Simple vásárlói tájékoztató







vegyesvágott

itt vagy: Eropolis > Hetero negyed > Blog > nagyhusi


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


nagyhusi blogja


vegyesvágott
Minden, ami eszembe jut.
Hétköznapok, ahogy én látom őket.
Ünnepnapok, ahogy megélem azokat.
Eszmefuttatások, gondolatok, minden, ami én vagyok.


dühöngök, vagy már azt se
#12 (2016-11-19 20:51:51)

Fura jószágok vagyunk mi, emberek...
Már rég lemondtam arról, hogy megértsek bárkit. Megelégszem azzal, hogy elfogadom. Max nem engedem be az életembe.
Mégis elgondolkodom a hazugság természetén. Nálam alapvetés, hogy sok mindent elviselek, csak azt nem, ha hülyének néznek. Mindenki tudja, aki mellettem, velem él, hogy nem tolerálom a hazugságot.
Ha megjelenik a kétely, akkor a bizalom meginog.
Itt is jelen van a hazugság, hazudnak az emberek önmagukról, másokról, önmaguknak, másoknak.
Beszéltünk már erről, vajon mi lehet a cél. 
A válasz többféle volt: 1. szép képet festeni, de ez elmúlik találkozáskor. 2. bejutni a lábak közé. Hja, többünk már rutinos ennek hárításában.
Az okosok szerint a legtöbbször akkor hazudunk, amikor azt mondjuk: jól vagyok.
Én próbáltam már válaszolni másképp a hogy vagy kérdésre, de nem várták meg a választ.
Vajon az emberi természet sajátossága a lódítás/hazugság? Kielégítő tudni/hinni, hogy megvezetett másokat?
Van fokozati különbség abban, hogy ki, kinek hazudik vagy egy a mérce?
Hiszem, minden kiderül. Mit/mennyit ér meg belehazudni a másik szemébe?
Hazugság az elhallgatás?
Mint látjátok, nehéz hetem volt. Világom nem dőlt meg, de megingott kissé. Kérdéseimre hamarosan válasz születik és aztán ezek tettekben realizálódnak.
Lehet, hogy kőfejű vagyok, de k*rvára utálom a hazugságot! A hazug emberrel együtt.
Na...mindjárt jobban érzem magam.

4 hozzászólás |

értékek
#10 (2016-10-21 19:06:24)

Baráti társaságban beszélgettünk arról, hogy milyen értékek is vannak manapság. Arra jutottunk, a "régiek" még hisznek a tiszteletben, szeretetben, udvariasságban, őszinteségben.
A következő kérdés az volt, hogy a mai fiatalok miben hisznek. És én, mint szülő mit adjak át nekik.
Ha azt, amit nekem tanítottak a szüleim, kinevetik őket és átgázolnak rajtuk. Ha a mai trendet, az meg nem én vagyok. Szemrebbenés nélkül gázolnak át a másikon, vagy ténylegesen vagy szavak terrorjával. Én meg jövök az "ósdi" erkölcseimmel! Pfff.
Az én gyerekeim már felnőttek. Emberekké váltak s ez büszkeséggel tölt el. 
Már nem kellene azon agyalnom, hogy milyen az értékrend. Aztán rádöbbenek, dehogynem. Hisz itt élek (még remélem, van időm), a közösség részeként.
Az értékrendem szilárd. Pénz nem írhatja felül. A körülmények már inkább. Meleg szobában ülve könnyű emberségről beszélni. Csak remélni tudom, hogy emberséges tudnék maradni zord időkben is.
Egy kannibál túlélő mondta anno:
- Nézd meg jól útitársaidat, mert lehet, hogy meg kell enned őket...

Érdekesek vagyunk mi, emberek. Megmentünk, lábbal tiprunk, megölünk, életben tartunk, hazudunk és kíméletlenül igazat mondunk...
Régen emberek haltak meg eszmékért, hazáért, szerelemért.
Ma már élni is kevesen tudnak ezekért.
Ide fejlődtünk. Ha ez fejlődés.

2 hozzászólás |

mi kell hozzá?
#9 (2016-10-16 19:36:27)

Mi kell ahhoz, hogy szülők bántsák gyermekeiket?
Mi visz rá embereket, hogy elárulják barátaikat?
Miért hiszi valaki, hogy többet ér bárkinél?
Mi kell ahhoz, hogy vállrándítva ott hagyjunk tehetetlen embereket?

Sok kérdés. Válasz is van valahol biztos.
Az ember okos és érző lény. Magában. Tömegbe verődve megváltozik.
Arctalanul is nagyon bátor.
Vajon melyik az igazi énje?
Mi kell ahhoz, hogy felvállalja önmagát?
Egyre időszerűbb a kérdés.

7 hozzászólás |

vélemény
#8 (2016-10-12 21:15:23)

_Mindennemű hasonlóság létező személyekkel csak (?) a véletlen műve._

Szeretek olvasgatni blogokat itt és más oldalakon. 
Elgondolkozom a megírt élethelyzeteken, értelmezzem az eseményeket, és rádöbbenek, nem vagyunk egyformák.
Nem mindig azt tenném, amit az illető, nem mindig az a véleményem, mint az övé.
Ha érdemes, elmondom a véleményem, az építő vita jót tesz mindenkinek.
Két tendencia terjed mostanában:
1. A kommentelők csak a rosszat látják, és keresik a felületet, amibe bele lehet kötni.
2. Egy szituáció kapcsán elmondják a "tutit". A tökéletes megoldást.

Ezekkel pár probléma van:
Az édesanyám azt tanította,ne bántsak senkit, A gyerekeim azt hallották tőlem, ne mondjanak ki olyat, amit nem szeretnének viszont hallani. 
Nem okoz örömet, ha mást bánthatok.  Úgy hiszem, az intelligencia azt is jelenti, hogy emberként viselkedem mindenhol. Nem kapom olcsóbban a kenyeret, ha földbe gyalulok másokat, de az orgazmusomhoz is több kell mások oltogatásánál.
Másrészt  a kommentelők idegenek, tehát nem rendelkeznek információval, alapos ismeretekkel a másikról. Mert nem ismerik.
Így viszont elég bátor dolog életvezetési tanácsot adni.
Nem vihetem más keresztjét, nem élhetem más életét, nem dönthetek helyette.
Nem a tanáccsal van bajom. Az jöhet bárkitől, de engedtessék meg, hogy eldöntsem, hogyan élem az életem.
Vannak itt is kedvenceim, akiknek jó meglátásaik vannak, gazdagodom általuk még akkor is, ha nem az én blogomhoz szólnak hozzá...
Nem baj, ha nem értünk egyet, csak ne feszítsen keresztre, ha másképp gondolkodom.

És egy utolsó megjegyzés: a stílus maga az ember.
És ez tényleg így van.
Bár nálam még mindig az emberség a csúcs.
Aki ma ember tud maradni, azt mindenkinél jobban tisztelem. Hala az égnek, vannak ilyenek is.
És én csak a derű óráit számolom... Bajból úgyis akad elég.

3 hozzászólás |

ősz
#7 (2016-10-08 21:33:42)

Eső, hideg, köd.
Fázósan siető emberek, szemükben még a nyár emléke.
Sietősen lépkednék, de lassú vánszorgás lesz belőle. Sok volt a munka, hagyom, hogy kicsit lenyomjon.
Ismerőssel találkozom, beszélgetünk. Mesél családról, bajokról, és örömökről- hál'Isten az is van.
Elindulok. Egy sárga levelet sodor elém a szél. Felnézek a fákra és eszembe jut, hogy nemrég zöld ruhát hordtak. Mára átöltöztek, félig le is vetkőztek.
Tetszhalottá vált a táj. 
Pedig élet van mindenhol. Csak lassabban.
Eszembe jut, este búvhatok. Nyoma sem lesz a fáradtságnak. Az ősz is a mi évszakunk, mint mindegyik másik.
Szám sarkán átsuhan egy mosoly. 
Színes faleveleken lépkedek. 
Színesen, mint az élet.
Szeretem az őszt. Megállít kicsit. 
És ez nagyon jó.

6 hozzászólás |

intim zóna
#6 (2016-10-04 16:13:21)

Kommunikációnk során fontos, hogy beszédpartnerünket mennyire engedjük közel.
Az intim zónánk az, ahová csak kivételes embereket engedünk. (Ennek az elvnek nem kedvez például a tömegközlekedés)
Szeretem, ha szeretteim a közelemben vannak, de nem kedvelem, ha az arcomba mászva (esetleg finom nyálszemcséket lövellve) beszél valaki, ráadásul olyan, ki szívemnek nem kedves.
Egy beszélgetés során egy "úriember" megjegyezte, mínusz 25 centivel hatolna bele az intim zónámba... Mondtam, jó lenne az 15-nek is, de arra sem tartok igényt.
Intim zónánk testünk kiterjesztése, ezért nézem meg alaposan, kit engedek magamhoz, magamba.
Létezik lelki intim zóna is, a fizikális síkon túl.
Ide az kerülhet, aki hasonló értéket vall magáénak, mint én. Számomra ez ugyanolyan fontos, mint az érintés. Lelkemhez közel kerülni ma már igen nehéz. Nem lehetetlen, de nehéz.
A közösben most is gyakori a bántás, a másik sértegetése. Sosem értettem meg, miért ugranak erre.
Hisz ha valaki "belém áll" (nem úgy :D ), akkor ha nincs közel a lelkemhez, bántani sem tud.
Viselkedése őt minősíti, nem engem...
Nem kell felvennem más sértéseit, hisz fogalma sincs, ki és milyen vagyok.
Múltkor megkérdezték, hogy miért nem veszem fel a kesztyűt.
Mondtam, felveszem. Télen.
Intim zónám véd. Aki bánthatna, ritkán teszi, aki kívül van, az meg hiába kiabál a falon túlról...
Ez az "öregség" előnye: már nem olyan a filhallásom :D

2 hozzászólás |

Ha én...
#5 (2016-10-03 16:18:21)

rózsa volnék...., de sajna nem vagyok.
Még csak szédült napraforgó sem.
Vagyok, aki vagyok. És ez itt is, ott kinn is elég.

Olvasgatom az adatlapokat és akarva-akaratlanul is kirajzolódik egy személyiség. (már értem, miért üres olyan sok adatlap)
Magát domnak tartó úriember elvárja(!), hogy bebizonyítsa a nő, hogy az ő subja akar lenni.
Én ezt nem értem. Nem ismerem ezt a világot, csak a peremén jártam, de nekem ez elég meredek.
Talán a legvadabb az, hogy az adatlapomat látva keres.
Vajon melyik sor hitette el vele, hogy sub akarok lenni? Pláne nála?
No mindegy is. Van az úgy, hogy mellészalad valami.

Ez az oldal önismereti játékra is jó. Mindenki felfedezheti önmagában a titkos vágyakat...bár szégyellném, ha nem tudnám, mire is vágyom, sőt titkolnám magam elől is...
Ha én növény lennék, kaktusz lennék, ha állat, akkor panda...Ha étel, akkor brassói, italként víz.
Ha magányos lennék, keresnék társakat.
Ha mindent komolyan vennék, még önbizalomhiányos is lehetnék.
Ha másoknak szeretnék megfelelni, tévúton járnék.

Tudom, mindenki együtt él önmagával. És akkor ez azt jelenti, hogy mindenki tökéletesen ismeri önmagát?
Nem gondolnám.
Kívánom, hogy mindenki sikeres legyen itt. Hiszem, hogy mindenkinek jár a boldogság. Nem másokon átgázolva, csupán akarva, téve érte.
Ha megtehetném, mindenkinek segítenék.
De nem tehetem. Mindenki magáért felel.
Hajrá hát! 
Sok sikert erotikavárosban.

11 hozzászólás |

ismerkedés
#4 (2016-09-29 23:22:50)

Megírtuk jó páran, jó párszor, hogy az adatlap fontos.
Oda van írva minden, ami mérvadó, amit tudni kell rólunk.
Erre ma arcba kaptam, hogy az adatlap rizsa, oda mindenki reklámszöveget nyom. És neki a lényeg kell.
Elkeserítettem. Mondtam, ott a lényeg. Leírva. Feketén. A lilán.
Ő hozzá van szokva a hantához.
Komolyan elszégyelltem magam...(valójában nem)
Maximálisan megértem, amikor valaki falra mászik a Mi járatban? Kit/mit keresel? kérdésekre.
Ha az adatlap nem üres, akkor ezek a kérdések feleslegesek.

Tudom, beszélgetést kezdeni nehéz, de itt is sikerül többeknek.
Természetesen kell hozzá valami. Szókincs, érdeklődés, intelligencia. Nem véletlenül kapja fel az ember a fejét, ha humor csillan a szavak között.
Ismerkedni nehéz. Itt a futószalagon pláne. 
Lilavárosban minden lehetséges, mindenre van kínálat és kereslet.
Egy piacon jó is ez így.
Csak azok a fránya lélekkel rendelkezők nehezítik a pályát! Akik nem lukat és nem farkat keresnek.Valami fura becsípődéssel azt hiszik, többek vagyunk a testünknél..
Fene tudja, magam sem vágytam arra soha, hogy ismeretleneket fogadjak magamba. 
Meg anyukám is mondta, ne vegyek mindent a számba. :D

Erotikaváros nem változott.
Nincs duma, csak gyors randi... mert ez egy szexoldal.
Dumáljon, aki akar, csak ne itt.
Mert itt szex folyik kérem...

Olvasni meg felesleges, mert az adatlap rizsa. Meg különben is, túl hosszan fogalmaznak egyesek (legalább kiemelné a lényeget  :D )
Nem olvasni jön az ember fia és lánya, mert ez nem könyvtár.
Ez itt egy szexoldal. Szex van, oszt kész. :D 
Világos voltam?   
Na azért.
 :napersze: 

7 hozzászólás |

humor
#3 (2016-09-29 17:38:07)

Nagyon szeretem a humort. Van, amikor a vaskosabb is átjön, de általában az intelligensebbet kedvelem.
A nevetés jó. A humor jó kedvet csinál.
Sokszor nevetek. 
Van, amikor magamon, van, amikor magamban...
Van, akin nevetek, van, akivel.
Sose sértve a másikat.
Itt is nevettem már sokakkal. Imádom a szócsörtéket, a nyelvvel való játékot (úgy is ám :D )
Szerintem a humor az intelligencia jele is. Egy finom tréfa érzéki.
Kedvelem a vicces embereket.
Szeretem és értem a tréfát.
Személyiségemből adódóan hallhatóan nevetek. Az a legjobb, amikor mások is elmosolyodnak.
Van, akinek ennyi mosoly jut egy nap. És már ezért (is) megéri.

1 hozzászólás |

hümm-hümm
#2 (2016-09-27 18:06:08)

Minap olvastam, hogy a kapcsolatok új alapokra helyeződtek.
A nők azt szeretik, ha megalázzák őket.
Akkor már csak két kérdésem van:
1. Kiket kérdeztek ez ügyben?
2. Vajon tudnak-e eme oldal létezéséről?(Mert ha igen, akkor nem értem a fenti állítást.)

Aztán elméláztam.
A nők (és a férfiak is) ki vannak éhezve a figyelemre. Lassan függővé válnak,s ragaszkodnak ahhoz, akitől ezt megkapják. Talán többet elnéznek ennek az illetőnek.
Lehet, hogy ezt értelmezték félre?
Szerintem ez nem megalázás.

Hiszem, hogy vannak egyenrangú kapcsolatok.Sőt...annak kéne lennie mindegyiknek.
Attól még lehet férfi a férfi, nő a nő, hogy nem tarolja le a másikat.
Anno írtak rám domok. 
Követelték (!), hogy tiszteljem és uramnak nevezzem őket...három másodperc után. Remekül mulattam ezeken, válaszoltam, aztán csúnyán letiltottak.
Tudom, ez más típusú kapcsolat, de akkor is egyenrangú valahogy. Nincs értelme egyiknek a másik nélkül.

Nem gondolom, hogy kedvelném, ha megaláznának.
Nem is történik ilyesmi.
Kilógok a statisztikából.
A manóba is!

16 hozzászólás |

visszatértem
#1 (2016-09-20 18:06:44)

Terminátorként visszaérkeztem kedvenc lila oldalamra.
Állapotom változatlan, párkapcsolatban élek.
Jelenemben is történnek ide(is)illő események, múltam meg hemzseg ezektől.
Erotikaváros semmit nem változott. 
Bár mindig ódzkodtam a tipizálástól, most megkísérlek típusokat felvillantani. Mindennemű hasonlóság itteni személyekkel CSUPÁN a véletlen műve.

Az első a szexisten/nő: 
Hihetetlenül tapasztalt, igaz, ezt csak ő hangoztatja.
Egója kifolyik a monitorból. Ő a főnyeremény, mindenki tegye össze a két kezét, ha leereszkedik hozzá.
Ha vele lehetsz, a sorozatorgazmus garantált.Még szexelned se kell hozzá.

A trágár:
Számára a szókimondás és a trágárság egy és ugyanaz. Repkednek a nemi szervek szabatos(?) változatai, a minősítések, és olykor szegény anyukánk is dolgozó lánnyá válik, s éjszakai pillangóként repdes körülöttünk.

A megmondó:
Ő az, aki mindent jobban tud nálad. Freud kutya füle hozzá képest. Számon kér, életviteli tanácsokat ad, és megtervezi az életed (ha már a sajátját nem tudja)

A kíváncsi:
Mindent ki akar próbálni, mert olvasott róla, hogy a misszionáriusnál több póz is van... 
Aztán bevadul, s kijelenti, ide nekem pisit, kakit.
Mindent kipróbál(na), ha partnerre talál(na).

A naiv:
Kapcsolatot, szerelmet intelligenciát keres. Hisz a világbékében.
Hagyjuk is! (ide tartozom)

A lukra/farokra járó:
Keresi az igazit, de még nem találta...keres hát tovább. 

A sietős:
Nem beszélgetni "gyütt",mert ez egy szexoldal. Nem dumálni kell, hanem lábat tárni/ farkat állítani, aztán hadd szóljon.

Az ufonauta:
Csak "úgy" idetévedt, de még nem tudja, miért is zaklatják őt szexmániások. Még nem tudja, tetszik-e neki ez vagy sem.

A játékos:
Pontosan tudja, hogyan érhet célba, s a szexualitást játékként éli meg. Igaz, komoly játékként, hiszen ettől függ a sikere.

A rejtőzködő:
Monitor mögül bátran hangoztatja igazát. Találkozni nem szeret, csak virtuálisan szexel, úgy nem kaphat el semmilyen nyavalyát.

A kisebbségi komplexusos:
Megmondó emberként kompenzálja mindennapi gondjait. Ott kinn nem mer konfliktusba keveredni, itt arctalanul sértegethet.

Vannak bőven típusok, szerintem a lista bővíthető még.
Hiszem, Lilaváros a társadalmunk tükörképe. 
Kinn is ugyanezek az emberek vannak jelen,egyetlen aprócska különbséggel: ott van arcuk.

Eropolis, így szeretlek!

10 hozzászólás |

[1-12]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.