És ezernyi apróbb és nagyobb eseményben, történésben.
A nőiesség nem öncélú. Mint ahogy a férfiasság sem.
Van úgy, hogy a kettőnek együtt van értelme.
De mindkettő megáll a maga lábán.
Nőnek lenni jó. 
Férfi még nem voltam. Arról nem nyilatkozom.
De fórumtémának is jó lenne, mitől nő a nő.

2 hozzászólás |

érintés és metakommunikáció
#21 (2016-01-15 15:40:38)

A testiség az életem meghatározó része. Nem a szűkebb értelemben vett szexualitás, hanem a testi érintkezés.
Beszélgetés közben akarva-akaratlanul is megérintek másokat, de fura módon, ez visszafelé is történik. Biztos hatás-ellenhatás fedezhető fel ebben.
Vagy az alkatomból fakadóan jól esik bújni, ölelni, mert biztonságot jelent.
Hiszem, hogy a szavaknál többet mond a testbeszéd. És többet az érintés is...
És ott van a gesztusnyelv is.
Imádom, amikor a Kedvesem tekintete simogat, amikor a fiúk biztatóan emelik fel kezüket egy like-ra, hogy jól van anya, ügyes vagy.
Volt olyan (jó rég), mikor elakadt a szavam, de tanáraim vagy barátaim biztató tekintete tovább lendített.
Nem tagadom, az erotika is fontos az életemben. 
Imádom a minőségi szexet.
Szerintem ezzel sokan vannak így. Nem a csődörség a lényeg, hanem az, hogy figyeljünk a másikra.
Nem kényeztetett mindig az élet, és volt, hogy én alkudoztam magammal. Jó ideje nem teszem. Vannak elvárásaim. Már nem kezdek bele abba, ami elsőre nem olyan, mint amit keresek. 
Nem leszek szerető, sem negyedik-ötödik... Nem kezdek fiamnyi korú legényekkel. Lehetne sorolni, de nincs értelme.Elvárásait mindenki maga alakítja.
Imádom a simogatást...amikor visszasimogat a bőre.Imádom a keze szorítását, mely jelzi, veled vagyok. Imádom a metakommunikációt.
Szerintem előző életemben vagy nélkülöztem ezeket vagy belehaltam ezek tömegébe... Nem tudom.
Sebaj, ami van, azt kedvelem.  

3 hozzászólás |

ünnep
#20 (2016-01-13 19:03:22)

Szerencsés vagyok, mert szerető családban nevelkedtem. Anyukám a legjobb barátnőm volt.
Végigkísérte a botladozásaimat, hozzábújva aludtam el gyermekként, vállán sírtam tiniként.
Látta, mikor hibázom, de sose vágta a fejemhez: -Én megmondtam.
Gazdag vagyok, mert szeretteimmel élek. Fiaim bármikor megölelgethetik a Mamát. Időnként felszínre tör a nemzedéki ellentét, némi morgás után győz a szeretet...
Ma ünnepelünk. Az édesanyámat.
Köszöntöttük és én elérzékenyülve adtam hálát, hogy láthatom, ölelhetem akár minden nap.
Neki köszönhetem, hogy élek, és azt, hogy sosem voltam egyedül.
Boldog vagyok, hogy van nekünk.

1 hozzászólás |

közöny
#19 (2016-01-12 17:44:28)

Ma olvastam valahol, hogy a nyolcadik fő bűn a közöny.
Elgondolkoztam. Vajon miért is van ez?
A közöny olyan fal, amit azért építünk, hogy kizárjuk a világot. Mert könnyebb vállat rándítani, hátat fordítani.
Ugyanakkor a világ belopakodik a réseken, besurran az ajtónyitásnál. Nem zárhatjuk ki csak úgy.
Nézem a híradókat, tele vannak véres pusztítással, áldozattal. 
Megvonom a vállam, engem nem érint...
Aztán eszembe jut, dehogynem érint. Ismerősöm lehet áldozat, de akár tettes is. Sőt, én magam is bánthatok, vagy szenvedhetek el sérelmet...
Mit tehetek hát? Mantrázhatom, ez nem történhet meg. Esetleg tehetek ellene, hogy nem sodródom bele.
Vagy szólhatok, ez nem jó így.
Hiba azt hinni, a dolgok mással történnek meg. A baj nem válogat. Ha jön, akkor mindent tarol.
Persze ahhoz, hogy élharcos legyek a közöny elleni küzdelemben, elhivatottság kell. Hümm.
Mi lehet a megoldás?
Nem fordíthatunk hátat annak, amiben élünk. De a világ gondját sem cipelhetem, mert megkapom - ez hülye.
Nem mintha zavarna, ezeken már túl vagyok.
Segítek abban, amit magaménak érzek. Ha mindenki csak ennyit tesz, jó irányban mozdulunk tovább.
Ehhez kell egy stabil háttér. Ha nincs támasz, érzelmi és erkölcsi, akkor könnyebb kizökkenni. Nekem van. Szilárd és biztos.
Remélem, tudom még hárítani a közönyt... a magamból kiindulót. Más közönyét, esetleg felém, nem az én dolgom. Csak feldolgoznom kell, nem megszüntetni, hisz mindenki maga dönt, hogy él, mit gondol...
Ez a szabad akarat. 
De ez egy másik történet.
 

Nincs hozzászólás. |

máshonnan való
#18 (2016-01-11 16:34:23)

Az érzelmi érettségnek hat fontos ismérve van:

1. Elfogadjuk önmagunkat
2. Elfogadjuk embertársainkat
3. Megőrizzük humorérzékünket
4. Becsüljük az apró örömöket
5. Élvezzük a mindenkori jelent
6. Szeretünk dolgozni

Mortimer Feinberg és John J. Tarrant

A gond az, hogy sokan önmagukat sem szeretik, hogy szerethetnének másokat...
Érdekes ez a világ. Egyszerűbb egymásnak esni vélt vagy valós sérelmek miatt, mint leülni és megbeszélni.
A "kedvencem", amikor egy másik közösségi oldalon veszekednek, mert magukra vesznek kiírt dolgokat. 
Pedig alapszabály: Ha nem érted, nem neked szól.
A világ változik. Nem jó irányba, de változik.

Nincs hozzászólás. |

humorzsák
#17 (2016-01-11 16:05:30)

Szeretem a humort.A többségét értem is.
Mindig is társaságtól függött a formája.
Van, akik közt a vaskos humor jelenik meg. Nincs bajom ezzel sem. Sőt...van, amikor jól is esik. Általában mindig.
Máshol az asszociáció, a nyelvi humor a jellegzetes. Itt nagyon kell figyelni, de jó kis elmejáték.
Nagyon szeretek nevetni, bár nincs "szép" nevetésem. Tény, hallják, ha jól érzem magam...
Hétvégén remekül mulattunk. Valahogy szükségét éreztük, hogy nevessünk.
Szerintem sok mindent megold a nevetés.
A savanyúságot csak étel mellé szeretem.
Jó hétvége volt. Töltődtünk. Minden módon.

 És akkor a kedvenceim:
Ez a kisugárzás, ez a mosoly, ez az intelligencia... Ez a helyes arc... és mindenek előtt ezek a gyönyörű szemek... De most már elég rólam! Te hogy vagy?

Bocs, de egy nap csak egy emberhez tudok kedves lenni és ez nem a te napod.

Nem helyes a házasság előtti szex, mert könnyen lekésheted az esküvődet.

2 hozzászólás |

csak úgy
#16 (2016-01-08 15:50:44)

Napi klasszikus: Ha az szarral harcolsz: ha megbírod is, ha megbír is – szaros leszel.” (Bornemisza Péter, 1579)

1 hozzászólás |

hóangyal
#13 (2016-01-04 19:55:39)

Újra hideg reggelre ébredtünk. Álmosan álltam a buszmegállóban. Arcomra fagyott a mosolyom is...
Autók araszoltak, az emberek fázósan húzták magukat kisebbre. 
Szürke reggel volt ez is. A munka várt rám.
Beérkeztem,  a kollégákkal köszöntöttük egymást.
Teáztam, és jól esett, ahogy a forró bögre átmelegítette az ujjaimat.
Elmerengtem az elmúlt két héten. 
Csodálatos események részesei voltunk. Közös életünk minden mozzanata élményekkel teli.
Jó mellette ébredni, vele aludni, sétálni, létezni.
Egy éve tart..és nem változott semmi. Vagyis mégis: közelebb kerülünk minden nap.
Egy barátunk megjegyezte, azt hitte, más néven térek vissza :D Mondtam, ez is megtörténhet.
Továbbra is vagyunk.
Hazafelé lassan sétáltam a hóban. Hátrahajtott fejjel élveztem az arcomra hulló hópelyheket.
Nem tudom, miért és hogyan, de hangosan felnevettem.
Megyek hóangyal csinálni.
Olyan igazi, duci hóangyalt.
A manóba! Lehet, hogy kedvelem a telet?
Mindjárt kiderül...

10 hozzászólás |

marslakók
#12 (2016-01-02 21:26:29)

Megtanultam valamit az elmúlt évben. Eddig is volt sejtésem róla, de most valósággá is válhatott... Létezik igazi kapcsolat két ember közt.
Szerelmemnek köszönhetem, hogy visszatért a hitem. Olyan sok negatívum ért az elmúlt években, hogy kezdtem elhinni, én vagyok marslakó.
Aztán egy éve egy FÉRFI bebizonyította, hogy nem az én elvárásom nagy, hanem a "jelöltek" nem voltak megfelelők. Persze ez nem csupán az ő "hibájuk" volt...hisz minden párkapcsolathoz két ember kell.
Boldog vagyok, mert megtaláltuk egymást. Két valóban összeillő ember. Férfi és Nő.
Két marslakó.
Szaporodunk :D
És én nagyon élvezem...
Mindent nagyon élvezek  :pirul: 

4 hozzászólás |

summázva
#11 (2015-12-31 18:23:39)

2015 csodálatos év volt...
Életem minden területén siker és öröm ért.
A munkámban elismertek és kétszer is megdicsért a közösség.
Gyerekeim révbe értek, egyik érettségizett, másik szalagavatózott. Tudják, mit szeretnének és céljaik felé tartanak.
Megtaláltuk egymást a Szerelmemmel. 
Ajándékot kaptunk az élettől - egymást. Testileg és lelkileg is eljutottunk arra a fokra, ahova eddig sosem sikerült. A fiúk is elfogadták, sőt, megszerették.Példává vált. Végre igazi férfit láthatnak.
Együtt élünk, autónk van, immár közös és attól sem idegenkedünk, hogy törvényesítsük kapcsolatunkat...
Egészségesek vagyunk, tele tervekkel.
2015 csodálatos év volt...
2016 még szebb lesz :)
Boldog új esztendőt mindenkinek!

3 hozzászólás |

boldogan
#10 (2015-12-27 18:00:31)

Nagyon szeretem a játékot. Szeretem, ahogy mindenki nyerni akar. Természetesen én is.
Aztán a partnereimre nézve azt gondolom, hogy nyerni nagyon jó ugyan, de velük lenni még jobb.
Nem adom fel, de nem szorít a kényszer.
A játék jó. Megmutatja, ki milyen ember.
Ma játszottunk. Családiasan.Feltöltődtem, felfrissültem.
Most sütünk valami finomságot, aztán sétálunk egyet.
Holnap színház majd program kettesben...
Imádom az életet. Imádom a Kedvesem.
Nem idegesít semmi. Az élet minden pillanatát élvezem.
Világom kerek és egész.
Boldogok vagyunk.

1 hozzászólás |

csethuszárok
#9 (2015-12-27 02:35:08)

Nagyon szeretem a közös chatet. Akkor, mikor az intelligencia győz az egó felett.
Én azért járok a hetero szobába, mert tényleg voltak tartalmas beszélgetések. Sajnos az utóbbi időben ez is kompenzációs helyszín lett. Az, aki nem boldogul kinn, itt vesz elégtételt másokon. Divat a káromkodás, a másik megalázására való törekvés. És van slepp is. Akik azt sem tudják, hol vannak, kit bántanak, de mennek a szoba vélt "ura", "úrnője" után.
Remekül mulatok ezeken. Nem tudom, ki vagy mi ruházta fel őket "hatalommal". Alpári stílusban beszélnek, s ha valaki ellentmond, sértegetnek vagy tiltanak.
Nincs ezzel sem gond. Ha jól esik...csak minek ehhez a többi ember? 
A közösben trendi a cikizés, a beszólogatás, a "nekem te ne mondd meg, mit csináljak" típusú mondatfoszlány.
Van, aki szeret középpontban lenni. Akár foggal-körömmel is (szó szerint).
Én tudom, hogy ez erotikus oldal, de egy melltől csorog mindenki... Miért nem néz pornót? Ott legalább akció is van...
Valami zavar támadt az Erőben...
Mintha nem egy nyelvet beszélnénk olykor!
Én nem sértegetek, de nem is tudnak megbántani...
Egy arctalan idegen meg pláne nem, aki önmagát minősíti tetteivel, szövegével...
Nem én véleményezek, megteszi ő helyettem.
Mert a stílus maga az ember.
Én még mindig jól érzem magam azon kevesekkel, akik nem a menstruációs ciklusuk, vagy kapuzárási pánikjuk alapján mondanak véleményt
Tudom, sokan, sokfélék vagyunk.
Én toleráns vagyok. 
Elfogadom a gondolatok másságát.
No, ez ennyit ért.
Vagy ennyit sem.
A világ forog tovább.

Nincs hozzászólás. |

más állapot
#8 (2015-12-26 00:41:26)

Ez a karácsony más, mint eddig bármelyik.
Most érzem az ünnep hangulatát. Együtt a család, szeretjük egymást, s sose féltünk ezt kimondani.
Nem ettől más.
Attól, hogy a fiúk végre olyan férfipéldát látnak, amit követni érdemes. Kedvesem pedig emberként tekint rájuk, nem hozzám kapcsolódó függelékként.
Szeretik és tisztelik egymást. Beszélgetnek. Hatnak egymásra.
Mindig ilyen kapcsolatra, ilyen életre vágytam.
Csodálatos az ünnep.
Meg a hétköznap is.
Boldog karácsonyt!

Nincs hozzászólás. |

bekuckózva
#7 (2015-12-23 17:49:31)

Imádok egy csésze teával a kezemben bekuckózni kényelmes ágyamba, és olvasni, filmet nézni. Elmerengeni a történeten, esetleg átalakítani, elkalandozni a fantázia birodalmában.
Imádom tartalommal megtölteni a perceket. Még sosem sikerült unatkoznom.
Mostanság kedvenc elfoglaltságom, hogy Kedvesemhez búvok, szinte fészket csinál nekem...
Soha nem voltam nagyobb biztonságban, mint vele és mellette.
Az életem, karácsonyom teljes...
Szép ünnepet mindenkinek!

Nincs hozzászólás. |

ébredés
#6 (2015-12-21 09:20:15)

Garfield vagyok. Utálom a hétfőket és a reggeleket.
Reggel minden más. Zavar a fény, télen a szürkeség. 
A müzli ropog, agyrázkódásszerű az "élmény".
A víz a zuhanyban vagy túl forró vagy hideg. Mondom, semmi nem jó.
Harmadszor is sikerül fordítva felvenni a pulcsit, nekimenni az ajtónak...
Röpke egy óra, mire a rendszer feláll.Akkora felébred a cinizmusom is... Szerelmem szerint a kedvességembe más belehal :D
Vannak izgalmasabb reggelek is...mikor a testem gyorsabban ébred. Ébresztgetik. A puha száj, a finom ujjak, ekkor sóhajtok, s hamarosan imádkozom... úristen, úristen...Pedig nem is úgy hívják  :pirul: 
Ma megint más volt a reggel. Meghitt, bújós. Suttogva kimondós. Simogató tekintetes.
Egy pillanat alatt ébredtem rá arra, amit eddig is tudtam: Őmellette szeretnék ébredni minden reggel!
S érdekes, a víz pont jó volt, az étel finom, a ruhát felvettem elsőre.
Mi ez, ha nem varázslat?
Azt hiszem, szerelemnek hívják.

Nincs hozzászólás. |

a kevesebb több
#5 (2015-12-20 20:42:31)

A kevesebb több. Egyre jobban érzem ezt mindenhol.
Kezdjük az elején.
Készülődés randira - brillantin, konfetti, maszk...és ha sikerül a randi, reggel egy ismeretlen mellett ébredsz.
Ételből, italból is megárt a sok.
És itt, a chaten is van, aki sok.Minden áron, mindenkivel beszélgetni akar, és ez egy darabig vicces...aztán már az sem. 
Imádom a tartalmas beszélgetéseket - hál'Isten részem is van benne-, bár én nem csevegek, csacsogok mindenkivel, mindenről. Nem kell itt kompenzálnom semmit, nem kell megjátszanom magam.
Nem vagyok több senkinél, de kevesebb sem.
Valahogy úgy lehet ez, hogy nincsenek megfelelő partnerek a beszélgetéshez, vagy épp nem bírják már hallgatni az illetőt...
Nem tudom.
Rutinomból adódóan kitűnően tudok olvasni a sorok közt és remekül tudok kihagyni sorokat...
És remekül tudom ignorálni, aki érdektelen.
Jó érzés beszélgetni. Van, akivel lehet is. Emlékszem a hajnalig tartó chatpartykra.
Ezért jöttem vissza. Voltak, akik hiányoztak.
No, őket keresem is.
Nem vagyok középpontban, mert nem erről szól az ittlétem.
És én tudom: a kevesebb több

Nincs hozzászólás. |

az egyetlen
#4 (2015-12-19 13:01:25)

Minap olvastam egy értekezésben, hogy az ember térsas lény mondat kibővítve is értelmezhető. Eme tétel szerint úgy születünk, hogy nem vagyunk monogámok.
A monogámia lemondással jár és a civilizáció hozta magával.
Ős-Pisti ott a barlangban a fajfenntartás miatt hágta meg az összes ős-nőt.
A fáraó a hatalom megtartása miatt hált anyjával és lánytestvéreivel (olykor fiúkkal is, de ez akkor még természetes volt).
De lépjünk túl a biológián, nézzük a pszichét. 
A lélek keresgél, s ha talál neki tetszőt, megáll, téblábol, letanyázik. Ha lélekdarabot talál, keresgélni kezd, hisz teljességre vágyunk. Így élhetünk kettesben, hármasban, kommunában, komédiában és önmegvalósításban.
Nincs ezzel gond. Ma már megértem, ha valaki ezt akarja (nem mindig értettem ám), el is fogadom - de ez nem az én utam.
Monogám vagyok- testben és lélekben. Mindig is az voltam. Szerettem volna AZ EGY lenni és találni EGYet.
Nem azért, mert nem tudnék  szeretetet osztani, hisz két gyermekem van...
Én ilyen begyepesedett nőci vagyok.
Nem ítélem el azt, aki többre vágyik. Majd az elszámolásnál felel...vagy nem.
Szóval a pszichomókusok szerint a sokat keressük, mert az a természetes.
No, ezen a vizsgán megbuktam.
Nem vagyok noooormális. :D
Feldolgozom valahogy. Addig meg sütök valamit a fiúknak az életemből...az EGYnek és a két utódnak.
Ez nekem tetszik.
Így tetszik.
Mások életét pedig tisztelem úgy, ahogy nekik tetszik.
Ez így jó is.

Nincs hozzászólás. |

jó volt
#3 (2015-12-19 09:47:14)

Nagyon jó kis este volt.
Igazán jókat beszélgettünk itt pár emberrel.
Jó volt hallani, hogy mik történtek, míg messzebb voltam.
Istenem, annyira élvezem, hogy nem kell keresgélnem tovább. Jó sok békát megcsókoltam már, mire megtaláltam a Szerelmemet. Nem herceg, nem királyfi, ellenben ember és talpig férfi.
Tegnap tökéletes nap volt.
Itt barátok, beszélgetés, a világban szerelem, harmónia.
Ezt kérem továbbra is.

Nincs hozzászólás. |

talán
#2 (2015-12-18 19:29:11)

Készülődünk. Tele a boltok ideges és izgatott emberekkel. Karácsony közeledik, a netet elárasztja a könnyes videók sokasága.
Nekem pedig az jutott eszembe, hogy hányszor halogatjuk igazán fontos dolgainkat. Hányszor nem mondjuk ki, amit ki kellene... És hányszor indokoljuk egy legyintéssel...
Hányszor gátol meg a büszkeségünk abban, hogy beszélgessünk számunkra fontos emberekkel?
Hányszor hisszük, úgyse hallgat, ért meg?
Pedig sose próbáltuk ki.
Hányszor bántottuk meg szüleinket és mismásoltuk el a bocsánatkérést?
Hányszor szólt be valaki ismeretlennek, pedig fogalma sem volt, kicsoda valójában?
Hányszor sértődött meg, ha valaki ismeretlenül sértegette?
Hányszor szaladt el a pillanat, amely tökéletes volt?
Hányszor volt valaki magányos emberek közt?
A választ nem tudom, de talán nem is a válasz a fontos. Talán a kérdés is elég.
Talán.

Nincs hozzászólás. |

[1-30] [31-31]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.