A költözéssel elkészültünk. Volt néhány hiba, ezeket már javítottuk, van még néhány, ami javításra vár. Ha még valami furcsát tapasztalsz, nézz bele a költözés fórumába.
PayU vásárlói tájékoztató






Naked

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > nagyhusi


Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


nagyhusi blogja


Naked
Tapasztalatok, életpillanatok szigorúan őszintén...
Dinoszaurusz vagyok... hiszek a régi értékekben.
Itt is embereket keresek.
Naiva vagyok, de vállalom...


játsszunk...
#83 (2014-08-02 05:04:47)

Ajánlok egy új és érdekes játékot...
Játsszunk tiszta fejjel (amíg lehet), őszintén...
Nehéz játék. 
A feladat egyszerű(nek tűnik).
Nincs más dolgod, csak felvállalni önmagad.Nem azt, aki lenni szeretnél, hanem aki valójában vagy.
Nincsenek sem valós, sem képzeletbeli előnyeid...
A játék során nem kell minden szabályt betartanod, néhányat megkerülhetsz, másokat megszeghetsz...de ekkor bónuszpontjaid elveszted.
A pályán ketten vagytok. Mindketten tudjátok a szabályokat.. nincsen előnyben senki.
Közösen kell cselekednetek. 
A játék során minden szabadidőtöket együtt töltitek. Kényeztetitek testeteket és lelketeket. Mindketten a magatokét és a másikét is.
Nincsenek súgók, bár néha egyesek úgy érzik, joguk van beleszólni az életetekbe. 
A döntés a tiétek, kit és mit engedtek be saját világotokba.
Tiétek a tér és a idő adta lehetőség.
Ti döntötök, merre mentek, meddig maradtok egy helyen.
A játék célja az, hogy az úton együtt tudjatok haladni.
Ki győz?
Aki nevetni, szeretni tud a út végén...

Nincs hozzászólás. |

mese mese (m)átka
#82 (2014-07-31 06:40:40)

Mindig tudtam, a mesék élnek.
Mindig nevettek rajtam, amikor felhőkbe történetet képzeltem.
Vagy amikor kislányként hercegnő, indiánlány voltam...
Bűvész kedvese szerettem volna lenni...
Vártam a királyfit, aki értem jön...
Aztán felnőttem, s a mesék megkoptak...
Sosem voltam igazi felnőtt, gyermeki lényem ott bújkált mindig.
Az idő telt.
Már férfivá érett a herceg, bolondos lánnyá váltam, feledtem a bűvészt.
Megtaláltam őt, aki se álruhás nem volt, se herceg.
Bíztam, ő az én párom...
Az volt..kicsit. Viszont éltre szóló ajándékot kaptam tőle: két fiút.
Gyermekeim mindig saját meséket hallgattak...olyan anyamesét...
Hőseim erősek és erényesek voltak, akik hittek a csodában.
A varázslat körülvett minket.. 
Szeretetcsöppek, megértésmorzsák, elfogadásillatok voltak mindenfelé.
Aztán a gonosz győzött. Itt nem volt esélye a jónak.
Ekkor új életre keltek a mesék...életmesék lettek.
Kacagtató, meghitt, indulatos, kiábrándult fejezetek követték egymást..
Nemrég megállt a történet a boldogság ígéretével... Aztán kiderült, csalimese volt. Vagy inkább nem volt mese.
Leültem, megbeszéltem magammal...
Új fejezet kezdődik régi-új szereplőkkel, új kalandokkal.
Kicsit tétováztam, merre induljak.
Aztán a virtuális mesevilágba jutottam...találkoztam hercegnővel és kobolddal, varázslóval és kisinassal, ördöggel és angyallal, cserfessel és hallgataggal, szigorúval és engedékennyel, csalóval és csalhatatlannal, szókimondóval és visszafogottal, hőssel és áldozattal...
Tegnap azt hittem, megérkezett a herceg, de kiderült, mégsem...
Most egy útelágazódás elé értem...firtatom, merre tovább...
Van a rejtélyes varázsló, aki figyel és mindent észrevesz...sőt..tud is sok mindent.
Van a kedves szívkirály, aki mosolyával és magasságával hódít.
Van a fiatal szerelő, aki bizserget...
Van a tudós, aki humorával nyűgöz le..
És van a szép, aki nem is keres tán senkit...
Sokszereplős mese... és mindig újabb szál csavaodik bele.
Vannak segítőim és gátlóim..Olyanok, akik ismernek, olyanok, akik nem...
Ítélnek, pedig nem hallgatták meg életmesémet.
Egy dolog biztos, ez a mese önmagát írja...
Bar..az alapokat én raktam le..- nagyhusi mese készül...
A varázslat él...
Én mondtam.


2 hozzászólás |

mea culpa
#81 (2014-07-28 16:39:58)

Beszélgetek cseten. Pontosabban beszélgetnék.
Mert nincs idő. Sietni kell. Gyorsan talizni, gyorsan dugni, gyorsan feledni...és menni tovább...
Gyorsan élni, gyorsan halni...
Gyorsan enni, gyorsan inni, gyorsan aludni.
Nagy az én vétkem...lassú vagyok.
Mindennek megadom a módját....az evésnek, az ivásnak, a szeretkezésnek, a pihenésnek...
Ifjú titán csetpartnerem közli, hogy gyorsan kérdez, gyorsan válaszoljak, ne tartsuk fel egymást...
Amikor eme szellemben cselekszem, letilt...
De most komolyan. Ha valakivel beszélek, és elköszönök, mert nem őt keresem..miért tilt le? Miért hiszi, hogy bármikor is zaklatom azzal, hatoljon a testembe? Vagy azt hiszi,küldözgetek apró ajándékokat? 
Nem értem. Ezt sem.
No, de mindegy is.
Bűnös vagyok. 
Keresek. Olyan valakit, aki kicsit többet akar puszta luknál...(mert hát arra ott a konnektor...)
Bűnös vagyok. 
Testemhez nőtt a lelkem. Nem működnek, csak együtt. 
Bűnös vagyok. 
Gondolkodom. Beszélgetek. Aggasztó betegségem van. Intelligenciának hívják... csak akkor dobom le, ha a másik oldalon sincs..(akkor se teljesen)
Bűnös vagyok.
Hiszek..emberekben, célokban, mindenben, amiben értelmet látok.
Mea culpa.
Ez vagyok.Ilyen.
Tiltólistás. Akinek súgva (is) köszönnek.
Szókimondó. 
Dinoszaurusz.
Eropolisz lakó.
Bűnös...
Fúj...

7 hozzászólás |

szereptévesztés
#80 (2014-07-24 16:52:01)

Megint és újra szembesültem azzal, hogy senki sem az, akinek látszik...
A pszichológusok szerint a társadalmi elvárások szerepeket kényszerítenek ránk. Meg kell felelnünk annak, amit elvárnak tőlünk.
Én szeretek polgárpukkasztó lenni...látni a kizökkent embereket.. kiesve a komfortzónából vagy épp hazugságból...
Az ismerkedés során mindenki igyekszik a szebbik arcát mutatni, ezért a róla kialakult kép fals lehet. A személyes találkozás során minden kiderül (vagy mindenki derül?).
A képeim valósak, de a biztonság kedvéért megmutatom magam kamerában is a találkozó előtt, hogy legyen választási lehetőség. Nem szeretem a zsákbamacskát..(mert állatkínzásnak tartom..)
És akkor a másik oldal... 
Magát domnak mondó úriember könyörög azért, hogy alázzam...vagy hazaviszlek tali után, de aztán eszébe jut, hogy elígérkezett valahová...hívlak majd, de mindketten tudjuk, sosem fog...
Tévedés ne essék, nem várok én senkitől sem többet, mint magamtól: figyelmet, tiszteletet és időt...és igazat.
Még szerencse, hogy nem vagyok a beborulós típus.
A baj az, hogy nem mindenki azt a szerepet veszi fel, ami a személyiségéből fakad.
Aki fél elköteleződni, az ne írja: komoly kapcsolatot keresek.
Aki dom, legyen az, aki sub, viselje...
Aki csak szexet keres, ne ígérjen fűt-fát...
Én nem fogom azt mondani, alkalmi szexet keresek, mert nem igaz. Nem mondom, hogy sub vagyok, mert képtelen lennék rá. De nem vetem meg egyiket sem...
Sőt, senkit sem.
Amit megvetek, az a hazugság...
Hisz minden napvilágra kerül..előbb vagy utóbb.
Inkább legyek "bunkó" az őszinteségem miatt, mint hazug..
Csak azt ígérem, amit betartok.
Én szeretem az itteni életet. Szeretem a lakók általam ismert részét.
Elfogadok mindent és mindenkit, csak azt döntöm el, kit engedek az életembe és kit nem...
Ehhez meg jogom van. 

7 hozzászólás |

smink nélkül
#79 (2014-07-22 19:09:50)

Két napja láttam egy klipet, és azóta kavarog a fejemben.
Én lusta nőci vagyok...nem kelek korábban, hogy kisminkeljem magam..
Pedig világunk elvárná. Nőiességünk egyik mércéje a smink..
Fiatal lányok vakolják magukat, hogy megfeleljenek a trendeknek.
Világunk a tökéletességre törekszik..a photoshop biztosítja ezt..
Sztároktól várják többnyire, hogy tökéletesek legyenek, ne emberek...
Ez a klip elgondolkoztatott...
Minden ember egy-egy történet. Hajlamosak vagyunk távolról, kívülről ítélni..
Mert könnyebb..mint odamenni, kérdezni, megismerni..
Én megteszem...ismerkedem, meghallgatom, elfogadom.
Nem ítélkezem, nincs jogom hozzá...
Cserébe itt állok...én magam..amilyen vagyok...smink nélkül...
Saját történettel.
Vággyal mások történetének megismerésére...
Mert nem minden igaz, amit látok...
Lehet csak sminkelve van..
Amögé szeretnék látni.
Ha lehet.

4 hozzászólás |

fail
#78 (2014-07-20 17:07:12)

Nem szokásom megosztani leveleket, most sem teszem...de egyszerűen kihagyhatatlan...
Feljöttem, s örömmel tapasztaltam, levelet kaptam..
Elolvastam, és akkorát nevettem rajta, hogy a szomszédok is hallották...
A lényeg. Levélíróm közölte, hogy látja, van intelligenciám, csak azt nem érti férfi létemre miért adom ki magam nőnek..
Megadta a pszichológiai szakvéleményét is.
Sőt, közölte, a képeken nem én vagyok, mert nem nézhetek ki így.
Komolyan mondom, rég mulattam ilyen jót. Meg is köszöntem neki.
Ezek szerint, jól tartom magam..
Összességében azt kell mondanom, feldobta a napom..
Még most is mosolygok, ha eszembe jut... :D

10 hozzászólás |

ez van
#77 (2014-07-19 17:21:47)

Rájöttem, hogy elrontottam az egészet.
Jöttem itt a buta elveimmel... őszinteség, tisztelet...
Itt nem ez kell...
Ez a közösség nem az, amire számítottam. Teljesen mások a játékszabályok.
Hazudj, válj mássá, mint aki vagy.
Játssz macsót és démont, nem baj, ha távolról sem vagy az....
Magas szexkultúrával lehet, hogy rendelkezik, de alapvető intelligenciával nem...
Szövi a szavakat mondatokká, de nem lép ki az arctalanságból...
Humora nincs, csak végtelen egója...
Bevallom, kissé elkeseredtem..
Nem...nem kicsit.
Az egyik út, hogy olyanná válok, mint a többség...
A második maradok önmagam- ez a nyerő
Vagy kilépek...

Gyűlölök megfutamodni...
Meg aztán találtam itt gyémántokat...
Értük jó itt lenni.
Meglátjuk...

7 hozzászólás |

ajándék
#76 (2014-07-18 18:19:58)

Ajándék…
Rengeteg van belőle. Ha belegondolok, minden ajándékká válhat. 
Egy csoki, egy virág, egy könyv..
Édesanyámtól azt tanultam, sosem az ajándék értéke számít, hanem a szándék, amivel adod.
Ha tiszta a szándékod, ha szívvel adod, akkor teljesen mindegy, mi az ajándék maga…hiszen a szeretetedet, figyelmedet adod a másiknak.
Hiszem, hogy ajándékozni jó…
Amikor ég-föld leszakad, amikor minden olyan nehéz, akkor nagyon jól esik egy mosoly…ajándékba…
Én szívesen adok ajándékot csak az öröm kedvéért. Nem alkalomra, mert az olyan, mintha kötelező lenne…
Nem vagyok gazdag…pénzben nem…
Mégis képes vagyok ajándékot adni. Bármikor…csak az öröm kedvéért.
Szeretek én is ajándékot kapni…és kapok is. Egy őszinte szó, egy érintés, egy csók mind-mind ajándék..
Sosem bántam meg, ha ajándékot adtam, sosem vártam viszonzást érte.
Ma életem legszebb ajándékát kaptam. Az egyik barátom pár napot nálam tölt. Beszélgetés közben elhallgatott és nézett. Megkérdeztem, mi a baj…
Azt felelte:
- A világ legostobább embere, aki elenged téged. És a legszegényebb, ha tényleg ott hagyod.
Nem tudtam megszólalni…
Ezt is megéltem…

1 hozzászólás |

summázás
#75 (2014-07-17 03:57:23)

Újra csörtéket vívtunk a közösben...
Újra a fiatalságból indultunk, aztán filozofikus távlatokat fogtunk át.
Ifjú ismerősöm két dolgot dobott az arcomba:1. 22 évével többet élt meg, mint én...2. eltévedtem, mert itt dugni akar mindenki. Ne várjak kapcsolatra, mert ez szexoldal.
Erről ennyit.
A filozófálás...Miért is járnak ide a nők és a férfiak?
Nemrég hallottam, a férfiak többsége az ingyen numeráért jön... Ezen elméláztam...Hogy is van ez?
Ki az, aki azt hiszi, hogy ma bármit adnak ingyen?
Meg aztán...Én értem, hogy ez szexoldal..de azért valami alapvető tisztelet nem kellene?
Sose néztem a pasikat farokhordozónak...eszembe se jutott.. Az se, hogy lehúzzam őket...sőt.. 
Nem jutottunk dűlőre..mindenki elmondta negatív tapasztalatait...sérelmeit.
Szerintem az oldalnak az örömről kéne szólnia, ehelyett annyi fásult ember van itt, hogy az csoda..
Aztán, egyre több a kérdés, ki van a képeken...
Erre mindig rácsodálkozom, hát ki lenne??????????
Minden képemen én vagyok, kivéve a bugyisat..mert azon egy bugyi van...meglepő módon.
Hm..egyre furább ez a világ...
Én még jó helyzetben vagyok, hisz privizek, beszélgetek a közösben is, találkozom...
Mások tapasztalatai nem befolyásolnak, csak elgondolkodtatnak...
Sok kérdés..és a válaszok annyira különbözőek...
Én nem akarok bántani senkit, de biztos néha besikerül...de nem szólogatok be, nem alázok másokat...itt még néhányak humora is vitriolos..ha humor egyáltalán...
No megint érdekeset beszélgettünk..
Kalandom Erotikavárosban folytatódik...mert még jó itt..a barátok miatt...a találkozásokért...
Csak tényeket soroltam...

5 hozzászólás |

tánc
#74 (2014-07-13 16:14:27)

Sosem voltam kecses és törékeny, de a tánc mindig érdekelt...
Szeretem a szenvedélyét, a lágyságát, azt a szabadságot, amit érzek, ha táncolok..
Mondják, a tánc egy vízszintes vágy függőleges megfogalmazása...ez így igaz.
Volt több párom már a táncban is..
Ő fiatalabb volt tőlem...sokkal fiatalabb.
Tanított. Egy érdekes koreográfiát tanított egy fontos alkalomra...
A furcsa az volt, hogy ismertem gyerekkorától..fura viszonyunk volt. Rajongott értem, én pedig nem tudtam, mit kezdeni vele..
Ő volt a párom...csak szigorúan a táncban.
A próbák alatt is érezhető volt a vibrálás. A keze a derekamon, a tekintete, mely őrizte a szemem...
Találkozáskor az üdvözlő ölelés, a száj sarkába adott puszi...a véletlenül ott maradt kéz a popsimon...
A kellemes orgánuma simogatott, nevetéseink lélekemelők voltak...
Megbeszéltük, kívánjuk egymást..de nem lesz több köztünk barátságnál...
Mai napig barátok vagyunk, és a mai napig vibrál köztünk a levegő....
Nincs bennem hiányérzet. Nem bántam meg semmit. 
Van közös dalunk, van táncunk, ő az egyik, akire bármikor rábíznám az életem is...
Ha a szemébe nézek, látom, milyen, amikor valakit a legtökéletesebbnek látnak...
És miért ma? 
Mert ma vele találkozom és táncolni fogok...
Hm...isteni lesz.
 :pirul: 

7 hozzászólás |

uff
#73 (2014-07-12 17:52:59)

Sosem értettem a pikírtséget az oldalon. Igyekeztem is távolmaradni ettől a viselkedéstől.
Bevallom, bosszant néhány dolog.
Rgyrészt az, amikor valaki két mondat után ismer, és diagnózist állít fel.Biztos magányos vagyok...
Sosem kellett másik ember ahhoz, hogy jól érezzem magam.
Persze jó, ha van valaki, aki ad az idejéből, de önállóan állok a lábamon, teljes az életem.
A másik, az adatlapomon nyomatékosan jelzem, hogy látom a kort, de ha beszélgetek, akkor nem számít. Nem kell rákérdezni, nem vagyok hülye....ha fiatalabb és beszélgetünk, akkor az azt jelent, nem zavar a kor.
Nem hiszem, hogy ezek szörnyű kérések...
Na, kimorogtam magam.
Én szeretem ezt a várost. A lakói többségét is. Sose bántanék szándékosan senkit. Tudom, engem is félreértenek sokszor, hisz szűkszavúan közlöm, amit gondolok. Nem kell egyetérteni, de megváltoztatni sem.
Sőt, ítélkezni sem.
Unom azt, hogy mert más gonosz volt valakivel, az rajtam törleszt...
Sose növök fel, de azt megtanultam, nem büntetek mást a harmadik butasága miatt.
ÉN BESZÉLGETNI, ISMERKEDNI JÖTTEM.
Nem akarok szebb, jobb lenni önmagamnál.
Azokat keresem, akik elfogadnak ilyennek. Barátként, partnerként, esetleg párként.
Nem küldöm el azt, aki számít rám, szinte mindenkivel beszélgetek, de n privinél többet nem tartok fairnek.
Akkor már nem teljes a figyelmem...
Szóval juszt is jól fogom érezni magam itt.
A manóba is...

6 hozzászólás |

sajnos
#72 (2014-07-10 15:54:41)

Tegnap illetve ma hajnalban beleszaladtam egy veszekedésbe, vitába, szájkaratéba.
Nem résztvevőként, csupán olvasóként..
Én nem értem, mi szükség van arra, hogy közösben (de privátban is) beszólogassanak egymásnak.
Kifejezetten kedvemet szegte, pedig nagyon jó beszélgetésseink vannak éjszakánként.
Én beszélgetni, ismerkedni jövök, nem túlfejlett egók értelmetlen szócsörtéjét olvasni.
Ha valakit az tesz boldoggá, hogy beszólogat másoknak, ám legyen. Bár készüljön fel arra, hogy előbb-utóbb emberére talál.
Én megtanultam, nem vitázom azzal, aki nem képes érveket hozni. A te hülye vagy! - az nem érv. Viszont kiválóan minősíti önmagát, aki másokat sérteget.
Nem látom értelmét a bántásnak. 
Elment minden hangulatom a közöstől, de szerencsére a beszélgetőtársak jöttek velem. Így sikerült megmenteni az estét.
Pedig...
Szeretem a közös csetet. Szeretem, amikor jó, vagy sikamlós a téma. Szeretem, amikor az élet dolgai, az emberség kerül/nek elő. Szeretem azokat az embereket, akik nem nézik le a másikat, hanem azért jönnek, hogy más nézőpontot is meglássanak. 
Sajnos néhányaknak nem ez a céljuk. Szomorú.
Azért az jó, hogy már vannak állandó partnerek...
a többi meg kiiktatható.
Újabb tapasztalat.
Újabb következtetés.

Nincs hozzászólás. |

mese
#71 (2014-07-07 19:18:47)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy duci királylány. Teljesen átlagosnak volt mondható, nem öltek-haltak miatta királyfiak. Csendesen éldegélt, majd úgy döntött, világot lát. Sok helyen megfordult, jól is érezte magát, de valami hiányzott.
Vándorlása során jutott Eropolisz városába...
A bejutás teljesen egyszerű volt, a kapuk kinyíltak.
Duci királylányunk átlépte a kaput, s máris tudta, fura helyre érkezett.
A bejáratnál dönthetett, zöld vagy fekete ruhát húz-e. Úgy döntött, zölden többet láthat.
Az utcákon, negyedekben vándorolva sok emberel találkozott.
Volt, aki sötét mellékutcába csábította, mások mindent ígértek, aztán eltűntek...
Különböző szobákban beszélgetett, sok embert ismert meg. Volt szókimondó álmodozó, érzékeny művészlélek, lelkes férfiember, bohó értelmiségi, túlintelligens oktató, játszótárs, bizonytalan kereső, magabiztos Don Juan, egyszerre farkas és bárány keresgélő stb. Voltak fiatalok és érettek.
A királylány élvezte a városlátogatást...nem vágyott máshova... Néha próbálták bántani, de ennyire közel már nem engedett senkit...
Kalandjai tanulságosak...szeret itt lenni...
Valós világától nem szakadt el, sőt...életét ott éli...barátai, családja a valóságban várják. Néhány személy átkerült a való világba, rájuk kincsként tekint.
Nem tudjuk, meddig marad králylányunk...de összességében jól van...nagyon is...

2 hozzászólás |

ok-okozat
#70 (2014-07-06 14:56:21)

Az egyik kedvenc filmem A jövő kezdete. Fájdalmasan sírósan szép film. Egy tanár házi feladatot ad, hogy a diákok találják ki, hogyan lehet jobbá tenni a világot.
A főszereplő piramisjátékot talál ki...tégy jót három másik emberrel, és azt kérd, segítsenek három másikon, így a jóság körbeér a földön...
Hiszem, hogy a dolgok összeérnek..emberek hatnak egymásra...itt is, a kinti világban is...
Ezért fontos, hogy hogy szólunk egymáshoz.
Vannak olyanok, akiket közelebb engedek magamhoz, ők mélyebben hatnak, beszélgetéseink lélekemelők.
Van, akivel együtt haladunk egy darabig, mások csak átrobognak előttem. Minden találkozás ad valamit, ha mást nem, tapasztalatot.
Hajnalban szükségszerűen búcsúztam egy baráttól.
Ez volt a rendje.
Hiányát lassan megszokom....
Nem szeretek búcsúzni, hisz veszteségként élem meg a másik távozását. Még akkor is, ha tudom, jó úton halad, átadtam mindent, amire szüksége volt...
Ok-okozat...ez megy mindenhol...ezt kell elfogadni.
Még ha néha fáj is...
Nekem ő volt az egyik a háromból...
remélem, továbbadja..

2 hozzászólás |

kedvencek temetője
#69 (2014-07-05 17:17:46)

Sose értettem az ismeretlenül való kedvencelést.
Most megint kaptam két értesítést, hogy lekerültem a listáról, már nem vagyok kedvenc...
Soha, de soha nem beszéltünk, se a jelölés előtt, se azóta...
Esküszöm, érteni akarom! 
Akit én kedvencnek jelölök, az betekintést nyer a képekbe, szívemnek kedves, mert beszélgettünk már...
Kedvenceim egy részével találkoztam már, skype-oltunk, kalandoztunk  :pirul: 
Kedvenceim megérintettek lelkileg és esetleg testileg is.
Kedvenceim örömet hoznak az életembe.
Megtisztelő, ha valaki bejelöl... ha aztán teret is enged...időt és energiát áldoz rám.
A semmiből táplálkozva gyorsan eltűnök...
a kedvencek temetőjében...

1 hozzászólás |

versus
#68 (2014-07-04 13:16:27)

Hajnalban felvetődött a cseten az idősebb nők elutasító magatartása a fiatalokkal szemben.
Ifú titánok kutatták, vajon miért utasítják el őket a negyvenes hölgyek.
Meg kell mondanom, érdekes tapasztalat volt.
Egyrészt vitapartnerem, beszélgetőtársam intelligenciája volt meglepő. Nem ész nélkül dobálózott, nem sértegetett, hanem érvelt...okosan, megfontoltan.
Beszélgetésünkben mindkét fél kiterítette lapjait...
Jöttek az érvek, miért nem...
Elmondtam, én felvállaltam, hogy parnerem 10 évvel volt fiatalabb... Kapcsolatunk nem a kor miatt szakadt meg.
Ugyanakkor a tekinteteket sem feledem...de megtanultam figyelmen kívül hagyni őket.
Beleképzeltem magam a fiúk helyébe...Feljönnek ide, remélve akad valaki, s az elutasítást találják.
Megértem én ezt. Nagyon is.
De...míg a társadalom nem nő fel, amíg nem tudom feledni, fiam is lehetne...addig nem tudok egy huszonévessel lenni.. 
Határaimat sem megugrani, sem kikerülni nem tudom, s bizony nem is akarom...
Beszélgetni lehet...azt bármikor...
De amíg a kérdés elhangzik, nem zavar, hogy fiatalabb vagyok, addig nincs miről beszélnünk...

12 hozzászólás |

belefutottam
#67 (2014-07-02 15:26:39)

No, tegnap megtört a jég...
Úriember bejelentkezik, beszélget, majd elvonul telefonálni röpke fél órára...Visszatér, mint Terminátor, és a fejemet akarja látni iziben,mert ez egy társkereső, és az ő arca fenn van (igaz, nem fért fel a képre teljesen)
Elmondom neki, olvasson adatlapot, én még válogatok. Nagyon megsértődik, érdekeseket mond, erre elköszönök sok sikert kívánva...
Levél jön azonnal, hogy miért tartom fel őt?????
Mondom, dehogy tenném... a világért se. 
Erre közli, neki nem kell ez, levelet se írjak, mert nem olvassa el, meg különben is, neki rendben a nemi élete, én meg csak várjak soromra...Ő soha nem keres, sőt dagadt vagyok, sőt hozzá megy ma is egy sub k...va..ne is reméljem, hogy megkaphatom őt.
Én azt hiszem, ez magáért beszél. 
Nem reménykedem...
Nem is tudom, hogy fogom nélkülözni ezt a "kedves" embert...
Megyek..várom a nagy őt...(megtaláltam: shift+ő)
Továbbra sem mutogatva magam...
Csak annak, akinek akarom..hisz láttak már páran... 

20 hozzászólás |

nem kerek
#66 (2014-06-30 19:53:32)

Elkeseredtem...
Eddig szerettem Eropoliszban élni. Tudtam, ki mit szeretne, tudtam, hogy ki mit nem akar, illetve én hogyan viszonyulok másokhoz.
Imádom a közös csetet, mert jó dolgokról beszélgetünk. Beszélgettünk...
Egyre gyakrabban érkezek egy veszekedésbe, vagy valakinek a bántásába...
Nem értem, miért van erre szükség. Nem értem, milyen jogon bántanak másokat....
Senkinek nincs a feje fölött glória...Az élet az elfogadásról szól. Nem várhatom el senkitől, hogy változzon. Nekem el kell fogadnom őt úgy, ahogy van. Megtalálni benne az értéket.
Itt könnyebb szavak mögé bújva, arctalanul bántani másokat.
Kicsit kiábrándító ez.
A másik...a találkozások. Nem teszem fűvel-fával, sőt...alaposan megtervezem, s az urak partnerek ebben.
Amikor végre eljutunk a találkozásig, akkor megtorpannak...Hirtelen minden más fontos lesz.
Én elhiszem, hogy monitor mögül könnyű bátornak lenni.
Ha én vállalom, hogy kilépek, akkor a teremtés koronái miért nem teszik ezt?
Tudom, én naiva vagyok, de hiszek a szavaknak...bár a tetteket többre becsülöm...
Találkozásra fel!
Jó lenne már élőben átélni a szavakkal lefestett élményeket.
Hiszem, hogy van értelme a várakozásnak.
Meglátjuk...

3 hozzászólás |

(l)élek
#65 (2014-06-27 13:31:00)

A hétvégém életteli és életbeli örömökkel töltődik meg....
Vendégem érkezik. Régóta várt, kedves vendég.
Szívemet felkészítem a fogadására...
Ez a hétvége a lélekről szól...az jobban éhezik most...
Vannak olyan részei, melyek az utóbbi időben megrogytak kissé...
Figyelmeztető jelek sokasága súgta, mondta, üvöltötte: nem kerek valami.
Most jött el az idő, hogy rendet tegyek magamban.
Vendégem nem is tudja, de gyógyírt hoz nekem..a puszta jelenlétével, mosolyával, megnyugtató barna szemeivel...és hihetetlen tisztaságával ebben a mocskosnak tűnő (vagy valóban az) világban.
Azt gondolom, a gyógyír mindig más... nem másik ember...csak valami egyszerű dolog.
Egy gesztus, egy pillantás, egy mosoly...
A héten tudatosult, valami nincs rendben...
most gyógyulok...
Nem kell hozzá más, csak idő...és végtelen szeretet...az meg van..adva és kapva is.
Jól leszek...
hamarost..
Addig is...élek...és...
Kellemes hétvégét mindenkinek....

Nincs hozzászólás. |

szerelem
#64 (2014-06-26 13:43:36)

Tegnap felmerült ez a téma a közösben. Legyintettem, aztán mégis szöget ütött....
Szerelem...valami hihetetlen ajándék...
nekem önbecsapás, fellángolás...
Minden kapcsolatomban szerelmes voltam.. vagy úgy érkeztem, vagy menet közben lettem az.
A szerelmem perzsel, s csak igen kevesen bírták el a lángját... Az érzelmektől ódzkodtak, a testiség szenvedélyével azonosították a szerelmet.
Szeretem a szerelmet, még akkor is, ha tudom, magasról nagyot lehet esni.
A szerelem olyan, mint a légvétel...életben tart...értelmet ad...Nem a másik...magam miatt..
Amikor szerelmes vagyok, minden szép... 
Nem keresem, de nem is találom a negatívumot...vagy ha mégis, akkor megoldom, feloldom, elengedem...
Szóval, a szerelem olyan bizalom, ami a másik feltétel nélküli elfogadására épül..nincsenek kétségek, kérdések, csak a másik lénye, úgy, amilyenné vált.
A szerelmem minden porcikáját ismerem, tudom a vágyait, s ha hasonló az enyémekhez, akkor ketten teljesebb világot építhetünk.
Jó érzés, még akkor is, ha a vége fájdalmas.
Néha feladom...mondván, talán nekem nem is jár...ilyenkor nagyon tudom sajnálni magam.
Aztán érkezik valaki, és én elhiszem, talán most sikerülhet...
Aztán a józanodás után azt mondom, ez sem az a szerelem, amit kerestem. 
Sokszor eszembe jut, fel kéne adni...de az élet ekkor visszahív a játékba, a siker ígéretével.
Itt, Erotikavárosban nem szerelmet keresek, bár titkon remélem, talán még ez is megtörténhet. Még a testiség mellett is. Volt rá példa már...
 Aztán azt mondom, nincs terv, csak élet van...s abban valahol ott a szerelem...
Naiv voltam megint...

17 hozzászólás |

ellentétek
#63 (2014-06-25 00:23:13)

Egész életemben azt vallottam, a világ egyensúlyra tör.
Vannak emberek, aki azt hiszik, a rosszra nincs szükség.
Pedig van...
Honnan tudom, hogy melyik a fehér, ha nem ismerem a feketét?
Mitől szép valami, ha nincs csúfság?
Honnan érzem a forróságot, ha nem vacogtam a hidegtől?
Vannak dolgok, melyeknek egymás nélkül nincs értelmük. CSAK együtt...
Léteznének külön-külön, de igazi lényegük csak a másik jelenlétében van.
Fény és árnyék, öröm és bánat, szeretet és gyűlölet, bizalom és bizalmatlanág...és megannyi véglet.
Itt, Eropolisban is megvan a két véglet.
Tegnap megtapasztaltam.
Egy egóval igen, intelligenciával nem felruházott masculinpalánta sértegetett ismeretlenül. 24 évével övé a világ, engem elküldött aludni. Mindezt súgva, mert nyíltan nem merte...Remekül mulattam, és szórakoztatott az egész, hisz van egy szint, ami alá nem megyek...

És a másik oldalon ott vannak ŐK...két széplelkű ember, párt alkotva. 'Keveset kaptam még belőlük, de vágyom arra, hogy megismerjem őket.
Lehet, hogy a velük való találkozás (virtuális vagy valós) hozzátesz a személyiségemhez... 
Igen, azt gondolom, így lesz.
Isten malmai lassan őrölnek.

Az ellentétek pedig léteznek..egymással szemben egymást erősítve...

3 hozzászólás |

ellenvélemény
#62 (2014-06-22 17:34:21)

Mindig azt hallom, minek keresek itt értelmet és érzéseket.
Szeretném elmondani, miért.Azért, mert ez egy erotikus oldal, attól még emberek lakják...nem is akármilyenek.
Persze találkozom olyanokkal, aki nem annyira intelligensek, akik a testiségre úgy tekintenek, hogy csak luktömés, űrítés...
Nekem a testiség nem ezt jelenti.Számomra a testiség összhang. Minden sejtem, idegszálam részt vesz benne és jót tesz a lelkemnek is.
Önfeledt energiatöltés, mely létezésem meghatározó része. 
Nem titok, erőteljesen és szenvedélyesen szeretem a szexualitást, de tényleg nem bárkivel...Nekem a válogatásról, választásról, barátságról is szól ez az oldal.
Szóval, visszatérve az eredeti témához.
Eropolis lakói közül megtalálom, megtalál az, aki hasonló gondolkodású.
Vannak itt barátaim...férfiak és nők.Van olyan hölgy, aki 3 éve írt rám, s azóta barátok vagyunk. Volt nálam, voltam nála, tanácsaival segített kimászni a gödörből.
Beszélgetőtársaim mindegyike fontossá válik számomra...
Néha elkeserít az, amikor bunkóságot látok, ilyenkor elmondom a véleményem.
Én nem hiszem, hogy vetélkedni kell, megalázni a másikat...hisz nekem attól nem lesz jobb.
Nem szólok be, nem reagálok a sértésekre. Hiszem, hogy megnyilvánulásaink jellemeznek minket, s mert más olyan, amilyen, nekem nem kell elfelednem, ki és milyen vagyok én.
Én megmutatom magam a valóságomban. Nem vagyok tökéletes, már nem is vágyom rá. Jobb embernek lenni.
Eropolis lakói közt szép számmal akadnak intelligens, érző emberek.
Imádok beszélgetni komoly és komolytalan dolgokról. Szeretem a szójátékokat, az erotikus többletjelentésű beszélgetéseket.
Itt megkapom az intelligenciát, a figyelmet is.
Persze elsődlegesen az erotikáról szól az oldal. Szeretek találkozni, belekóstolni a másikba. Szeretem, ha sok találkozás lehet egyetlen emberrel.. 
Nem keresek férjet...nagyon nem. Volt már, nem kell még egyszer...
Vágyom az állandóságra, fárasztó néha folyton úton lenni. Ebben is találtam már hasonló gondolkodásút.
Nem ítélem el az alkalmit keresőket, de én nem erre vágyom.
Egyáltalán, nem ítélek el senkit...sem okom, sem jogom nincs hozzá.
Egy dolog tény: hasonló a hasonlót keresi. És én találtam, engem megtaláltak.
Van olyan, akivel sosem beszéltem privin, mégis közel érzem magamhoz a gondolatait. Pedig nem így kezdődött...
Összegezve: Eropolisban is emberek élnek. Emberségesek és elszálltak, kedvesek és kedvetlenek, intelligensek és unintelligensek, keresők és kalandorok, úton levők és megállni akarók, boldogok és boldogtalanok, nők és férfiak.
Élnem kell itt. Nem megváltanom a világot. Nem megváltoztatnom. Csak elfogadnom. Vagy nem.
Szeretem ezt a várost.
És kedvelem a lakóit is.
Többségében.

5 hozzászólás |

emlék
#61 (2014-06-18 22:22:17)

Emlékszem...
furcsa szó, hisz emlékeink rostán szűrődnek át.
Nem mindenre emlékszünk, csak érzéstöredékek maradnak meg.
Jó, szép, kellemes, bizsergető, buja, fájdalmas érzések.
Sokszor ezek köré építjük az emlékeinket.
Valahogy úgy vagyunk programozva, hogy a jót természetesnek vesszük, és lázadunk a rosszak ellen...
Én is így vagyok ezzel.
Nem kedvelem a fájdalmat, de megtanultam elviselni.
A legfájóbb érzés azokhoz az emlékekhez kötődik, amelyek a figyelmetlenségről, közönyről szólnak.
Én figyelek a körülöttem élő emberekre...meghallgatom örömüket és bánatukat.
Sosem sajnáltam az időt... úgysem tudom, mennyi adatott, de ami van, azt tartalommal töltöm meg.
Így gyűlnek az emlékek, melyek továbblendítenek, amikor azt hiszem, a világ szakad rám.
Az életem emlékek sorozata...egyesek erősek, mélyre vésődtek, mások felszínesek, de lelkem bőrébe karcolódtak.
Emberek, események, helyek kötődnek össze egyetlen fonalgombolyaggá.
Nem tudok egy szálat kihúzni, hogy ne vinne magával más szálakat.
Persze megszűntethetők az emlékek.
Durván ugyan...de megszűntethetők.
Marad valami hiány a nyomukban...amit nem tölthet ki más.
Marad az űr.
Emlékhiány.
Hm...

1 hozzászólás |

önelemzés
#60 (2014-06-16 12:14:08)

Érdekes beszélgetéseim voltak tegnap is.
Egyre inkább úgy érzem, tényleg maszkokat viselnek páran. 
Szeretem, amikor elmesélik,milyen is vagyok valójában... és persze, ők jobban tudják, ki is vagyok. LOL...
Elmondom, milyen vagyok. Nem mintha számítana...mert igen kevesen olvasnak adatlapot... blogot...
Adataim valósak, barna a hajam, néhol ősz szálakkal...de tisztességben őszültem meg.
Szemem barna, bár olykor zöldes csíkok tűnnek fel benne, máskor a mélybarnáig sötétedik el. Csúfondáros, kihívó pillantásom van, szemem sarkában mosolyráncok.
Orrom kicsit nagyobb, de még csinos, szám mosolyra húzódik, vagy csúfondárosan biggyeszt.
Testem rubensi..ott gömbölyű, ahol kell. Nem trendi, nem csinos, de én elégedett vagyok vele. Nem akarok másmilyen lenni...ez vagyok..
Nem kell önigazolás, tudom, hogy tetszem...
A belsőm már másabb.
46 év minden fájdalma és öröme nyomot hagyott benne.
Nem vagyok sem jó, sem rossz...csak ember.
Nincs könnyű természetem, mert nem vagyok hajlandó jópofizni senkivel.
Sokan azt hiszik, jól ismernek.Pedig csak a felszínt karcolták... Többet nem akarnak, én meg nem erőltetem. 
Majd lesz valaki,aki esetleg tényleg meg akar ismerni..
Ha meg nem, hát nem.
Mondhatnánk, minek ez a fene nagy kitárulkozás..Szerintem pont a szexualitás az, amit/amiben nem lehet hazudni.
Nem kell elfogadnom más vágyait, elnyomva a sajátjaimat. Ki- és megélem minden vágyam. Mert csak egy életem van...
Én elmondom a vágyaimat, és halálra rémítek néhányakat...pedig annyira nem extrázom.
Van nekem tükröm. Nem két lábon járó, hanem falon lógó.
Ő ismeri a külsőm. 
Vannak barátaim. Ők látják a belsőm. Elfogadják. Nem változtatnának. Nem is tudnának.
Sosem merném azt mondani, hogy valakit teljesen ismerek. Legbelsőbb gondolatait nem tudom, mert nincsenek rá szavaink. Sose tudom meg, mit gondol rólam igazán...
Talán az a baj, hogy mindenki ítélkezik. Én nem teszem. Nincs jogom hozzá.
Meghallgattam tegnap is, milyen vagyok. Remekül mulattam rajta. Nem feleltem. Mert nem kell.
Leszek én bárki, bármi...
Ott benn én tudom.
Más meg?
ahogy gondolja...

1 hozzászólás |

péntek 13.
#59 (2014-06-14 18:51:01)

Péntek 13. Sokak által rettegett nap.
Nekem a nevetésről, a társaságról szólt. Évek óta nem nevettem ennyit..
Lezárult egy szakasz, munkatársak gyűltek össze. A rohanó hétköznapokban nincs időnk beszélgetni, teljesen lelazulni.
Tegnap bográcsgulyás főtt, megállt benne a kanál. Az illatokat érezve Pavlov kutyája kismiska volt hozzám képest...
Pálinkát ittunk, jókat ettünk, énekeltünk, beszélgettünk..aztán a holdfényben táncoltunk..
Közben elfeledtük, hogy péntek 13-a van...
A nevetéstől fájt a hasam, folyt a könnyem, az arcizmaim beálltak...
Nem volt agyalás, sem kérdés, csak felhőtlen szórakozás.
Rájöttem, ez hiányzott már. 
Megvilágosodtam a hold fényében...
Telihold volt...
Vérem lüktetett...
Energiák szabadultak el...
Hm..jó volt.
Nagyon.

Nincs hozzászólás. |

fura nap
#58 (2014-06-12 17:41:56)

Fura nap ez a mai...
Két véglet között csapongó, olykor szürreálissá váló nap.
Reggel azzal indult, hogy a gyerekem megállt előttem-a nagyobb- és átölelt. Megkérdeztem, minden rendben-e...
Azt felelte, rosszat álmodott, és most jó, hogy felébredt. Erős karjai vannak, és ma tényleg erősen szorított... szinte már fájt..
A hőségben egy anyuka próbálta magát és a babakocsit leverekedni a buszról. Emberek álltak és bámultak maguk elé. Majd zsörtölődtek,Mit képzel ez?
Leemeltük a kocsit...kaptam egy hálás mosolyt...
Benn a munkahelyen mindenki őrült volt kicsit...kaptam öleléseket, vitázókat békítettem, dolgoztam is..
Láttam sérelmet, félelmet, higgadt nyugalmat, magabiztosságot...
Szerelmesek ölelkeztek az utcán,  futó csókokat váltottak vagy épp egyetlen csókcsatába feledkeztek.
Emberek jöttek szembe, mosolyomra mosoly volt a válasz..
Aztán egy apuka emelte magasba kislányát, hogy megismerhesse a hársfavirág illatát....
Egy anyuka rángatta gyermekét, azt üvöltve, minek is szültelek meg....
Egy idősebb úr pilledten üldögélt..és szomjazott...vízre, emberségre. Vizet kért, ezért vittem neki. Mesélt, ezért meghallgattam.
Hazafelé fagyiztam. Büszke voltam, hisz dolgoztam, vizsgáztam, emberek közt jártam...
A fagyievésbe kicsit belefeledkeztem....mosolygó férfiarcok jelezték, kissé szenvedélyesre vettem a figurát... Pirulásom elmaradt..nem szégyenkeztem..
Itthon  kisebbikem közölte, de jó, hogy hazaértem, már aggódott.. 
Elmosolyodtam, felidéztem a nap  eseményeit. Megannyi apró mozzanat egy egésszé állt össze.
Jól vagyok. Szeretek, szeretnek.
Nem kell kiabálnom, polgárt pukkasztanom, hogy figyeljenek rám.
Nem extrázom. Csak élek.
Ma kicsit a részletekre is odafigyeltem, láttam a jeleket a világban.
Töltődtem..Fura nap ez.
Jó nap.
"Csak" fura.

4 hozzászólás |

fáradtság
#57 (2014-06-11 16:44:51)

Több helyről hallom, hogy megfáradtam.
Ezért leültem és megnéztem pro és kontra az érveket.
Tény, nem érzem a régi lángot,bár sosem voltam ész nélkül kereső.
Óvatos lettem, burokba csomagoltam a lelkem...nem engedem többé bántani.(a belső hang most cöccentett egyet)
Élvezem a kalandozást Erotikavárosban, de nem teszek ígéretet bárkinek... (hétvégi kalandom értékelése most folyik)
Lehet, hogy elfogult vagyok, vagy vak, de nem érzem a fáradtságot. Talán öntudatlanul zajlik mindez.
Talán villog a vészcsengő, hisz aki tetszene, házasságban, párkapcsolatban él... Én pedig tényleg nem szeretnék harmadik lenni.
Persze, lehet ez ostobaság vagy prűdség...bár utóbbival még sosem vádoltak.
Minden lehetséges...
Lehet megfáradtam..lehet elveszett a hév...de a vágy él...
Keresek valakit..tudatosan és tudat alatt.
Öntudatosan vagy öntudatlanul...
Bizakodva, néha elgondolkodva...
Menjek szabadságra? 
Lehet, megteszem..vagy nem..
Újabb döntés..
Basszus...

Nincs hozzászólás. |

meztelenül
#56 (2014-06-10 21:03:58)

Nem tudom, mikor kezdődött az egész.
Régen szégyelltem a külsőmet, a kerekségemet, a csípőmet, a nagy melleimet.
A barátaim, pasijaim elfogadták, hogy a lelkem ebbe a testbe van zárva...
Aztán valami történt. Nem érdekelt már mások véleménye. Nővé sarjadtam, aki nemhogy nem szégyelli, de büszkén vállalja testét, annak meztelenségét.
Elfogadtam magam már rég...
Természetessé vált, hogy a meztelenség az életem része.
Nincs miért szégyenkeznem. 
A következő lépés a lélek lemeztelenítése volt. Kiraktam, mondván, látva lássatok...
Nem szégyellem a naivitásom, a lelkesedésem, a mániáim, a döntéseim.
Érdekes, hogy míg testem pőresége kívánatos, a lelkemé szinte nehézséget, akadályt okoz. Mintha teher lenne...
Így megtanultam, lelkem egy részét elzárom...
Megvárom azt, aki tényleg rám lesz kíváncsi..és elbírja a testemet és lelkemet is...
Hosszú várakozás lesz...
De végül is..ráérek..

9 hozzászólás |

választás
#55 (2014-06-09 16:32:21)

Nem, véletlenül sem a politikáról beszélek.
Minden pillanatban választunk, és választásaink sodornak arrébb az életpályánkon.
Mindenki rendelkezik a választás képességével, de nem mindenki választ jól..
Például én sem... és ezt már lassan rutinból teszem.
Választottam, és most megint kérdéseket teszek fel magamnak. 
Kicsit úgy érzem, időnként lehagyom saját magam.Mindig elhatározom, most már bölcsebb leszek. Aztán elragad a hév...
Ma is megígérem, legközelebb jobban választok..
(legyint)

1 hozzászólás |

közösben
#54 (2014-06-07 15:32:38)

Sokszor vagyok a közös cseten. Szívesen olvasom a beszélgetéseket, sőt olykor bele is folyok...
Szeretem a tréfákat, az építő eszmecseréket.
Nem szeretem, amikor ismeretlenül bántják egymást, de van, aki folyamatosan játssza az eszét.
Nem értem, mi a jó ebben.
Én beszélgetni jövök, és ehhez találok is partnereket. Veszekedni felesleges. Illetve azzal kell vitázni, aki megbántott. Idegen ezt nehezen tudja megtenni.
A frusztrációimat - ha lesznek majd ilyenek- nem másokon fogom levezetni. Ahogy a haragomat sem.
Nekem jó időtöltés a cset, jó új embereket, más álláspontokat megismerni..
Aki meg olyan, azt figyelmen kívül hagyom...

2 hozzászólás |

[1-30] [31-60] [61-83]


A blog RSS feedje.