Simple vásárlói tájékoztató







vegyesvágott

itt vagy: Eropolis > Hetero negyed > Blog > nagyhusi


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


nagyhusi blogja


vegyesvágott
Minden, ami eszembe jut.
Hétköznapok, ahogy én látom őket.
Ünnepnapok, ahogy megélem azokat.
Eszmefuttatások, gondolatok, minden, ami én vagyok.


csak úgy
#47 (2017-08-15 12:53:19)

Imádom, hogy amikor reggel kinyitom a szemem, egy mosolygó szempárral találkozik a tekintetem...
Imádom hallgatni a szuszogását. Éjszaka félálomban meg-megsimogatjuk egymást, mintha félnénk, csak álmodunk. Szeretek bújni, a vállán aludni el.
Szerelmeskedéseink egyre meghittebbek. Bevallom, azt gondoltam, mindent tudok a testemről. Hát nem így van!
Simogatása izgat és mikor befogadom, szó szerint eldobom az agyam. Orgazmusom intenzitása meglepett először. A többszörös meg pláne  :pirul: 
Szóval bárki bármit mond, egy nőnek full extra kell! A test öröme mellett a léleknek is élveznie kell az együttléteket. Ezért nem nyerő a kinyallak, szétb@szl@k mondat. Egy arctalan valaki hogy tudna elélveztetni, mikor halvány lila sejtése sincs, mit szeretek, meg egyáltalán milyen is vagyok.
Olvasom: kor, külső nem számít... Basszus, akkor ott a fa odva!
Szexoldal ide vagy oda, idő kell az ismerkedéshez. 
Elmondtuk már jó páran, hogy nem megy befektetett idő nélkül. Illetve nem ebben a negyedben.
Megkaptam anno azt is, neki nincs ideje dumálni, virágot vinni, ő dugni akar! És örüljek, ha ő belém meríti szerszámát... Valami kényszeres mesterember lehetett..vagy szerszámfüggő :D Engem is beindít egy harapófogó  :D 
Tudom, nem mindenki kapcsolatot keres... (bár szerintem akivel szexelek, azzal kapcsolatba kerülök.) 
Olvasom a gondolatokat, a sikereket, kudarcokat, és bevallom, nagyon örülök, hogy kiszálltam a körhintából. Nekem szerencsém volt, van, megtaláltam, akit kerestem. Pedig már épp feladtam volna a keresést...
Kívánom, hogy mindenki megtapasztalhassa azt, amit én a mindennapok szintjén megélek.
Én meg olvaslak titeket  :*  <3 

11 hozzászólás |

merengés
#46 (2017-08-14 15:24:17)

Egy nem annyira kedves, sőt inkább kedvetlen csetelőtársam, vérig sértve (ok: nem tártam lábaimat íziben) kérdezte, mit gondolok én, ki vagyok, az álomnő? Választ nem várva lépett, tiltott, stb. 
Mosolyogtam, majd elmerengtem.
Basszus, tényleg kivagyok... Meg aztán szánom, aki velem álmodik...bőven elég, ha ébren ott vagyok :D
Sosem gondoltam, hogy álomnő lennék. Volt, hogy nőnek sem gondoltam magam, de ez gyorsan elmúlt. (a fránya tinédzserkor) Ma már eléggé rendben az önértékelésem.
Mégis mitől nő a nő?
Biológiai sajátosságaitól? Nála van az összes punci??? :D Ugyan már!
Szerintem az igazi NŐ belülről építkezik. Tök mindegy, hogy vékony vagy sovány, magas vagy alacsony, szőke, barna vörös, fekete vagy akármilyen hajszínű... Mi több, a szeme színe se nem számít. 
Ha valaki nő, akkor az kitűnik a tömegből. Ha boldog, akkor pedig sugárzik (no nem csernobilososan :P)
Minden nőben ezernyi összetevő keveredik, bár ezek aránya változó. 
Ki a szép nő?
Az, amelyik boldog. 
Pff, megint egy nagy szó. Lehet, igénytelen vagyok, de engem sok minden tud boldoggá tenni..a gyerekeim, a Szerelmem, a munkám, egy barát mosolya, a napsütés, egy finom étel, egy beszélgetés, egy ufórablás nélküli nap meg ilyenek.
Sosem akartam álomnő lenni...na jó, egyszer oviban a Lacika miatt...végül később öt éven át az lettem neki.
Sosem választottam el a nőségemet  az emberségemtől. A kettőnek együtt van értelme.
Hogy mennyire vagyok nő? Szerintem nagyon. 
 Kedvesemre nézek, a teste rezdüléseiből, a szavaiból tudom, NŐ vagyok. Az az egy, akit keresett.
Nem álomnő. (bár ezzel mindig vitatkozik) Nem trendi szépség (már ha van olyan).
Boldog nő vagyok.
És ez jó.

7 hozzászólás |

hurrá, nyaralunk
#45 (2017-08-07 13:43:26)

Csoda szép időszakon vagyunk túl.
Először Szerelmemmel szöktünk el nyaralni. Pár napig édes kettesben élvezkedtünk... Igen kielégítő volt  :pirul: - minden tekintetben.  :) 
Aztán  családi nyaralás következett a fiúkkal. Nagyon tetszett, hogy a lányok nyíltan nézegették őket. Olyan büszke vagyok rájuk! (már nem a lányokra  :P )
Sok emberrel találkoztunk, de nem igazán érdekelt minket más.
Játszottunk, nevetgéltünk, Baywatchosan futottunk és akkorákat nevettem, hogy zengett a ház.
Eddig is jó volt együtt, de most meghittebbé vált minden.
HM...szavak szintjén ez olyan semmitmondó, de őt belül, szív tájékon mély nyomokat hagyott.
Lélekben is töltődtünk.
Nekem ez a nyugalom és harmónia kell. De ez nagyon  :) 

4 hozzászólás |

a f@sz kivan
#43 (2017-06-27 18:56:33)

Most nem a profilképekről szeretnék írni. 
Ritkán járok erre, és bevallom, szomorúan látom, milyen mélyrepülés van itt.
Elmondom, mit látok én.
Látom, hogy több táborra szakadt a tisztelt lakosság. Nincs ezzel gond, hál'isten nem vagyunk egyformák.
De.... Ha eddig idejöttem, jó fórumokat, blogokat olvastam, okos hozzászólásokkal. Most azt látom, értelmetlen, vitának egyáltalán nem nevezhető monológok zajlanak.
Könyörgöm, ki nem szarja le, hogy ki kivel találkozik? Ha jó nekik, miért ne tehetnék?
Aki meg nem akart ott lenni, annak meg nem mindegy?
Komolyan mondom, csalódok, folyamatosan. Az oldal "pörög", mert egymást baszogatjátok. Jaj, meghomályosodtam!!!!
Ez azért van, mert ez szexoldal! Van itt minden- nyalás, szopatás. Erőst kétlem, hogy erről szólna az oldal.
Tudom, én sehova sem tartozom, de hiányzik a régi színvonal. Mert ami most van, az se nem szín, se nem vonal.
Régóta érik ez a gondolat. Eddig megérte visszajönni. Most már nem. Tudom, ez se érdekel senkit, csak engem. De!
Ha már mindenki önmegvalósít, akkor én is megtehetem. Elvégre demokrácia van, vagy mi a pénisz...
Szerintem aki találkozni akar,találkozzon, aki nem, az ne tegye. Csak legyünk már túl ezen!!!
Lécci, lécci, lécci  :( 

13 hozzászólás |

választás
#42 (2017-05-31 23:01:57)

Érdekes dolog ez a választás.
Vannak az életünkben olyan események, ahol/amit nem választhatunk. Többek között azt sem, hova és mikor születünk.
Máshol választhatunk- ez olykor lehetőség, olykor kötelező. 
Választhatok vallást, ruhát, iskolát, munkát... Életet.
Van, aki a halált választja.  :( 
Választhatok képviselőt, orvost. És ezernyi mást. Minden választás tovább lendít.
Sok-sok lehetőség között érkeztem ide, ahol most vagyok.
Saját akaratomból jöttem.
Jól esik megérkezni, blogot, fórumot olvasni. Vagy mondjam múlt időben? Mintha valami megváltozott volna. Lehet, hogy én.
Most is választok. 
Legtöbbször mély sóhajjal lépek le. Nem találom a helyem. Ott kinn jobb. Sose hittem, hogy eljön ez is.
Biztos visszajövök még. Ha másért nem, olvasni.
Kívánom, hogy -bár ez egy szexoldal- mindenki találja meg azt, akit/amit keres. Én szerelmet találtam, vigyázunk is egymásra.
Őt választom, a kinti világot. 
Legyetek jók, játsszatok szépen!
Csókcunami  :* 

Nincs hozzászólás. |

íme az ember lánya
#41 (2017-05-13 12:03:57)

Hova tűnnek a szavak, amiket kiradírozunk?
Valami furcsa hangulat fogott el ma. A heti beszélgetések valahogy arra ösztönöztek, rakjak helyre néhány dolgot.
Mindannyian tabula rasa-val indulunk. Erre a lapra, füzetre, olykor tömbre írunk, rajzolunk, míg elkészül saját képregényünk, az életünk.
Persze olykor radíroz az ember, de ami egyszer nyomot hagyott, soha nem tüntethető el. Láthatatlanná tehetem, de a simogatás előhívja a régi vonalakat...
Sokáig radírozni, dörzsölni akartam, de csak a lap sérült. Azt hittem, ha visszalapozok, fájdalmat, hibát látok csak...ezért törekedtem a teljes eltüntetésre...
Hosszú időbe telt, mire megtanultam, a hibának is helye van. Figyelmeztet, óv...
Amíg féltem, hogy hibázom, meg is tettem. Radírom sem fogott rendesen, mert néhány vonal túl mélyre nyomódott a papíromba...
Inkább lapoztam, nem törődve az üres helyekkel, ahová még fért volna valami.
Már-már elhittem, hogy hibától hibáig élek.
Pár éve egy barátom ellopta a radírt a kezemből. Azt mondta, az életem rólam szól, s így hivatalos dokumentum. Abban meg nincs helye a radírnak. 
Azóta is hibáztam, de már nem akarom görcsösen eltüntetni. Sőt, azzal, hogy zárójelbe teszem, figyelmeztetem magam- nem vagyok tökéletes. Mondjuk erre sosem vágytam.
Lapjaimat írom. Képregényem készül. Ma már nem félek visszalapozni.
Mi a műfaja? Hmmm. Komédia, tragédia, horror, fantasztikum, szerelem ...ezernyi műfaj kavarog benne.
Egy dolog biztos, nagyon jó a főszereplőjének lenni. Minden nyom, ami belekerül, hasznos valamilyen módon. 
Nem mondom, hogy nem hiányzik a radírom, de a színes tintám meg olykor a rózsaszín szemüvegem feledtetik velem, hogy egykor imádtam radírozni...
Vázlatok, kész novellák füzére ez csoda szép képekkel.
Imádok élni.
És ma már a hibáimmal együtt is tudok.

4 hozzászólás |

léleksimogató
#40 (2017-05-10 17:31:07)

Szófüggő vagyok. Menthetetlenül szükséges számomra a beszélgetés.
Itt is találok partnert hozzá. Jól is esik a tartalmas kommunikáció és az is, ha egy ismeretlen mond egy jó szót. Sőt, volt, amikor egy idegennel folytatott cset tett jót a lelkemnek.
Ma Lilaváros falain kívül beszélgettem. Barátnőmmel sokban azonos a sorsunk, de más úton jutottunk el a boldogságig.
Szóba került élet és halál, gyerek és munka, egészség, betegség.
Nős férfival boldog. Már abban a szakaszban tartanak, amikor tényleg csak az összeköltözés van hátra, mert a férfi úgy döntött, kilép a rossz kapcsolatból.
Végigbeszélgettük a délutánt. Sírtunk, nevettünk, sírva nevettünk. Éreztem, ahogy a lelkem kisimul...
Csodás időszakot élek/élünk meg.
Mindig tudtam, ez az én időszakom - a természettel újulok meg én is.
Hazaérkeztem és csemetéim (akik a fejemre nőttek így is, úgy is) megdicsérték frizurámat, majd megölelgettek férfiasan esetlenül. Beszélgettünk és meséltek tervekről, jelenről, jövőről.
Valamiért Kosztolányi Hajnali részegsége jutott eszembe...
Éveket töltünk azzal, hogy keresünk valamit, ami mindvégig ott volt a szemünk előtt. Csak azért nem láttuk, mert túl egyszerű lett volna. Vagy mert hiányzott az az egy pillanat, ami megvilágosodást hozott volna.
Kosztolányi a szépséget kereste s a hajnali égbolt csodájában találta meg.
Más a boldogságot keresi. Hogy miben találja meg, az rajta áll.
Csodálatos nap volt, szerelemmel, családdal, barátsággal, léleksimogatással.
Szeretem ezeket a napokat. Hál'Isten ezekből van több.

8 hozzászólás |

körséta
#39 (2017-05-06 13:53:08)

Tisztelt Vendégeink!
Tisztelettel köszöntöm Önöket Erotika város kapujában! Megkezdjük körsétánkat, kérem, ne maradjanak le. A kör végén kapnak időt külön programokra, esetleg beköltözés is lehetséges. 
Erotikaváros 8 részből áll - 7 negyedből (ami ugye matematikailag lehetetlen) és egy zónából. Természetesen sétánk során csak a negyedek, zóna bejáratáig jutunk, hogy ne zavarjuk a lakók nyugalmát.
Eropolis lakossága kb. 46-47 ezer fő.
A Belváros a központi tér, lakóinak száma meghaladja a 14 ezret. Valaha laktam én is ebben a negyedben, de túl nyugalmas volt számomra. Az itt élők békés polgárok, széles érdeklődéssel.
A Hetero negyed a legnépesebb kerület. Lakói elkötelezetten (!) vonzódnak a másik nemhez... és természetesen a másik igenéhez is. Magam is eme negyed lakója vagyok, bár inaktív állapotban. Nyugdíjaztam magam, de városomat nem hagyom el, mert vidékiesen: szeretek itt.
A Leszbi és Homo negyed lakói igen zárt közösséget alkotnak, bár némelyikük időnként átkukucskál más negyedekbe is. (Kérem azt a barna kabátos urat, ne feszegesse a Leszbi negyed ajtaját!)
A Biszex negyed lakói nyitottak a világra, mondhatnánk, ők nagyobb tömegből tudnak meríteni. 
A BDSM negyed valaha kedvelt terepen volt, időnként kirándultam arra, de ott ragadni sosem akartam. Lakói felettébb intenzív emberek.
A Transzvesztita negyed a kisnegyedek közé tartozik, lakói különösen érzékenyek. Innen is vannak ismerőseim, ritka kedves emberek ők.
A Türelmi zóna ismeretlen terep számomra, de azt mondják, működik.

Városunk agorája nyitott minden polgár számára. Nálunk nincs szigorú határvonal. Bárki beléphet a másik negyed csetjébe, elmondhatja véleményét. (Ne tessék kiabálni, ez nem a cset!)
Városunk rendjére a bírák és a moderátorok ügyelnek. Ha valaki "rosszalkodik", ők teszik helyre az illetőt.
Néhányan húspiachoz hasonlítják városunkat. Persze biztos van párhuzam, de van egy nem is akkora kicsiny különbség is: az ottani húsok egy része élettelen és semmiképp sem szólnak vissza. 
Az itt lakók érző, (olykor) gondolkodó hús-vér emberek, aki bár szeretnek itt lakni, szívesen feladnák ezt egy valódi kapcsolatért.
Városunkban sajátos "könyvtár" található. Lakóink egy része blogot ír, egy része olvassa is. Blogot csak az örömpolgárok írhatnak, ők anyagilag támogatják városunkat.
A fórumokon vitathatják meg a lakók véleményüket. Létezik ugyan íratlan szabály (illemnek hívják) a hozzászólások készítésére, de mivel íratlanok, nem mindenki ismeri és tartja be őket.
Lakóink színes egyéniségek, vannak kedvesek és kedvetlenek, csinosak és csintalanok, hallgatagok és szószátyárok, félénkek és vakmerők.

Kedves Látogatók!
Körsétánk végére értünk. Amennyiben többet szeretnének tudni, úgy szívesen látjuk Önöket lakóként. 
Vigyázzanak, függőséget okoz! Jómagam is itt ragadtam. Van olyan élmény, személy, beszélgetés, amiért/akiért megéri.
Önök döntenek, Lakóink is saját döntésük alapján maradnak vagy távoznak.
Prospektusunkat elvihetik, élményekért költözniük kell.
További szép életet mindenkinek!

6 hozzászólás |

megéri
#38 (2017-05-02 22:23:04)

Találkoztam egy régi ismerőssel. Mesélt a pénzről, karrierről. Kérdezte, hogy vagyunk, milyen terveink vannak. Elmondtam, minden rendben, a fiúk is révbe érnek lassan.
Elkomorodott és azt mondta, ez hiányzik az életéből. A gyerek. Mindene megvan, de nincs kire hagynia.
Megsajnáltam. 
Eszembe jutott a gyerekvárás izgalma, az aggódás, a mérhetetlen büszkeség.
Lehet, hogy nem vagyunk gazdagok, de nem adnám őket semmiért.
Kisebbem 20 lesz nemsokára. Voltak csatáink, de azt mondom, megérte. A nagyobb férfivá érett.
Büszke vagyok rájuk.
Emellett Férfi van mellettem.
Minden más érdektelen.

8 hozzászólás |

hiábavaló
#37 (2017-05-02 16:56:52)

Szerepeket játszunk. Ránk szabja nemünk, társadalmunk, erkölcseink. Olykor kilógunk itt-ott, de kerete legtöbbször rugalmas.
Néha olyan szerepet kényszerítünk magunkra (vagy kényszerítenek ránk?), mely nem lehet soha sajátunk.
Nincs gond akkor, ha tudjuk, mik/kik nem vagyunk. Volt,  mikor olyan helyzetbe sodródtam, amiben nem éreztem jól magam. Olykor fájdalmasan, olykor könnyebben, de mindenképp tanulságokkal kijöttem ezekből.
Leginkább mégis személyiségünk határoz meg. Levehetetlen. Nem bújhatok más személyiségbe, bár skizofrének is vannak.... Személyiségünk segít, olykor gátol.
Lilaváros furcsán átalakít.
Talán az a baj, hogy némelyek az oldal "profiljához" igyekeznek alkalmazkodni. Szexet azonnal. Ha ez így menne, nem civilizáltak lennénk. 
Elgondolkodtam, hogy vajon miért ez a sok keserűség. Alig beszélek olyannal, aki elégedett lenne. Minden az átverésről szól. Lemondott vagy épp le sem mondott sikertelen randik, átverés, furkálás.
Mintha egy krimibe csöppentem volna. Az információ hatalom, de sokszor nem élnek, hanem visszaélnek vele.
A fórumok, blogok szintén negatívumokat boncolgatnak. Intelligens emberek hatalmas csalódással írják ki sérelmüket, fájdalmukat, míg a másik vállvonogatva vadászik tovább. 
Én meg jövök a naivitásommal. Hiába na, nem tudok kibújni a bőrömből. Keresem a jót és megtalálom apró pillanatokban. 
Viszont én is látom, ki az, aki megfeszül azért, hogy elfogadják....
Látom, ki az, aki már maga is elhiszi, hogy toszógép és szexdíva lett...
Nem tudom, mi kellene hozzá, hogy hamis képet fessek magamról. Nem is tudok festeni.  :napersze: 

Szerintem egy dolog segíthetne Eropolison. Az őszinteség. Talán ez hiányzik a legjobban.
Igaz, magának is igazat kéne mondania mindenkinek legalább  egyszer ...
Elnézést, hogy megint kiabáltam. Szavakat.
A pusztába bele...

11 hozzászólás |

eszmefuttatás
#36 (2017-04-30 11:24:53)

Annak idején szerelmet feledni érkeztem ide. Jó volt beszélgetni, találkozgatni. Persze akkor is voltak "érdekes" emberek, de a többség igazi élményt adott. Éjszakánként ment a beszélgetés, sokszor dolgozni is úgy indultam, hogy nem aludtam.
7 éve jöttem először. Volt innen két hosszabb kapcsolatom, s a mostani is két és fél éve tart.
A minap rám írt az első  :) Az, aki az éjszaka közepén is elindult hozzám. Fura érzés volt. 
Nem szokásom jópofizni az exeimmel. Nincs értelme. Vele jó volt poénkodni,bár rájöttem, miért nem működött. Az ok egyszerű, nem egyet akartunk. 
Miután kiderült, nem keresek, gyorsan elköszönt. A beszélgetés felidézte az itteni kalandokat.
Még kell mondanom, van sok bosszantó dolog, de én kaptam is itt Lilavárosban.
Sok jó embert találtam, akiket átmentettem a valóságba.
Érdekes vitákat folytattunk/folytatunk, hatalmasakat viháncoltunk. 
Függő lettem, bár már ritkán jövök.
Szeretek itt lenni. 
Minden ittlétem partnerfüggő. Alapszemélyiségem változatlan, de az adjon isten dönti el, mire megyünk egymással. Sajna gyakoribb, hogy a troll jön elő belőlem...
Ezzel együtt vagy épp ezért szeretek itt lenni.
Persze lehet, hogy megint a naivát hozom, de tudom, hogy itt is vannak jó emberek. 
Ma már azt is tudom, hogy egy gyöngyért is érdemes lemerülni.
Summa summárum: még mindig megéri itt lenni. 
Rendszeresen olvasom az itteni blogokat, fórumokat. Van, hogy sajnálom, hogy valaki túl keveset ír.
Ide kikapcsolódni jövök. Volt, amikor ezt még lehetett akadályozni. Ma már nem.
Igaz, stabil a hátterem. És ez számít. 
Keresni már nem szeretnék itt. Bár hangsúlyozom, voltak csodás kapcsolataim innen.
Belső kívülállóként szurkolók a keresőknek, sajnálom, ha nem sikerül nekik.Olvasom a tapasztalatokat és vannak nagy kedvenceim. 
Mondják sokan, Eropolis ilyen még olyan... Nem a hellyel van a gond... A lakók alakítják, magukból maguknak. A hasonló meg mindig megtalálja a hasonlót. 
Valahogy trendi a rosszat látni mindenben. Kívánom, hogy mindenki találja, lássa meg a jót is. És akkor meg is élheti.
Ezt kívánom mindenkinek.
Szép napot!  :* 

13 hozzászólás |

szakadék
#35 (2017-04-18 16:28:04)

Úgy látom, két táborra szakadt a népesség.
Az egyik rendeltetésszerűen (!)használja az oldalt, vagyis szexpartnert keres. Nem számít a kor, a külső, olykor a nem sem, a lényeg, hogy szex legyen... Vagy csak sex - így spontán.
Laza hirdetés a közösben:
Szopás? Most?
És valljuk be, ez elég nagy szopás.
Eme tábor tagjai kérnek számon, hogy mi a napsugaras pitypangos katicabogarat keresek itt, ha nem akarok szexelni. Mert itt mindenki szexet keres!
(Tévedés ne essék, én akarok és szoktam is szexelni. Igen finom szerelmeskedéseink vannak  :pirul: )
Eme tábor tagjai rutinosan több vasat tartanak a tűzbe és csodálkoznak, mikor orcára hullanak.

A másik tábor a gondolkodóké. Azoké, akik a test öröme mellett fontosnak tartják az elme ébresztését is. 
Tényleg összekapcsolódik az agy és az ágy. 
Nem a szerelem keresése a fontos, hanem az, hogy testet-agyat izgató partnert találjanak. Ezért fontos egy kitöltött adatlap. Felébreszti a figyelmet, kíváncsivá tesz. 
Ezek a lakók elmondják blogokon, fórumokon, hogy mi is fontos számukra. Szomorú, hogy a másik táborban levők ezeket nem olvassák.

Szakadék mélyült a két tábor közé. 
Ez a szerencse. 
Két mondat után tudom, ki melyikbe tartozik. És már használom a piros X-et is.
És már odáig is eljutottam, hogy nem bosszankodom. 
És a világért se akarnék átmenni a szakadékon...

7 hozzászólás |

szeretnéd?
#34 (2017-04-12 14:05:02)

Ma három csetkezdeménybe szaladtam bele.
 
- Szeretnéd megnézni, ahogy kiverem a farkam?
- Mivel? Klopfolóval?

Aztán:
- Szeretnéd, ha nyalogatnám a puncid?
Elképzeltem ezt.  Az első verzióban csengetnek, kinyitom az ajtót, ledobom a textilt és az ölemhez nyomom a fejét. De mi van, ha csak ajánlott levelet hozott????
A második verzióban a napi közlekedésemben gátolna egy pasi, aki csüng a puncimon feszt. 
Tudom, értetlen vagyok, de ki az, aki odaenged magához lefetyelni egy vadidegent?
Másrészt, nem tudom, ki hogy van vele, de nem mindegyik férfi tud jól nyalni. Vagy csak nekem nincs jó tapasztalatom.

A harmadik partnerrel közlöm, nem keresek, csupán beszélgetek. Kérdés:
- Nem érdekel a 20 centis farkam?
Magamba mélyedtem egy töredék másodpercre, majd közöltem, nem.
A válasz:
-Bekaphatnád.
Ekkor nem voltam úrinő, beismerem, mert annyit feleltem, te is bekaphatod.

És most kísérletezésbe kezdek. Három férfihez megyek oda az utcán, és egy-egy kérdést teszek fel.
1. Szeretnél kinyalni?
2. Szeretnéd megnézni, ahogy elélvezek?
3. Szeretnéd leborotválni a puncim?/leborotválhatlak?

Kíváncsi leszek a reakciókra. Mert monitor mögött ülve könnyű... Szerintem benne leszek a tévében :D
Eddig nem értettem, miért akadnak ki többen.Most már kezdem sejteni. Valószínű lemondok a csetelésről.
És most elmondom, mit szeretnék. Intelligens beszélgetést. Semmi egyebet. Tudom, irreális.  Így jártam.

24 hozzászólás |

lassan vége
#33 (2017-04-01 16:51:58)

Eljött ez is. Annyira távolinak és lehetetlennek tűnt, most pedig elkövetkezett.
Csütörtök volt, bár nem mondtunk csütörtököt. 
Reggel kezdődött. Üzenetek zöme várt a közösségi fórumokon. Kedvesem mosolyogva csókolt, majd kicsit lustiztam a vállán, mert az nekem járt.A nap szebben ragyogott, nem volt semmi fenyegető. Igazán fel sem fogtam, hogy mi történik.
Munka után szeretett családom - anyukám, Kedvesem és a srácok - toporogva vártak. Ők izgultak, én mit sem sejtettem.Ajándékaikkal hatalmas örömet okoztak...Ott volt a tunika is.
Mikor a torta megérkezett, akkor pillantottam a számra...49.
És ott, akkor rádöbbentem: vége lassan a negyvenes éveimnek. Jövőre ötössel fog kezdődni.
Elméláztam, talán ideje lenne felnőni,de aztán játszani kezdtünk. Utána meg sétáltunk és én énekeltem Kedvesemnek. Túlélte, mint mindig. 
Szerintem én nem jól vagyok kódolva... Ahelyett, hogy öregednék, szuperül érzem magam. Sosem voltam boldogabb, kiegyensúlyozottabb. 
Lehet, hogy rossz a tükröm. Ezért belenéztem Kedvesem szemébe. 
49, 50, 65 tök mindegy, amíg szeret és így néz rám....

6 hozzászólás |

Ő
#32 (2017-03-25 00:33:06)

Kislányként álmodoztam az Igaziról. Róla. Aki minden kívánságomat lesi, tenyerén hordoz és szeret igazán. És akit én is tisztelek és szeretek.
Nem panaszkodhatom, hisz tizennégy éves korom óta volt/van férfi az életemben. 
Szerelmeim (véltek vagy valósak) megmutatták, az álomférfi nem létezik. Az összes békát megcsókoltam, de egy se nem lett királyfi :D
Aztán két és majd fél éve megtaláltam Őt. Kitűnt kedvességével, emberségével. Szerelem lett, noha nem terveztük. Azóta  élünk együtt, megtapasztaltunk jót és rosszat is.
Hamarosan kiderült számomra, létezik a gyermekkor ideálja. Nem akartam megváltoztatni, Ő is elfogad olyannak, amilyen vagyok.
Mostanában alakom kedvező irányban változott, így ruhatáram lassan lecserélődik. Néhány napja próbáltam egy tunikát. Szerelem volt első látásra. Kedvesem mosolygott, majd mentünk tovább. Szívem egy darabja lemaradt kissé.... Másnap, mikor visszamentünk, már nyoma sem volt.
Minap esti sétára indultunk, olyan két-három órásra. Kézen fogva, viháncolva-beszélgetve élveztük az éjszaka nyugalmát.
Jövő héten lesz a születésnapom, családom csendben készülődik, én meg nem veszem észre... :D
Szóval előkerült az a ruha, hogy milyen csinos voltam benne. Mondtam, ne is fájdítsd a szívem.
Elmosolyodott és azt mondta, nem tud titkot tartani. Ő vette meg szülinapomra másnap, mert látta, mennyire tetszik és amikor elkeseredett arcomat látta, majdnem kibökte a titkot.
Meghatódtam. Újraéledt a gyermekkori álom. 
Mégis létezik az Igazi. Megtaláltam.

3 hozzászólás |

találkozások
#31 (2017-03-18 12:52:51)

Olvasgattam adatlapokat. Tudom, ez rémesen unalmas, de nem nekem. Szeretem tudni, kikkel vagyok egy városban.
Végletek közt választhatok. Vannak azok, akik nem osztanak meg magukról semmit. Vagy odaböknek egy "Ismerj meg" mondatot. Volt idő, amikor beszélgetésbe elegyedtem ilyen emberekkel, de nem engedte megismerni magát, mert a vaginám paraméterei kötötték le. Mondtam, hát az ismerkedés? A válasz: majd szex után. Visszakérdeztem, hogy addig én mit csináljak, míg ő szexel? Letiltott, mert ugye hülye vagyok...
A másik véglet (többünk vágya) egy kitöltött adatlap, ami vonzó személyiséget sejtet. Ilyenkor elmereng az ember lánya, hogy vajon milyen is lehet az a Férfi.
Nem nagyon hívtam privire senkit, kezdeményezzen Ő (ő a férfi). Lehetőségeink száma kettőre csökkent. Vagy óriási csalódás lett, mert nem saját gondolat volt az adatlapon. Vagy végre tartalmas beszélgetés alakult ki. Ezek voltak a ritkábbak, de igazi kapcsolatok lettek belőlük.
Ma is szívesen olvasok "jó" adatlapokat. Elgondolkodom azon, hogy vajon milyen lehet egy beszélgetés vele (és nem róla).
Aztán eszembe jut, hogy vajon Ő hogyan érkezik hozzám. A többség nem olvassa a lapomat, s ezzel kudarcra ítéli önmagát. Mikor belefáradok, troll énem veszi át az irányítást. Az úr kudarca tejessé válik.Ilyenkor istennőből dagadt picsává változom, hülye idióta leszek, kiéhezett vén kurtizán (nem így ám :D).
Édes istenem! Leszek én bármi, ha neki jobb így.
Annyiszor elmondtuk már, ha valaki ajtóstul ront be, azt nem látják szívesen.
Tudom, a kommunikációt tanulni kell. Itt a kiváló gyakorlási lehetőség.
Sosem bántanék meg senkit, aki tényleg beszélgetni szeretne. Sőt...remek partnereket találtam. Mai napig remek eszmecseréket folytatunk.
Van olyan, akinek probléma az ittlétem. Mert mi az, hogy nem dugatni járok ide. Ilyenkor elköszönök.
Szóval sok-sok találkozás zajlik itt minden nap. Milyen szép lenne, ha beszélgetéseink tartalmasak és emberiek lennének. Ha találkozásaink a virtuális világban is hozzánk méltóak lennének.Mert mindnek lenyomata megmarad - mindannyiunkban.
Na, basszus, megint előjött a naiva.
Javíthatatlanul álmodozó vagyok.

2 hozzászólás |

hormonális
#30 (2017-03-07 17:02:11)

Nem tudom, ki, hogy van vele, de engem a tavasz megrészegít. Imádom a napsütést, az előbújó virágokat a tavasz illatait.
És imádom, hogy lekerülnek rólunk a kabátok. Színek villannak elő a szürkeség után.
És imádom, hogy zizzennek a hormonok.
Szerelmeskedni jó. Nagyon jó. De a tavasz hiperérzékennyé tesz. 
Azon kapom magam, hogy rámarkolok szerelmem fenekére (nem mintha máskor nem tenném), hüvelyem zsiborog, és ha nyakon csókol, nedves leszek... nem kicsit.
Biztos a hormonok miatt van. Vagy az ufók miatt. Vagy az üvegházhatás miatt.Tök mindegy, mi miatt van!
Imádom a tavaszt, ahogy pezsdül minden.
Ej, de szeretek élni! És élvezni az életet.
Jól vagyok, na. :D

2 hozzászólás |

sztereotípiák
#29 (2017-02-19 12:05:35)

Lehetséges, hogy én most kiverem....a biztosítékot.
Sosem szerettem az általánosítást. Sok benne a hiba lehetősége. Itt valahogy érdekesen kezelődik ez is. Kidobnak pár általánosságot a lakók, aztán háborognak, ha rájuk alkalmazzák ugyanazokat. 
Tudom, naiva vagyok (van róla papírom is, ha kinyomtatom), de akkor is úgy gondolom, mindenki egyéniség és nem húzható rá egyetlen séma.

sztereotípia

Felszínesen általánosító vélemény. Negatív, pozitív vagy semleges elképzelések és előítéletek együttese.

A definíció alapján több pólusa van, manapság mégis negatív ítéletek többségét soroljuk ide.
Gondoljunk bele pár megállapításba!

A szőke nők buták. 
Vajon hányan sértődnek meg eme kijelentés kapcsán? Szent igaz, nem hajszínhez köthető. Más hajszínű nő is lehet végtelenül buta. Vagy akár plázamacska is. És ismerek hihetetlen okos szőke nő(ke)t is.

Az izmos pasiknak kicsi a péniszük.
Biztos van ilyen is. Jómagam több testépítővel is "találkoztam" már. Túl azon, hogy képes volt felemelni, némi nemi szervbeli különbséget sem érzékeltem.... Sőt...

A kövér nők odaadóbbak.
Ó, ezt számtalanszor megkapom. Oda is adom magam néha. :D A vékony/ vékonyabb nők nevében kérem ki ezt. Ismerek nagydarab frigid nőket és vékony tüzeseket. A szexualitás nem a kilók függvénye.

A negyven feletti nőknek farokhiányuk van.
Ez sem igaz. Nem gondolom, hogy negyven felett megáll az élet. A nemi életem intenzitása így ötven felé sem csökken. Ez is attól függ, ki mit tesz érte. Ha ez a mondat így lenne igaz, akkor az itteni hölgyek nem válogatnának...

A férfiakban kódolva van a hűtlenség.
Ezt sem hiszem. Nem gondolom, hogy nemek közt ez így van leosztva. Van olyan férfiismerősöm, aki hűséges, és nőismerősöm, aki bioszexel (fűvel-fával), miközben négy gyereke van otthon.

Nincs bajom a sztereotípiákkal, csak nem hiszem, hogy mind igaz. Az általánosítás segíthet valamiben, csak nem szabad tényként kezelni őket. Amíg van kivétel, minden sztereotípia értelmetlen. 
Biztos vannak olyanok, akik másként gondolják. Szívük joga. Ők hisznek ezekben, én nem.
Ettől még élhetünk teljes és boldog életet. 
Ezt kívánom mindenkinek.  :* 

8 hozzászólás |

kiesve,eszmélve
#28 (2017-02-15 15:38:38)

Kicsit lemaradtam Lilaváros tempójától. Kinn élvezkedtem a valóságban...  :pirul: 
Többektől hallom, új trendek vannak. 
A beszólogatás nem újdonság, bár egyre inkább durvul. Én nem vagyok itt sokszor, és beszélgetni jövök. Kutyára nehéz, ha partnerem folyamatosan a sarat törölgeti magáról...
Aztán új ismerkedési módszer, hogy meg(szeretne) sért(eni), és ha reagálok, akkor kezd udvarolni. Ezen megint elméláztam. vajon honnan ez az ötlet? És ki az, aki keblére öleli azt, aki bunkón sértegeti. Velem is próbálkozott már pár ifjú titán, de kétlem, hogy bármit szeretnének tőlem (most már) :napersze: 
A harmadik újdonság, hogy más párjára startolnak. Csúnya dolog. Azt azonban hozzáteszem, hogy ha sikerül, akkor ott nemcsak az egyik a hibás. Katát, Ödönt csak akkor vihetem táncba, ha ő is akarja...
No meg a mérce is más és más. Nekem is volt régen nős szeretőm, aki elvárta, hogy hűséges legyek, miközben ő az asszonnyal beutazta a világot.
Nekem mindig bajom volt a birtoklással. (Biztos csúsztam bele én is, bár szándékom sose volt.)
Nem, nem támogatom azt, hogy más párjára vadásszon bárki! De....a kapcsolat része a bizalom. Ha bízom a másikban és megkap mindent, akkor nincs miért keresgélni. 
Én se kezdenék más férfival. 
Egyre furább ez a világ. Vagy csak az én nézőpontom változott. Vagy megöregedtem. Vagy elvittek az ufók, de visszahoztak.  :D 
Természetesen nincs jogom mást bírálni. Nem is teszem, csupán elméláztam.
Ez a hely nekem a kikapcsolódás jelentette. Csak ma már nehezebb kikapcsolódni. 
Optimizmusom töretlen,  próbálkozom nevetni, beszélgetni. Ezért vagyok itt.

24 hozzászólás |

ezmostannyálasanromantikus
#27 (2017-02-11 14:04:57)

Ma éjjel bálozunk. Nagyon várom már. Kedvesem sertepertél, én időnként megölelem, végigsimítom fenekét, izmos combjait. Teste villámgyorsan reagál... Gyors csókot váltunk, közben megjelennek a srácok,hogy ennének már.
Világéletemben erre vágytam. Apró mozdulatok,  érintések jelzik, szeretjük egymást. Már-már romantikus lányregényben érzem magam, mikor eszembe jut, nincs egy rongyom sem.
Aztán Kedvesem kinyitja a szekrényt, és kiderül, rongyom nincs, ruhám akad pár....
Tavaly is jól éreztük magunkat. Végigtáncoltuk az éjszakát. Másnap az izomlázból jöttem rá, nekem is vannak izmaim :D
Hála az égnek idén sem kell az üvegcipőmet, üvegszememet elhagynom, mert a Hercegem már megtalált.
És vele lenni nagyon jó.

Nincs hozzászólás. |

megsúgom
#26 (2017-02-07 18:20:06)

A közös chat nagy kedvencem. Visszaeső vagyok  :pirul: 
Szeretek szócsatázni, humoros szópárbajt folytatni.
Nem szeretem a másik alázását, szándékos bántását.
Erről már írtam. 
Van még valami, amit nem értek. Az ok nélküli súgást.
Valaki belép, és súgva köszön. Miért nem lehet nyíltan köszönni? Szerintem ez az intelligencia része. Belépek, köszönök. Ennyire egyszerű.
Súgva kérdezi, hogy mit jelent az adatlapomon, hogy a magam szórakoztatására vagyok itt. Rájöttem, ez csak nekem egyértelmű. Mégis unom azt, hogy magyaráznom kell.
Vita a közösben, mindenki egyet gyaláz. Szóvá teszem, majd az illető súg, hogy ne álljak mellé, mert engem is bántani fognak. Nem tették. 
Van értelme a súgásnak. Én is használom, általában okkal  és céllal. Nem okoz problémát, ha nekem súgnak, csak néha kérdőjelbe merevedek.(vazze, nekem is van merevedésem  :D )
Szeretem, amikor a Kedvesem a fülembe súg.Borzongató, vágykeltő.
Chaten nem mindig kedvelem. A minap azt mondta egy úriember, hogy súgva fog meghódítani. Kételkedésemet fejeztem ki. Kötötte az ebet a karóhoz. Súgtam neki valamit. Letiltott. Pedig csúnya szó nem hagyta el a billentyűzetet.

Kedves beszélgetők! Megsúgom, ha komolyra fordul a dolog, ott a privi. Ha meg nem az, felesleges a súgás. Én már meg sem hallom. Megsüketültem  :napersze: 

Nincs hozzászólás. |

kesernyésen
#25 (2017-02-05 11:03:30)

Évek óta azt látom, minőségileg változik Lilaváros színvonala. Tegnap este a közös chatre merészkedtem. 
Azért szerettem ott lenni, mert jó beszélgetések folytak. Humor és komolyság együtt.
Nos, tegnap szürreális világba tévedtem.Magukat nagyasszonynak és úriembernek gondoló tagok fröcsögtek. A gyűlöletbeszéd kutyafasza volt ehhez képest! Hirtelen elment a kedvem (és nem élvezéssel) az ott léttől. 
Tudom én, hogy nem kedvel(het)ünk mindent és mindenkit, de akkor elmegyek mellette. Nem játszom az eszem, nem taposom sárba, hisz érdektelen számomra. Szomorú tény, hogy vannak,akiknek tényleg csak a szar jön ki a száján... 
Tudom, furimanó vagyok, de nem értem. Nekem nem lesz jobb, nem leszek több, okosabb, ne adj isten intelligensebb, hogy földbe döngölök bárkit is.
Bevallom, elszomorodtam, elkedvetlenedtem. Ide kikapcsolódni jöttem, ehelyett frusztrációk sorával találkoztam.
Nem volt jó érzés. Sem emberi.
Elfogadom, hogy van ilyen, bár megérteni soha nem fogom.

10 hozzászólás |

nna...
#24 (2017-02-02 17:01:03)

Aki engem szeret, rossz ember nem lehet....  :D  :D  :D 

Ez a mai motivációm - nektek, nekem :P

3 hozzászólás |

én ekkorát még nem láttam...
#23 (2017-02-01 19:40:05)

Nem épp zsenge a korom, de ma teljesen újat láttam.
Azt gondoltam, engem már nehéz meglepni. A természetnek sikerült.
Először nem hittem a szememnek. Kutattam az emlékezetemben, hogy volt-e ilyenben részem. Nos, azt kell mondanom, soha.
Kinyújtottam a kezem, hogy megérinthessem. Csodáltam és hitetlenkedtem. Lelógott a tenyeremből...
Basszus, én ekkora hópelyhet még életemben nem láttam...
 :D  :pirul: 

5 hozzászólás |

az úúúgy van....
#22 (2017-01-27 18:35:57)

Évek óta figyelem a blogokat, olvasom a fórumokat - igaz, némi kihagyással. Úgy tűnik, bizonyos gondolatok időről-időre visszatérnek. 
Azon merengtem, hogy vajon ki és miért válhat vonzóvá a "lakók" számára.
Babitshoz hasonlóan magamnál tovább nem jutottam.
Így saját gondolatoknál maradok (azokat legalább nem felejtem el)
Nézzük a teremtés koronáit. Ki hívja fel a figyelmet? Szerintem az, aki nem akar a harmadik mondat után a bugyimban matatni. Vagy blogol, és ne adj Isten, értelmes gondolatai vannak, vagy nagyon pöpec az adatlapja. Nem tudom, miért hihetetlen, hogy nem dobja el magát az ember lánya egy fallosz látványától. A nők többsége vagy kinőtte vagy sose vallotta, hogy fallostról péniszre kell repkedni, hátha meglelem az igazit. Számomra mindig az a férfi volt vonzó, akivel beszélgetni is lehetett. Kedvesem is blogjával hívta fel magára a figyelmemet, és hagyta magát behálózni  :pirul: 
Nem tudom, ki hogy van vele, én a túl magabiztos férfiakat nem szeretem. 
A nők is érdekesek. Sok történetet hallottam férfiaktól, de nem voltam ott, így nem tudom, mi is történt igazán.
A férfiak többsége legalább annyira rettegi, mint szereti az erős nőket. Most nem arról beszélek, hogy  nagyobb a bicepszem, mint az úriemberé :D
Van, aki trófeának tekinti a karakán nőket, más csak egynek a sok közül.
Szerintem a férfiak is fontosnak tartják, hogy beszélgetni is lehessen a hölggyel. Jobb, ha nem csak a megszólalásig vonzó az a nő...
Egy biztos: akármennyire is szexoldalon vagyunk, az igényesebbje válogat. Megnézem, kit veszek a számba, kit fogadok magamba. Persze voltak melléfogások, de ez nemcsak rajtam múlott.
Van valami, ami sokkal fontosabb a farokméretnél meg a hüvelyhosszúságnál. Intelligenciának hívják. Mert a szex is zajlik agyban és ágyban is.
Imádom az itteni karakán nőket (van kedvencem pár) és intelligensen sejtelmes urakat.
Kívülállóként ugyan, de szurkolok nekik. 
És olvasom is őket  :pirul: 

1 hozzászólás |

egyensúly
#21 (2017-01-25 18:27:28)

A kötéltánc megtanít arra, az egyensúly se jobbra, se balra- tartja a klasszikus.
Milyen igaz ez! Minden és mindenki egyensúlyra törekszik.
Sokszor hallottam, s sajna tapasztaltam, ha valami nagyon jó, akkor valahol nagy veszteség jön majd. Mára beletörődtem ebbe.
Másrészt ott a belső egyensúly. Nem az a becsapós "Jól vagyok" mondat, hanem amikor valóban minden a helyén van. Amikor nem bizonygat magának semmit, mert nincs rá szükség.
Olyan sokáig táncoltam kötélen, olykor pengeélen! Későn értem  meg arra, hogy egyensúlyba kerüljek. Ma már nem hiányzik semmi, nincs Miért pont én? Szilárdan állok a lábamon és élvezem az életet, tudva, minden jó és rossz kell az egyensúlyhoz.
Tegnap két emberrel beszélgettem. Egyikük boldog, kb. három hét múlva szülni fog. Bár kételyei vannak, de mégis a csodát éli át.
A másik gyászol, hisz édesapja elhunyt. 
Én a szavak embere vagyok, de tegnap nem tudtam megszólalni. És eszembe jutott egy újabb klasszikus:
A nagy öröm épp úgy, mint a nagy bánat, néma.
És itt is megvan az egyensúly- hallgatás és beszéd közt.

Nincs hozzászólás. |

akarsz róla beszélni?
#20 (2017-01-17 00:16:08)

Sokszor jut el a beszélgetés odáig, hogy megkérdi beszélgetőtársam, hogy akarok-e "sexchatelni". Mikor rákérdezek, mi az, akkor érzem, hogy barackot nyom a buksimra, hogy ezt sem tudom. Mert  nem rendelkezem magas "sexkultúrával".
Ekkor megtudom, hogy ha elmondja, mit tennénk egymással, akkor elélvezünk...
Vessetek rám követ, nekem ez még sose nem sikerült.
Vagy fantázia hiánya vagy érzéketlenség lehet.
Nem szeretek beszélni róla. Nem bármikor, nem bárkivel.
Mikor elmondom, megtudom, kamus picsa vagyok, mint a többi, aki nem akar semmit. Ilyenkor én is megkérdem, akarsz róla beszélni?
Kicsit pszichológussá válik az ember fia és lánya itt Erotikavárosban.
Mea culpa, nem szeretek beszélni róla...csinálni, átélni, bele- és elmenni igen...nagyon is :pirul:
A beszélgetést meghagyom másnak.

2 hozzászólás |

varázslat
#19 (2017-01-15 17:25:43)

Gyerekkorom óta hiszek a csodákban. Ma már kissé másképp, mint régen. Régen csodalényeket vártam, ma már az emberi csodákban hiszek.
Ma, mikor a közöny hömpölyög az utcán, az erőszak folyik az arcunkba a tévéből vagy épp a szomszédból, én még mindig hiszek az emberségben.
Nem olyan nehéz ez...csak egyszer kell megállni, hogy ne morranj arra, aki nem is bántott. Csak egyszer kell a kezet megfogni és nem ellökni.
Talán jobban esik az esti napértékelés, ha segítünk az elesetten és nem utána rúgunk.
Nem lehet/kell mindenkin segíteni. Van, aki nem is igényli. 
Talán nem is a "beavatkozás" a lényeg.
Csak embernek kell lenni/ maradni.
Egyik éjszaka kilopóztam hóangyalt csinálni. Visszatért a gyerekkori boldogság. Szerintem a virrasztó szomszédok jót mosolyogtak a lassan hógömbbé váló bolondos nőn. Nevettem, forogtam a hóban, és eszembe se jutott, hogy na, ezt nem illik...
Kiszakadtam a világból és visszatértem. Közben kicsit megváltoztam. 
Varázslat volt. Igazi.

Nincs hozzászólás. |

a másik oldal
#18 (2017-01-09 18:15:00)

Ritkán járok erre mostanában,de a blogokat, fórumokat mindig elolvasom.
Elgondolkodtam azon, hogy vajon megéri-e írogatni egyáltalán, hisz kit érdekel, mit pötyögök be az ablakba.
Aztán megbeszéltük magammal, hogy persze, megéri. Hisz elsősorban magamért írogatok.
Sok a panasz mindenhol. Bevallom, ez már unalmas. Biztos vagyok benne, hogy vannak jó dolgok is. Arról miért nem szól a fáma? Ha már nem annyira természetes?
No mindegy, mindenkinek más a szemüvege, mást lát. Én is láttam sok furcsaságot, de nyitott szemmel néztem a jó dolgokat is.
Tegnap színházban voltunk. Imádom a színdarabokat! Évek óta az első olyan varázsolós előadás volt, ami kiszakít a hétköznapokból. Nevettem, énekeltem (szerencsére, nem sokan hallották), tapsoltam, sőt olykor szájtátva figyeltem. Elvarázsolódtam. Kikapcsolódtam. 
Aztán megnéztem Hofi szobrát. Imádom az ötletességét.
Szuper nap volt!
Tudom, szexi rózsaszín szemüvegem van, de még mindig jobb, mint a sötétet látni mindenhol. 
Naiva lennék? Meglehet. Az élet szép, és nincs olyan butaság, otrombaság, ami tönkretehetné.
Persze van, mikor be-/kiborul az ember, de nálam ez nem tart soká, s szót sem érdemel.
Derűs(ebb) napokat mindenkinek! :D

Nincs hozzászólás. |

[1-30] [31-47]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.