Tegnap egész nap különböző repülőkön ültem, két átszállással háromszor. Két reptéren kellett több órát várakozni. 
Eddig mindig vasárnap utaztam, tele családokkal, síró gyerekekkel, hátizsákos turistákkal. Most úgy jött ki a lépés, hogy hétköznap, munkaidőben utaztam.

Wooooow...ha ezt tudtam volna. :D
Nyoma sincs a gyerekcsapatoknak, tele a gép (meg a reptér) jól szituált pasikkal, farmer-zakó kombóban, vagy ami még ennél is jobban tud izgatni, öltönyben. Laptoptáskával, szép kézzel, stb. :) És magasak, komolyak, öntudatosak. Mmmm...igazi aranybánya. :) Persze leginkább szemlegeltetésre, de az se elhanyagolható szórakozás az ember lányának egy hosszú és unalmas úton.

Köln-Bonn és München között közvetlenül mellettem ült egy ilyen fickó. Már a beszálláskor megbámultam milyen jó pasi. Persze finoman, ne vegye észre. :D Elképedtem, amikor pontosan abba a sorba farolt be ahova az én jegyem is szólt. Le is tette magát, a külső ülésre, mire kedvesen elnézést kértem tőle hogy most keresztül fogok rajta mászni (az én jegyem a belsőre szólt az ablakhoz). Felpattant, beengedett. Leültem, gondolatban épp azon bánkódva, hogy majd közénk fog valaki furakodni, amikor a fickó visszaült, de nem a külső, hanem a középső ülésre. ;) Kívül nem is ült senki. Hűha.

Becsatoltuk az öveket, felszálltunk. Kibámultam az ablakon. De mint a macska, amikor látszólag másfelé néz, közben pedig minden idegszálával hátrafelé figyel. Egyszercsak a combja összeért az enyémmel. Finom, véletlen érintés volt. Épphogy. Nem húztam odébb az enyémet. Nem volt tolakodó. Lehet hogy tényleg véletlen volt. Aztán újra és újra. Ezt játszottuk egész úton. :)

Aztán hozta a stewardess a kaját, italt, a fickó kedvesen rám mosolygott ahogy továbbadta nekem. Megittuk az almalénket szépen egymás mellett, gondolatban pedig...huhhh...hát egészen mást csináltunk. Aztán felhajtottuk a tálcát, elhelyezkedtem az ülésemben, kinyújtott lábakkal. A keze a karfámon, finoman a derekamhoz ért, de épphogy.

Ahogy kibámultam az ablakon, azon gondolkodtam, hogy vajon tudják a pasik, hogy mi nők miket bírunk elképzelni? Még szerencse hogy nem. Mert bizony azon gondolkodtam, hogy mit szólna, ha simán megsimogatnám a belső combját, vagy a farkát. :D Elképedne? Szólna egyáltalán valamit? Felháborodna? Megbotránkozna? :D :D Aztán azon gondolkodtam, vajon áll-e a farka. Aztán azon, milyen lenne úgy szexelni, hogy csak a legszükségesebb ruhákat veszi le az ember...

Hiába próbáltam másra gondolni, alaposan felizgatott. Azzal együtt hogy semmit nem tudtam róla, csak hogy puha, érzéki az érintése, izmosak a combjai, jó minőségű az öltönye, ápolt a keze, laptopot hord magával, és németül kérte az italt. Semmi többet nem tudtam, és ezzel együtt, akkor, abban a pillanatban baromi jó lett volna vele. :D

Rövidebbnek tűnt az út mint bármikor. Sajna nem történt több a kis játékunknál, mert Münchenben a kijárat felé vette az irányt, én pedig a transit felé, az újabb átszálláshoz. A kijáratnál megtorpant, hátranézett hogy arra megyek-e. Nem arra mentem. :(

Búcsúzóul még zavartan összenéztünk, aztán eltűnt a tömegben.
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420150605164742.jpg