PayU vásárlói tájékoztató






Naked

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > nagyhusi


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


nagyhusi blogja


Naked
Tapasztalatok, életpillanatok szigorúan őszintén...
Dinoszaurusz vagyok... hiszek a régi értékekben.
Itt is embereket keresek.
Naiva vagyok, de vállalom...


hóesés
#225 (2015-01-27 17:26:20)

Imádom a hóesést (is)!
Nekem mindig mesél a hó...
Gyerekkoromban ki nem lehetett szedni a hóból, annyira szerettem. A frissen esett hó íze....
Tudom, vicces, de akkor is éreztem az ízét... Haraptam és tiszta íze volt.
Hogy milyen az? Nem tudom definiálni.
Vasárnap Szerelmem jót mosolygott rajtam. Nyitott szájjal vadásztam hópelyhekre :D
Mosolygott, aztán mint a gyerekeket, ráncba szedett.
Kipirult arccal néztem rá. És ő megcsókolt. 
Jó alaposan belihegtem szemüvegét. Kinevettem, csúfolódtam, játszottam... És csókolóztunk a hóesésben  :pirul: 
Eszembe jutott a gyerekkor. A hideg orr, a kiszáradó ajak, a pirosra fagyott kéz, mely felmelegítve szinte viszketett.
Ma újraéltem a gyerekkort, ismét vágytam arra a csodára...
Mesélt a hó..múltam és jelenem összemosódott.
Tenyerembe hullott a hó majd gyorsan elolvadt...
Emléke bennem él tovább.
Jó volt. Álltam a hóesésben, s megállt majd visszafordult az idő.
A hópelyhek simogatták az arcomat. Nevettem.
Aztán ment tovább a nap.
Én pedig átéltem egy csodát.
Észrevétlen maradt mások számára.
De nem is nekik szólt.

2 hozzászólás |

boldogan
#224 (2015-01-25 20:32:16)

Csodálatos nap volt.
Olyan, amit le lehet írni, el lehet mesélni, de igazán átélni kell...
Nekünk sikerült.
Öleltük egymást, simogattuk egymást, elhelyezkedtem a vállán...
Néztük egymást, őriztük egymás szemét.
Apró puszik, édes csókok cseréltek gazdát... lelkünk is szerelmeskedett...
Voltak szép és meghitt pillanataim az életben, de ez tökéletes volt.
Sütött-főzött finomat.
Kaptam rózsát.
Figyelmes, kedves volt velem.
Boldog vagyok.
Kívánom mindenkinek, hogy érezze magát legalább olyan jól, mint én...
Alig várom a legközelebbi találkát...
Hamarosan :)

11 hozzászólás |

vasárnap
#223 (2015-01-24 03:58:59)

Vasárnap újra találkozunk.
Alig várom már, hogy újra érezhessem a közelségét, bőrének illatát, testének melegét.
Imádom, hogy felvállalja kapcsolatunkat, mely nem a virtuális világban létezik.
Annyira természetesen mondta, miért ne vállalná? Hiszen jól érzi magát benne.
Napjaink egymás társaságában telnek. Térben távol vagyunk, de lélekben sosem váltunk még szét. Érzem őt, a gondolatait, és ő is pontosan tudja, mire van szükségem.
A boldogság felé tartunk, vagy talán meg is érkeztünk oda.
Vasárnap az idő repülni fog, tudom..de azt is, hogy tartalommal telik meg a nap.
Együtt leszünk.
És ez boldoggá tesz...

7 hozzászólás |

most jó
#222 (2015-01-22 00:46:26)

Most nagyon jó :D
Azon kapom magam, hogy elmosolyodom. Bármikor. Bárhol...
Eszembe jut minden: a hangja, a reggeli szép napot sms, a napközbeni mms, a beszélgetéseink, a játékosság, komolyság...
Megnevettet, beszélget velem, figyel rám..
Én még ilyen kedves emberrel nem is találkoztam. Volt olyan, aki nyomokban tartalmazta kedvessége morzsáit..
Ő azonban tényleg az..
Alig várom, hogy újra öleljem... hogy fogja a kezem...
Végre érzem, hogy velem akar lenni. Velem...
Nem azzal, akinek gondol. 
A makacs, de cicává változó nővel.
És én is vágyom arra a férfira, aki esendő és makacs egyszerre...
Kapcsolatunk sokat köszönhet Eropolisnak...
Ez a találkozási pont...innen mentünk a való világba..
Nem forgatjuk meg a világot...egymásét se...csak vágyjuk egymás társaságát...
Jó vele...mert tényleg együtt vagyunk...
Nincs rózsaszín szemüvegem. Nincs semmilyen.
Nem érdekel a jövő, bár tervezünk...
Most jó.
Most.
Jó.

10 hozzászólás |

Ő
#221 (2015-01-19 23:25:49)

Óriási szíve van. És mellé intelligenciája. 
Nem hiszem, hogy tudnék olyat kitalálni, amiről ne tudnánk beszélgetni. 
Vele repül az idő, és szomorú vagyok, mikor búcsúzunk.
Miatta megéri várni a holnapot. Mert tudom, ő velem lesz holnap is...
Nem kell azon aggódnom, hogy eltűnik az idő sodrában. Nem hirtelen jött az érzés, hanem napról napra alakult. 
Maximális a bizalmam felé. És remélem, ő is bízik bennem... Bár ez tegnap óta nem kérdés...
2015 az én évem.
Meg a miénk...
Nem szerelem ez. 
Több annál.

7 hozzászólás |

uncsi
#220 (2015-01-19 17:26:27)

Tegnap remek nap volt.
Találkoztam egy kedves emberrel. Jól esett beszélgetni, együtt lenni vele.
Fogtuk egymás kezét, sírtunk-nevettünk.
Megbeszéltük, barátságunk sokat ér.
A beszélgetés közben  eljutottunk odáig, hogy mindkettőnket megdobált az élet, de egyikünk sem lett keserű.
Bevallom, nekem elegem van az emberekből áradó önsajnálatból... 
Biztos én vagyok a gonosz, de unom, hogy saját tehetetlensége miatt mást okol, mert egyszerűbb, mint szembenézni azzal, ő tehet róla.
A lehetőség mindenki előtt ott van, hogy boldog legyen. Csak alkalmassá kell rá válni...
Olyan könnyű másokat pellengérre állítani! 
Pedig nincs glória senki feje fölött. 
Én elfogadom, hogy van, aki nem kedvel. Nem keresem a társaságát és ennyi. De szívemhez sem kapok, ha "beszól", mert nem érint meg. 
Mondjuk azt nem értem, hogy minek cukkolja magát azzal, hogy ki akar billenteni az egyensúlyomból.
Nem fog menni. Csak szólok. :D
Egyre többször találkozom irigységgel itt...
Ezt sem értem...
Annyira jó sikersztorikat olvasni, hogy sikerült találni valakit. Szeretem, amikor megosztják örömüket velem....és szurkolok a barátaimnak, hogy találják meg, akit/amit keresnek...
Én úgy hiszem, nem tisztem mások megítélése. 
Nem megyek bele konfliktusba, mert nincs értelme.
Mindenki úgy él, ahogy akar vagy ahogy tud.
Én így, más másképp.
Csak az unalmas, amikor XY meg akarja mondani, hogy éljek, mit gondoljak...ne adj isten, mit tegyek...
No ezt nem kedvelem.
Aztán elmosolyodom és élek tovább...meglátva a jót, de érzékelve a kevésbé jót is...
Az élet szép, és élni jó...
Magamért felelek...másért nem..
Én élvezem az életet... más meg azt csinál, amit akar...
Nem értem...de tudomásul veszem.
1-1

17 hozzászólás |

szösszenet
#219 (2015-01-17 13:58:17)

Kos vagyok. 
Szenvedélyes, nyughatatlan, dinamikus.
Folyton mozgásban, testben és agyban is.
Vágyom a harmóniára és nyugalomra is természetesen.
Énem másik fele szívesen üldögél egy tea, korsó sör, pohár bor (kedv- és társaságfüggő) mellett komoly vagy komolytalan beszélgetést folytatva.
Vérem, természetem hajt...de nem örökké...
Mindennek ideje van...tágak a határok...
Szeretem érezni az élet lüktetését, felvéve annak ritmusát. És szeretem csak csendesen élvezni a másik társaságát: vagy távolságot tartva figyelni szavait, vagy elhelyezkedni a mellkasán és hallgatni szívverését...
Fontosak a kapcsolataim. Teszek értük, ápolgatom.
Hiszem, két ember közt sok-sok szál lehet. Sosem egy szakad el, ha szétválnak.
És mindkét részről kell az akarat, hogy megmaradjanak egymás életében. Szabad akaratból, mert az jó. Nem neki, nem nekem, hanem nekünk.
Amikor találkozunk, szálak lesznek köztünk...minden élmény, érzés, hangulat újabb szál a másikhoz. Egészen addig, míg köteg nem lesz. 
Egyeseknél pár szál, másoknál rengeteg, de a gubó már nem jó...
Szívesen kötözgetem a szálakat, ápolom a kapcsolatot, amíg van miért...
Mert amikor azt érzem, csak nekem van szükségem rá, és a másik semmit nem tesz...akkor megállok.
Megállok és megkérdezem, van-e értelme halott csecsemőt ringatni....
Sokszor kerestem mentséget, hátha nincs ideje, hátha elvitték az ufók, baja van...
Aztán mikor végre szembenézek a valósággal, akkor tudomásul veszem...tényleg nincs értelme.
Amíg hiszem, hogy él mindkét részről, addig ápolom, építem. 
Aztán, ha kiderül, halott ügy, akkor bármily fájdalmas...el kell engedni.
Nem őt (hisz sosem volt enyém), hanem magamban... 
El kell tépni az utolsó szálat is.
Megkaptam már, kegyetlen vagyok, mert nem jópofizok az exeimmel...
Megdolgoztak érte, hogy így legyen :)
Küzdő vagyok. Ez tény.
Viszont észreveszem azt is, ha egyedül vagyok a pályán.
Néha későn :D
De észreveszem..

7 hozzászólás |

szexi
#218 (2015-01-15 18:43:36)

Sokszor hallom: szexi vagyok.
Nagyon érdekes ez...
Mitől vagyok az? Mitől válik egy nő szexivé?
Sokan a külsőségre gondolnak. Egy telt kebel, egy kerek csípő, pár merész kép....és kész a szexi duci...
Szerintem egy nő nem csak ettől szexi....
Szexi az, aki tisztában van magával, nem elfogadja, hanem szereti testét, legyen az bármilyen: vékony, kövér, fiatal, érettebb...
Egy tincs kisöprése a homlokból, egy szemöldök felhúzás, egy mosoly, az ajkat finoman megnyaló nyelv - mind-mind szexi.
A tekintet, mely ígér, a test, mely be is tartja az ígéretet...mind szexi.
A viselkedés, a szépség, mely megmarad megszólalás után is...
A nevetés guruló hangjai..
Az intelligencia, mely nem söpri le a másikat...
A nőiesség, mely nem színjáték eredménye, csak úgy sugárzik...
A pillantás, mely lázba hoz...
A pillantás, mely a lélektől, lélekig hatol...
Szexi. Jó szó. Jó fogalom.
Férfi és nő egyaránt szexi.
Hm, azok a férfiak.....
A biztos bizonytalanság akarat mögé rejtve....
A kemény tekintet megolvadása, ahogy rám néz...
A kéz, mely egyszerre erős és gyengéd....
Az illat, a hang, a magabiztosság, az átsuhanó kétely, az öntudat....
Szexi.
Kettő az egyben. 
Belső és külső. 
Tartalom és forma.
Egy rövidke szóba sűrítődik a minden....
Bámulatos a nyelvünk!
Mi mindent jelent egyetlen szó!
Hm...tetszik...olyan szexi :D :D

22 hozzászólás |

megérezve
#217 (2015-01-14 16:49:54)

Szép fogalom a megérzés. 
És annyira sokat jelent.
Van, amikor ráérzünk eseményekre, történésekre. Sejtjük, mi fog történni, csak azért, mert figyelünk...
És mert ott van valami, ami ráhangol a másikra, a szituációra...
Ugyanakkor van másfajta megérzés is.

Előfordult már, hogy beszélgetés közben éreztem a másikat és ő is rám érzett.
Az is megtörtént, hogy közösben a súgást felváltotta a privire hívás, mert megérezte, szükségem lenne az "intimitásra"...

Van olyan, hogy megérezzük egymást...
Amikor a gondolatok összesimulnak, a lelkek egyszerre rezdülnek...
Amikor a megkezdett mondatot a másik fejezi be..
Amikor a humor felvillan és értő fülekre/szemekre talál..
Amikor érzed, a másik ugyanazt, ugyanúgy gondolja...
Amikor a másik a hangulatjel hiányából, vagy a második mondatodból tudja, valami baj van...
Amikor akarva-akaratlanul mosolyogva olvasod/hallgatod szavait, mert vele lenni jó...
Amikor szíved dobban, ha meglátod a nevét a közösben...
Amikor figyel rád, és a saját szavaiddal vág vissza :)
És amikor ez oda-vissza működik...

Igen, létezik olyan, hogy megérezzük a másikat.
És vele tényleg minden egyszerű, hisz megérzett engem.
Ezt az embert keresem.
Ezért a férfiért mindent megtennék.
Nagyon remélem, hogy létezik...
Sőt..biztos létezik..hisz néhányan megéreztek már itt is...
Nem sietek. 
Nem éri meg....
Csak figyelek. Várok. Remélek.
Megtalál, megtalálom.
;) :)

3 hozzászólás |

elgondolkodtató
#216 (2015-01-13 20:23:02)

Tartalmas nap volt a mai is.
Igaz, rengeteg volt a munka, de mást is sikerült meg- és átélnem.
A legfontosabb, hogy édesanyám 75 éves lett.
Nosztalgiáztunk, meghallgattam, hogy nem kellett volna az ajándék, sem a torta. Meg a virág sem...
Szerencsés vagyok, hogy sokat találkozunk, tiszta szívből szeretjük egymást. 
Nekem jó családom van.
Volt emellett pár érdekes beszélgetésem.
Életemben sokszor találkoztam okoskodó emberekkel. 
Ma is belefutottam párba...
Szeretem, amikor kioktatnak, miközben fogalmuk nincs az életemről. 
Azt meg pláne kedvelem, amikor okosabb, mint egy ötödikes és le akar győzni ....
Ez utóbbin jól mulatok. 
Nem versenyzem.
Senkivel.
Semmiért.
No ez ennyit érdemelt, többet se.
Viszont volt egy nagyon érdekes beszélgetésem. És ez tényleg elgondolkodtatott.
A hölgy az ötvenes évei elején jár. Nemrég rátalált a szerelem. Kimondta a gondolatot, vajon mivel érdemelte meg ezt a kapcsolatot.
Ezt a kérdést az exkedvesem is feltette. 
Kapcsolatunkat ajándéknak tekintette.
Értékes ajándéknak.
Aztán valami történt.
Barátnőmet hallgatva az jutott eszembe, hogy remélem az ő ajándéka tartós lesz.
Éretten, átgondoltan beszélt, és olyan jó volt hallgatni.
Sok-sok lelki impulzus ért ma.
A többség jól esett.
Ja, és beszéltem a barátommal is.
Az igazán jó volt.
Vannak történések, zajlik az élet. 
Minden rendben.

6 hozzászólás |

hiba
#215 (2015-01-13 02:35:38)

Vallom, toleráns vagyok.
Elviselek, megteszek sok mindent.
Türelmesen meghallgatok mindenkit, ha tudok, segítek is neki.
Elmegyek a világ végére a barátaimért, de azokért is, akiknek szükségük van rám.
Majd 25 éve viselem a fájdalmat, már régi lakótársak vagyunk.
Nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha segítenem kell másoknak.
Derűsen tekintek a világba, és elfogadom, ha valaki nem ilyen.
Nem kötök bele senkibe.
Alkalmazom a bizalomadás elvét, mindenkinek jár, míg el nem veszti.
Ha megtörténik, akkor sem foglalkozom vele sokáig.
DE...van, ami vörös posztó számomra:
Gyűlölöm a hazugságot, főleg a szemembe, a másik szándékos megbántását, a kétszínűséget...
És azt, ha hülyének néznek.
Toleráns vagyok. Maximálisan.
Ám ha valaki hülyének néz, azt nem viselem jól.
Azt közlöm az illetővel. És azt meg ő nem viseli jól.
Én ebben a világban is bízom az emberekben, abban, ha órákat áldozott rám, akkor nem ver át...
Meg kell mondjam, a csalódást nehezen viselem.
Nem az a baj, ha hibázik valaki...én is megteszem...
A baj a mögöttes szándék...
Senkitől nem kérek mást, csak őszinteséget.
Ha nem kapom, gyorsan kiderül...
Az is megoldható...talán....
A hülyítést nem bírom. 
Keserűvé, csüggedtté tesz.
És az nem jó. 
Az fáj...

2 hozzászólás |

egyetlen
#214 (2015-01-12 03:20:20)

Ma megkaptam: Annyi pasid van....
Elmosolyodtam..
Nincs pasim...azokat sosem gyűjtöttem...
Férfiakat mondhattam társamnak. És egyik sem volt soha az enyém.
Tény: sok férfival beszélgetek. Két oka van: 1. szeretek beszélgetni 2. sokan keresnek.
És én? 
Nem keresek. 
Hagyom, hogy megtaláljon az, akinek dolga van velem.
Hiszem, hogy találkozásainknak oka van. Vagy életre szóló kapcsolat vagy örök tanulság lesz belőle.
Nem fogok hazudni most se. 
Egyet keresek. Nem többet.
Az egyetlent.
Akiben megbízhatok, aki FÉRFI, akire felnézhetek (nemcsak azért, mert magas), és aki ember (nem hiszi, hogy hibátlan), esendő de mindig tisztességes.
Nem akarok a 3. vagy 15. lenni.
Figyelmet és időt kérek. Érzelmeket. Szexet (rengeteget), játékot, beszélgetést. Jelenlétet.
Naiva vagyok? Persze. 
Vállalom. Mindig is vállaltam.
Ám tudom, létezik Ő- az Egyetlen.
Megvárom.

Lehet megkövezni, lehülyézni, csak nyugodtan. :)
Leszek én királylány, bolond, akár helikopter is...
Én ez vagyok. Nem kell szeretni. Csak elfogadni.
Férfiak közt magányosan élek...mert várom Őt...
aki az lehet nekem..az egyetlen...
Nyilván élek addig is, de nem moha vagy zuzmó vagy ösztönszinten...
S hogy miért itt?
Mert találtam már itt kincseket...

10 hozzászólás |

való világ
#213 (2015-01-11 16:26:49)

Nem, nem a tévés valóságshow-ról beszélek...
A saját életünkről szólnék.
Sokszor hallom azt, hogy Eropolis mennyire megváltozott minőségileg...
Csendesen jegyzem meg, hogy azok, aki itt vannak, szembe jönnek velem az utcán, fogadnak a hivatalban, tankolnak mellettem....
Szép dolog a struccpolitika, csak azt is tudomásul kell venni, hogy vannak, akik másabb személyiségek annál, mint amit a kinti közösség felé mutatnak..
Eddig azt hittem, az itteni viselkedés az, ami felvett, mert az arctalanság bátorrá tesz.
Ma villant be, hogy ez nem így van...
Az az igazi, amit itt látunk...a kinti az álarc.
Arra is rájöttem, hogy kevesen vállaljuk a saját személyiségünket mindkét helyen...
Volt, amikor próbáltam másként feltűnni, de gyorsan kiderült, nem megy.
Vagyok, aki vagyok. Gyarló, esendő. Makacs. Naiv, olykor hiszékenybe hajló.
S ugyanakkor csupa szív.
Meg makacs. Meg őszinte. 
Meg bolondos. Meg enyhén szexfüggő fehérbe hajló májjal :D
Meg ezernyi más tulajdonságom van.
De vállalom. Ahogy kinn, úgy itt is.
Tegnap közösben megint igazolódott, az emberek érdekesek. 
Sokat vagyok fenn. És figyelek is.
Minden szavam vállalom.
A hibáimat is... ha elismerem :P
Változatlanul szeretem Eropolist.
És elfogadok mindenkit olyannak, amilyen.
De... meg kell mondanom, a paletta széles. És pontos lenyomata a való világnak.
No, ez a szomorú...

18 hozzászólás |

tűzben égve
#212 (2015-01-10 13:44:07)

Éhezem....
A testem tűzben ég. Vágyakozik. Kielégülésre vár.
Végigsimítom a bőröm...s mintha ezernyi impulzus száguldana fizikai érezhetőségében...
Sejtjeim reagálnak, testem felhevül, légzésem szaporább...
Hormonjaim felébredtek, követelőznek.
Testem forró, szemem résnyire szűkül, vágyam szinte fizikai fájdalommá érik.
Megnyalom a számat, nyelvem érintése nedves, lassan hűlő nyomot hagy.
Kezem kalandozik. Apró sóhajok törnek elő, fogaim az alsó ajkamba marnak. Csókra vágyom. Olyan követelőzőre...amikor szinte belefulladok a másikba... és érzem, méhem összerándul a kéj ígéretére...
Minden összefügg mindennel.. mellem feszül, mellbimbóm  megkeményedik. Két ujjam közé csípem, az édes fájdalom felélénkít, de csak azért, hogy belsőm remegése tovább sodorjon...feljebb vagy mélyebbre talán..
Lábam összerándul, majd szófogadóan nyílik...felfedező és remegve vágyakozó ujjaim előtt. Megérintem...tűzforró...szinte süt a vágy...
Beteljesülésre, megsemmisülésre vágyom. Siettetném, de ugyanakkor elhúznám, hogy az édes kín tovább tartson..
Egyik kezem a mellem simogatja, a bimbó szinte karcolja tenyerem... a másik becsúszik az édes vágásba... 
Felszisszenek, ahogy megérzem a nedvességét. Hm, ma se kell síkosító...
Megízlelem magam. Enyhén sós..édeskés utóízzel... Illata bódító és folytatásra serkentő.
Nedvem beborít mindent...benyúlok a résbe...finoman, két ujjal..
Óvatosan simogatom..majd beljebb nyomom...kezdődik...
A forróság megrészegít, lassan önuralmam is elköszön.
Csípőm önkéntelenül mozdul...hogy az érzés ott benn intenzívebb legyen.
Fogaim összekoccannak, rá-ráharapnak számra...sziszegve lélegzem, ritmusok sokasága táncol rajtam, bennem.
Az öntudat eltűnik, nincs már kontroll...beteljesülésre vágyom...
Kezem nem engedelmeskedik.. érzékenyre keményedett csiklómra csap...összerándulok a hirtelen fájdalomra, de a hatás pillanatnyi, a következmény eget rengető...mindent elönt nedvem..majd megérkezik a fékevesztett öröm...felkiáltok, ahogy a remegés végigfut rajtam. Méhem rándul, hüvelyem lüktet...
Kezem érzi a belső játékot, az orgazmus utórezgéseit. Óvón védi a bejáratot. Szám kiszárad. 
A homlokomon izzadságcseppek futnak lefelé. 
Légzésem fokozatosan veszi fel a normális tempót...
Szemem nyílik...a világ újra látható lesz.
Mosolygok...szinte dorombolok...
Nyújtózom...a kéj emléke bennem él..
Ismétlésre vár...

Beleborzongok a gondolatra...ez édes borzongás...
Hmmmm...
Jól kéne laknom már
:pirul:

5 hozzászólás |

kötetlenül
#211 (2015-01-09 03:19:12)

A közös chaten tűnt fel nekem. 
Nem egy szószátyár típus... mégis volt benne valami, ami vonzóvá tette számomra.
Tény, én tettem meg az első három lépést. :D
Lassan engedett közel. 
Intelligenciája lenyűgöző. Humora nekem tetsző. Beszélgetéseink játékosak, izgatók...az agyamat hódította meg.
Zsörtölődni én szoktam vele. Kivárja, amíg morgok, aztán megkérdi: Szent a béka?
Erre mit lehet felelni? :D ezt...
Láttam is... látott ő is...
Hónapok óta beszélgetünk. Felvidít. Én is próbálom őt, de nem mindig sikerül.
Pár hete váltunk szinte mindennapos vendéggé egymásnál...
Várom, s örülök, ha megérkezik.
Játszunk, olykor véresen komolyan veszek dolgokat, ezzel ő nem tud mit kezdeni...de nem hagy magamra, míg pukkadozom, addig sem...
Vonz engem..
Komoly komolytalansága, a zenei ízlése, a stílusa ..
És tud helyesen írni...(leteszteltem :P )
Nincsenek véletlenek. 
Okkal jött. És a vicces, tudom, mit mondana erre...
Minden nappal mélyül a barátság. 
Ennyi.
Tartom a szám... :D

2 hozzászólás |

piedesztál
#210 (2015-01-08 16:54:43)

Egy fiú a múltból, aki mára férfivá érett.
20 éve találkoztunk először, s hamarosan közel kerültünk egymáshoz. Helyzetünk nem engedte a testiséget.
Ő mindig is ideálként tekintett rám. Tudtam, hogy szépnek lát. Különlegesnek. Aztán szembesültem vele, milyen is vagyok a szemében.
Szobrot faragott, aktot festett, rajzolt rólam. Mindezt a fantáziája segítségével, hisz sosem látott meztelenül.
Ideálként tekintett rám, s azokat nem érintjük...
Emellett igazi skorpió... megmar, ha épp nem bírja vélt vagy valós sérelmeit.
Időről időre összesodor minket az élet. Ma is találkoztunk.
Kifürkészhetetlen a tekintete, és amit kimond, azt úgy is gondolja...Minden szavát megválogatja.
Ma beszélgettünk. Elmondta, ő hogy élte meg "barátságunkat".
Érzelmekről ilyen hidegen senkit nem hallottam beszélni. Szerelmet vallott. És meglepett ezzel.
Voltak előjelek... Rajzait kiállították... Többen megkérdezték, én vagyok-e a képeken...
Nemet mondtam...az a nő a rajzokon buja és ártatlan egyszerre.
Ma azt mondta, az örök nő voltam és leszek számára.
Felsóhajtottam. Tudtam, mit jelent ez.
Az örök nő érinthetetlen.
Bevallom, nem bánom.
Sose vágytam ideál lenni. Én ettől egyszerűbb vagyok.
Mondtam neki, félreismer.
Rezzenéstelenül állta a tekintetemet, majd megsimogatta a hajam. Kaptam puszit a homlokomra.
A fenekemre csapott (ezt azért nem merik sokan :) )
és megölelt. Morgott valamit, amit nem értettem.
Visszakérdeztem, de csak legyintett.
- Nem bírom a romantikát- közölte.
Elmosolyodtam. Úgy váltunk el, hogy tudom, szeret.
Fura ez. Nem szoktam én ehhez.
De nagyon jó...barátságként...
:pirul:

1 hozzászólás |

szabadon
#209 (2015-01-07 18:21:59)

Mit jelent a szabadság?
Mindent megtehetek, amit akarok. Vagy ahogy a Végtelen történetben szerepel: Tedd azt, amit akarsz.
Erősen kétlem, hogy ezt jelentené.
Számomra a szabadság igen összetett fogalom. Társadalmi helyzetem, a hagyomány, az erkölcsi norma szabályoz. 
Nem tehetek meg bizonyos dolgokat, mert a közösség nem azt várja tőlem... Persze lehetek magányos farkas. Mehetek szembe a világgal....
Néha meg is teszem... Amikor úgy érzem, valami hamis, igazságtalan. Számomra elfogadhatatlan.
Testem- lelkem lehet szabad...
A testiség fontos...felszabadít. Megélem az élvezet minden formáját. Nagyon kevés tabum van...
Jó érzés lassan magamhoz térni és a partner szemébe nézve azt látni, ő is messziről érkezik :)
Testem térben kötött. Nem úgy a lelkem...
Szabadon száll... Nincs, ami megkötne. Hihetetlen mélységek és magasságok tudója már...
Van olyan, ahol megpihenhet, más lélekkel kapcsolódik össze....
Lelkem szárnyal. Szabadon. Nem viseli el a béklyót.
Létezik szabadság. Mindenki számára.
Kérdés, ki mennyire él vele.
És mit jelent számára: terhet vagy lehetőséget.
Én szeretek szabad lenni. És úgy érzem, hogy akkor is az vagyok, ha valaki mellettem van...
Hisz én adom az időm..szabadon.
Biztos jó mindig a szabályokat követni. Én nem tudnám.
Túlságosan öntörvényű vagyok.
Vagy csak szabad. 

Nincs hozzászólás. |

skandináv
#208 (2015-01-07 00:59:13)

Fura történések zajlanak bennem.Változom.
Testem-lelkem változik.
Érdekelni kezdenek olyan dolgok, melyek mindig is jelen voltak az életemben, csak nem tudatos szinten.
Ma olyan beszélgetőpartnerem akadt, aki mindvégig figyelt rám.
Nem szokatlan ez, de Ő mégis más. Idegen.
És én annak rendje-módja szerint megnyíltam neki.
Furán perverz szituáció ez...
És én annyira jól éreztem magam benne, vele....
Komolyan vettük egymást.
Két idegen az éjszakában. 
Találkoznak és aztán folytatják útjukat külön, ahogy eddig is tették.
Segített nekem, hogy tisztán lássak.
Mindezt tisztelettel, kedvesen tette, s én sem csibészkedtem... Valahogy nem vágytam rá.
Valószínű, hogy nem "találkozunk" többé, de jó időben érkezett és jót tett velem.
Olyan ez, mint mikor a lélek kinyújtózik. Mikor kiszabadul a súly alól...
Köszönöm, Idegen. Oka volt a találkozásnak.
Édes emlék maradsz. :)

Nincs hozzászólás. |

levél a távolba
#207 (2015-01-06 16:38:49)

Kedves Ismeretlen!
Gondolkodtam más megszólításon, de rájöttem, nincs értelme. Nem hívhatlak Kedvesemnek, meg Ismerősnek, mert az feltételezne valami kapcsolatot köztünk. Márpedig én nem tudok rólad semmit, s talán amit tudtam, az se igaz.
Szóval csak pár gondolatot osztanék meg veled.
Örülök, hogy túltetted magad a "kapcsolatunkon". Remélem, az utódom igazán boldoggá tesz majd.
Nem bántam meg, hogy összegabalyodtam veled, sok mindent tapasztaltam meg általad.
Élveztem a figyelmed addig, míg jó kislány voltam...
Aztán, mikor a saját döntésemet hoztam meg, nem foglalkoztál velem.
Nem tudom, te hogy éled meg, hiszen arra se méltattál, hogy beszélj velem. Egy darabig vártam, de most már pontosan értem a hallgatásod.
Én sokszor gondolok rád. Hálás vagyok neked, mert sok jó embert ismertem meg azután, hogy mást is észrevettem rajtad kívül. Mert sokáig te voltál a világom.
Azt gondoltam, végre megleltem azt, akit kerestem. Kedves és figyelmes voltál.
És büszke.
Ez a büszkeség megvédett téged?
Úgy tűnik. Nincs fájdalom, nincs gyengeség.
Pedig olyan jó lett volna, ha igazi emberré válsz...
tudod, olyan sebezhetővé, esendővé.
Te igazi férfi vagy. Olyan, aki nem gyengül el.
Szeretem, hogy erős vagy... az ágyban is te irányítottál...
Mindig emlékezni fogok rád. 
Szerettem veled lenni.
A kéj, a szenvedély, minden, ami kémia, működött.
Én hibáztam, mert érzelmeket vittem bele.
De te tudtad, másképp nem menne.
Jó volt veled. A testem belesajdul az emlékekbe. 
Emlékszel, hogy boszorkánynak hívtál, hisz folyamatosan kívántál? Én emlékszem, milyen kielégült macska voltam melletted.
Csak a szépre emlékszem. A többség az volt.
Az, hogy te úgy zársz le, hogy eltűnsz, nekem fura.
De elfogadom. 
Ahogy az érkezésed, úgy a távozásod is.
Minden jót neked.
További szép életet!
Husi, akit te másképp becéztél....

2 hozzászólás |

ezután
#206 (2015-01-03 17:42:00)

Nem vagyok hajlandó változni! Abban az irányban semmiképp, amerre húznának.
Van hitvallásom nekem is... Nem mindig költői, de az enyém.
1. Nem keverem a szart, megteszik mások helyettem.
2. Nem hantázom, nem hazudozom semmilyen cél érdekében.
3. Nem nézek le senkit, mindenki ember, s úgy is kell bánni vele.
4. Ha valaki megszólít, válaszolok neki...abban a stílusban, ahogy ő tette.
5. Nem megyek a falnak, ha valaki nem ereszkedik le hozzám.
6. Nem játszom a prűd szüzet egy szexchaten.
7. Nem sértegetek senkit, de nem tűröm, hogy más velem tegye.
8. Szeretem és tisztelem az embereket, amíg hagyják.
9. Sokat megteszek a kapcsolataimért, de önmagam nem adom fel érte.
10. Nem megyek bele értelmetlen vitába, mások szándékos bántásába.
11. Nem tolerálom a figyelmetlenséget és azt, amikor hülyének néznek.
12. Hiszek az alapvető értékekben: tisztelet, őszinteség, becsület.

Sok pontot sorolhatnék még, de nincs értelme.
Imádom Erotikavárost és mindenki felé nyitott vagyok.
De tény, szelektálni kell.
Elkezdtem.
Csak az marad, aki legalább annyira akarja a beszélgetést, kapcsolatot,amennyire én.
Van olyan, amikor a kevesebb több.
Mint például most.
Az utóbbi pár nap érlelte meg bennem azt, hogy lássak másként.
Hajnalban csodálatos beszélgetésekben volt részem. 
Miattuk éri meg. A barátokért.
Nem vagyok dühös. Se szomorú. Csak összegeztem. 
Magamnak is.

5 hozzászólás |

mindent visz?
#205 (2015-01-02 18:09:48)

A nyertes mindent visz..
Világunkban egyre több a baj. Kapcsolatok mennek tönkre, családok szakadnak szét, bár ha együtt is maradnak, az se biztos, hogy jó….. Rosszindulat, irigység, büszkeség és balítélet…
Talán az a legnagyobb baj, hogy elfelejtettünk élni. Olyan igazán, szívből. Nem a nyereségért, csupán az élet szeretetéért. „Csak” azért, hogy arcunkat fürdessük a napfényben vagy pirosra fújja azt a szél. Lehajolni egy virághoz, megszagolni, s hagyni tovább élni…. Beszívni a levegőt és mosolyogni a világra. 
De nem megy….
Játszmákat játszunk. Nyertesek akarunk lenni minden áron. Versenyzünk a másikkal, ahelyett, hogy értünk cselekednénk…
A vita már nem épít, hanem harccá válik, mely során a másik betaposható a földbe. Érvek nincsenek, csak szitok. Márpedig az nem érv, hogy te hülye vagy….
Emberi kapcsolataink nem spontánok. Erőkifejtés csupán. 
Egyesek feccölnek bele energiát, de csak épp annyit, hogy meglegyen, ami kell. Többet nem, hisz akkor érzelem kell bele… Az meg gyengévé tesz.
Versenyzünk az idővel. Minden kell, lehetőleg azonnal… Semmire nem áldozunk több időt, így nincsenek mélységek, de távlatok sem.
Vannak, akik azért jönnek Lilavárosba, mert  gyorsan akarnak dugni….gyorsan választani a katalógusból. Ha így nem megy, porrá alázzák az „ellenfelet”, akinek így esélye nincs játszótárssá, társsá válnia.
Egyszerűbb kilépni a másik életéből szó nélkül, hisz akkor győztesen lehet távozni. Igaz, ez nem nyereség.
Én nem tudok, nem akarok ilyen lenni. A barátaim, a szerelmem ettől sokkal többet ér.
Imádok sétálni a világban, beinni a látványt, s hagyni, a szépség hasson rám.
Bújni a másikhoz, megsimítani az arcát, meghallgatni bánatát, örömét.
Nem állok be a sorba. Nem harcolok. Nem teszem fel az életem semmi játszma kedvéért.
Így nem nyerhetek? De…szerintem így nyerek csak igazán.
A többi embernek pedig csak gratulálni tudok. Nyertek. 
Hogy mit? 
Azt már döntsék el ők….

14 hozzászólás |

emlékszem
#204 (2015-01-01 19:59:17)

Mamma mia- az egyik nagy kedvencem, ha nevetni és jól szórakozni akarok.
Imádom a helyszíneit, a történetét, hogy a dalokról már ne is beszéljek.
A hangulata sodor és érzem, fülig ér a szám….
Egy nő kedvéért három férfi indul útnak húsz év múltán is…
Úgy imádom, ahogy van!!!!!!!!!!
És persze elgondolkodtat :D Hiába, a bőrömből nem tudok kibújni.
Szükségem van arra, hogy csapongjak, asszociáljak, megfogalmazzak, kimondjak…..
Szóval, mindannyian különbözőek vagyunk, de őrizzük egy-egy olyan ember emlékét, aki megérintett minket.
A fantasztikus szeretők, a nagy szerelmek, vagy csak egy bolondos kedves emlékét.
Régebben féltem ezektől az emlékektől.
Ma már élményszámba mennek…
Jól esik visszagondolni egy mosolyra, érintésre, összeszorítani a combjaimat egy szexuális extázis felidézésekor, elmosolyodni egy feltörő emlék hatására.
Érdekes az emlékezet. Szinte bevésődnek emberek, szituációk.
Azt kell mondanom, vannak olyanok az életemben, akik meghatározták/meghatározzák mai napig az életemet. Teljesen mindegy, barátság vagy szerelem volt-e köztünk.
És jó érzés arra gondolni, hogy valakinek én is mérföldkő vagyok….és elmosolyodik, ha rám gondol (vagy épp szitkozódik :P )
Hatunk egymásra És ez így van jól.
Én emlékszem.
Inkább a szépre, mint a rosszra.
Jó ez a film… megyek énekelni és táncolni rá…
Ma mindenkit szeretek!!!!!!!!!!!

2 hozzászólás |

új év
#203 (2015-01-01 15:46:46)

Elkezdődött hát az új év...
Nagyon jó buliban voltam, izomláz van a hasamban, oldalamban a nevetéstől. Régóta nem mulattam ilyen jól.
Semmi fura változást nem érzek, a nap ma is felkelt, ismét belátogattam Erotikavárosba.
Egy változás azért van: mosollyal az arcomon ébredtem, majd leveleim közt találtam néhány szívemnek kedves üzenetet.
Elkezdődött 2015.
Remek volt az indulás, remélem a jókedv kitart 365 napig....
Mindenkinek boldog új esztendőt...immár erről az oldalról is  :D 

1 hozzászólás |

szebbet? jobbat?
#202 (2014-12-30 18:57:53)

Holnap éjfélkor évet váltunk.
Nem nagyon hiszek a sorsváltásban, de tudom, sokan tekintik mérföldkőnek.
Én nem tervezek nagy váltást.
Továbbra is szókimondó és makacs leszek.
Továbbra is szeretni fogok embereket.
Néhányat továbbra sem fogok érteni, igaz, már nem is akarom.
Továbbra is pezsegni fog az élet, zsizsegni fognak a hormonjaim...
Remélem, hogy találok végre egy állandó szeretőt, de addig beérem a lehetőségekkel :D
No de komolyra fordítva a szót: továbbra is maradok nő, hibákkal és erényekkel, sok-sok érzelemmel, némi intelligenciával...
Én nem bújok már ki a bőrömből, túlságosan is passzol hozzám...
Ám...
Kívánom a változni/változtatni akaróknak, hogy legyen szebb és jobb, de mindenképp boldogabb évük, mint amilyen volt.
Aki boldog, váljon boldogabbá, aki szomorú, nevessen, aki társtalan és nem jó neki, az találjon társat.
S mivel Eropolison vagyunk, így mondhatom, aki társas, de vágyik másra, találja meg kedvesét, partnerét.
Egészséget, harmóniát, izgalmat és nyugalmat kívánok mindenkinek!
2015-ben találkozunk. Ez fenyegetés ám :D :P
Boldog Új Esztendőt Kívánok!
:*

3 hozzászólás |

más miatt
#201 (2014-12-29 16:19:38)

Hányszor hallottuk, mondtuk. hogy soha nem leszek szerelmes, nem bízom meg senkiben, mert fájdalmat okoztak nekem....
Ezzel csak egy a bibi. Én nem bántottam senkit. Miért engem kell büntetni azért, mert valaki gerinctelen volt?
Mindannyian átéltünk már fájdalmat. Sokan rettegnek tőle, pedig szükség van rá. Egyrészt erősít, másrészt önismerethez vezet.
Az ember valódi jelleme ezekben a helyzetekben mutatkozik meg leginkább, hisz itt lekerül a máz....
Az önvédelmi reflex beindul, működik, de nem mindegy, hogyan. 
Nem kell elpusztítani magunk körül mindent.
Ugyanakkor nem fogok máson "torolni". 
Az új, a másik nem azért lép az életembe, hogy őt utáljam az előző helyett...
Szerintem sok kapcsolat azért megy tönkre, mert régi sérelmeket dédelgetnek a felek..
Minden ember egyéniség, és vannak ismétlődő konfliktusok...de nincs két egyforma döntés.
Mindenkinek jár egy esély....és nagyon nem fair, hogy nem adják meg valaki miatt, aki a múlt része ...
Minden kapcsolat tabula rasa...
Lehet, hogy fájdalmat hoz, de sok örömet is...
ha esélyt kap, nem előítéletet..
Én nem felelek más "bűnéért".
Van nekem sajátom  :P 

3 hozzászólás |

valamit valamiért
#200 (2014-12-29 05:49:06)

Nagy igazság van abban, hogy ha valamibe belesüllyedünk, akkor csőlátásunk lesz.
Tudtam eddig is, de most újra megtapasztaltam, hogy ha kinyitjuk a szemünket, észrevesszük a csodát magunk körül...
Amíg egy dologhoz ragaszkodunk, elengedjük az életet magunk mellett.
Kosztolányi Hajnali részegsége írja le állapotomat.
Kerestem valamit, s mindvégig itt volt a szemem előtt.
Csak jobban sajnáltam magam, mint észrevettem volna.
Megrészegültem....feltöltődtem....s mindezt csak azért, mert láttam is, nemcsak néztem...
Szeretetet adtam és volt, aki elfogadta...
Kerestem és találtam...
Éheztem emberi szóra és megszólított....
Halott álmok helyett megélem az életet....
Élményeim vannak..nem is akármilyenek...
És a hó is esett végre...
Minden jóra fordult...
Szeretem ezt!!!!!!

Ui.: Basszus, tényleg igaz, ha egy ajtó bezárul, kinyílik másik. És kopogtatni se kellett. :D

1 hozzászólás |

értékek
#199 (2014-12-28 16:31:24)

Az elmúlt időszak örömmel telítődött.
Végre kitöröltem múltam minden felesleges elemét, közel engedtem barátokat és találkoztam értékes emberekkel.
Komoly barátom, akit a sors sodort mellém, kicsit nehézkesen fogadja, nem szabadulhat már :D
Vele beszélgetni megnyugtató, nem ideges, és minden nap kapok tőle sms-t, mellyel jelzi, fontos vagyok neki.
Férfiak is vannak körülöttem. Ideje volt újra nyitni feléjük. Fejben kellett eldönteni, mert a szívem még nem engedte volna.
Egészen sokáig bíztam abban, hogy a számomra kedves férfi tesz valamit. Végül meg kellett értenem a hallgatását.
Ma már újra szívből nevetek, és a hajnalt végigbeszélgettem egy intelligens és kedves fiatalemberrel. Gondolkodtatott, beszélgetett, érvelt és értelmesen vitázott velem. Mindemellett a testem sem maradt közömbös. Értékeink hasonlók. Jó találkozás volt.
Számomra még mindig fontos a figyelmesség. 
És érdekes az, hogy idegenektől jobban megkapom, mint attól, aki állítólag szeret.
Barátaim jöttek most...
Minden napom értékekkel és örömmel telik meg.
Most valóban a boldogság felé tartok...
Szép napot mindenkinek.
:*

Nincs hozzászólás. |

csibészkedem
#198 (2014-12-27 13:09:25)

Imádok játszani, kicsit rosszalkodni...
Természetesen nem magamban, hanem megfelelő partnerrel.
Mindig megkérdezik tőlem, milyen az ideálom.
Amikor azt mondom, nincs ilyenem, kétkedve néznek, írogatnak.. Pedig külsőre tényleg nincs...
A belső teszi vonzóvá. Az intelligenciája (csúnya betegség  :P ), a humora. Sajna, vannak olyan ismerőseim, akiknek semmi humorérzékük nincs. Nem is boldogulunk egymással. 
Szóval csibészkedem. 
És nagyon élvezem a játékokat. Imádok finoman, kétértelműen beszélni... Aki megérti, annál van esély arra, hogy jó partner lehet.
A testiség fontos számomra. Nem adom magam bárkinek, ezt az itt jelenlévő próbálkozók igazolhatják....
A játék és a testiség összeolvadása beindítja a fantáziám...
Sikerül találni jó játszótársakat.
Akikkel élvezet a beszélgetés ;)
Csibészkedem.
Élvezem :D
Nagyon élvezem...

1 hozzászólás |

beavatott
#197 (2014-12-26 22:27:59)

Képzelj el, egy olyan világot, ahol öt csoportba osztják az embereket: Önfeláldozókra, Őszintékre, Barátságosokra, Műveltekre és Bátrakra.
Mindegyik csoport jeleskedik valamiben. 
Vannak az Elfajzottak, akiket a társadalom kivet, mert ők nem irányíthatók.
Utópia ez a film...méghozzá lenyűgöző és gondolatébresztő.
Minden a választásról szól- amelyik csoportot választod, oda tartozol.... még ha elveikkel és céljaikkal nem is értesz mindig egyet.
Kérdés, fel kell-e adnod önmagad, hogy közéjük tartozhass?
A válasz egyértelműnek tűnik. 
jó film. Ajánlom.
És akkor tovább gondolva: 
Mindig választunk. És bármelyik lehetőséget ragadjuk meg, viseljük a következményeit.
Én akkor haragszom meg, amikor el akarják venni a választás lehetőségét.
A szabadságomhoz ragaszkodom...
És természetesen a másik választását is elfogadom, még ha nem is értem.
Én is választottam... és újra ismerkedek...
Végre nem fantomra vágyom, hanem olyanra, aki tényleg velem akar lenni...

A főszereplő lány Elfajzott... nem irányítható.
Szimpatikus nekem.

3 hozzászólás |

Az élet megy tovább
#196 (2014-12-26 15:13:10)

Annyiszor feküdtem már magzati pózban és éreztem azt, hogy széttép a fájdalom. Könnyeim ömlöttek az arcomon. Veszteségem nem volt mérhető semmihez.
Csak azt éreztem, hogy minden, amiben hittem, darabokra hullik.
Aztán talpra álltam megint, mert rá kellett jönnöm, hogy az élet megy tovább…
Emberek jöttek-mentek, mindegyiktől tanultam valamit.
Aztán újabb pofon következett, ezúttal a másik irányból. Újabb magzatpóz, újabb könnyek, fogadalom, nem történhet meg ismét.
Az élet azonban jó taktikus. A legdurvább ökölcsapásokat onnan indítja, ahonnan nem is várnánk…
Igyekszem összegezni a tapasztalataimat. Megfogadom, már nem fájhat többé senki.
Aztán bizalmat szavazok valakinek, aki durván visszaél vele.
Látszólag korrekt, komoly úriember. És szeret.
Egészen addig, amíg azt teszem, amit elvár tőlem.
Utána a Titanicot elsüllyesztő jéghegy langyos hozzá képest.
Fura. Azt hittem, az, aki szeret, elfogad olyannak, amilyen vagyok. De nem…
Az, aki engem szeret, hallgatásba burkolózik.
Próbáltam megértetni vele, hogy beszéljen. 
Nem tette. 
Ma végre eljutottam odáig, hogy el tudom engedni.
Kívánom, legyen boldog.
Attól nem félek, hogy emlékezni fog rám..
Ennyit ért az egész.
Az élet megy tovább....
Még vár rám valami..mert minden megy tovább...
Csak ne szeretném ennyire...

2 hozzászólás |

[1-30] [31-60] [61-90] [91-120] [121-150] [151-180] [181-210] [211-225]


A blog RSS feedje.