Becsaptál, megint csak becsaptál,
Ígértél, fűt-fát lehetetlent ígértél,
Hittem neked, mert fogadkoztál,
azt mondtad nem vagy olyan ..
Ígéreted tovább adtam, rád építve
én is ígértem, s én maradtam bajban.

Reggelente Te nézel tükörbe?
És tükörképed nem köp szembe?
Hogy lehet ily álszent alávaló,
kinek az ígéret csak puszta szó.
Te olyat nem ismersz, hogy becsület?
Vagy ha ismered is semmibe veszed?

Mindegy, leírtalak mint a kálót,
Remélem téged is kellő képen
megesz az idő vasfoga.
Legalább annyira szorítson,
mint engem, Ó én ostoba!
Ki egyszer téged becsapott,
annak többé ne higgy soha!