hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Mit rejt egy szempár?

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > sady67 > 3


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


sady67 blogja


Mert éppen ehhez van kedvem ;)
Néha ki kell adnunk magunkból, ami már szinte szétfeszít. Ugye, Uraim?  :D 

"Kijelentem, hogy mindaz, ami a blogomban/fórumomban részemről megjelenik, az teljes mértékben a magánvéleményemet tükrözi és semmilyen tekintetben nem köthető az Eropolisban betöltött státuszomhoz."
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Mit rejt egy szempár?
#3 (2017-05-01 21:47:47)

Pandora "Kémia" blogja adta az ötletet, hogy megosszak Veletek egy rövid kis történetet, ami bizonyítja, hogy létezik az a sokak által vitatott kémia.

Pár évvel korábban egy másik hasonló jellegű oldalon küldött nekem valaki egy albumkérelmet a privát fotóimhoz. Nem írt hozzá semmit, csak a képeimet kérte. Általában meg szoktam nézni az illető adatlapját, mielőtt elutasítom, most sem tettem másként. Egy gyönyörű kék szempár nézett vissza rám. Elveimmel ellenkezve megadtam az engedélyt.
Elkezdtünk levelezgetni, chatelni, de mint két barát, hiszen nem tartozott abba a körbe, akit én kerestem és neki is határozott elképzelése volt, hogy milyen kapcsolatot szeretne. Ebbe viszont én nem fértem bele.
Szó szót követett, míg megbeszéltünk egy közös ebédet, teljesen baráti alapon.
Eljött a nap. Beálltam mellé a parkolóba és ránéztem. Életben még elbűvölőbb volt a szeme, mint vártam. Ettől függetlenül tartottam magam az elhatározásomhoz, hogy nem bonyolódok bele semmi olyanba, amiben esetleg sérülhetek. Leültünk az étteremben egymással szemben és elkezdtünk beszélgetni. A stílusa, a humora, a természetessége nagyon megnyerő volt. Egyik pillanatban felém nyújtotta a kezét és kisimított egy tincset a szememből. Ez szinte áramütésként ért, és egy kellemes bizsergés futott át a testemen.
Ebéd után elsétáltunk egy kávézóba, ahol már mellém ült. Látta rajtam, hogy fázom, így elkezdte melegíteni a kezemet, majd végigsimított a combomon, ahol is mintegy véletlenül ott felejtette a kezét. Hiába is tagadnám, jó érzés volt.
Az idő gyorsan repült, 3-4 óra beszélgetés után búcsút vettünk egymástól. Másnap felhívott és újra találkozni szeretett volna velem. A 200 km távolság és a tudat, hogy nős nem igazán kedvez a kapcsolatunknak és a józan eszem is azt diktálta, hogy nem szabad közelebb kerülnöm hozzá, de nem bírtam ellenállni a kérésének. A találkozóra 1 hét múlva került sor. Addig is mindennaposakká váltak a maratoni távú telefonbeszélgetések, az éjszakai chatelések. Sikerült egymást annyira felhúznunk, hogy a következő randit már egy eldugottabb helyre beszéltük meg.
Minden tökéletes volt. Csokival, virággal várt. Ismét figyelmes, kedves volt. Csodálatos volt minden. 
Ez a felhőtlen boldogság 2,5 évig tartott. Boldognak éreztem magam, tőle megkaptam mindazt a figyelmet, törődést, kedvességet, és nem utolsósorban szexet, amire mindig is vágytam. Kiélveztem minden pillanatát amíg tartott és ma is szép emlékként őrzöm. 

21 hozzászólás |

Hozzászólások

aareesz
#21 (2017-05-02 13:13:12) |
#sady67: Ja?! :D 
sady67
#20 (2017-05-02 13:12:25) |
#aareesz: Dehogynem. :D Ha viszont a szexpartneredben egyben a szerelmedet is megtalálod, akkor megütötted a főnyereményt. ;)
aareesz
#19 (2017-05-02 13:09:04) |
#sady67: Ez itt nem szexpartner kereső? :D  :D  :D 
sady67
#18 (2017-05-02 13:06:44) |
#aareesz: De, csak egyesek bevallják, mások meg nem. ;)
aareesz
#17 (2017-05-02 12:52:11) |
#sady67: Mindenki erre vágyik. Nem?
sady67
#16 (2017-05-02 12:50:59) |
#aareesz: Az ember nem tudja, hogy mit veszíthet, amíg meg nem tapasztalja a felhőtlen, mindent elsöprő boldogságot, milyen az igazi szeretni és szeretve lenni. Csak amikor vége, akkor döbben rá, hogy ez egy olyan dolog volt, amiért érdemes volt mindennap felébredni.   :)   
aareesz
#15 (2017-05-02 09:00:13) |
#sady67: Nem lehet egyszerű kilépni egy ilyen kapcsolatból. Főleg úgy, ha nem a viszony megromlása, hanem a nehezítő körülmények miatt történik a szakítás.
egyvagyok
#14 (2017-05-02 00:13:39) |
#potenspasit: #sady67:  Mindkettőtöknek igaza van :) ezért jó, hogy ennyire sokszinű ez az oldal. Mindenki a saját szemszögéből látja a dolgokat.
sady67
#13 (2017-05-02 00:10:18) |
#potenspasit: Én nem így látom, nem így éltem meg. Nem volt csúnya a vége, csupán racionális, de az attól még ugyanúgy fáj. Én nem tudom gyűlölni azt, akit valaha nagyon szerettem. A volt férjemmel, a volt barátaimmal, akik még a látókörömben vannak, tök jó kapcsolatot ápolok. És igenis voltak szép emlékek, amire érdemes emlékezni, és az esetleges rossz élményekből meg lehet okulni.
De hát nem vagyunk egyformák. ;)
potenspasit
#12 (2017-05-02 00:04:53) |
#sady67: bocsi, de számomra ennek semmi értelme: "Nem szabad hagyni, hogy a másik fél elvesztése okozta fájdalom elcsúfítsa azokat a szép dolgokat, amik megtörténtek. Csak a szépre emlékezem.... [:-)] "... mert amíg tartott, szép volt, a vége legtöbbször csúnya, legalábbis az én románcaim döntő többsége, na most ha figyelmen kívül hagyod a végét, mintha meg sem történt volna, akkor becsapod magad, tündérmesével szórakoztatod magad.... én berakom az elmém albumába az elmúlt szerelmeket, elejétől végéig, jót, rosszat, mindent, aztán elkezdenek fakulni, mint a régi rózsacsokor, már nem jó, nem szép, de nem is fáj többé...select + delete all :)
pandora
#11 (2017-05-01 22:20:00) |
Van egy haverom itt az erón már sok éve (férfi). Rendszeresen találkozunk és el szoktuk egymásnak mesélni a csetlés-botlásainkat. Na azt szoktuk mondani a rossz randikra hogy most az ex elégedetten hátradőlve a hasát foghatja a kárörvendő röhögéstől. :D
pandora
#10 (2017-05-01 22:15:47) |
#aareesz: 
Ilyen nem nagyon van. Előbb-utóbb más is megugorja. Épp ezért nem kellenek a rossz, kellemetlen, kompromisszumos randik. Mert azok emlékeztetik az embert a legjobban arra aki megugrotta a lécet. :)
egyvagyok
#9 (2017-05-01 22:14:30) |
#sady67: 
Vagyis van hova fejlődni :)
sady67
#8 (2017-05-01 22:13:32) |
#aareesz: Akkor valamit nagyon elcsesztek. :D És egész életükben csak nyálcsorgatva, sóvárogva nézhetik a kézenfogva, csókolózva sétáló szerelmespárokat az utcán. :( 
aareesz
#7 (2017-05-01 22:11:25) |
#sady67: És mi van, ha senki nem ugorja meg többet a szintet egyik félnél sem?  :/ 
sady67
#6 (2017-05-01 22:07:55) |
#aareesz: Nem szabad hagyni, hogy a másik fél elvesztése okozta fájdalom elcsúfítsa azokat a szép dolgokat, amik megtörténtek. Csak a szépre emlékezem.... :)
egyvagyok
#5 (2017-05-01 22:06:41) |
#sady67: Azt a bizonyos lécet nem szabad lentebb helyezni. ;)
aareesz
#4 (2017-05-01 22:04:58) |
A boldogság nem mindig onnan jön ahonnan várjuk. És van amikor úgy is belemegyünk, ha keserédes, pedig tisztában vagyunk vele, hogy konfliktusokat rejt magában, és nagyon fog hiányozni, ha már nem lesz/lehet.  :( 
sady67
#3 (2017-05-01 22:04:54) |
#pandora: Nekem ez megadatott és ezáltal a léc is feljebb került. Az hogy ki üti meg a mércét, már egy másik kérdés. ;)
pandora
#2 (2017-05-01 22:01:57) |
Igen, létezik ez a kémia. Csak nagyon ritka. Egy életben legfeljebb pár alkalommal fordul elő. Olyankor belemegyünk sokmindenbe. *Olyankor.* Csakhogy ezt várná mindenki...ami lehetetlen.

Főleg ha valaki már megtapasztalt egy ilyen randit, akkor nemet mond egy nem ilyenre.

Sokkal nagyobb élmény, amikor valahogy indirekt alakulnak az események és nem kényszer vagy egyefene, hanem nagyon-nagyon akarjuk. :)
egyvagyok
#1 (2017-05-01 21:52:53) |
Izgatottan faltam a szavakat...nagyon jó történet, érezni, ahogy egyre felfokozotabb a történet :)












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.