Simple vásárlói tájékoztató







Valahol.... nem értem miért nem működnek az érzelmek...

itt vagy: Eropolis > Hetero negyed > Blog > csizmaskandur > 1


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


csizmaskandur blogja


Fallosz monológom
A vágy az, ami simogat, hozzáhajol, átölel, s megcsókol..
A vágy az, ami széjjeltép, körmeit húsomba mélyíti, mégsem fáj…

A vágy valami különös dolog. Hogy honnan indul valójában? Nem tudhatom!
Csak azt tudom, hogy valami mélyen sejlő, különös érzés vesz magához,
Lassan végigfut a gerincemen, s felszökik agyamba.
Majd, mint éhes farkas betölti egész testem s elragadja.

A vágy lehet lopakodó, selyemérzés, hűs szellő, s pironkodó,
Lélektöltő, felemelő, majd lassan leeresztő édes érzés.
Apró hangyaseregként futkoshat testemen, kedvesen, s nem kellemetlen,
Csalhat jelet a kislábujjamon, csintalan szaladva homlokom felé.

A vágy megtestesülhet, szép női alakban egyesülhet, s megszépülhet,
De lehet tárgytalan, égő érzés, s nincs benne személyítés, csak önmaga van.
Ha akar, önző módon elrepülhet, s magammaradást kikacagva néz rám.
Én mégsem haragszom reá, hisz itt volt velem egy pillanatra.

A vágy beteljesülhet, édes-lángoló érzésként felemészthet, s akar, hát hamuvá éget.
De nem bánom, leszek rőzse, vad éhét elégítve, emésszen meg teljesen. 
De lehet szép is hozzám, összefonódva lelkem oltárán, velem egyesül szeretetben.
Eggyé válva, s nem szétszakadva, egymás kebelére hajtva, ringatózunk kedvesen.

A vágy oly jó, ha kéjjel egyesül, testem testedben elmerül, s ringó mozgással tudatja,
Mi a vágy óhaja, s kéri, követeli szertelen, hol harapva vállam végtelen,
Hol csak aprócska sóhaj repül, majd sikításban tör elő, néha meg szaggatott zihálásban jön elő,
De akkor ott egy pillanat, ahol női és férfi lélek megszakad, s megáll az idő…

Szép teste akkor összerándul, s nem fájdalom ez neki…  mert vágya beteljesül!

(Williamspear: A vágy - copyright)
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Valahol.... nem értem miért nem működnek az érzelmek...
#1 (2016-01-08 14:32:27)

Valahol, tényleg, egyszerűen, nemértem.... :rejtely: 

Számomra az érzelmek világában - legyen az egy társas kapcsolaton belüli, vagy a vágy villamosán utazó, persze mindkettő egyszerre is - soha nem az Én, hanem mindig a Mi volt a fontos...

Azt olvasom, tapasztalom, hogy a Hölgyeknek ez nagyon fontos, mondhatni alaptényező egy férfiben…

Világi életemben mindig adó típusú voltam, aki szereti mindazon érzelmeket megadni, amire a Nő vágyik… 

Számomra így teljes az élet… Boldoggá tesz, ha örömet és boldogságot adhatok a másiknak… S amit kapok cserébe, azt szívem teljes szeretetével befogadom…

Hogy akkor hol bújik meg a „nemértem”?

Szeretek szerelmes lenni! Én mindig bele tudok szeretni a vágyott Nőbe, akihez lelkileg erősen vonzódom… De szükségem van arra is, ha ez az erős lélekbeli vonzódás nem alakul ki, csak a testi, hogy azon kapcsolat is tartalmazzon egy csipetnyi lelki összehajolást… Nekem erre egyszerűen szükségem van!  :pirul: 

Természetesnek veszem, hogy a szerelem múlandó, s számomra mindig átnemesül szeretetté… De az is nagyon fontos, hogy az út ahonnan elindultunk – ölelések, csókok, az első összebújás, az első mennybemenetel egymást vágyaitól szétszaggatva – mindig felfelé tartson, mind az egymást szeretés, mind az (v)ágy oltárán… Szükségem van a fejlődésre a társammal való kapcsolatban…

…. és itt jön a „nemértem” …

Minden komoly kapcsolatomban – eltekintve egy-két Hölgytől, akikre a mai napig szívem teljes szeretetével gondolok – a kezdeti öröm, boldogság után, az úton való közös menetelésben valahogy mindig eltévedünk… Hiába igyekszem szinten tartani vagy fejlődés irányába terelni érzelmi és szexuális összetartozásunkat, egy idő után vakvágányra szaladok…   :( 

Éppen ezért „nemértem” ezt a dolgot… hiszen hiszem s tudom, hogy erre vágyik a Nők nagy többsége… De akkor mitől változik meg a hozzám vagy a kapcsolatunkhoz való viszonyuk?

Mindig igyekeztem kritikusan tekinteni önnönmagamra s kikértem sokszor bölcs emberek véleményét is cselekedeteimről, gondolataimról… Messze sem vagyok tökéletes ember, s hiányzik belőlem az a minimális egészséges önzés is…

Miért romlanak el a dolgot, ha az ember szereti a Másikat őszintén és tisztán?

9 hozzászólás |

Hozzászólások

khaatlyn
#9 (2017-09-04 20:11:45) |
Szerintem azért romlik el, mert a másik fél nem így szeret téged! Ismerek egy mondást erről...  Szerintem nemektől függetlenül érvényes...

Ha egy nő igazán szeret, azt a kapcsolatot csak a férfi tudja elrontani...  :)

Nem mindenki képes az igazi (feltételek nélküli)  szeretetre, és a teljes elfogadásra...  ehhez bizonyos lelki érettség kell! :)

És a Szeretet adása sem egyszerű...  Ehhez nem árt tudni a másik szeretetnyelvét... hogy ő is úgy érezze, hogy szeretve van... de a saját magunkét is ismerni kell...

Üdv: Katica

pandora
#8 (2016-01-11 15:43:59) |
#csizmaskandur: 

"Tudom… az újdonság íze szétfoszlik … a test megszokottá válik…"

Ez a mondat nagyon is férfi aggyal keletkezett. :) Nyilván nem nyilatkozhatok minden nő nevében, de csak az ismerőseim véleményét ismerve és a saját tapasztalataim alapján azt kell mondanom, hogy ez így nem biztos hogy igaz. Mert mi nők nem egészen így működünk. Így egy férfi működik. Mármint hogy megunja a testet, a látványt és izgatja az új test, az újdonság. A férfiak jóval vizuálisabbak mint a nők. Még egy barátnőmtől sem hallottam hogy megunta volna a párja testét. Én sem untam meg még egyetlen olyan férfitestet sem, akinek az agyához közel álltam volna.

Ha más felé tekintgetünk, annak egészen más okai lehetnek.

Amennyire én látom, a leggyakrabban talán a pozitív visszajelzések, bókok, hódítás, amiben hiányt szenvedünk egy komoly kapcsolatban. A társunk, párunk számára természetessé válunk, már nem veszi észre ha (talán miatta, neki!) egy új frizurát csinálunk, felveszünk egy dögös ruhát, másképp sminkelünk...stb. 

De bezzeg észreveszi ugyanezeket egy másik nőn. Előfordul hogy egy tőlünk rosszabb (szubjektív, vagyis a mi ízlésünk szerint rosszabb) nőről pozitívan nyilatkozik, megbámulja, miközben úgy érezzük most büszke lehetne ránk...és sorolhatnám a tipikus férfibakikat, amik oda vezetnek, hogy beszerezzük a nekünk hiányzó dolgokat máshonnan.

Szintén tipikus bosszantó példa, amikor megkapjuk hogy ne készülődjünk annyit egy közös programra, ne üljünk annyit a kozmetikusnál, minek a 27. körömlakk, és az a tavaly előtti cipő jó még, nem kell megvenni egy másikat csak azért mert változott a divat...miközben elismeréssel csettint azokra a nőkre, akik úgy készülődtek hogy ő azt nem látta, nem a közös pénzt költötték a ruhájukra, és nem neki a vacsorafőzés helyett ültek a kozmetikusnál...

Ezek a felsorolt pasibakik pedig kimerítik az érzelmi megcsalást, mert azt sugallják, hogy más jobban tetszik. :)

Egyikben sem, szó sem volt arról hogy nekünk ne tetszene a párunk teste. Sőt.
Néha a pasiknak csak simán azt kéne észrevenniük, ami az orruk előtt van, tök természetes hogy ott van, amire vigyázni kell, ápolni kell, meg kell becsülni, és nem akkor kéne kapkodni amikor már nincs. 
aloha
#7 (2016-01-10 01:51:29) |
#csizmaskandur: nem tudom, már 
eddig is megleptél
csizmaskandur
#6 (2016-01-09 16:03:53) |
#aloha:

Kedves Aloha :)

Köszönöm szépen :)

No lehet, hogy most irásaim alapján nagyot fogsz "csalódni" bennem? :D
csizmaskandur
#5 (2016-01-09 16:02:12) |
#korinna: 

Kedves Korinna :)

Köszönöm Önnek szépen dicsérő szavait :)
Általam egykor szerelemmel nagyon szeretet, máig is nagyon becsült Nő így jellemzett: „Csipkéslelkű!”

Lehet, hogy a ritka „férfiak” közé tartozom, de ez inkább elszomorít, mint büszkévé tesz (ritka volta miatt)! Oka egyszerű. Én annyira tisztelem a Nőt, hogy egyszerűen rosszul esik férfitársaim érzéketlensége, önzése, önössége. Nem tudom viselkedésüket, viszonyulásukat megérteni és elfogadni!

Érzelmi kötödés? Ha egy engem bármilyen minőségben figyelmével megtisztelő Nőről van szó, egyszerűen ösztöneim rögtön érzéseket ébresztenek irányában. Ezek jellege és mélysége függ az adott kapcsolati viszonytól. DE az első érzés, ami ilyenkor megjelenik bennem - minden esetben - a Tisztelet! Egy kedves gesztus baráti érzéseket vált ki belőlem… Egy ölelés átáradó melegséget… Egy csók végig tud futni a gerincemen, mint egy áramütés… Egy gyengéd, intim megérintéstől kalapál a szívem és átfutja testemet a forróság… Nem fokoznám tovább… :pirul:

2000 óta vagyok jelen a Lila éterében :D De engem soha nem tudod befolyásolni az itt folyó „férfi-trend” vélekedése, viselkedése.. Ahogy az élet egyetlen más területén sem! Szuverén személyiségnek születtem, állandó „lázadó” vagyok, én már így is fogom majd egyszer befejezni! :D Ebből nem engedek! :D

Természetesen én is megjártam a magam útjait a különböző társas-kapcsolati oldalakon… : ) Hasonló tapasztalatokat gyűjtöttem, mint Ön. De ez soha és sehol nem változtatta meg azt az alapvető elvemet: „A Nőt megilleti az alapvető tisztelet!”

Ezen blog bejegyzésemet nem az itt született tapasztalatok szülték, hanem a valós Életből származik :)
csizmaskandur
#4 (2016-01-09 15:24:16) |
#pandora:
Kedves Pandora :)

_Köszönet:_
Különös öröm számomra volt, hogy Ön megtisztelt hozzászólásával. Mivel az Ön bejegyezéseit, hozzászólásait, megnyilvánulásait külön figyelemmel kísérem itt. Azon egyszerű okból, mert személyisége sok olyan jellemzőt hordoz magában, amit egy Nőben nagyon tudok tisztelni. Kiemelném ezek közül a lelki cizelláltságát.  :pirul: 

_Hozzászólásához:_
Számomra a társkapcsolati alapértékek természetesek – mondhatnám pestiesen „Alap!” - , s így az olyan fogalmak, mint bizalom, hűség, szeretet, odafigyelés, tisztelet, egészséges alázat, vágy s sorolhatnál hosszasan, a zsigereimben vannak, számomra ösztönszerű.

Erre épülnek az ezen túlmutató érzelmeim. :) 
Amikor már attól remegek is, ha megölelhetem. Belső békével eltöltő érzésem, ha gyengéden megsimogatom az arcát. Közös testi beteljesedésünkkor átszakadó gátról már nem is beszélve. :pirul:

Mégis kevés… mégis elfogy… mégis más felé tekint…

Egy valóban Szeretetben lévő pár esetén miért nem lehet őszintén elmondani, bevallani, hogy vágyunk valami másra… akár még egy másik személyre is… (még ezt is meg tudnám érteni!)

Tudom… az újdonság íze szétfoszlik … a test megszokottá válik…

De akkor már a kezdetben is hazug az egész… :( önző, önös, kizáró, bizonyos szempontból kisajátító… s amikor ezek az érzések elmúlnak az adott személy felé, elfordulnak mások irányába…

Az egészben azt „nemértem”, hogy miért ne lehetne azokat a vágyainkat, igényeiket átélni a választott személlyel??? :(
De van bennem megértés és azt is el tudom fogadni, hogy lehetnek olyan vágyak, amit a másik nem szívesen teljesít... (erre azt hiszem egy új blogbejegyzést fogok írni)

A kérdések továbbra is nyitva vannak bennem...
aloha
#3 (2016-01-08 20:33:25) |
szia! örülök, hogy blogolni kezdtél
korinna
#2 (2016-01-08 15:31:32) |
Kedves Csizmás!
Igen ritka a magadfajta ezen az oldalon…hát ne csodálkozz.  Míg Te szárnyalni vágysz, vagy épp szárnyalsz, más azt mondja, „ de gerincre vágnálak, te kis…”. Borzasztó ez, hiszen egy nő pontosan úgy működik, ahogy Te írtál magadról. Érzelmi kötődés. Hogy 1000 szállal e, vagy csak épphogy, az már a partnertől is függ.  Így teremtett minket a Jó Isten, de ezt hajlamosak sokan elfeledni. Azt mondják, itt ez a nagy virtuális játszótér, s nosza rajta, mire hármat számolok, legyünk is túl az első összebújáson. Ha annak nevezhető egyáltalán. Sokan nem is gondolják tán, mennyivel másabb az együttlét, ha nem sportszerű, hanem érzelmeken alapuló. Mikor minden porcikáddal a másik rezdüléseire figyelsz,  átadod magad a vágynak,  eggyé válsz a másikkal…s hideg zuhanyként jön a kérdés, mit szeretsz a szexben ? Mondhatnám, a szexet…de valójában honnan is tudjam, egy új kapcsolatban mi lesz majd az, mi kettőnknek a kedvére való. Szóval, fura  egy világban élünk. De nincs ez másképp a komoly társkeresőkön sem. Az elittárs, cronos, stb ugyanúgy szexpartner keresővé vált, a viszony.hu-már szükség sincs.  Azért kívánom, hogy legyen szárnyalás, s írj sokat, hogy kedvem legyen olvasni. Akár József Attilát is 
pandora
#1 (2016-01-08 14:49:14) |
Ez elég bonyolult kérdés, sokszor megkérdezem én is magamtól. 

Szerintem a legtöbb esetben azért romlanak el a dolgok, mert az egyik fél (vagy mindkettő) nem kapja meg amit szeretne. Nálam a komoly kapcsolataimban az egyik legfontosabb ilyen dolog volt a hűség. Egy kapcsolatban a bizalom olyan alapkő, amire minden felépül. Ha az megsérül, lavinaként omlik össze az egész.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.