PayU vásárlói tájékoztató






Naked

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > nagyhusi


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


nagyhusi blogja


Naked
Tapasztalatok, életpillanatok szigorúan őszintén...
Dinoszaurusz vagyok... hiszek a régi értékekben.
Itt is embereket keresek.
Naiva vagyok, de vállalom...


értem
#250 (2015-03-28 13:18:07)

Pénteken eljutottam odáig, hogy megbicsaklottam.
Rengeteg a munka, sok a probléma, mely nem enyém, de akarva-akaratlan magához vonz....
Érzéseim stabilak, de mások fájdalma, kétségbeesése megérint.
Mindig is erős nő voltam. Olyan, aki vonzza a férfiakat, de ugyanakkor veszélyes, mert nem lehet mit kezdeni vele.
A válásom óta nevelem egyedül lassan felnőtté serdülő fiaimat.
Dolgozom, hogy ne legyen hiányuk semmiben.
Beszélgetünk minden este, hogy tudjam, hol tart a lelkük..
Erős és önálló vagyok. Mindig is az voltam.
Tegnap azonban összecsaptak a hullámok a fejem fölött.
Szerelmem hangját hallva kitört belőlem a sírás.
Ő pedig hallgatott.
És hamarosan nálam, velem volt.
Ölelt, simogatott, szeretett.
Tanuljuk ezt a kapcsolatot.
Mindketten úgy éltünk eddig, hogy mindig csak magunkra számíthattunk.
Most tanuljuk, ketten vagyunk.
Nemcsak örömünk, de fájdalmunk is olyan teher, amit ketten viszünk.
Furcsa...
Szokatlan ez...s néha előjön a régi rutin.
Aztán rám néz, és azt mondja:
- Nem vagy egyedül.
Az erős nő pedig belesimul az ölelésbe, helyet keres azon a mellkason, és élvezi a gyengéd simogatást.
Olyan néha, mintha mesébe csöppentem volna. Olyan cukrozottba.
Ma, amikor mellette ébredtem, tele szaladt a lelkem.
Létezik az, akire vártam.
És ez felülír mindent.
Sose voltam ilyen boldog.
Szerettem volna az lenni, olykor el is hittem, hogy az vagyok.
Magamat győzködtem, biztos szeret...
Most nem kell győzködnöm magam.
A tettei beszélnek. A tetteim beszélnek.
Amit tett, számára természetes, nekem jóleső...
És én is bármikor megtenném/ megteszem érte.
Tényleg csak ennyi a szerelem.
A többi rizsa.

3 hozzászólás |

szomorú
#249 (2015-03-23 18:47:41)

Ez a világ ismét elkeserít.
Tudom, ha valaki "vadászik", akkor mindent lehet.
Lehet hülyének nézni a másikat...
Megvezetni...
Akár tudta nélkül veszélybe sodorni...
Mert nincsenek szabályok.

Nos, az én elveim nem ezek.
Tök mindegy, hol vagyok, emberségemből nem bújhatok ki.
Nem verek át senkit, nem sodrom bajba csak azért, mert itt elbújhatok a monitor mögé.
Azt is nehezen fogadom el, ha valaki őszintétlen...de az aljasságot, a szándékos bántást nem tudom tolerálni.
Meg azt se, ha valaki segítséget nyújt ebben...akár hallgatólagosan is.
Tudom...dinoszaurusz vagyok.
Lélekkel, hittel, jó szándékkal.
Hittel az emberekben.
Szégyellem is magam.
Piszkosul.

5 hozzászólás |

meddig még?
#248 (2015-03-18 01:28:12)

Párkapcsolatok, barátságok. 
Valaha jól működő törekvések. Kézfogás, összekapcsolódó tekintet...
Aztán elfordulás, visszanyelt szavak, kicsorduló könnyek...
És patthelyzet.
Nem változik a külsőség. A világ előtt mosoly, kézfogás. Közösségi élet.
Otthon távolság  - térben és lélekben is.
Válni, szakítani nem lehet: gyerek, vagyon, széttört álom van közös.
Kiút kínálkozik: Lilaváros lehetőség.
Lopott idő, hazugság, ígéretek.
Nincs felelősség, nem kell magyarázkodni.
Nem működik mégsem...
Egyik sem. Sehol sem.

Megígértem magamnak: boldog leszek önfeladás nélkül. Elváltam, mert nem lehettem az, aki vagyok.
Megfogadtam, nem alkudozom se önmagammal, sem mással.
Így tettem..és végre tényleg boldog vagyok.
Alku nélkül.
Nem tisztem mások életének értékelése.
Mégis: meddig hazudhat valaki önmagának?
Meddig játszhat boldogságot, idillt?
Meddig még? 
És miért is?
Meddig hazudhat a szív? És a száj?
Meddig markolhat levegőt a kéz?
Meddig?

22 hozzászólás |

magyar nemes
#247 (2015-03-16 19:44:04)

Tényleg eszembe jut a vers...
Nem olvas, mert magyar nemes... Nem kell neki... 
Én adatlappal indítok. Abból tudom, semmi esélyem...
Vagy épp én vagyok álmai nője...
Úgy gondoltam, visszafele is igaz.
A férfiemberek is olvasnak......talán..esetleg
Két eset van:
1. Nem olvas. Mert élőben jobb. Már beszélgetve.
Úgy jobban megismer. És három mondat után megfektetne... Hogy párom van, nem zavarja, sőt, én szégyelljem magam, mert feltartottam...
2. Olvas, de lesz@rja. Mert ő lesz a kivétel. Legalábbis ebben reménykedik. Meg, amiről a párom nem tud, az nem fáj neki.

Nos, ez van.
Arról sokan írtak már, hogy nem olvasnak, értelmeznek adatlapot.
Engem elgondolkodtat, hogy mi van a háttérben.
Tényleg csak az a nő foglalt, akin fekszenek?
Vagy az sem?
Hol van a gerinc, a tisztelet?
Tudom. Ez egy szexoldal.
Mások a szabályok.
Szerintem nem... 
De ez már az én problémám.
Feldolgozom.
Addig is olvasgatok. 
Adatlapokat is. 
Bár a regényeket jobb szeretem..

2 hozzászólás |

nevetni jó
#246 (2015-03-16 01:27:14)

A nevetés jó dolog.
Imádok nevetni. 
Hál'Isten, lehetőségem is van rá. Egyre több.
Hihetetlenül élvezem az élet adta poénokat, a szavak fordulását.
Ma is sikerült mosolyt csalni az arcomra...
Szerelmemmel bohóckodtunk, játszottunk... kajlák voltunk, vagyunk.
És itt is jókat mulatok.
Jól van ez így.
A világ szép, az emberek irigyek, az eső esik és én szerelmes vagyok.
A chaten olvasgatok, és látom, sokan megsértődnek, ahelyett hogy nevetnének...
Pedig: Amit nem értesz, az nem neked szól....
Jól érzem magam. 
Itt is, bár kevesebb időt töltök a városban mostanában.
Ott kinn jobb...érezni, élvezni.
Élni.
Nevetni.
Ajánlom mindenkinek.

3 hozzászólás |

nyálas
#245 (2015-03-15 00:16:51)

Érdekes ez a jelző.
Igazán sosem értettem, mit is jelent.
Olyan, ami valakinek túl érzelmes? 
Vagy olyan, ami nem kéne semmiképp?
Ha az első, akkor nincs gond, nem kell magunkévá tenni, amit nem akarunk...
Ha második, akkor se nincsen gond, mert nem kell nyálassá válni, ha valaki nem akarja...
Ha viszont a szó szoros értelmében vesszük, akkor kiesik a csók, az orális szex...mert ugyi ott is van nyál....

Ha mélyen magamba nézek, akkor én elég érzelmes vagyok.
Semmit nem csinálok fél szívvel, se fél aggyal...
Az életet pozitívan nézem. Megtalálom a jót és a szépet mindenben.
Nem ítélkezem senki felett, nem minősítem az életét még akkor sem, ha ismerem...
Ha nem ismerem, akkor meg igen nehéz lenne...
De vannak itt mindentudók és felettünk állók.

Én nyálas kis életem viszont teljes.
Kerek. Egész.
Boldog.
Nyálas.
Pfúj :D

3 hozzászólás |

itt a vége...
#244 (2015-03-12 18:43:54)

Egyetlen szó, ami jellemzi kapcsolatunkat: tökéletes.
Nincs rá más fogalom, megnevezés.
Kislány korom óta tudom, létezik ilyen kapcsolat.
Mégis hihetetlen átélni.
Szerelmemmel minden olyan...nyugodt.
Nincs kétség, félelem, bizonytalanság.
Keze tart, tekintete véd.
Életünk teljes.
Élünk. Kinn. 
A valóságban.
Utazunk, kirándulunk, közös programokat szervezünk barátainkkal.
Nevetünk, komolykodunk.
Szerelmezünk.
Érzékien, finoman.

Történetünk ott tart, ahol a mesék véget érnek.
A beteljesülésnél.
A boldogságnál.
A mi mesénk tart.
Minden egyes nappal közelebb kerülünk...
Egy szakasz véget ért...

Kezdődik a tökéletes párkapcsolat.
Ez új.
De élvezem...
Mindenképp

Nincs hozzászólás. |

gyermekded
#243 (2015-03-10 22:44:03)

Szerelmemmel remekül megvagyunk.
Egyszerűen nincs senki és semmi, ami közénk állhatna.
Tény, mindkettőnknek volt innen párkapcsolata.
Mindketten túl vagyunk rajta. 
És elmondtunk egymásnak mindent őszintén.
Egy kapcsolat csak őszinteségre épülhet fel stabilan.
Szeretjük egymást. 
Nem akarunk másnak, jobbnak, szebbnek látszani. Önmagunk tudunk és akarunk lenni.
Élvezzük a napokat, az együttlétet.
Nevetünk. Csodaszép napjaink vannak.
Sose voltam olyan boldog, mint most.
Persze van olyan, akinek ez nem tetszik.
Igyekszik keresztbe tenni...
Ez is csak azt mutatja, mennyire gyermekded...
Sosem értettem, miért kell erőlködni, beszólogatni.
Lehetősége volt. 
Elpuskázta.
Most meg próbál megsérteni, cikizni...
És ez megint mulattat.
Egyszerűen azt látom, hogy nem talál fogást, pedig szeretne nagyon...
Ezzel szemben mi szerelmesek lettünk. Egymással foglalkozunk.
Az meg, hogy az exek mit csinálnak, legyen az ő problémájuk...
Viszont remekül szórakoztam. 
Nagyot nevettünk Szerelmemmel.
Holnap újra szerelmezünk.
EZ a lényeg.

A többi szánalom.

5 hozzászólás |

vicces és a lényeg
#242 (2015-03-09 17:09:09)

Érdekesek az emberek.
Többen azt hiszik, a másik labda, akit akkor és oda pattogtatnak, amikor és ahová akarják....
Aztán mikor nem ez történik, akkor megsértődnek.
Remekül mulatok azon, mikor az reklamál, aki eddig nem foglalkozott velem.
Ez kissé szánalmas, abszolút értelmetlen és mindenképp vicces.

Nem kell foglalkozni vele.
Inkább azzal, hogy megyünk színházba a Szerelmemmel.
És búvni fogunk.
Nagyon jó lesz.
Szeretem.

7 hozzászólás |

jaj, de jóóóó
#241 (2015-03-08 15:50:13)

Hihetetlen hétvégén vagyunk túl.
Szerelmem főzött nekünk, barátnőimet elkápráztatta figyelmessége virágaival. 
Kirándultunk, meg-megálltunk csókolózni. Isteni érzés volt. 
Vacsoránál olyanok voltunk, mint egy olasz család, mindenki mondta a magáét...
Amikor kettesben maradtunk, hamarosan fohászkodni kezdtem :pirul:
Szépen haladunk...megismerte a családom minden tagját...
Szeretem.
Nagyon jó vele. És ez a mondat töredékében sem adja vissza, hogy mennyire teljes minden együttlétünk.
Nem tervezünk, de megéljük a mindennapokat.
Szeretetben. Békében. Egymásnak örülve.
Együtt.
Biztonságban.
Ez tényleg igazi ajándék.

2 hozzászólás |

pozitívan
#240 (2015-03-06 00:16:49)

Hamarosan megérkezik.
Annyira vágyom a közelségére. Érinteni, érezni csókját, simogatását.
Ezért érdemes....
Nincs én és ő, MI vagyunk.
Mindkettőnket megdobált az élet, éltünk át jó és rossz élményeket.
Hiszem, ideje volt a találkozásnak. És minden úgy történik, ahogy történnie kell.
Tegnap energiatöltő nap volt.
Mondtam Szerelmemnek, lásson mindent pozitívan.
Én is ezt teszem. 
Mindenben van jó és rossz, jin és jang.
Ha a rosszat preferálom, ártok magamnak, másnak is...
Ha meglátom a jót és azt erősítem, harmóniába kerülök.
Tudom, ez olyan snassz...mert panaszkodni könnyebb.
Sose tettem.
Sajnálom rá az időt.
Hétvégén szeretni, nevetni, élvezni fogok, fogunk.
Nincs különösebb oka.
"Csak" szeretjük egymást.
És jó együtt.

2 hozzászólás |

kívánság
#239 (2015-03-04 18:38:22)

A lakókkal beszélgetve és fórumot indítva rájöttem, mindenki más céllal érkezik.
Ki könnyed kalandot keres, ki komolyabb kapcsolatot.
Az utóbbi létezésében többen nem hisznek. 
Mi már tudjuk, igenis létezik. Megtaláltuk egymást, időnk nagy részét együtt töltjük.
Bizalmunk töretlen.
Kapcsolatunk szilárd.

A lakók többsége továbbra is elégedetlen.
Valahogy semmi sem jó.
Vagy a másik fél nem eléggé férfi/nő, vagy beszélgetni nem lehet, vagy belefásult a sok csalódásba.....
A testiség isteni dolog....
Igaz, nekem nem megy érzelmek nélkül.
Mindenki éli a saját életét. Saját elvek, célok, tervek alapján.
A testiség, a kapcsolat fontos és hihetetlen erőt ad.
Én nagyon örülök annak, hogy vannak barátaim itt...
Nem virtuálisak. Olyan igaziak.
Tegnap egy kedves emberrel beszéltem.
Szerelmem barátja. Hallomásból ismertem már. Kedves, érzékeny, szerethető ember. Örülök neki, hamarosan találkozunk.
Remélem, hogy mindenki azt találja meg itt, amit szeretne.
És azt is remélem, hogy senkinek nem sérül a lelke....
Igazán azt a boldogságot kívánom mindenkinek, amit én élek át minden nap.
Szeretni, szeretve lenni jó.
Tudom, az élet nem rózsaszín leányálom.
Azt is tudom, hogy mindig lesznek nehézségek, nehéz emberek. Olykor talán irigyek is.
Mégis hiszem, az élet szép, és olyan lesz, amilyenné tesszük...
Az idő telik és kiforogja magát...sem erényeink, sem bűneink nem múlnak el nyomtalanul.
Én ajándékot kaptam az élettől - igaz, tettem is érte.
Életem teljes és boldog.
Másnak is csak ezt kívánhatom.

6 hozzászólás |

újra dínó
#238 (2015-02-28 18:50:00)

Mosolygok. 
Állandóan. Hihetetlenül jól érzem magam.
Feljövök ide beszélgetni, és hallok örömteli és szomorú eseményekről is. 
Örülök annak, hogy néhányan a bizalmukba avatnak. 
Együtt örülök a sikerüknek. Olyan jó pozitív  érzelmekről olvasni! Olyan jó, amikor szeretet, barátság születik...
És annyira érthetetlen az irigység, a másik szándékos bántása.
A minap számomra kedves embert bántott valaki.
Nem, nem a nézeteltéréssel van baj!
Nem kell mindig, mindenkinek egyetértenie. Sőt....
Vannak építő viták.
A stílus az, ami számomra elkeserítő.
Ha valakivel nem szeretnék beszélni, akkor nem teszem. Nem alázom porig. Nem sértem halálra.
Nagyon rossz volt olvasni a sértéstengert még úgy is, hogy nem nekem címezte az illető.
Igazat kell adnom annak, aki azt mondta, a stílus maga az ember.
Aki mást bánt, önmagát minősíti. Senkinek sincs joga mást megalázni. De mintha egyre többen lennének...
Ez a trendi mostanság.
Milyen jó, hogy őskövület vagyok!
Maradok inkább ómódi.
Jó az nekem.

4 hozzászólás |

ezután is
#237 (2015-02-27 00:57:04)

Szeretem ezt a várost.
A barátaimért feljárok ide.
A keresést rég beszüntettem.
Rájöttem, akinek meg kell találnia, az megtalál.
Így történt.
Kapcsolatunk állandó, nem szándékozunk változtatni ezen.
Maradunk együtt.
Köszönjük a támogatást, igazán jól estek, esnek a biztatások.
Kívánom, legyen mindenki olyan boldog, mint én...
Azt hiszem, lelkem ezen része megnyugodott.
Blogot írok...mert függő vagyok.
Érzelmileg kiegyensúlyozottan minden szebb...
javaslom mindenkinek....

4 hozzászólás |

megvagyunk
#236 (2015-02-24 16:24:19)

A hétvégénk csodálatos volt. 
Ha létezik tökéletes harmónia, akkor megéltük...
Beszélgettünk, nevettünk, játszottunk, kirándultunk, szerelmeskedtünk.
Isteni ételeket ettünk, nosztalgiázva sarokházat csemegéztünk.
Búvtunk, éreztük a másik bőrét, illatát...
És pajkoskodtunk is...  :pirul: 
Sokat  :pirul: 
Szerelmem igen alapos ember...és én igen gyakran emlegettem sóhajtozva a mindenhatót...
Szóval összesimultunk...testben és lélekben is...
Mi megéltük a harmóniát.
És azóta is tart...
 <3 

8 hozzászólás |

hétvége
#235 (2015-02-19 18:14:08)

Miénk a hétvége teljesen. 
Annyira várom már!  :pirul: 
Szeretem azt, hogy teljesen természetes a jelenléte az életemben. Napjaink boldogságban telnek. Rengeteget nevetünk együtt.
Szeretem vele átélni a pillanatokat. Hisz mindegyik értékes...
Nagyon szeretem.
Boldoggá tesz.
Megismerjük egymást világát, barátait...és van időnk egymásra....
Már csak 15 óra...
 :pirul:  <3 

1 hozzászólás |

minden rendben
#234 (2015-02-17 22:26:15)

Ismét csodálatos volt az együttlét.
Beszélgettünk, szerelmeztünk, búvtunk.
Élveztem minden pillanatát  :pirul: 
Nincs mit szépíteni: megérkeztem.
Várom a következő találkozót...sokat leszünk együtt.
Minden rendben.
 <3 

3 hozzászólás |

várom
#233 (2015-02-15 13:27:17)

Holnap újra találkozunk.
Várom a simulást, a bújást.
Szeretem a tekintetét, ahogy engem figyel.
Szeretem a hangját, szeretek csibészkedni vele.
Látom, ahogy felhúzza szemöldökét, majd elmosolyodik és azt mondja: bolondos.
Mikor csókol, minden sejtem vágyakozik...
Aztán amikor belelendülünk, hirtelen vallásos leszek  :pirul: 
Mostanában sokat leszünk együtt.
Alig várom.
Nagyon jó vele  <3 

10 hozzászólás |

vaktükör
#232 (2015-02-12 18:04:57)

Amikor találkozunk valakivel, akkor megismerjük a személyiségét, gondolatait.
Az idő segít ebben.
Bár...van, akit éveken át sem lehet megismerni...
Kapcsolataink tükörként működnek.
Szerelmemmel a mindennapok tartalommal telnek meg.
Adunk és kapunk. Szeretetet, figyelmet, kedvességet.
Vele lenni jó. És igyekszünk sok időt együtt tölteni.
Teljesen kiegyensúlyozott vagyok. 
Működik a tüköreffektus.

Vannak vaktükrök. Akikbe hiába nézel bele, nem találsz semmit.
Akaratuk, követelésük van, de adni képtelenek. 
Boldogságuk látszatboldogság.
Épp ezért ideig-óráig tart.
Én is ismerek ilyen embereket.
Kerülöm is őket.

Az én tükröm a Szerelmem tekintete.
Tudom, olyannak látjuk egymást , amilyenek vagyunk.
Elfogadás, összetartozás, vágy...
Annyira jó vele.
Szeretem.  <3  

2 hozzászólás |

rózsa és tövise
#231 (2015-02-11 15:42:18)

Ma fiatalokkal beszélgettem és hallottam egy mondatot.
Aki a rózsa tüskéire koncentrál, nem látja a virágot...
Az utóbbi két hónapban minden áldott nap kapok virágot a Szerelmemtől.
Nem azért, mert elvárom, vagy mert rutinból küldi...
Csak szeretetből, szerelemből.  <3 

És akkor az a mondat.
Egy svájci barátom mondta:
-Furcsák vagytok ti magyarok. Nem találjátok a szépet, mindenben a rosszat keresitek.
Természetesen tiltakoztam. Mondtam, előítéletes. Ezen jót mosolygott.
És az élet őt igazolta!
Sokkal könnyebb a rosszat dédelgetni..mert akkor sajnálhatja magát az ember.
A rosszat  látni könnyebb. A jó meg természetes?
Én nem szeretem ezt. 
Élvezem az életet. Látom a rózsát. És tudom, óvatosan kell hozzáérnem, mert megsebezhet.
Jó és rossz. Hideg-meleg. Szép és csúnya. Nincs értelmük egymás nélkül.
Mindkettőt látnom kell. Nem csupán az egyiket.
Mindenem megvan, ami kell a boldogsághoz.
Nem sajnálom magam.
Soha nem vonnám kétségbe mások érzéseit, gondolatait.
Minden ember hiteles számomra.
Örülök a boldogságuknak, szurkolok nekik, ha kicsit meginognak.
Minden dologban, történésben van jó és rossz oldal..
Csak rajtam múlik, melyiket látom, melyik a fontos.
Úgy hiszem, az élet túl rövid ahhoz, hogy túl sokáig agyaljak egy dolgon. Rendezni kell, helyre pakolni, és ott is tartani.
Nem tisztem mások felett pálcát törni.
Nincs jogom hozzá.
És más sem teheti ezt velem.
Az én életem. 
Én élem.
Tetszik vagy sem, ez van.

8 hozzászólás |

együtt
#230 (2015-02-07 03:20:00)

Nem múlhat el nap nélküle.
Folyamatosan bújunk, szeretjük, becézgetjük egymást.
Mindig rá vártam, ideje volt, hogy megérkezzen.
Szemébe nézni, búvni hozzá, mellette aludni el - a világ legjobb dolgai közé tartozik.
Egymásra figyelve, kapcsolatunk tisztaságát óvva, feltétlen elfogadással szeretve egymást- így élünk mi....
Vele jó. Nem akarja megszabni, mikor, mit tegyek. 
Elfogad, enged szabadon szárnyalni.
Én sem akarom irányítani őt. Ő a férfi. Övé a nadrág.
Mellette vagyok, együtt haladunk.
Egyenrangúak vagyunk.
Megtaláltuk egymást.
Vele kerek minden.
 <3 

6 hozzászólás |

elgondolkodtató2
#229 (2015-02-05 16:25:19)

Érdekes világ ez.
Amikor idejöttem, alig ismertem másokat. 
Aztán lassan egyre több ismerősöm és barátom lett. Ez azt jelenti, hogy beszélgettünk, elmondtak magukról dolgokat.
Őszintén(?) meséltek magukról, pontosan tudom, ki miért van itt, kinek milyen az otthoni élete.
Együtt izgultam velük a randi előtt, támogattam a kapcsolatok alakulását.
Most én vagyok boldog.
És savanyú a szőlő...
Nincs ezzel gond. Engem nem zavar, sőt....
Szerelmünk igaz és töretlen. Nem mások vágya alakítja, kizárólag kettőnk közt formálódik.
Életem nyitott könyv. Szándékosan nem töröltem le az előző kapcsolatom alatt írt blogokat.
Az is én voltam, ma is önmagam vagyok.
Nem kell indokolnom a tetteimet, sem az érzéseim valódiságát igazolni.
A Szerelmem tudja...látja a szememben, érzi a tetteimből.
Én nem vitatom mások érzéseit, gondolatait.
Sőt...örülök, ha boldogok. Szeretem a boldog embereket.
Sose kérdőjelezném meg mások őszinteségét.
Elgondolkodtató, hogy mi miatt mond mást ma XY, mint anno nekem közösben, súgva vagy priviben.
Biztos én változtam....
Biztos.

20 hozzászólás |

párban
#228 (2015-02-04 18:47:45)

Tegnap együtt voltunk...
Éjszaka mellette aludtam el...
Reggel ébresztett.
Ennyi történt? Dehogyis.
Elém jött, megismerkedett a barátaimmal.
Egymás kezét fogva sétáltunk, árnyékunk is mutatta, párban vagyunk.
Csókoltuk, simogattuk, szerettük egymást.
Boldoggá tesz engem.
Minden porcikáját szeretem.
Jó vele. Nagyon jó.
A párom. A barátom. A szerelmem.
 <3 

9 hozzászólás |

célba érve
#227 (2015-02-01 19:45:00)

Hetek óta érzem, nagyon jól vagyok.
Kedvesemmel minden nap egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Kapcsolatunk mélyül, a valóságos világban.
Csókjaink, érintéseink igaziak.
Lassan ismerkedünk egymással, merülünk a lélek mélységébe.
Kezdjük bemutatni barátainkat, hosszabbodik az együtt eltöltött idő. 
Egyre többet tudunk meg egymásról. Beszélgetünk, szerelmesen suttogunk.
Vagyunk még néha itt... Én a barátaimért jövök, beszélgetni, töltődni, tölteni.
Szeretem Lilavárost, de mindig is kinn éltem... 
Kedvesem mellett lenni nagyon jó. Bújni, miközben apró puszikat és édes csókokat kapok és adok...
Érzem karja szorítását...
Nem keresek már. Eddig sem tettem igazán.
Mégis úgy érzem, célba értem.
Lehetek naiva, meg romantikus. Van párom hozzá.
Igazi.  <3 

7 hozzászólás |

kaméleon
#226 (2015-01-30 01:09:30)

Beszélgettünk barátosnéimmal.
Nincsen túl jól a lelkük. 
Abban egyetértettünk, hármunk közül én vagyok a legkiegyensúlyozottabb.
Valóban így érzem. Életem remek szakaszba érkezett, gyermekeim nőnek, intelligensednek,munkámban sikeres vagyok, barátaimmal ápoljuk kapcsolatunkat, és a szerelem is bekopogott... Illetve, én kopogtam be hozzá...
Nincs mit szépíteni rajta, jó vele. Napról napra közelebb kerülünk egymáshoz. Érzem azt, hogy nem lenne már jó nélküle...
Szóval beszélgettünk, és egyikük azt mondta: Szeretem, hogy kaméleon vagy...
Nem kicsit húztam fel a szemöldököm. Hisz pont azt utálom, ha valaki változtatja a színét, forgatja köpönyegét.
Ki nem mondott kérdésemre annyit mondott:
- Imádom, hogy mindenkire ráérzel és tudod, mikor mire van szüksége...és meg is teszed, ami kell neki...
Ezen elméláztam....
Tényleg megérzek embereket, s akit szeretek, azt folyamatosan figyelemmel kísérem.
Empatikus vagyok. 
Nem mindig jó ez, hisz a fájdalmat épp annyira érzem, mint a féktelen örömet.
Néha tudok segíteni, néha nem...hisz nem mindig jutok a falak mögé...
Egy dolog azonban biztos...a süni is simogatható...csak türelem kell hozzá.
Kaméleon lennék?
Semmiképp.
Bár képes vagyok minden helyzetben a jót látni, asszimilálódni nem mindig tudok...de nem is akarok...

A lényeg: vészhelyzet megoldva, lelkek kisimogatva.
Megéreztem őket, s a beszélgetés végén újra mosolyogtak mindketten...
És még mindig maradt energiám...
És még mindig szeretek...szeretnek..
Nem kell több ennél...

4 hozzászólás |

hóesés
#225 (2015-01-27 17:26:20)

Imádom a hóesést (is)!
Nekem mindig mesél a hó...
Gyerekkoromban ki nem lehetett szedni a hóból, annyira szerettem. A frissen esett hó íze....
Tudom, vicces, de akkor is éreztem az ízét... Haraptam és tiszta íze volt.
Hogy milyen az? Nem tudom definiálni.
Vasárnap Szerelmem jót mosolygott rajtam. Nyitott szájjal vadásztam hópelyhekre :D
Mosolygott, aztán mint a gyerekeket, ráncba szedett.
Kipirult arccal néztem rá. És ő megcsókolt. 
Jó alaposan belihegtem szemüvegét. Kinevettem, csúfolódtam, játszottam... És csókolóztunk a hóesésben  :pirul: 
Eszembe jutott a gyerekkor. A hideg orr, a kiszáradó ajak, a pirosra fagyott kéz, mely felmelegítve szinte viszketett.
Ma újraéltem a gyerekkort, ismét vágytam arra a csodára...
Mesélt a hó..múltam és jelenem összemosódott.
Tenyerembe hullott a hó majd gyorsan elolvadt...
Emléke bennem él tovább.
Jó volt. Álltam a hóesésben, s megállt majd visszafordult az idő.
A hópelyhek simogatták az arcomat. Nevettem.
Aztán ment tovább a nap.
Én pedig átéltem egy csodát.
Észrevétlen maradt mások számára.
De nem is nekik szólt.

2 hozzászólás |

boldogan
#224 (2015-01-25 20:32:16)

Csodálatos nap volt.
Olyan, amit le lehet írni, el lehet mesélni, de igazán átélni kell...
Nekünk sikerült.
Öleltük egymást, simogattuk egymást, elhelyezkedtem a vállán...
Néztük egymást, őriztük egymás szemét.
Apró puszik, édes csókok cseréltek gazdát... lelkünk is szerelmeskedett...
Voltak szép és meghitt pillanataim az életben, de ez tökéletes volt.
Sütött-főzött finomat.
Kaptam rózsát.
Figyelmes, kedves volt velem.
Boldog vagyok.
Kívánom mindenkinek, hogy érezze magát legalább olyan jól, mint én...
Alig várom a legközelebbi találkát...
Hamarosan :)

11 hozzászólás |

vasárnap
#223 (2015-01-24 03:58:59)

Vasárnap újra találkozunk.
Alig várom már, hogy újra érezhessem a közelségét, bőrének illatát, testének melegét.
Imádom, hogy felvállalja kapcsolatunkat, mely nem a virtuális világban létezik.
Annyira természetesen mondta, miért ne vállalná? Hiszen jól érzi magát benne.
Napjaink egymás társaságában telnek. Térben távol vagyunk, de lélekben sosem váltunk még szét. Érzem őt, a gondolatait, és ő is pontosan tudja, mire van szükségem.
A boldogság felé tartunk, vagy talán meg is érkeztünk oda.
Vasárnap az idő repülni fog, tudom..de azt is, hogy tartalommal telik meg a nap.
Együtt leszünk.
És ez boldoggá tesz...

7 hozzászólás |

most jó
#222 (2015-01-22 00:46:26)

Most nagyon jó :D
Azon kapom magam, hogy elmosolyodom. Bármikor. Bárhol...
Eszembe jut minden: a hangja, a reggeli szép napot sms, a napközbeni mms, a beszélgetéseink, a játékosság, komolyság...
Megnevettet, beszélget velem, figyel rám..
Én még ilyen kedves emberrel nem is találkoztam. Volt olyan, aki nyomokban tartalmazta kedvessége morzsáit..
Ő azonban tényleg az..
Alig várom, hogy újra öleljem... hogy fogja a kezem...
Végre érzem, hogy velem akar lenni. Velem...
Nem azzal, akinek gondol. 
A makacs, de cicává változó nővel.
És én is vágyom arra a férfira, aki esendő és makacs egyszerre...
Kapcsolatunk sokat köszönhet Eropolisnak...
Ez a találkozási pont...innen mentünk a való világba..
Nem forgatjuk meg a világot...egymásét se...csak vágyjuk egymás társaságát...
Jó vele...mert tényleg együtt vagyunk...
Nincs rózsaszín szemüvegem. Nincs semmilyen.
Nem érdekel a jövő, bár tervezünk...
Most jó.
Most.
Jó.

10 hozzászólás |

Ő
#221 (2015-01-19 23:25:49)

Óriási szíve van. És mellé intelligenciája. 
Nem hiszem, hogy tudnék olyat kitalálni, amiről ne tudnánk beszélgetni. 
Vele repül az idő, és szomorú vagyok, mikor búcsúzunk.
Miatta megéri várni a holnapot. Mert tudom, ő velem lesz holnap is...
Nem kell azon aggódnom, hogy eltűnik az idő sodrában. Nem hirtelen jött az érzés, hanem napról napra alakult. 
Maximális a bizalmam felé. És remélem, ő is bízik bennem... Bár ez tegnap óta nem kérdés...
2015 az én évem.
Meg a miénk...
Nem szerelem ez. 
Több annál.

7 hozzászólás |

[1-30] [31-60] [61-90] [91-120] [121-150] [151-180] [181-210] [211-240] [241-250]


A blog RSS feedje.