Simple vásárlói tájékoztató







Kedves naplóm!

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > mrneistat


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


mrneistat blogja


Kedves naplóm!
UPDATE:
Továbbra is napló, csak a téma változott. Hogy miért? A "Döntöttem" című posztomban leírtam.

Ez nem blog, ez egy napló. Az adatlapomon leírtam, hogy milyen élethelyzetben vagyok, itt pedig le akarom írni a mindennapokat, hogy visszanézve és a kommenteket olvasva lássak egy külső képet a problémámról. Hátha ez segít.

Az előzményekről nem fogok írni, esetleg csak említés szintjén, mivel azok megvannak az offline naplómban (csak ugye ott nincsenek hozzászólások), ez pedig ennek a folytatása. Nem baj, ha nem olvassa senki, ez most nekem kell.


Személyiségtípusok
#12 (2017-12-11 20:44:46)

Mikor elkezdtem értékesítéssel foglalkozni ,az egyik első fizetős tréning amire elmentem a személyiségtípusokról szólt. Pontosabban a vérmérséklet szerinti 4 típusról, azok főbb jellemvonásairól és arról, hogyan érdemes kezelni őket.

Imádtam. 2 napos tréning volt és azóta milliószor alkalmaztam az ott tanultakat. Nem csak az üzleti életben, hanem gyakran a magánéletben, a hétköznapokban is. Ma már szinte ösztönösen megy a dolog, mivel szerencsére eléggé könnyen tanulható és gyakran szórakoztató.

Mielőtt belemegyek részletesebben, hogy miről is van szó és miért érdekes ez itt, Eropolisban, szeretném leszögezni, hogy ez az egész nem az emberek beskatulyázásáról szól: nincs olyan, hogy valaki mindig ilyen vagy olyan. Ráadásul általában egyszerre több kategóriába is beletartozhatunk. Valamint kérem a pszichológia és szociológia professzorokat, hogy nézzék el nekem a "ponygolaságot", írásom mindenféle tudományos alapot nélkülözni fog.

Alapvetően tehát vérmérséklet szerint 4 féle személyiségtípust különböztetünk meg:
 - szangvinikus,
 - kolerikus,
 - meloankolikus,
 - flegmatikus.
Nem feltétlenül beszédes elnevezések ezek, szóval messzemenő következtetéseket még ne vonj le. Legalább 2 ezek közül mindenkire jellemző, de gyakorta előfordul, hogy személyiségünk mind a négy kategóriába besorolható, más-más arányban.

_Szangvinikus_
A társaság közepe, a mindig energikus, gyakran csapongó, a zabolázatlan. Nála a végletek uralkodnak: általában kiemelkedően jókedvű és optimista, ritkán azonban a mélybe zuhan. Szereti a harsány színeket és a hrsány nevetést, tipikusan ő az, aki a legbohókásabb a csapatból. Szókimondó és nem túl jó a határidőkkel - ő szokott a "késős" lenni.

És hogy miként ismerjük fel őt itt, a polisban?
Sok fotója van, szeret pózolni, gyakran magamutogató. Az adatlapja tele van emojikkal, a helyesírása gyakran botrányos - nem azért, mert nem tudna helyesen írni, hanem azért, mert leszarja. Ha nő, akkor egyszerre több pasival privizik, akik mind várnak 10-20 perceket egy-egy üzenetre. Ha pasi, akkor tipikusan napi 100 levelet küld és általában elintézi max. 2 sorban.

_Kolerikus_
Tipikus vezető, domináns alkat. Nincs olyan, hogy nem az van, amit ő akar. A való életben prémium (vagy annak látszó) autóval jár, a pénzt az étteremben hosszában kettéhajtva, a mutató és a középső ujja közé tűzve adja át. És szól a pincérnek, ha billeg az asztal. Az erős pasztell színeket szereti: sötétkék, barna, fekete.
Eropolisban onnan ismered fel, hogy az adatlapján le van írva pontosan, hogy kit keres és még pontosabban és határozottabban az, hogy kit NEM keres. Meg perzse az is, hogy milyen változatos büntetések járnak azért, ha pl. nézegeted az adatlapját, pedig nem vagy a keresettek között (tiltás!!!!!!). Gyakran közülük kerülnek ki a nyelvtannácik is :D

_Melankolikus_
Rendszerető és rendszerező. Listákat, statisztikákat vezet, orgazmusközeli állapotba kerül egy többfüggvényes, összetett excel-táblázattól. Az autója Skoda Octavia, vagy valami dél-koreai - csupán azért, mert kiszámolta, ár/érték arányban az éri meg a legjobban. Precíz, de sokszor elveszik a részletekben. Színekben az alapszínek, földszínek és lágyabb pasztellszínek a kedveltjei.
A polisban az ő adatlapján minden adat meg van adva, hetente méri a súlyát és a körméreteit, hogy frissíteni tudja az infokat. A levelei rendszerezve és archiválva, a privi beszélgetései lementve. 

_Flegmatikus_
Őt hagytam utoljára, de neki ez úgyis mindegy. Kolerikus és szangvinikus már az elején reklamált volna, hogy róluk miért nincs szó, de a flegmatikus nem siet sehova. Általában azokban a ruhákban jár, ami épp felül volt a polcon. Ha társaságba keveredik, akkor ő az, aki vigyáz a kabátokra, ameddig a többiek táncolnak. Gyakran a párja vagy a legjobb barátja egy szangvinikus, mert ez mindkettejük számára win-win helyzet: a szangvinikusnak az kell, hogy meghallgassák, a flegmatikusnak meg az, hogy ne kelljen beszélnie.
A polisban nem sok életjelet ad, ha valaki rátalál, akkor van esélye bármilyen kapcsolatra - addig inkább csak megfigyel.

Képzeld el, hogy veszel egy IKEA bútort, amit szeretnél a haverokkal összeszerelni. A kolerikus lesz az, aki a legnagyobb hévvel szervezi az akciót, de csak a fotelben ül és dirigál, hogy kinek, mit kellene csinálnia. Közben a szangvinikus már a csavarbehajtóval esik neki a polcoknak és karistolja össze azt, amit nem kellene. A melankolikus próbálja leállítani, miközben egyik kezében az összeszerelési útmutatót nézi és ellenőrzi, hogy valóban minden alkatrész a csomagban van-e. A flegmatikus meg ott áll, kezében az üres kartondoboz - valaki mondta neki, hogy fogja meg, ő pedig addig nem mozdul, ameddig nem szólnak.

Fentiek csupán kis szeletét adják az egésznek, ezért ha szeretnétek, később még folytathatom :)

14 hozzászólás |

Van valaki...
#11 (2017-12-06 14:37:09)

Van egy nő.

40 éves, egyedülálló (elvált), gyerek nincs. Intelligens, csinos és nagyon igényes. Jó humora van, igazán nőcis, de elég határozott is. Tetszik, hogy megáll a saját lábán.

Üzleti kapcsolatban vagyunk, lassan 1 éve. Időről-időre összefutottunk, hol az én irodámban, hol az övében, hol egy kávéra. Pár hónapja előléptették a cégnél, ahol dolgozik, ő lett az új értékesítési vezető. Megkért, hogy segítenék-e neki a kezdésben, érdekli a tapasztalatom, mert régen kb. ugyanazt csináltam, mint ő most.

3-4 hetente találkozunk azóta, általában beülünk valahova enni, közben dolgozunk - amolyan coach vagyok neki, vagy tréner, vagy mentor, nem is tudom mi. Szívességből, mert hiszek benne, hogy érdemes gyűjteni a "tallérokat". És esküszöm: bár kívánom, mint nőt, *de teljesen üzleti a kapcsolatunk!*

Vagy legalábbis részemről. Tegnap dolgoztunk és mivel nagyon hideg volt, felajánlottam, hogy hazaviszem (ő gyalog jött az étterembe a munkahelyéről). 10-15 percet autóztunk, csendben. Ami furcsa volt, mert ő általában sokat beszél én pedig sokat kérdezek. Megálltam a ház előtt, egymásra néztünk, megfogta a kezemet és megkérdezte:
 - Nem jössz fel?
 - Nem hiszem, hogy jó ötlet. - válaszoltam kis hezitálás után.

Adott egy puszit (az arcomra) és megköszönte a segítséget és a fuvart.

Nem mentem fel.

21 hozzászólás |

Döntöttem
#10 (2017-12-01 09:55:52)

Lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás, de inkább a saját magam feje után megyek. Én szeretem ezt a nőt és hiszem, hogy ő is így érez. A családunk, kapcsolatunk sokkal értékesebb és fontosabb, mint az, hogy kiéljem a vágyaimat. Amint írtam már: nem szimplán a szex hiányzik, sokkal inkább a szenvedélyes szex VELE.

Megtartom magamnak az illúziót, hogy igaz, amit mond és nincs semmi baj, csak neki nem kell több, nem vágyik többre. Várok türelmesen, majd az idő megoldja.

Nem keresek senkit és semmit.

9 hozzászólás |

7. nap
#9 (2017-11-30 21:21:59)

Kaptam ma egy tanácsot az egyik lakótól, privátban. A lényege, hogy fordítsam meg a helyzetet és legyek én az, aki nem töri magát a másikért. Csináljak úgy 1 hónapig, mintha lenne valakim. És azt hiszem belevágok.

Még csak pár óra telt azóta, hogy megszületett az elhatározás, de ez rohadt kemény menet lesz. Talán a blog írása majd segít. Nekem egyszerűen nehéz, hogy nem megyek oda hozzá átkarolni a derekát. Az meg még nehezebb, hogy este ne akarjak benyúlni a bugyijába. És még belegondolni sem bírok, hogy mi lesz pár nap múlva, amikor ő kezdeményez - már ha kezdeményez. Mert úgy érzem, hogy legutóbb nem lett volna nyitás a részéről, ha előtte pár nappal nem veszünk össze. Hát, most nem fogunk veszekedni, az tuti.

Egyszer már próbáltam ezt a taktikát egyébként, akkor 4-5 napig bírtam. Pedig alapvetően kitartó ember vagyok de...

Sokat jár az eszemben a megismerkedéseünk, meg hogy hogyan is lettünk mi egy pár. Én voltam az újfiú a munkahelyén, ő pont velem szemben ült, tőlem 2-3 méterre volt az asztala. Eleinte nem voltam szimpatikus neki az elmondása alapján, én viszont kb. a 2. naptól úgy voltam vele, hogy ezt a npt megdugom. Pont az ideálom: alacsony, vékony, formás cicikkel és kerek popsival, szép arccal, szolid sminkkel. Olyan igazi dögös, de nem plázacica. Én meg pont azt a korszakomat éltem, hogy a lehető letöbb nőt akartam ágyba vinni.

Pár hét után meg is környékeztem és gyorsan a tudtára adtam, hogy bár tisztában vagyok vele, hogy van pasi az életében, szerintem tudnék neki újat mutatni - húúú basszus, baromi nagy arcom volt akkoriban és kb. a semmire :D

Csak mosolygott az ajánlatomon és kedvesen, de határozottan elutasított. Nálam ez meg olaj volt a tűzre, még jobban akartam, mint előtte. Teltek a hetek és én minden alkalmat megragadtam, hogy kettesben legyek vele. Egyre többet beszélgettünk, egyre jobban megnyílt én meg beleszerettem. De nagyon. Úgy, ahogy előtte még soha. Csakhogy ugye volt még egy pasi a képben. Vagyis kettő.

Halálosan szerelmes volt egy volt kollégába (akit én nem ismertem és ő az az ex, akiről írtam legutóbb), azonban ez a srác már nem volt a cégnél, mert Pestre költözött a menyasszonyával. Candice 2 hetente meglátogatta a srácot, amikor a menyasszony a szülőknél volt és olyankor együtt voltak egy hétvégét. Majd hazajött és sóvárgott. Sosem felejtem el, egyik csütörtökön az irodában vártam őt, mert megbeszéltük, hogy ha végzett a tárgyalásával akkor utána elmegyünk ketten vacsorázni és megünneplünk egy közös bizniszt. Hívott, hogy visszaért és megvár, én természetesen rohantam. Arra léptem be az irodába, hogy ott van ő és épp a nyakába ugrik és megcsókolja a szerelmét. Félvállról odavetette, hogy ugye nem baj ha nem ma megyünk ünnepelni. Azt hittem megőrülök, annyira szarul éreztem magam. És láttam, hogy boldog és sosem felejtem el, hogy nézett akkor a srácra. És sokszor eszembe jut, hogy rám sosem nézett úgy és soha nem is fog.

A 2. (vagy 3.) srác pedig egy régi ismerőse, akivel összejártak dugni. Történetesen annak a srácnak is volt menyasszonya. Ott kevésbé voltak érzelmek, de hetente egyszer összefeküdtek. Na ebbe a háromszögbe (vagy ötszögbe?) csöppentem én.

Összesen 6 hónap telt el, ameddig eljutottunk oda, hogy lefeküdt velem. 2 napig nem szólt hozzám utána, került, de aztán a végeredmény az lett, hogy szakított a másik két sráccal. 2 hónap után hozzám költözött, 1 évre rá gyerekünk született. A szülésig minden mesés volt, a terhesség előtt és alatt rengeteg szex, rengeteg egyéb élmény, minden szuper volt. A szülés után jött az első mélypont, a többit meg nagyjából már meséltem. 8 éve vagyunk együtt és én még mindig sokszor gondolok arra, hogy neki csak egy reális döntés voltam. Milliószor eszembe jut, hogy én sosem leszek neki a nagy Ő, úgy ahogy a másik srác volt (?), vagy ahogy ő az nekem. És ezek olyan gondolatok, amik nem segítenek megküzdeni a szexhiánnyal. 

Sőt, tudod mit? Ez az, ami az igazi nehézség, nem a havi 3-4 szex...

15 hozzászólás |

6. nap
#8 (2017-11-29 21:29:31)

Tegnapelőtt volt szex és én ma már megint kívánom. Persze ilyenkor még nem égető, de azért jó lenne.

Nagyon érdekes és számomra értékes hozzászólások jöttek a posztomra. Viszont kialakult 2 tábor, ami nem segít, mert ugyanazt a kettősséget tükrözi, amivel én magam is küzdök. Az egyik tábor azt mondja, hogy legyek türelmes, ne aggódjak, majd alakul a dolog és jobb lesz. A másik tábor szerint pedig itt van valami baj, lépnem kellene. Pontosan ez a két "érzés" az, ami miatt megszületett a blog.

Meg persze van egy harmadik (egyszemélyes) "tábor" is, aki hitetlenkedik, hogy biztosan "kamu" a sztori. Nem fogom kimoderálni a hozzászólásait, de őszintén nem értem a logikáját. Ez a blog nem pont olyan témát pedzegett, amire annyira büszke az ember, hogy még dicsekedjen is vele. Meg egyébként is: a több ezer városlakóból 1(!) ember tudja, hogy ki vagyok. Mindenki más csak azt tudja, hogy kivagyok :D (Bocsi, nem tudtam kihagyni.)

Ma a legtöbbet a gyerektémán gondolkodtam. Imádom a gyerekeimet és pár hónapja beszéltünk róla, hogy tavasszal jöhetne a 3. Viszont most elbizanytalanodtam. Talán jobb lenne várni még pár évet és kiélvezni, hogy majd nem az anyaszerep lesz fókuszban? Talán 1 év múlva visszaáll a rend a szexben? Vagy legyen most gyerek és akkor majd 3-4 év múlva lesz 180 fokos fordulás és éjjel nappal kufircolni fogunk?

Nem akarom elhagyni a családomat és a szerelmemet. Igen, szerelmes vagyok Candice-be. De perzsel a vágy, dúlnak a hormonjaim és egyre kevésbé érzem azt, hogy ezt el akarom, el tudom nyomni magamban.

16 hozzászólás |

5. nap
#7 (2017-11-29 07:24:14)

Az előző posztot nem tudtam, hogyan írjam meg, ezért lett ilyen rövid. Volt szex és jó volt. Ő kezdeményezte és úgy tűnt, hogy nem csak kötelességtudatból.

Másnap reggel a nagyobbik gyereket elvittük oviba, a kicsit lepasszoltuk a nagyszülőkhöz és elmentunk ketten a kedvenc helyünkre reggelizni. Aztán megvettük a karácsonyi ajándékokat, felvettük a gyerekeket és irány a játszóház. Tökéletes nap volt.

Amit most érzek, azt nem először érzem és nem sznobságból, de egy angol szóval tudom a legjobban kifejezni: confused.

Ilyenkor érzem, hogy én ezt nem akarom eldobni magamtól. És ahogy már írtam is, bele tudnék törődni az 1 hétbe, ami most következik akkor, ha közben lenne érintés, lenne csók, lenne bármi, amitől azt érzem, hogy fontos vagyok neki, mint férfi és nem csak számomra fontos a kapcsolat.

A szokásos menetrend ilyenkor az, hogy a 3. napon bepróbálkozom. aztán az ötödiken mégegyszer és onnantól már minden nap megint egyre jobban fáj, ameddig nincs "feloldozás".

Tudod, mi lenne a legjobb? Ha kiderülne, hogy ez az egész csak picsogás és hiszti amit művelek, mert valójában tényleg minden oké nála, egyszerűen csak ilyen a biológiája. De van valami, ami ott motoszkál a fejemben.

Amikor a nagyobbik gyerek óvodás lett addigra az anyagi helyzetünk is a helyére került, megszűntek azok az égetően nehéz dolgok, amik miatt akkoriban nem igazán voltunk együtt. Van egy vállalkozásunk, amiben Candice az egyik tulajdonos és egy nap SOS el kellett intézni egy céges ügyet, amihez nem találtam egy fontos dokumentumot, ezért beléptem az emailezésébe, hogy megkeressem.

A dokumentum nem lett meg, de más igen. Egy pár hétre visszanyúló levelezés az exével. Végigolvastam. Olyan dolgokat írt a pasinak, amiket nekem sosem, pedig vágytam rá. Azt tudnod kell, hogy a hálószobán kívül ő nagyon konzervatí és szende. Nem fogja a kocsiban ülve megmarkolni a farkamat, nem fogja a fülembe súgni a boltban, hogy "otthon dugj meg".

Viszont ebben a levelezésben szabadszájú, nyílt és vad volt. Leírta a srácnak (a szexcseten túl), hogy bárcsak egész nap a farka benne lenne, ha csak rá gondol már remeg az orgazmustól, meg sok olyan hasonló frázist, amit nekem sosem mondott: nem hogy most, az elején sem. Amikor "lebukott" előttem ezekkel a levelekkel, akkor már ott tartottak, hogy jó lenne találkozni és ki kellene találni, hogy milyen ürüggyel tud ott aludni a pasinál. 

Nem estem neki, de természetesen észrevette, hogy valami bajom van, nem tudtam leplezni. A nagy unszolgatásra kibukott belőlem, hogy mit olvastam. Először a támadás, hogy hogyan merészeltem belépni az emailjeibe. Mikor elmagyaráztam, hogy céges papírt kerestem (a céges és a privát email fiókját is a gmailben kezelte), akkor jött a tagadás - az nem úgy van, félreértem.

Nem veszekedtem vele, beültem az autóba és eljöttem. 3 napig nem mentem haza, nem vettem fel neki a telefont. Aztán a szívem, vagy az eszem, már nem is tudom melyik, azt diktálta, hogy beszéljek vele. Sírt, elmondta, hogy ő ezt nem akarta, nem akart bántani, nem akarja, hogy elmenjek. Hogy az egész csak fellángolás, de már l is zárta, és egyébként sem találkozott volna a pasival. Hozzámbújt sírva és egy fergetegeset szeretkeztünk.

Akkor volt egy pár hét, amikor 2 naponta szexeltünk, ráadásul sokkal nyitottab lett az új dolgokra is. Elmondtam neki, hogy ha akar, feküdjön le a sráccal. Beregisztráltunk közösen eropolisra is, hogy keressünk harmadiknak pasit - nem akartam, hogy elfojtsa magában a vágyait. Természetesen a srácról hallani sem akart, meg még egy pasit sem szeretett volna. Pár hónapig olyanok voltunk, mint a friss szerelmesek és így jutottunk arra a döntésre, hogy szeretnénk még egy gyermeket.

Hogy miért írtam le mindezt? Mert amikor körülöttünk rendben a dolgok, amikor kettőnk kapcsolata is jó, és mindezek ellenére nincs szex, csak havi 2-3-4 alkalommal, akkor az 5-6. elutasítás után mindig arra gondolok: vajon megint B. (az ex) dobogtatja a szívét, nedvesíti a bugyiját?

Nem akarom, hogy minden áron velem maradjon. Azt akarom, hogy mondja ki őszintén, hogy mi van. Ha menni akar menjen, elfogadom. Csak ne legyen bizonytalanság.

7 hozzászólás |

4. nap
#6 (2017-11-28 20:13:01)

Tegnap este volt szex...

12 hozzászólás |

3. nap
#4 (2017-11-27 19:55:03)

@szende96: Nem jó helyre tetted a tétet, bár ennek ellenére igazad volt, vesztettem.

Tegnap este jeleztem kedvesem felé, hogy mivel ma elutazom az ország másik felébe és még ma vissza is akarok érni, ezért jó lenne ha időben fektetnénk a gyerekeket (cca. 9 óra), hogy tudjak aludni valamennyit, mert 4-kor kelek.

Ilyenkor általában a fürdetést, pizsit, fogmosást ő intézi, én meg összerakom a vacsorát és elpakolok. 8-kor elrajtoltunk, 8:40-re rend és tisztaság, vacsora az asztalon, de a gyerekek még sehol: se fürdés nem volt, sem pizsama.

A lényeg: a gyerekek fél 11-re aludtak el, de előtte még legalább összekaptunk, aminek oka az volt, hogy nekem nem tetszett, hogy miért van már megint késői fekvés. Ilyenkor nem veszekszem, nem duzzogok, csak szólok, hogy figyi, mikor fekszenek már, erre meg jött a válasz, hogy miért olyan sürgős.

Félrehúztam (gyerekek a kádban), megfogtam a csípőjénél, megcsókoltam és halkan csak annyit mondtam: "Azért, mert 4-kor kelek, de ha időben lefektetjük őket, akkor alvás előtt még összebújhatnánk."

Erre ő a szemembe nézett és ennyit válaszolt: "Pff, ma biztos, hogy nem. És különben is hagyjál már békén ezzel, mondtam, hogy majd szólok, ha van kedvem!". Hát, ezek után legalább már nekem sem volt.

Reggel én már 5-kor az autópályán voltam és alig vártam, hogy kezdődjön a Morning Show (vagy mi a fene most a neve), hogy elterelje a gondolataimat. 8:20 körül, épp egy megbeszélés közepén jött tőle az üzenet: "Bocs a tegnap este miatt, más volt a terv, csak mire végeztem beàllt a hàtam..."

Erre mit lehet mondani? Én csak annyit válaszoltam, hogy semmi baj. Közben meg nem értem, hogy miért nem ezt mondta este? Nekem az is élvezetet nyújtott volna, ha megmasszírozhatom. Vagy ha legalább nincs összetaposva az egóm egy újabb elutasítással.

Bár, kaptam egy privát üzenetet az oldalról, amelyben az egyik lakó kifejti a meglátásait. Szerinte nekem erre szükségem van (mármint az elutasításra) és tudatt alatt még élvezem is. Domináns vagyok a munkámban, domináns vagyok a szexben, hát kell egy kis "becsicskulás". Azt is írta, hogy Candice pont annyi szexet ad, amennyi miatt még nem lépek félre és maradok. És igaza van, mégha szerintem ez nem is tudatos nála. Ma vagyok a legmélyebb ponton (megint) és tuti, hogy ma lesz szex.

Csak ezzel van 2 baj:
1. Nem tudom, hogy azért fekszik-e le ma velem, mert kíván vagy mert bűntudata van. És annyi élettapszatlatom már van, hogy nekem ez nem mindegy.
2. Ilyenkor az ember nagyot akar fingani, aminek sokszor az az eredménye, hogy befosik. Ritkán van szex, szeretném, hogy jó legyen, ő is szeretné és ennek lehet az az eredménye, hogy nem sikerül jól. Nem találgatok, tapasztalat. Amikor volt olyan időszak, hogy nem számolgatta az ember, hogy hány nap telt el az utolsó együttlét óta, akkor mindig fantasztikus volt. Mikor vágom a centit, akkor meg sokszor balul sül el.

Jah, egy kis adalék: nem igazság, hogy a nők akkor szexelnek amikor akarnak, a férfiak pedig akkor, amikor a nő akar. Hol van itt a nemek közötti egyenlőség?

52 hozzászólás |

Volt ez-az...
#3 (2017-11-27 14:54:08)

Nem, ez most nem a naplóm mai bejegyzése, azt majd később. Ezt a posztot azért írom, mert volt pár felvetés a hozzászólásokban és talán jobb, ha kicsit leírom, milyen dolgok történtek eddig a helyzet megoldása érdekében.

A feleségemmel, akit hívjunk Candice-nek (akinek mond valamit a nicknevem, az tudja, hogy miért) megéltünk pár nehéz évet. Becsődölt vállalkozás, anyagi nehézségek, a régi szerelem színrelépése (nála), szóval voltak kemény időszakok. Amikor mindenki hülyének nézett azért, amiért egy újabb vállalkozással akartam talpra állni, ő mellettem volt. Nehezen viselte, de kitartott. Én pedig hálás vagyok érte, mert nélküle nem ment volna. Ez volt régen.

Ami most van: A gyerekeink 6 és 2 évesek. 90%-ban otthonról dolgozom, így annyit vagyok velük, amennyit csak akarok. Nem élünk fényűző életet, de már nincsenek anyagi nehézségek, van ház, autó, kéthavonta wellness hétvége kettesben, évente síelés és nyaralás gyerekekkel. Van takarítónő aki vasal is és ha kell, akkor bébiszitter, ameddig mi ellógunk vacsorázni. Amikor ezek nem voltak, akkor meg kínosan ügyeltem rá, hogy a házimunka felét én viseljem - egyrészt mert édesanyám így tanított, másrészt mert amikor egyedül éltem, hozzászoktam.

Az első törés a szexuális életünkben a nagyobbik gyermek születése után jött. Marha fiatal voltam (Candice 3 évvel idősebb nálam) és nehezen viseltem. Főleg azért, mert előtte annyit dugtunk, mint a nyulak. És mindig jó volt és elég volt csak mellébújnom és már csöpögött a puncija. Szülés után meg pont az ellenkezője minden.

Aztán valahogy megküzdöttem a dologgal (nem, nem léptem félre, bár ő az első ilyen nő az életemben), eltelt 3 év, jött az óvoda, azt hittem majd változik a dolog: de nem változott. Kitaláltuk, hogy legyen kistestvér, akkor persze 2 naponta szex volt, mert ugye számolta a napokat meg mérte a hőjét. Mondjuk engem a legkevésbé sem zavart, hogy parancsra kell akciózni, de ez is csak 2-3 hónapig tartott. Tudtam, hogy szülés után kezdődik elölről megvonás, de nem érdekelt: imádom őt is, a gyerekeket is, nekem nagy boldogság, hogy vannak. Annál sokkal nagyobb, minthogy holmi testi örömök ennek útjába álljanak.

Viszont azzal a felgyülemlett szexuális feszültséggel, ami bennem van, nehezen küzdök. Igen, beszéltünk róla. Próbálkoztunk színesíteni, de igazából nem kellett, mert amikor van az jó úgy, ahogy csináljuk. Mondtam, hogy menjünk el swinger-klubba, vagy vegyünk be még egy pasit. Nem akarta. Még azt is felajánlottam, hogy feküdjön össze az exével, a tudtom nélkül, hátha az segít - ha másban nem akkor abban, hogy kiderül, azért nem akar velem többet, mert vele lenne, vagy valaki mással. Természetesen ez sem.

És sajnos eljutottunk oda, hogy most már fáj nekem annyira az elutasítás, hogy inkább besértődöm. Pedig tudom, hogy nem jó, csak nem tudom kezelni. Van, hogy egész nap ezen rágom magam. Pedig nem hiányik sem a feszültség, sem a veszekedés, sem más nő. Igazából én vele akarok jókat szeretkezni úgy, mint régen. Félek, hogy ilyen már soha nem lesz.

11 hozzászólás |

2. nap
#2 (2017-11-26 20:30:30)

A ma reggel is durcával indult. Kb. délben szóltunk először egymáshoz, ebédnél. Odanyúlt a kezemhez, rebegtette a pilláit és kérte, hogy ne legyek morcos. Természetesen elolvadtam és "nem vagyok morcos". Valójában viszont belülről mardos az egész.

Valahogy úgy vagyok most vele, hogy szinte tuti, hogy este lehetne szex. Jó lenne ha ellen tudnék állni - de miért is? Leginkább azért, hogy picit helyére kerüljön az egóm, mert most a béka segge alatt van. PErsze ez kívülről nem látszik, sőt!

Délután, mikor a gyerekeket épp lefoglalta az Alsógatyás Kapitány a nappaliban, ő elment fürdeni. Fél órája volt bent, mikor bementem utána, gondoltam hátha. Pont jól időzítettem, mert már szállt ki a kádból. Csak leültem és néztem, ahogyan végigtörli magát és álló fasszal épp készültem eldobni a büszkeségeimet és az elveimet.

Ekkor rámnézett és mosolyogva, kedvesen annyit mondott: "Eszedbe se jusson :-)" Olyan mérhetetlen düh öntött el, hogy elvörösödtem, mint a rák (láttam magam a fürdőszoba tükrében). Látványos hiszti nélkül, csak felálltam és kijöttem a fürdőből. Azóta nem beszéltünk. Idegörlő, hogy itt élünk egymás mellett ilyenkor és nem egymással.

Sokszor azon gondolkodom nap közben, hogy meg kellene hunyászkodnom. Mert amikor eljutunk odáig, hogy van szex és nem ez köti le utána minden gondolatomat, akkor pár napig minden csodás. Akkor pár napi együtt élünk, mint egy szerelmespár. Aztán jön a sötétség...

Komolyabb összeggel fogadnék rá, hogy ma lehetőségem nyílik szexre. És nagyon szeretnék arra is biztos eséllyel fogadni, hogy ma erős leszek és tartom magam, de ennek kicsi a realitása, mert mindjárt szétrobbanok a hormonoktól.

Olvasók, kérem tegyék meg tétjeiket!

10 hozzászólás |

1. nap
#1 (2017-11-25 23:47:41)

Hétfőn este szexeltünk legutóbb, most szombat éjjel van. A hétfő valami oltári jó volt. A behatolásig el sem jutottunk, de így is teljesen kielégültünk, mindketten.

Volt már egy ilyen időszak, amikor több együttlétünk arról szólt, hogy a kezeimmel, a számmal kényeztetem, esetleg bevetünk egy vibrátort és egy tonna síkosítót és most megint itt tartunk. 2-3 orgazmus után aztán a fejét az addigra már pattanásig feszült farkamhoz húzom, és miközben ijjazom a punciját engedi, hogy megdugjam a száját. Érdekes, hogy a kemény, mélytorkos szájbadugást is mennyire élvezi, de mindig csak akkor, ha volt már orgazmusa.

Állati jó volt most is.

És ezért olyan borzasztó, hogy 5 nap eltelt és semmire sem tudtam rávenni azóta. 7-8 naponta esetleg van szex, de volt már olyan, hogy durcás voltam és direkt nem kezdeményeztem. Akkor 3 hét telt el így. 

Én már másnap reggel megkívántam őt, de szándékosan nem másztam rá. Nem akartam, hogy az legyen, hogy telhetetlen vagyok. Szerdán pici, finom célozgatás, de értettem, hogy még nem akarja, ezért nem is erőltettem. Bár őszintén szólva már akkor szana-szét tudtam volna dugni őt. Aztán csütörtök este, miután a gyerekek elaludtak én finoman mögé bújtam, megsimítottam a fenekét, de elnyomta a kezemet. Kicsit sértődötten ugyan, de ráhagytam.

Pénteken ugyanez, majd jött a szombat. Délután a gyerekek anyáménál, mi meg moziban. Mozi után még volt pár óránk, ezért amikor hazaérkeztünk és ő épp a konyhapultnál állt, én mögé lopóztam, átkaroltam és megcsókoltam a nyakát. Finoman puszilgatni kezdtem a válla felé, amikor ellökött magától. Nem bunkón, de határozottan. Erre az összes reakcióm egy mérges "Fasza!" volt.

És itt indult a balhé. Szóvá tette, hogy miért nem értem meg, hogy ő nem akar dugni. Én meg azt, hogy miért nem érti meg, hogy kibaszottul türelmes vagyok vele, de nekem a havi 3-4 az kevés. Aztán odáig jutottunk, hogy "szemére hánytam", hogy talán könnyebben kibírnám 2 szex között, ha néha, napközben odabújna hozzám, átölelne, vagy csak megmarkolná a farkam és adna egy csókot. Beérném ennyire, mert érezném, hogy kellek neki. Erre jött a már régóta ismert válasz: "Tudod, hogy én nem vagyok olyan.".

Ez volt kb. 6 órája, azóta nem beszélünk. A legfaszább az egészben, hogy ilyenkor ezt látják anyámék is (ugye mentünk vissza a gyerekekért), észreveszik, hogy valami nem oké. Meg bár kicsik a gyerekek (6 és 1,5 évesek), de szerintem a nagyobbik is látja, hogy hiszti van.

És hogy ilyenkor mi a menetrend? Jobb esetben holnap, rosszabb esetben 2 nap múlva odajön hozzám, rebegteti a pilláit és megfogja a két kezem, hogy "naaa, ne légyél már mérges!". Én persze elolvadok, este szex és kezdődik elölről. Csak most az a helyzet, hogy már annyiszor ez volt, hogy többet nem akarom eljátszani. Mert nekem ez így nagyon nem jó.

7 hozzászólás |

[1-12]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.