PayU vásárlói tájékoztató






Naked

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > nagyhusi


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


nagyhusi blogja


Naked
Tapasztalatok, életpillanatok szigorúan őszintén...
Dinoszaurusz vagyok... hiszek a régi értékekben.
Itt is embereket keresek.
Naiva vagyok, de vállalom...


újra dínó
#238 (2015-02-28 18:50:00)

Mosolygok. 
Állandóan. Hihetetlenül jól érzem magam.
Feljövök ide beszélgetni, és hallok örömteli és szomorú eseményekről is. 
Örülök annak, hogy néhányan a bizalmukba avatnak. 
Együtt örülök a sikerüknek. Olyan jó pozitív  érzelmekről olvasni! Olyan jó, amikor szeretet, barátság születik...
És annyira érthetetlen az irigység, a másik szándékos bántása.
A minap számomra kedves embert bántott valaki.
Nem, nem a nézeteltéréssel van baj!
Nem kell mindig, mindenkinek egyetértenie. Sőt....
Vannak építő viták.
A stílus az, ami számomra elkeserítő.
Ha valakivel nem szeretnék beszélni, akkor nem teszem. Nem alázom porig. Nem sértem halálra.
Nagyon rossz volt olvasni a sértéstengert még úgy is, hogy nem nekem címezte az illető.
Igazat kell adnom annak, aki azt mondta, a stílus maga az ember.
Aki mást bánt, önmagát minősíti. Senkinek sincs joga mást megalázni. De mintha egyre többen lennének...
Ez a trendi mostanság.
Milyen jó, hogy őskövület vagyok!
Maradok inkább ómódi.
Jó az nekem.

4 hozzászólás |

ezután is
#237 (2015-02-27 00:57:04)

Szeretem ezt a várost.
A barátaimért feljárok ide.
A keresést rég beszüntettem.
Rájöttem, akinek meg kell találnia, az megtalál.
Így történt.
Kapcsolatunk állandó, nem szándékozunk változtatni ezen.
Maradunk együtt.
Köszönjük a támogatást, igazán jól estek, esnek a biztatások.
Kívánom, legyen mindenki olyan boldog, mint én...
Azt hiszem, lelkem ezen része megnyugodott.
Blogot írok...mert függő vagyok.
Érzelmileg kiegyensúlyozottan minden szebb...
javaslom mindenkinek....

4 hozzászólás |

megvagyunk
#236 (2015-02-24 16:24:19)

A hétvégénk csodálatos volt. 
Ha létezik tökéletes harmónia, akkor megéltük...
Beszélgettünk, nevettünk, játszottunk, kirándultunk, szerelmeskedtünk.
Isteni ételeket ettünk, nosztalgiázva sarokházat csemegéztünk.
Búvtunk, éreztük a másik bőrét, illatát...
És pajkoskodtunk is...  :pirul: 
Sokat  :pirul: 
Szerelmem igen alapos ember...és én igen gyakran emlegettem sóhajtozva a mindenhatót...
Szóval összesimultunk...testben és lélekben is...
Mi megéltük a harmóniát.
És azóta is tart...
 <3 

8 hozzászólás |

hétvége
#235 (2015-02-19 18:14:08)

Miénk a hétvége teljesen. 
Annyira várom már!  :pirul: 
Szeretem azt, hogy teljesen természetes a jelenléte az életemben. Napjaink boldogságban telnek. Rengeteget nevetünk együtt.
Szeretem vele átélni a pillanatokat. Hisz mindegyik értékes...
Nagyon szeretem.
Boldoggá tesz.
Megismerjük egymást világát, barátait...és van időnk egymásra....
Már csak 15 óra...
 :pirul:  <3 

1 hozzászólás |

minden rendben
#234 (2015-02-17 22:26:15)

Ismét csodálatos volt az együttlét.
Beszélgettünk, szerelmeztünk, búvtunk.
Élveztem minden pillanatát  :pirul: 
Nincs mit szépíteni: megérkeztem.
Várom a következő találkozót...sokat leszünk együtt.
Minden rendben.
 <3 

3 hozzászólás |

várom
#233 (2015-02-15 13:27:17)

Holnap újra találkozunk.
Várom a simulást, a bújást.
Szeretem a tekintetét, ahogy engem figyel.
Szeretem a hangját, szeretek csibészkedni vele.
Látom, ahogy felhúzza szemöldökét, majd elmosolyodik és azt mondja: bolondos.
Mikor csókol, minden sejtem vágyakozik...
Aztán amikor belelendülünk, hirtelen vallásos leszek  :pirul: 
Mostanában sokat leszünk együtt.
Alig várom.
Nagyon jó vele  <3 

10 hozzászólás |

vaktükör
#232 (2015-02-12 18:04:57)

Amikor találkozunk valakivel, akkor megismerjük a személyiségét, gondolatait.
Az idő segít ebben.
Bár...van, akit éveken át sem lehet megismerni...
Kapcsolataink tükörként működnek.
Szerelmemmel a mindennapok tartalommal telnek meg.
Adunk és kapunk. Szeretetet, figyelmet, kedvességet.
Vele lenni jó. És igyekszünk sok időt együtt tölteni.
Teljesen kiegyensúlyozott vagyok. 
Működik a tüköreffektus.

Vannak vaktükrök. Akikbe hiába nézel bele, nem találsz semmit.
Akaratuk, követelésük van, de adni képtelenek. 
Boldogságuk látszatboldogság.
Épp ezért ideig-óráig tart.
Én is ismerek ilyen embereket.
Kerülöm is őket.

Az én tükröm a Szerelmem tekintete.
Tudom, olyannak látjuk egymást , amilyenek vagyunk.
Elfogadás, összetartozás, vágy...
Annyira jó vele.
Szeretem.  <3  

2 hozzászólás |

rózsa és tövise
#231 (2015-02-11 15:42:18)

Ma fiatalokkal beszélgettem és hallottam egy mondatot.
Aki a rózsa tüskéire koncentrál, nem látja a virágot...
Az utóbbi két hónapban minden áldott nap kapok virágot a Szerelmemtől.
Nem azért, mert elvárom, vagy mert rutinból küldi...
Csak szeretetből, szerelemből.  <3 

És akkor az a mondat.
Egy svájci barátom mondta:
-Furcsák vagytok ti magyarok. Nem találjátok a szépet, mindenben a rosszat keresitek.
Természetesen tiltakoztam. Mondtam, előítéletes. Ezen jót mosolygott.
És az élet őt igazolta!
Sokkal könnyebb a rosszat dédelgetni..mert akkor sajnálhatja magát az ember.
A rosszat  látni könnyebb. A jó meg természetes?
Én nem szeretem ezt. 
Élvezem az életet. Látom a rózsát. És tudom, óvatosan kell hozzáérnem, mert megsebezhet.
Jó és rossz. Hideg-meleg. Szép és csúnya. Nincs értelmük egymás nélkül.
Mindkettőt látnom kell. Nem csupán az egyiket.
Mindenem megvan, ami kell a boldogsághoz.
Nem sajnálom magam.
Soha nem vonnám kétségbe mások érzéseit, gondolatait.
Minden ember hiteles számomra.
Örülök a boldogságuknak, szurkolok nekik, ha kicsit meginognak.
Minden dologban, történésben van jó és rossz oldal..
Csak rajtam múlik, melyiket látom, melyik a fontos.
Úgy hiszem, az élet túl rövid ahhoz, hogy túl sokáig agyaljak egy dolgon. Rendezni kell, helyre pakolni, és ott is tartani.
Nem tisztem mások felett pálcát törni.
Nincs jogom hozzá.
És más sem teheti ezt velem.
Az én életem. 
Én élem.
Tetszik vagy sem, ez van.

8 hozzászólás |

együtt
#230 (2015-02-07 03:20:00)

Nem múlhat el nap nélküle.
Folyamatosan bújunk, szeretjük, becézgetjük egymást.
Mindig rá vártam, ideje volt, hogy megérkezzen.
Szemébe nézni, búvni hozzá, mellette aludni el - a világ legjobb dolgai közé tartozik.
Egymásra figyelve, kapcsolatunk tisztaságát óvva, feltétlen elfogadással szeretve egymást- így élünk mi....
Vele jó. Nem akarja megszabni, mikor, mit tegyek. 
Elfogad, enged szabadon szárnyalni.
Én sem akarom irányítani őt. Ő a férfi. Övé a nadrág.
Mellette vagyok, együtt haladunk.
Egyenrangúak vagyunk.
Megtaláltuk egymást.
Vele kerek minden.
 <3 

6 hozzászólás |

elgondolkodtató2
#229 (2015-02-05 16:25:19)

Érdekes világ ez.
Amikor idejöttem, alig ismertem másokat. 
Aztán lassan egyre több ismerősöm és barátom lett. Ez azt jelenti, hogy beszélgettünk, elmondtak magukról dolgokat.
Őszintén(?) meséltek magukról, pontosan tudom, ki miért van itt, kinek milyen az otthoni élete.
Együtt izgultam velük a randi előtt, támogattam a kapcsolatok alakulását.
Most én vagyok boldog.
És savanyú a szőlő...
Nincs ezzel gond. Engem nem zavar, sőt....
Szerelmünk igaz és töretlen. Nem mások vágya alakítja, kizárólag kettőnk közt formálódik.
Életem nyitott könyv. Szándékosan nem töröltem le az előző kapcsolatom alatt írt blogokat.
Az is én voltam, ma is önmagam vagyok.
Nem kell indokolnom a tetteimet, sem az érzéseim valódiságát igazolni.
A Szerelmem tudja...látja a szememben, érzi a tetteimből.
Én nem vitatom mások érzéseit, gondolatait.
Sőt...örülök, ha boldogok. Szeretem a boldog embereket.
Sose kérdőjelezném meg mások őszinteségét.
Elgondolkodtató, hogy mi miatt mond mást ma XY, mint anno nekem közösben, súgva vagy priviben.
Biztos én változtam....
Biztos.

20 hozzászólás |

párban
#228 (2015-02-04 18:47:45)

Tegnap együtt voltunk...
Éjszaka mellette aludtam el...
Reggel ébresztett.
Ennyi történt? Dehogyis.
Elém jött, megismerkedett a barátaimmal.
Egymás kezét fogva sétáltunk, árnyékunk is mutatta, párban vagyunk.
Csókoltuk, simogattuk, szerettük egymást.
Boldoggá tesz engem.
Minden porcikáját szeretem.
Jó vele. Nagyon jó.
A párom. A barátom. A szerelmem.
 <3 

9 hozzászólás |

célba érve
#227 (2015-02-01 19:45:00)

Hetek óta érzem, nagyon jól vagyok.
Kedvesemmel minden nap egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Kapcsolatunk mélyül, a valóságos világban.
Csókjaink, érintéseink igaziak.
Lassan ismerkedünk egymással, merülünk a lélek mélységébe.
Kezdjük bemutatni barátainkat, hosszabbodik az együtt eltöltött idő. 
Egyre többet tudunk meg egymásról. Beszélgetünk, szerelmesen suttogunk.
Vagyunk még néha itt... Én a barátaimért jövök, beszélgetni, töltődni, tölteni.
Szeretem Lilavárost, de mindig is kinn éltem... 
Kedvesem mellett lenni nagyon jó. Bújni, miközben apró puszikat és édes csókokat kapok és adok...
Érzem karja szorítását...
Nem keresek már. Eddig sem tettem igazán.
Mégis úgy érzem, célba értem.
Lehetek naiva, meg romantikus. Van párom hozzá.
Igazi.  <3 

7 hozzászólás |

kaméleon
#226 (2015-01-30 01:09:30)

Beszélgettünk barátosnéimmal.
Nincsen túl jól a lelkük. 
Abban egyetértettünk, hármunk közül én vagyok a legkiegyensúlyozottabb.
Valóban így érzem. Életem remek szakaszba érkezett, gyermekeim nőnek, intelligensednek,munkámban sikeres vagyok, barátaimmal ápoljuk kapcsolatunkat, és a szerelem is bekopogott... Illetve, én kopogtam be hozzá...
Nincs mit szépíteni rajta, jó vele. Napról napra közelebb kerülünk egymáshoz. Érzem azt, hogy nem lenne már jó nélküle...
Szóval beszélgettünk, és egyikük azt mondta: Szeretem, hogy kaméleon vagy...
Nem kicsit húztam fel a szemöldököm. Hisz pont azt utálom, ha valaki változtatja a színét, forgatja köpönyegét.
Ki nem mondott kérdésemre annyit mondott:
- Imádom, hogy mindenkire ráérzel és tudod, mikor mire van szüksége...és meg is teszed, ami kell neki...
Ezen elméláztam....
Tényleg megérzek embereket, s akit szeretek, azt folyamatosan figyelemmel kísérem.
Empatikus vagyok. 
Nem mindig jó ez, hisz a fájdalmat épp annyira érzem, mint a féktelen örömet.
Néha tudok segíteni, néha nem...hisz nem mindig jutok a falak mögé...
Egy dolog azonban biztos...a süni is simogatható...csak türelem kell hozzá.
Kaméleon lennék?
Semmiképp.
Bár képes vagyok minden helyzetben a jót látni, asszimilálódni nem mindig tudok...de nem is akarok...

A lényeg: vészhelyzet megoldva, lelkek kisimogatva.
Megéreztem őket, s a beszélgetés végén újra mosolyogtak mindketten...
És még mindig maradt energiám...
És még mindig szeretek...szeretnek..
Nem kell több ennél...

4 hozzászólás |

hóesés
#225 (2015-01-27 17:26:20)

Imádom a hóesést (is)!
Nekem mindig mesél a hó...
Gyerekkoromban ki nem lehetett szedni a hóból, annyira szerettem. A frissen esett hó íze....
Tudom, vicces, de akkor is éreztem az ízét... Haraptam és tiszta íze volt.
Hogy milyen az? Nem tudom definiálni.
Vasárnap Szerelmem jót mosolygott rajtam. Nyitott szájjal vadásztam hópelyhekre :D
Mosolygott, aztán mint a gyerekeket, ráncba szedett.
Kipirult arccal néztem rá. És ő megcsókolt. 
Jó alaposan belihegtem szemüvegét. Kinevettem, csúfolódtam, játszottam... És csókolóztunk a hóesésben  :pirul: 
Eszembe jutott a gyerekkor. A hideg orr, a kiszáradó ajak, a pirosra fagyott kéz, mely felmelegítve szinte viszketett.
Ma újraéltem a gyerekkort, ismét vágytam arra a csodára...
Mesélt a hó..múltam és jelenem összemosódott.
Tenyerembe hullott a hó majd gyorsan elolvadt...
Emléke bennem él tovább.
Jó volt. Álltam a hóesésben, s megállt majd visszafordult az idő.
A hópelyhek simogatták az arcomat. Nevettem.
Aztán ment tovább a nap.
Én pedig átéltem egy csodát.
Észrevétlen maradt mások számára.
De nem is nekik szólt.

2 hozzászólás |

boldogan
#224 (2015-01-25 20:32:16)

Csodálatos nap volt.
Olyan, amit le lehet írni, el lehet mesélni, de igazán átélni kell...
Nekünk sikerült.
Öleltük egymást, simogattuk egymást, elhelyezkedtem a vállán...
Néztük egymást, őriztük egymás szemét.
Apró puszik, édes csókok cseréltek gazdát... lelkünk is szerelmeskedett...
Voltak szép és meghitt pillanataim az életben, de ez tökéletes volt.
Sütött-főzött finomat.
Kaptam rózsát.
Figyelmes, kedves volt velem.
Boldog vagyok.
Kívánom mindenkinek, hogy érezze magát legalább olyan jól, mint én...
Alig várom a legközelebbi találkát...
Hamarosan :)

11 hozzászólás |

vasárnap
#223 (2015-01-24 03:58:59)

Vasárnap újra találkozunk.
Alig várom már, hogy újra érezhessem a közelségét, bőrének illatát, testének melegét.
Imádom, hogy felvállalja kapcsolatunkat, mely nem a virtuális világban létezik.
Annyira természetesen mondta, miért ne vállalná? Hiszen jól érzi magát benne.
Napjaink egymás társaságában telnek. Térben távol vagyunk, de lélekben sosem váltunk még szét. Érzem őt, a gondolatait, és ő is pontosan tudja, mire van szükségem.
A boldogság felé tartunk, vagy talán meg is érkeztünk oda.
Vasárnap az idő repülni fog, tudom..de azt is, hogy tartalommal telik meg a nap.
Együtt leszünk.
És ez boldoggá tesz...

7 hozzászólás |

most jó
#222 (2015-01-22 00:46:26)

Most nagyon jó :D
Azon kapom magam, hogy elmosolyodom. Bármikor. Bárhol...
Eszembe jut minden: a hangja, a reggeli szép napot sms, a napközbeni mms, a beszélgetéseink, a játékosság, komolyság...
Megnevettet, beszélget velem, figyel rám..
Én még ilyen kedves emberrel nem is találkoztam. Volt olyan, aki nyomokban tartalmazta kedvessége morzsáit..
Ő azonban tényleg az..
Alig várom, hogy újra öleljem... hogy fogja a kezem...
Végre érzem, hogy velem akar lenni. Velem...
Nem azzal, akinek gondol. 
A makacs, de cicává változó nővel.
És én is vágyom arra a férfira, aki esendő és makacs egyszerre...
Kapcsolatunk sokat köszönhet Eropolisnak...
Ez a találkozási pont...innen mentünk a való világba..
Nem forgatjuk meg a világot...egymásét se...csak vágyjuk egymás társaságát...
Jó vele...mert tényleg együtt vagyunk...
Nincs rózsaszín szemüvegem. Nincs semmilyen.
Nem érdekel a jövő, bár tervezünk...
Most jó.
Most.
Jó.

10 hozzászólás |

Ő
#221 (2015-01-19 23:25:49)

Óriási szíve van. És mellé intelligenciája. 
Nem hiszem, hogy tudnék olyat kitalálni, amiről ne tudnánk beszélgetni. 
Vele repül az idő, és szomorú vagyok, mikor búcsúzunk.
Miatta megéri várni a holnapot. Mert tudom, ő velem lesz holnap is...
Nem kell azon aggódnom, hogy eltűnik az idő sodrában. Nem hirtelen jött az érzés, hanem napról napra alakult. 
Maximális a bizalmam felé. És remélem, ő is bízik bennem... Bár ez tegnap óta nem kérdés...
2015 az én évem.
Meg a miénk...
Nem szerelem ez. 
Több annál.

7 hozzászólás |

uncsi
#220 (2015-01-19 17:26:27)

Tegnap remek nap volt.
Találkoztam egy kedves emberrel. Jól esett beszélgetni, együtt lenni vele.
Fogtuk egymás kezét, sírtunk-nevettünk.
Megbeszéltük, barátságunk sokat ér.
A beszélgetés közben  eljutottunk odáig, hogy mindkettőnket megdobált az élet, de egyikünk sem lett keserű.
Bevallom, nekem elegem van az emberekből áradó önsajnálatból... 
Biztos én vagyok a gonosz, de unom, hogy saját tehetetlensége miatt mást okol, mert egyszerűbb, mint szembenézni azzal, ő tehet róla.
A lehetőség mindenki előtt ott van, hogy boldog legyen. Csak alkalmassá kell rá válni...
Olyan könnyű másokat pellengérre állítani! 
Pedig nincs glória senki feje fölött. 
Én elfogadom, hogy van, aki nem kedvel. Nem keresem a társaságát és ennyi. De szívemhez sem kapok, ha "beszól", mert nem érint meg. 
Mondjuk azt nem értem, hogy minek cukkolja magát azzal, hogy ki akar billenteni az egyensúlyomból.
Nem fog menni. Csak szólok. :D
Egyre többször találkozom irigységgel itt...
Ezt sem értem...
Annyira jó sikersztorikat olvasni, hogy sikerült találni valakit. Szeretem, amikor megosztják örömüket velem....és szurkolok a barátaimnak, hogy találják meg, akit/amit keresnek...
Én úgy hiszem, nem tisztem mások megítélése. 
Nem megyek bele konfliktusba, mert nincs értelme.
Mindenki úgy él, ahogy akar vagy ahogy tud.
Én így, más másképp.
Csak az unalmas, amikor XY meg akarja mondani, hogy éljek, mit gondoljak...ne adj isten, mit tegyek...
No ezt nem kedvelem.
Aztán elmosolyodom és élek tovább...meglátva a jót, de érzékelve a kevésbé jót is...
Az élet szép, és élni jó...
Magamért felelek...másért nem..
Én élvezem az életet... más meg azt csinál, amit akar...
Nem értem...de tudomásul veszem.
1-1

17 hozzászólás |

szösszenet
#219 (2015-01-17 13:58:17)

Kos vagyok. 
Szenvedélyes, nyughatatlan, dinamikus.
Folyton mozgásban, testben és agyban is.
Vágyom a harmóniára és nyugalomra is természetesen.
Énem másik fele szívesen üldögél egy tea, korsó sör, pohár bor (kedv- és társaságfüggő) mellett komoly vagy komolytalan beszélgetést folytatva.
Vérem, természetem hajt...de nem örökké...
Mindennek ideje van...tágak a határok...
Szeretem érezni az élet lüktetését, felvéve annak ritmusát. És szeretem csak csendesen élvezni a másik társaságát: vagy távolságot tartva figyelni szavait, vagy elhelyezkedni a mellkasán és hallgatni szívverését...
Fontosak a kapcsolataim. Teszek értük, ápolgatom.
Hiszem, két ember közt sok-sok szál lehet. Sosem egy szakad el, ha szétválnak.
És mindkét részről kell az akarat, hogy megmaradjanak egymás életében. Szabad akaratból, mert az jó. Nem neki, nem nekem, hanem nekünk.
Amikor találkozunk, szálak lesznek köztünk...minden élmény, érzés, hangulat újabb szál a másikhoz. Egészen addig, míg köteg nem lesz. 
Egyeseknél pár szál, másoknál rengeteg, de a gubó már nem jó...
Szívesen kötözgetem a szálakat, ápolom a kapcsolatot, amíg van miért...
Mert amikor azt érzem, csak nekem van szükségem rá, és a másik semmit nem tesz...akkor megállok.
Megállok és megkérdezem, van-e értelme halott csecsemőt ringatni....
Sokszor kerestem mentséget, hátha nincs ideje, hátha elvitték az ufók, baja van...
Aztán mikor végre szembenézek a valósággal, akkor tudomásul veszem...tényleg nincs értelme.
Amíg hiszem, hogy él mindkét részről, addig ápolom, építem. 
Aztán, ha kiderül, halott ügy, akkor bármily fájdalmas...el kell engedni.
Nem őt (hisz sosem volt enyém), hanem magamban... 
El kell tépni az utolsó szálat is.
Megkaptam már, kegyetlen vagyok, mert nem jópofizok az exeimmel...
Megdolgoztak érte, hogy így legyen :)
Küzdő vagyok. Ez tény.
Viszont észreveszem azt is, ha egyedül vagyok a pályán.
Néha későn :D
De észreveszem..

7 hozzászólás |

szexi
#218 (2015-01-15 18:43:36)

Sokszor hallom: szexi vagyok.
Nagyon érdekes ez...
Mitől vagyok az? Mitől válik egy nő szexivé?
Sokan a külsőségre gondolnak. Egy telt kebel, egy kerek csípő, pár merész kép....és kész a szexi duci...
Szerintem egy nő nem csak ettől szexi....
Szexi az, aki tisztában van magával, nem elfogadja, hanem szereti testét, legyen az bármilyen: vékony, kövér, fiatal, érettebb...
Egy tincs kisöprése a homlokból, egy szemöldök felhúzás, egy mosoly, az ajkat finoman megnyaló nyelv - mind-mind szexi.
A tekintet, mely ígér, a test, mely be is tartja az ígéretet...mind szexi.
A viselkedés, a szépség, mely megmarad megszólalás után is...
A nevetés guruló hangjai..
Az intelligencia, mely nem söpri le a másikat...
A nőiesség, mely nem színjáték eredménye, csak úgy sugárzik...
A pillantás, mely lázba hoz...
A pillantás, mely a lélektől, lélekig hatol...
Szexi. Jó szó. Jó fogalom.
Férfi és nő egyaránt szexi.
Hm, azok a férfiak.....
A biztos bizonytalanság akarat mögé rejtve....
A kemény tekintet megolvadása, ahogy rám néz...
A kéz, mely egyszerre erős és gyengéd....
Az illat, a hang, a magabiztosság, az átsuhanó kétely, az öntudat....
Szexi.
Kettő az egyben. 
Belső és külső. 
Tartalom és forma.
Egy rövidke szóba sűrítődik a minden....
Bámulatos a nyelvünk!
Mi mindent jelent egyetlen szó!
Hm...tetszik...olyan szexi :D :D

22 hozzászólás |

megérezve
#217 (2015-01-14 16:49:54)

Szép fogalom a megérzés. 
És annyira sokat jelent.
Van, amikor ráérzünk eseményekre, történésekre. Sejtjük, mi fog történni, csak azért, mert figyelünk...
És mert ott van valami, ami ráhangol a másikra, a szituációra...
Ugyanakkor van másfajta megérzés is.

Előfordult már, hogy beszélgetés közben éreztem a másikat és ő is rám érzett.
Az is megtörtént, hogy közösben a súgást felváltotta a privire hívás, mert megérezte, szükségem lenne az "intimitásra"...

Van olyan, hogy megérezzük egymást...
Amikor a gondolatok összesimulnak, a lelkek egyszerre rezdülnek...
Amikor a megkezdett mondatot a másik fejezi be..
Amikor a humor felvillan és értő fülekre/szemekre talál..
Amikor érzed, a másik ugyanazt, ugyanúgy gondolja...
Amikor a másik a hangulatjel hiányából, vagy a második mondatodból tudja, valami baj van...
Amikor akarva-akaratlanul mosolyogva olvasod/hallgatod szavait, mert vele lenni jó...
Amikor szíved dobban, ha meglátod a nevét a közösben...
Amikor figyel rád, és a saját szavaiddal vág vissza :)
És amikor ez oda-vissza működik...

Igen, létezik olyan, hogy megérezzük a másikat.
És vele tényleg minden egyszerű, hisz megérzett engem.
Ezt az embert keresem.
Ezért a férfiért mindent megtennék.
Nagyon remélem, hogy létezik...
Sőt..biztos létezik..hisz néhányan megéreztek már itt is...
Nem sietek. 
Nem éri meg....
Csak figyelek. Várok. Remélek.
Megtalál, megtalálom.
;) :)

3 hozzászólás |

elgondolkodtató
#216 (2015-01-13 20:23:02)

Tartalmas nap volt a mai is.
Igaz, rengeteg volt a munka, de mást is sikerült meg- és átélnem.
A legfontosabb, hogy édesanyám 75 éves lett.
Nosztalgiáztunk, meghallgattam, hogy nem kellett volna az ajándék, sem a torta. Meg a virág sem...
Szerencsés vagyok, hogy sokat találkozunk, tiszta szívből szeretjük egymást. 
Nekem jó családom van.
Volt emellett pár érdekes beszélgetésem.
Életemben sokszor találkoztam okoskodó emberekkel. 
Ma is belefutottam párba...
Szeretem, amikor kioktatnak, miközben fogalmuk nincs az életemről. 
Azt meg pláne kedvelem, amikor okosabb, mint egy ötödikes és le akar győzni ....
Ez utóbbin jól mulatok. 
Nem versenyzem.
Senkivel.
Semmiért.
No ez ennyit érdemelt, többet se.
Viszont volt egy nagyon érdekes beszélgetésem. És ez tényleg elgondolkodtatott.
A hölgy az ötvenes évei elején jár. Nemrég rátalált a szerelem. Kimondta a gondolatot, vajon mivel érdemelte meg ezt a kapcsolatot.
Ezt a kérdést az exkedvesem is feltette. 
Kapcsolatunkat ajándéknak tekintette.
Értékes ajándéknak.
Aztán valami történt.
Barátnőmet hallgatva az jutott eszembe, hogy remélem az ő ajándéka tartós lesz.
Éretten, átgondoltan beszélt, és olyan jó volt hallgatni.
Sok-sok lelki impulzus ért ma.
A többség jól esett.
Ja, és beszéltem a barátommal is.
Az igazán jó volt.
Vannak történések, zajlik az élet. 
Minden rendben.

6 hozzászólás |

hiba
#215 (2015-01-13 02:35:38)

Vallom, toleráns vagyok.
Elviselek, megteszek sok mindent.
Türelmesen meghallgatok mindenkit, ha tudok, segítek is neki.
Elmegyek a világ végére a barátaimért, de azokért is, akiknek szükségük van rám.
Majd 25 éve viselem a fájdalmat, már régi lakótársak vagyunk.
Nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha segítenem kell másoknak.
Derűsen tekintek a világba, és elfogadom, ha valaki nem ilyen.
Nem kötök bele senkibe.
Alkalmazom a bizalomadás elvét, mindenkinek jár, míg el nem veszti.
Ha megtörténik, akkor sem foglalkozom vele sokáig.
DE...van, ami vörös posztó számomra:
Gyűlölöm a hazugságot, főleg a szemembe, a másik szándékos megbántását, a kétszínűséget...
És azt, ha hülyének néznek.
Toleráns vagyok. Maximálisan.
Ám ha valaki hülyének néz, azt nem viselem jól.
Azt közlöm az illetővel. És azt meg ő nem viseli jól.
Én ebben a világban is bízom az emberekben, abban, ha órákat áldozott rám, akkor nem ver át...
Meg kell mondjam, a csalódást nehezen viselem.
Nem az a baj, ha hibázik valaki...én is megteszem...
A baj a mögöttes szándék...
Senkitől nem kérek mást, csak őszinteséget.
Ha nem kapom, gyorsan kiderül...
Az is megoldható...talán....
A hülyítést nem bírom. 
Keserűvé, csüggedtté tesz.
És az nem jó. 
Az fáj...

2 hozzászólás |

egyetlen
#214 (2015-01-12 03:20:20)

Ma megkaptam: Annyi pasid van....
Elmosolyodtam..
Nincs pasim...azokat sosem gyűjtöttem...
Férfiakat mondhattam társamnak. És egyik sem volt soha az enyém.
Tény: sok férfival beszélgetek. Két oka van: 1. szeretek beszélgetni 2. sokan keresnek.
És én? 
Nem keresek. 
Hagyom, hogy megtaláljon az, akinek dolga van velem.
Hiszem, hogy találkozásainknak oka van. Vagy életre szóló kapcsolat vagy örök tanulság lesz belőle.
Nem fogok hazudni most se. 
Egyet keresek. Nem többet.
Az egyetlent.
Akiben megbízhatok, aki FÉRFI, akire felnézhetek (nemcsak azért, mert magas), és aki ember (nem hiszi, hogy hibátlan), esendő de mindig tisztességes.
Nem akarok a 3. vagy 15. lenni.
Figyelmet és időt kérek. Érzelmeket. Szexet (rengeteget), játékot, beszélgetést. Jelenlétet.
Naiva vagyok? Persze. 
Vállalom. Mindig is vállaltam.
Ám tudom, létezik Ő- az Egyetlen.
Megvárom.

Lehet megkövezni, lehülyézni, csak nyugodtan. :)
Leszek én királylány, bolond, akár helikopter is...
Én ez vagyok. Nem kell szeretni. Csak elfogadni.
Férfiak közt magányosan élek...mert várom Őt...
aki az lehet nekem..az egyetlen...
Nyilván élek addig is, de nem moha vagy zuzmó vagy ösztönszinten...
S hogy miért itt?
Mert találtam már itt kincseket...

10 hozzászólás |

való világ
#213 (2015-01-11 16:26:49)

Nem, nem a tévés valóságshow-ról beszélek...
A saját életünkről szólnék.
Sokszor hallom azt, hogy Eropolis mennyire megváltozott minőségileg...
Csendesen jegyzem meg, hogy azok, aki itt vannak, szembe jönnek velem az utcán, fogadnak a hivatalban, tankolnak mellettem....
Szép dolog a struccpolitika, csak azt is tudomásul kell venni, hogy vannak, akik másabb személyiségek annál, mint amit a kinti közösség felé mutatnak..
Eddig azt hittem, az itteni viselkedés az, ami felvett, mert az arctalanság bátorrá tesz.
Ma villant be, hogy ez nem így van...
Az az igazi, amit itt látunk...a kinti az álarc.
Arra is rájöttem, hogy kevesen vállaljuk a saját személyiségünket mindkét helyen...
Volt, amikor próbáltam másként feltűnni, de gyorsan kiderült, nem megy.
Vagyok, aki vagyok. Gyarló, esendő. Makacs. Naiv, olykor hiszékenybe hajló.
S ugyanakkor csupa szív.
Meg makacs. Meg őszinte. 
Meg bolondos. Meg enyhén szexfüggő fehérbe hajló májjal :D
Meg ezernyi más tulajdonságom van.
De vállalom. Ahogy kinn, úgy itt is.
Tegnap közösben megint igazolódott, az emberek érdekesek. 
Sokat vagyok fenn. És figyelek is.
Minden szavam vállalom.
A hibáimat is... ha elismerem :P
Változatlanul szeretem Eropolist.
És elfogadok mindenkit olyannak, amilyen.
De... meg kell mondanom, a paletta széles. És pontos lenyomata a való világnak.
No, ez a szomorú...

18 hozzászólás |

tűzben égve
#212 (2015-01-10 13:44:07)

Éhezem....
A testem tűzben ég. Vágyakozik. Kielégülésre vár.
Végigsimítom a bőröm...s mintha ezernyi impulzus száguldana fizikai érezhetőségében...
Sejtjeim reagálnak, testem felhevül, légzésem szaporább...
Hormonjaim felébredtek, követelőznek.
Testem forró, szemem résnyire szűkül, vágyam szinte fizikai fájdalommá érik.
Megnyalom a számat, nyelvem érintése nedves, lassan hűlő nyomot hagy.
Kezem kalandozik. Apró sóhajok törnek elő, fogaim az alsó ajkamba marnak. Csókra vágyom. Olyan követelőzőre...amikor szinte belefulladok a másikba... és érzem, méhem összerándul a kéj ígéretére...
Minden összefügg mindennel.. mellem feszül, mellbimbóm  megkeményedik. Két ujjam közé csípem, az édes fájdalom felélénkít, de csak azért, hogy belsőm remegése tovább sodorjon...feljebb vagy mélyebbre talán..
Lábam összerándul, majd szófogadóan nyílik...felfedező és remegve vágyakozó ujjaim előtt. Megérintem...tűzforró...szinte süt a vágy...
Beteljesülésre, megsemmisülésre vágyom. Siettetném, de ugyanakkor elhúznám, hogy az édes kín tovább tartson..
Egyik kezem a mellem simogatja, a bimbó szinte karcolja tenyerem... a másik becsúszik az édes vágásba... 
Felszisszenek, ahogy megérzem a nedvességét. Hm, ma se kell síkosító...
Megízlelem magam. Enyhén sós..édeskés utóízzel... Illata bódító és folytatásra serkentő.
Nedvem beborít mindent...benyúlok a résbe...finoman, két ujjal..
Óvatosan simogatom..majd beljebb nyomom...kezdődik...
A forróság megrészegít, lassan önuralmam is elköszön.
Csípőm önkéntelenül mozdul...hogy az érzés ott benn intenzívebb legyen.
Fogaim összekoccannak, rá-ráharapnak számra...sziszegve lélegzem, ritmusok sokasága táncol rajtam, bennem.
Az öntudat eltűnik, nincs már kontroll...beteljesülésre vágyom...
Kezem nem engedelmeskedik.. érzékenyre keményedett csiklómra csap...összerándulok a hirtelen fájdalomra, de a hatás pillanatnyi, a következmény eget rengető...mindent elönt nedvem..majd megérkezik a fékevesztett öröm...felkiáltok, ahogy a remegés végigfut rajtam. Méhem rándul, hüvelyem lüktet...
Kezem érzi a belső játékot, az orgazmus utórezgéseit. Óvón védi a bejáratot. Szám kiszárad. 
A homlokomon izzadságcseppek futnak lefelé. 
Légzésem fokozatosan veszi fel a normális tempót...
Szemem nyílik...a világ újra látható lesz.
Mosolygok...szinte dorombolok...
Nyújtózom...a kéj emléke bennem él..
Ismétlésre vár...

Beleborzongok a gondolatra...ez édes borzongás...
Hmmmm...
Jól kéne laknom már
:pirul:

5 hozzászólás |

kötetlenül
#211 (2015-01-09 03:19:12)

A közös chaten tűnt fel nekem. 
Nem egy szószátyár típus... mégis volt benne valami, ami vonzóvá tette számomra.
Tény, én tettem meg az első három lépést. :D
Lassan engedett közel. 
Intelligenciája lenyűgöző. Humora nekem tetsző. Beszélgetéseink játékosak, izgatók...az agyamat hódította meg.
Zsörtölődni én szoktam vele. Kivárja, amíg morgok, aztán megkérdi: Szent a béka?
Erre mit lehet felelni? :D ezt...
Láttam is... látott ő is...
Hónapok óta beszélgetünk. Felvidít. Én is próbálom őt, de nem mindig sikerül.
Pár hete váltunk szinte mindennapos vendéggé egymásnál...
Várom, s örülök, ha megérkezik.
Játszunk, olykor véresen komolyan veszek dolgokat, ezzel ő nem tud mit kezdeni...de nem hagy magamra, míg pukkadozom, addig sem...
Vonz engem..
Komoly komolytalansága, a zenei ízlése, a stílusa ..
És tud helyesen írni...(leteszteltem :P )
Nincsenek véletlenek. 
Okkal jött. És a vicces, tudom, mit mondana erre...
Minden nappal mélyül a barátság. 
Ennyi.
Tartom a szám... :D

2 hozzászólás |

piedesztál
#210 (2015-01-08 16:54:43)

Egy fiú a múltból, aki mára férfivá érett.
20 éve találkoztunk először, s hamarosan közel kerültünk egymáshoz. Helyzetünk nem engedte a testiséget.
Ő mindig is ideálként tekintett rám. Tudtam, hogy szépnek lát. Különlegesnek. Aztán szembesültem vele, milyen is vagyok a szemében.
Szobrot faragott, aktot festett, rajzolt rólam. Mindezt a fantáziája segítségével, hisz sosem látott meztelenül.
Ideálként tekintett rám, s azokat nem érintjük...
Emellett igazi skorpió... megmar, ha épp nem bírja vélt vagy valós sérelmeit.
Időről időre összesodor minket az élet. Ma is találkoztunk.
Kifürkészhetetlen a tekintete, és amit kimond, azt úgy is gondolja...Minden szavát megválogatja.
Ma beszélgettünk. Elmondta, ő hogy élte meg "barátságunkat".
Érzelmekről ilyen hidegen senkit nem hallottam beszélni. Szerelmet vallott. És meglepett ezzel.
Voltak előjelek... Rajzait kiállították... Többen megkérdezték, én vagyok-e a képeken...
Nemet mondtam...az a nő a rajzokon buja és ártatlan egyszerre.
Ma azt mondta, az örök nő voltam és leszek számára.
Felsóhajtottam. Tudtam, mit jelent ez.
Az örök nő érinthetetlen.
Bevallom, nem bánom.
Sose vágytam ideál lenni. Én ettől egyszerűbb vagyok.
Mondtam neki, félreismer.
Rezzenéstelenül állta a tekintetemet, majd megsimogatta a hajam. Kaptam puszit a homlokomra.
A fenekemre csapott (ezt azért nem merik sokan :) )
és megölelt. Morgott valamit, amit nem értettem.
Visszakérdeztem, de csak legyintett.
- Nem bírom a romantikát- közölte.
Elmosolyodtam. Úgy váltunk el, hogy tudom, szeret.
Fura ez. Nem szoktam én ehhez.
De nagyon jó...barátságként...
:pirul:

1 hozzászólás |

szabadon
#209 (2015-01-07 18:21:59)

Mit jelent a szabadság?
Mindent megtehetek, amit akarok. Vagy ahogy a Végtelen történetben szerepel: Tedd azt, amit akarsz.
Erősen kétlem, hogy ezt jelentené.
Számomra a szabadság igen összetett fogalom. Társadalmi helyzetem, a hagyomány, az erkölcsi norma szabályoz. 
Nem tehetek meg bizonyos dolgokat, mert a közösség nem azt várja tőlem... Persze lehetek magányos farkas. Mehetek szembe a világgal....
Néha meg is teszem... Amikor úgy érzem, valami hamis, igazságtalan. Számomra elfogadhatatlan.
Testem- lelkem lehet szabad...
A testiség fontos...felszabadít. Megélem az élvezet minden formáját. Nagyon kevés tabum van...
Jó érzés lassan magamhoz térni és a partner szemébe nézve azt látni, ő is messziről érkezik :)
Testem térben kötött. Nem úgy a lelkem...
Szabadon száll... Nincs, ami megkötne. Hihetetlen mélységek és magasságok tudója már...
Van olyan, ahol megpihenhet, más lélekkel kapcsolódik össze....
Lelkem szárnyal. Szabadon. Nem viseli el a béklyót.
Létezik szabadság. Mindenki számára.
Kérdés, ki mennyire él vele.
És mit jelent számára: terhet vagy lehetőséget.
Én szeretek szabad lenni. És úgy érzem, hogy akkor is az vagyok, ha valaki mellettem van...
Hisz én adom az időm..szabadon.
Biztos jó mindig a szabályokat követni. Én nem tudnám.
Túlságosan öntörvényű vagyok.
Vagy csak szabad. 

Nincs hozzászólás. |

[1-30] [31-60] [61-90] [91-120] [121-150] [151-180] [181-210] [211-238]


A blog RSS feedje.