Leírtam....de nem mentettem mielőtt elküldtem volna....elveszett..most nem tudom újra...elszálltak a gondolatok
Egy valami azonban megvilágosodott bennem...lelki orgazmus....a subság legszebb öröme....valami,ez a valami az, amivel a mindent lehet adni....subként.
Amikor vágyod az erőt a hatalmat, amikor ezzel együtt megkapod a szeretetet a tiszteletet, amikor ezzel együtt biztonságban érzed magad...amikor boldoggá tesz...
Nekem ez az orgazmus kellett hozzá.[ugrás az előzményre]
Sokat írtunk itt arról, mit ad nekünk a DOM. Mit jelent a subnak, hogy valaki a Gazdája.
S mit kap a DOM a subtól? Mit adhatunk? Más az, amit így kap egy férfi? Arról olvastam azon a cot-cot fórumon, hogy ugyanez az odaadás működik, ha két ember őszintén, feltétel nélkül szereti egymást.
Csak attól más a d/s viszony, hogy a nő feltétel nélkül adja magát? Hiszen elhangzott sokszor, hogy a sub szabja a határokat. Mikor érinti meg a férfiakat az a mélység, amiről nem tudunk igazán hűen írni? Csak éljük. A mindent, a bármit...
Kezdődik érdekes játékkal. Érdeklődés és a test találkozik. Izgató. Kipróbálunk technikákat. Repülünk az orgazmus szárnyán. Hajt a kíváncsiság. Képes vagyok rá? Megtehetem vele? Olvastam...izgat... tegyük meg! Menekülő szó... biztonság... óvom...
Aztán amikor alszik, gyönyörködöm az erős DOM lágy vonásaiban... s elönt a bármi. Már tudom, hogy nincsen szükség menekülő szóra, mert jobban bízom Benne, mint magamban. Mert már nem a kíváncsiság, az orgazmus, a vágy hajt... csak Neki akarok adni mindent. De mit adhatok? Lehetek olyan érték a DOMnak...? Mi az érték? Az én értékem mi?
wazze...azt se tudja, hogy egy ideje újra fórumozok,,,,,eddig sikerült megúsznom a buktát
Most is bőszen faragja a gyerkőcök ceruzáit....egy rakat van....8 órától azzal van elfoglalva Imádom.....
Amúgy meg...tudom mit mondana..." mert mindíg kapkodsz és nem figyelsz...majd kinevelem én belőled" Próbálkozik [ugrás az előzményre]
Válasz a(z) 2220-es üzenetre:
Na basszus,,,ilyen se vót még, a sajátmagaméra reagáltam....szóval én töröltem Neked akartam....
Mé csúnya? Amúgy, fölénybe akkor lennénk, ha más is ki merne, akarna nyitni Te??[ugrás az előzményre]
A(z) #2222 hozzászólást a moderátor vagy maga a hozzászóló törölte.
"akkor azt mondta, hogy örülne annak, ha nem kellene folyton emlékeztetnie dolgokra Ha tenném azt amit kell és nem várnám meg, hogy nyomatékosan kérje.."
Hát kb. az én Uram is ezt mondaná, ha megkérdezném tőle épp ezért nem is kérdezem
De ma kivételesen "őszinteségi" rohamomban azt találtam Neki mondani, hogy azért Ő is örülhet ám, hogy ilyen nőt fogott ki, mint én.....na, aztán itt jött a mentegetőzés,hogy inkább nem is folytatom, mert nem akarom sztárolni magam, meg túlságosan nagyképűnek se akarok tűnni, meg hogy ezekre, amit érzek, nincsenek is igazán szavak..... (amugy tényleg kuuuuva nehéz volt aztán ugy megmagyarázni, hogy csak picinykét tűnjel nagyképűnek)..... szóval ugy értettem, hogy én megláttam Benne a valódi értékeket, mig a volt felesége meg egy szemellenzős liba volt, aki 8 éven keresztül nem vette észre, hogy milyen pasival él együtt (hála az Égnek, szeremóncsémre!), magyarán én megéreztem, megláttam Benne a Férfit. Ő viszont meglátta bennem a nőt. Tehát mindkettőnknek igen nagy szerencséje volt
Na, remélem, egy kicsit érthető voltam...... mert ezt tényleg nagyon nehéz megmagyarázni.....legtöbbször csak érzéseim vannak rá, szavaim meg alig.....[ugrás az előzményre]
Én már pár hónapja nyitogatok a B13-ban
És örülök, hogy megtettem. Mert a reagálások nagy része teljesen normális... néhány kivételtől eltekintve (pl. ma is kaptam egy olyan kommentet, hogy idézem: "Kiábrándító, de tényleg nem vagy normális."
Ez nem lenne baj.... mert nemsok ilyen volt még [ugrás az előzményre]
Hát, csak nem hagyott nyugodni a dolog, kommenteltem..talán nekünk is össze kellene fognunk és így viszonttámadnunk Ha harc, hát legyen harc:-))))) Jól érzem, hogy egyre jobban terjed ez az ellenszenv felénk? Szerintetek mi okozza?[ugrás az előzményre]
Válasz a(z) 2207-es üzenetre:
A vicc az egészben, hogy nem is a film a cikk témája, csak valamelyik hozzászóló bedobja a levesbe.
A film egyébként Pier Paolo Pasolini filmje, egyszer mindenképpen érdemes megtekinteni. Aztán ha megnézted, akkor kb. 1-2 hónap után sem tudod eldönteni, hogy mit is akart mondani vele a rendező. Nem BDSM film, hanem az emberi gyarlóság-kiszolgáltatottság - hogy is mondjam, talán himnusza? - Nehéz szavakba önteni mindenestre.[ugrás az előzményre]
"Mi lenne velünk akkor, ha egyszer az Urunknak sikerülne megnevelni bennünket és többé soha semmi rosszat, szabálytalanságot nem csinálnánk???"
Én hiába kérdezem Makedet, csak mosolyog és nem mond semmit Valaki igazán kifaggathatná nekem....amúgy valami hasonlót már én is kérdeztem Tőle,,,akkor azt mondta, hogy örülne annak, ha nem kellene folyton emlékeztetnie dolgokra Ha tenném azt amit kell és nem várnám meg, hogy nyomatékosan kérje...lusta Lenne, ha hagynám,,,hehehe,,,,neveljen csak,,,,nehogy már a végén a nagy kiszolgálásba elunja az életét
Korlátok...nekem nagyon kellenek az Ő korlátai...engem nagyon erősít azzal, ha azt mondja eddig és ne tovább és így, nem másként.....és nem a kötözésre gondoltam, meg a bilincsekre....Mert azáltal, hogy bizonyos keretek közé szorít, hangsúlyozza, erősíti bennem azt az érzést, hogy az Övé vagyok, hogy Hozzá tartozom és csak Neki engedelmeskedem....mert másnak nem tenném. Soha nem tenném....nem tudnám, nem akarnám.
És nem elég nekem az, hogy egyszer elmondja, kétszer jól megbüntet az engedetlenségeimért...nekem kell az, hogy folyton érezzem ezeket a korlátokat.
Ha enged a gyeplőn, az olyan érzés, mintha azt mondaná, hogy már nem kell a lelked, nem kell a szolgálatod....és ilyenkor hisztizem, meg dühöngök és ilyenkor kell az, hogy na jól helyre tegyen Ha meg aszongya, hogy na most aztán szorulni fogsz minden bűnödért....hát jön a könyörgés meg a rettenet
Nagy a szám, mert hónapok óta nem lépett ide be, meg vigyázok is arra, hogy ne legyen rá ideje [ugrás az előzményre]
Kabbe Nyakörvény Komolyan mondom Amúgy jelentem akkor nem felejtettem el a cipőket, ragyogtak és simit is kaptam érte És jelentem alásan a tavaszi lustaságomnak is vége
Karrier, ahogy mondottam is Neked...félre értettél. Én jól érzem magam a bőrömben! Az én karrierem az életemről szól, a boldogságról a szerelemről...és ezért meg is teszek bármit a világon. A munka, a sajátom az élvezet, én akkor esem letargiába, ha nincs meg a pörgés. És akkor ér carul Maked gyöngédsége, ha nem biztosítja nem követeli meg ezt a pörgést. Régen én magam pörgettem, akkor magamért tettem, ma már más a helyzet...Érte akarom. És ha nem érzem az Ő akaratát, na akkor esem depibe. Mert engem ne kiméljen...ezt nehezen viselem,,,nem kell, nincs rá szükségem. És azzal, ha egy íróasztal mögé küldene melózni, azzal nem tenne jót, azzal ártana...amúgy nem engedne mást dolgozni...egyszer beszéltünk erről....mondtam, ha gondolja keresek más melót,,a válasza nem volt. De ha igent mondott volna se adnám fel azt, amiért eddig....és Ő ezt tudja. És pont ezért hoz Ő ennyi áldozatot.
Neki ezerszer kényelmesebb lenne, ha nem nézné az én " karrierem", ha azt mondaná, hogy na pakolás, aztán mars közelebb költözni a munkahelyéhez, simán megtehetné...
Szóval én erre rendeltettem, arra tettem fel az eddigi életem, hogy azt tegyem, amit most teszek és én attól vagyok boldog és kielégült és minden, hogy van akit ezzel szolgálhatok,,,de Te mindenkinél jobban tudod ezt..
Na ébrsztő álomszuszék Fogadok nem írtad meg azt a bizonyos levelet Na ki is a lusta???? [ugrás az előzményre]
Nem tudom mire reagáltak ilyen heves iszonnyal, de hogy őszinte legyek nem is nagyon izgat az a bizonyos film megismerése. Tudod az a nagy baj, hogy lehet tényleg iszonyú a film...mint ahogy képek is vannak, hogy nem valóságként mutzatják be a BDSM-et, hanem valami elviselhetetlen erőszakként. Én hiszem, hogy rossz volt a film minősége, hogy az nem adta azt a gondoskodást, óvást, szeretetet és a másiknak adni tudó örömet.
Egyébként nem fogom komment nélkül hagyni,,,,engem nagyon taszít az, hogy emberek annélkül mondanak valamiről, valakiről itéletet, hogy nem ismerik, nem tudják, nem értik.....
Kösz, hogy felhívtad erre a figyelmet, talán érdemesebb lenne nekünk is nyitni eron kivülre is..csajok?[ugrás az előzményre]
Hogy ki nézhet minket lököttnek? Csak egy élő példa:
Itt egy írás egy közepesen látogatott női portálról: http://cotcot.hu/test/cikk/3136
A hozzászólások az érdekesek, a 114 darab hsz-ből kb. 100 azt taglalja, hogy aki ilyesmivel él az egy perverz állat.
Ez a mai magyar valóság, sajnos.
Lököttek vagytok ti! Ki a csuda nézne benneteket renegátnak? Miért lenne fura így élni? Mert irigyek vagy másként élnek? Na és? Benne az agyatok az erőtök az összes érzelmetek. Kerek úgy, ahogyan van. Hogy dobnak rá követ? Na és? Van aki azt szereti a hálószobában, ha gyengéden cirógatják... én a bilincset vagy akár a korbácsot is. Na és?
Mintha Bogi rosszul érezné magát az erdejében! Akkor kapnál igazi büntit, ha íróasztal mögött kellene karriert csinálnod! Neked ott van a karrier. Mert ott, a földjeiden érzed jól magad. Ebben a munka dologban csak akkor beszélhetünk karrierről, ha jól is érzed magad benne. Különben csak a rabszolgája vagy. S meg lehet próbálni ezt a háziasszony-anya karriert... Nem nagyvonalakban, hanem teljes lélekkel... úgy, ahogy az újságíró a saját karrierjét sem
Amit renegátnak véltek... szerintem az az eleve elrendeltetett. S szerintem abba is belefér akár a munkahely is. Nem hiszem, hogy Maked ne engedne mást dolgozni. Pffff... micsoda baromság! Hiszen nálad karrieristábbat ritkán lehet találni Bogiiiii! Nem tudtad, hogy a munka nem a munka helyétől munkahely?
De megjegyzem, télleg lustaság vagyol te Fogadjunk, hogy a cipőket elfelejtetted
És kikeltek már a kiscsibék?
Korlátok....
persze vannak... de a korlátok 50 %-át kb. önmagam állitottam magam elé. A maradékot adta Ö hozzá Szóval ezek is közösek.
Amugy eszembe jutott valami. Kicsit utópisztikus feltételezés lesz, de csak elmondom. Mi lenne velünk akkor, ha egyszer az Urunknak sikerülne megnevelni bennünket és többé soha semmi rosszat, szabálytalanságot nem csinálnánk??? Akkor nem hiányozna nekünk már a nevelés??? Mert valljuk be / férfiasan /, hogy ez a nevelés néha igencsak izgató hatással van ránk..... Nem hiányoznának a fegyelmezések, tanitások, nevelés és a büntetés????? Nem veszne el valami "fűszer" a kapcsolatból????
Amugy ebben az utópisztikus kérdésben érdekelne a domok véleménye is!! Nekik nem hiányozna valami??? Megkérdezhetnéd Makedet erről a témáról [ugrás az előzményre]
Igen, igen,,,és ehhez jön a saját magunk által választott életforma...mert hát az...s talán azért is vagyunk így lenézve, mert ezt mi önként vállaljuk, a saját akaratunkból élünk szolgaként.
Egyébként abban is igazad van, hogy mi is szolgálva vagyunk...na ezt érzem néha,,,,hogy Ő azzal, hogy ennyire gondoskodik rólam, hogy ennyire kímélni akar, hogy képes hajnali egyig az én gépemet javítani, csak, hogy ma tudjak netezni....közben meg tudja, hogy Neki 4-kor kelni kell és még most is valahol a buszon ül...hát ez nem az én kiszolgálásom volt?
És akkor ott a BDSM, a d/s ami teljessé teszi az életünket. A kívülállók csak ezt látják,,,,hogy mi megalázkodunk, hogy pattanunk, hogy térdre borulunk. Mert tesszük...és önként, még akkor is, ha csak miután ezt megkövetelik.
Most nem mondhatom azt, hogy iszonyú nagy korlátok között élek, sokat vállalt melóból, de amikor lazítás van munkaügyileg,,,hát akkor szorítás van rendesen. Időkorlátok, meg egyebek, meg előírt feladatok és ha nem, hát vagy egy pofon, vagy keményebb bünti...és persze attól, hogy Ő keményen melózik, hogy most nincs energiája folyton rám figyelni,,,,mosst is kellene tennem, hisz számtalanszor tudtomra adja, hogy semmi nincs eltörölve...de csessze meg,,,hiányzik az előírás, hiányzik a korlát...na ilyenkor lázadok Persze tisztában vagyok a következményeivel,,,de nem tom megállni, hogy ne De ennek ellenére, csak mert újjá varázsolta a gépem, megyek és kiürítem a mosogatót Dühös, ha mosatlant lát benne,mikor hazajön Megérdemli, hogy jó legyek...holnap rosszalkodhatok tovább [ugrás az előzményre]
Teljesen egyetértek.
Az, hogy egy pár, aki együtt él, beosztja, hogy a kapcsolatban kinek mi a dolga (ésszerűen), abban szerintem sincs semmi BDSM. Illetve nem kellene, hogy bárki is annak tekintse, mert szvsz ez lenne a normális párkapcsolat.....
De ugy tűnik nekem, Bogi, hogy ebben a fejére állitott világban mi, Te meg én élünk renegát/deviáns/perverz/elfajzott/a-mostani-társadalom-szerint-nem-normális életet
/lábjegyzetben: carok rá /
Egy ilyen "abnormális" életben szerintem nem is lehet igazán személyes karrier. Mert ha azon van a hangsúly, akkor már hibádzik. A karrier a kettőnké, az Övé meg az enyém, együttesen..... és ennek az egyéni karrier csak egy része lehet.....
Én szolgálom sok mindenben. Ez tény. De az is tény, hogy tkp. Ö is szolgál engem. Mert Ö megteszi, ami az Ö dolga, ezzel segitve nekem, és vice versa. Valahol egymás szolgálata ez.....
De ez még mingid nem kéne, hogy megkapja a BDSM cimkét... elvileg. Mert ez lenne a normális. Az együttműködés.
PS: jelentem, hogy sikerült elérnem ma a könyvelőt. Igaz, hogy éppen Erdélyben volt, tehát elég húzós lesz a telószámla De elértem [ugrás az előzményre]
Tegnap egész nap leveleket írogattam,,,,hivatalosakat, ma is, ez az én dolgom...a könyvelő...épp az este beszéltünk, hogy nézzek utánna az adózásnak...mondom nem, nem, ahhoz nem értek Uram dolga Amúgy, ha van valami, amit nem tudok, elmondja...mit elmondja, hallani kellene,,,,utasít
Különben már az elején így "egyeztünk " meg....ami a házzal-háztartással kapcsolatos én intézem, de önként vállaltam, hisz dolgozni, munkahelyre nem mehetek el,,,,ha akarnék sem tudnék, évek óta itthon keresem a kenyerem.. Nem értem, miért kellene nekem azért rosszul éreznem magam, mint a cikk írójának, hogy az Uram munkája, karrierje előbbre való, mint az enyém??? Én örülök annak, hogy Maked úgy áll hozzá, ahogy, max annyit mondok néha, hogy nem szeretném, ha a sok meló, amit magára vállal, az kettőnk kapcsolatának kárára menne. Van, amikor nincs annyi energiája rám figyelni napközben, ezt szóvá is teszem, ilyenkor hisztizem....de ellensúlyozza azzal, hogy este mindent megbeszélünk. És ehhez nem kell a BDSM. Egy nő legyen nő, anya, feleség, háziasszony. Épp elégnek kellene lennie ennek. És miért lenne az rossz, ha egy nő így él? Hisz a férfi dolga a családfentartás...messzire ment a világ ettől és ez az emberek hibája. Nem, nekem nem esik nehezemre ez az élet, csak eszem magam nagyon sokszor....hogy még többet adhassak Neki.Mert sokkal jobban akarom szolgálni. Mert megérdemli. Nincs karrierem....már hogyne lenne! És ami közös tervünk is van...azokban is engem erősít....már azzal is, hogy rám bízza az ügyek intézését, hogy támogat a tervekben, hogy segít, ha kell, ha mással nem, hát utánna néz a dolgok menetének.
Tudok olyan nőt, akit szintén nem enged a férje dolgozni, mert akkor ki megy a gyerekért az iskolába, ki tanul vele, ki főzi a kaját....ez az ember is azt hajtja, hogy kevés a pénz, nem ad az asszonynak, csak ami szükséges...és ez az asszony szenved.....mert minden napja sivár és egyhangú, mert nincsen saját célja, tervei, de közösek sincsennek...a férj eldönti és kész. Ha megpróbál előhozkodni valamivel, félve teszi, nem kap támogatást... Van ilyen modern rabszolgaság is. Ez biztos nem jó, én biztos nem élnék ilyen szolgaságban.
De a saját szolgaságomra büszke vagyok...és még akkor is, amikor rámjön a hiszti és lázadok és azt mondom, hogy NEM.
Röhej, ha azt mondom az Uramnak, most ezért meg azért nem akarom a D/s-t ( sokszor mondom hisztiből ) tudatosul ám bennem, hogy mondhatok én bármit, arra teremtettek, hogy Őt szolgáljam, hogy húzhatom én a lábam, Ő akkor is az Uram marad, akár beszélünk BDSM-ről, akár nem...és ez nem holmi 4 betűs vágyhalmaz...nem ezért a 4 betűért akarom Őt szolgálni és Ő nem ezért a 4 betűért gondoskodik rólam és a gyerekekről, nem ezért szeret...
Van olyan nő, aki nem szeretne így élni?[ugrás az előzményre]
De sok ismerős dolog van nekem ebben....
Bevásárlással nix gondom, max heti egyszer, ha húst akarok venni, mert ahhoz nem ért olyan jól
De pl.a hivatalos ügyek nagyobb része az enyém. Főként a könyvelővel való kapcsolattartás. Ami nekem a legnehezebb. Mert csak annyi "utasitást" kapok, hogy hivjam már fel a könyvelőt és beszéljek vele, mert valami nem stimmel. De ha próbálok valami épkézláb információt kiszedni az Uramból, hogy mi is az, ami nem stimmel, akkor vért izzadok
Mert én felhivhatom a könyvelőt, de ilyen hiányos adatok mellett csak annyit tudok neki mondani, hogy "jónapot, Zolikám, valami baj van már megint, azt mondta az Uram". És ha erre - teljes joggal - megkérdezi, hogy mi az a gond, nem tudok mit válaszolni, mert én sem tudom.... na, igy meg nem szeretem hülyének nézetni magam a könyvelő előtt. De ha ezt megmondom nagynéha az Uramnak, akkor az a válasz, hogyha nem vagyok erre se képes, akkor majd Ö megcsinálja :D
Igy hát próbálom Belőle apró darabonként, harapófogóval kiszedni az információ morzsákat, hogy mi is a gond lényege, amit majd már el tudok mondani a könyvelőnek!
Mostanában számomra a legnagyobb büntetés ezt a mondatot meghallani Töle: "Drága, hivd fel a könyvelőt". Na, akkor már tudom, hogy egész nap faggathatom Időnként meg szoktam kérdezni, hogy jó lesz, ha holnap hivom fel? Mire a válasz: "még ma".
Szerintem szadista [ugrás az előzményre]
Aha, erről írtam már Neked....de ne csak azt a nőt nézzük, akinek van munkahelye, nézzük azt is, akinek nincs...menne melózni, mert a férj nem keres eleget, ez miatt jön a mindennapi hajcihő,,,," amit keresek te elköltöd" meg "mit is vettél, hogy elmegy a pénz...ha te is keresnél könnyebb lenne, meg megint fáj a fejed, ha ágyba kell bújnod"...de az, hogy otthon várja a kész vacsi, meg nem kell gyerköcökkel tanulni, játszani, mert már meg is vannak fürdetve mire hazaér....az nem számít, az nincs sehol elkönyvelve. Sőt, nincs megbecsülve sem a nő, akinek "csak" a háziasszony szerep és az anyaság jutott. A CSAK....hát ez a csak szerintem több mint elmenni hajnalban a gyárba, hazaérni és leülni egy kibontott sör mellé a tévé elé....meg hétvégén elmenni a haverokkal a meccsre meg a kocsmába.
Hajnalban kelek, készítem az Uramnak a reggelit, a teát, viszem a buszhoz, aztán haza, gyerekek ház körüli teendők.....Ő este haza, hulla fáradtan, a gyerekek rögtön körbeülik,,,kibontom Neki a sört...jön az élménybeszámoló,,,,esetleg kis tanulás,,,na meg a közös vacsi...már amennyire vacsinak lehet azt nevezni amikor csak azért akarnak enni másodjára, hogy Apával ülhessenek egy asztalnál.......de soha nem mondta azt, hogy hagyjatok már békén, a tévét akarom nézni,,,,sőt, nekem kell veszekednem, hogy ugyan,,,,mars már az ágyba,,,,meg ne hívja már vissza Őket....hihetetlen mennyi türelme van még a napi 10-12 órai meló után is Hozzájuk. Csak ezután jövök én,,,jönnek a késő éjszakáig tartó beszélgetések...mi történt melóba, mi a helyzet itthon. És ez minden este így megy....tudok mindent a munkájáról, Ő tudja én mit és mit nem. Ő ugyanúgy támogat engem, mint én Őt, ha mással nem is, hát végighallgatom....mert ki kell Magából beszélnie. Nem jár a haverokkal meccsre, tévé elé sem ül, csak, ha én is....és Magára vállalja a nagy bevásárlásokat is...nekem max hetente 1x kell kenyérért mennem. De Neki nem kell a hivatalokat járnia, nem kell hivatalos ügyeket, számlákat intéznie...teszem én, max morog, ha nem szólok arról ami épp aktuális. És veszekedik, büntet azért, ha nem azt végzem, amit épp a hétre, vagy aznapra előírt...mert a magam feje után menve nem takarítok, hanem végzem azt a munkát, amit férfiként Neki kellene meló után, vagy hétvégén. Dehát kímélni akarom. Dehát Ő is engem,,,mert majd Ő megcsinálta volna...meg nem az a dolgom....
Szolgaság,,,,,nekem egyenlő a boldogsággal....és qrva carul érzem magam, ha nincs előírás. Ha nincs kontroll...carul vagyok, mert úgy érzem, hogy fele annyit nem adok azért, amit kapok.Csak rágom magam, hogy elég ennyi? Ennyitől boldog?
Éltem olyan házasságban, ahol azt hittem boldogságot ad, csak szimplán nőként. Ugyanaz volt a melóm, mint most, de azért a nőért soha nem adnám ezt a szolgaságot.
A cikk írója? Szerintem is féltékeny, hisz még soha nem találkozott igazi FÉRFIVAL.
Meg lehet nézni, hogy mennyire megugrott a válások száma, vajon miért? Mert annyira tisztelik becsülik egymást az emberek, annyira passzol az a folt a zsákhoz?
A barátnőm mondta, aki lassan 20 éve mindent tud rólam...: "soha nem láttalak ennyire boldognak, szerelmesnek" Ugyan mit mondana akkor, ha megtudná, hogy én térdre borulok az Uram előtt, kezet csókolok, hogy kikapok ha nem ragyog az a hülye zuhanyzó ?
Hehe.....elképzeltem a reakcióját [ugrás az előzményre]
A nő hajnalban kel, elkészíti a gyerekeknek a tízórait, kirakja az aznapi ruhákat, s elmegy a gyárba hatra a szalag mellé. Fél hétkor ellenőrzi, hogy a skacok felébredtek-e /manapság ez már csak egy telefon/, s igyekszik minél jobb munkát végezni, hiszen teljesítménybér van. Kettőkor kilép a gyárkapun- örömmel nyugtázza, hogy neki még van munkája, lehet miből vásárolni. Szűkösen, de még vásárolhat. Leszáll a nagyáruháznál a buszról, s teletömi a szatyrokat. Otthon megcsinálja a vacsorát, elindítja a mosást, kiporszívóz.... szóval a napi háztartás. Lassan szállingózik a nép is. Ha szükség van rá, meghallgatja a gyerekek monológját, netán igyekszik a barátjukká is válni... mert ma szülőnek lenni kevés. Besegít a leckében vagy csak szimplán a szorzótáblát kérdezi ki,miközben vasal. Vacsora több lépcsőben, hiszen a panelben egyszerre úgysem férnek mind az asztal köré. A férj fáradt, kibontja neki a sört, s elmosogat, amíg a párja megnézi a híradót. Mikor beül mellé, próbálja noszogatni, hogy beszélj már a naggyal, nem bírok vele... Apa kelletlenül áll fel, hiszen a te fiad!... Próbálnak megküzdeni az esti filmmel, de amikor a gyerek szól, hogy anya, hangosan szuszogsz!- felriad. A meleg zuhany annyi erőt még ad, hogy az ágyat elkészítse. Mire a férj hozzábújna... éppen az órát húzza- mindjárt kelni kell. Észre sem veszi már, hogy hozzábújna...
Szóval ez nem rabszolgaság. Ez csak szimplán a lét.
S ami hiányzik a cikkből... Sarkos. Csak az emancipaci szemével levetkőztetett váz. Akkor a bevásárló és mosogató emancipált férjek nőiesek? A nők pedig zakóban férfiasak?
Hiányzik belőle, hogy a férj tiszteli is a nőt, mert az megteremti neki az otthon melegét. A nő pedig nem rabszolgaságként éli meg, hanem a biztonságot, a letisztázott szerepeket. Tudja, hol a helye. Tudja, hogy szükség van rá, hogy a másik értékeli. Naná, hogy mindent megtenne a másikért. A férfi... a férfi pedig nem háztartási robotot vett el. Akinek arra volt szüksége... hát az a nő úgy érzi jól magát vele. Azt hiszem, hogy a férfinek is kell az az erő, ami a nőben rejtezik. A férfinak is kell az az intelligencia, ami a nőről ráragyog.
Mindenki választhatja már manapság. A férfi a robotot magának... a nő pedig a robot létet- ha ezt akarja, ha ettől boldog. S hogy nem mindenki vágyna erre? Na és?! Ez a jó... ma már ez a jó, hogy megkeresheti zsák a foltját.
A cikk írója is rabszolga. A karrierének a rabszolgája. Jó az neki? Vagy csak szimplán irigykedett?
Ha manapság azt mondják, a nők rabszolgák, biztosan mindenki a vallással keres valamilyen összefüggést.
Vagyis azzal a tanítással, amely többek között azt hirdeti, hogy a nő a férfi alárendeltje. Én viszont szeretném Önökkel megosztani azt az élményt, amelyet egy, az USA-ban élő nőkről -- rabszolgákról -- szóló dokumentumfilm adott nekem. Minden történetben közösek voltak a következő vonások: a keresztény hitvallás, az apa-családfenntartó, az állástalan, a háztartásról és a gyerekekről gondoskodó nő-anya.
Első történet: A férfi hazajön a munkából, a nő látja, hogy megérkezik a férje, kinyitja neki a bejárati ajtót, a férfi bemegy a házba, lerúgja a cipőjét, a jobbot és a balt más-más irányba. A nő felveszi, és a polcra helyezi a cipőt, felakasztja a kabátot, amit a férfi a földre dobott. A vacsora már készen van, a nő megterít a férfinak. A férfi eszik, iszik, aztán távozik az asztaltól. A nő csak ezután eszik a gyerekkel együtt, mert a férfinak járnak a legjobb falatok, és jól kell laknia. A nő a gyerekkel azt eszi, amit a férfi meghagy nekik. Ezután a nő elmossa és elrakja az edényeket, közben viszont még be kell kapcsolnia a tévét, párnát helyeznie a férfi lába alá, és italt vinnie neki.
Második történet: A nő a hároméves kislányának a következőképpen magyaráz: azért főzünk, hogy apukának legyen finom ennivaló, ki kell mosni, hogy apukának legyen tiszta ruhája, ki kell takarítanunk, hogy apuka kényelemben élhessen, apukának dolgoznia kell, nehéz dolga van, ezért itthon segítenünk kell neki. És a kislány azt tanulja, hogyan kell szolgálnia a férfit a jövőben. A nőnek fodrászhoz kellett mennie. Természetesen a férfi vele megy, mert az asszonynak olyan frizurája kell, hogy legyen, ami a férjének megfelel. A férfi annyi tiltást, parancsot és utasítást ad a fodrásznőnek, hogy félt levágni akárcsak egyetlen hajszálat is. A nő a férje pártján áll. Ő dolgozik és fizeti nekem a fodrászt, hát úgy kell megnyiratkoznom, ahogy neki tetszik. Ugyanez érvényes a nő és a kislány ruházatára is.
Harmadik történet: A férfi a fürdőszobába megy, és a nőnek vele kell tartania. A nő kinyomja a férfi fogkeféjére a fogkrémet, megmossa a férfi haját, hátát, lezuhanyozza őt, megtörli, és a kezébe adja a pizsamát. Lefekteti az ágyba, betakarja, eloltja az éjjeli lámpát. Majd kivasalja a férfi másnapra való ruháit, és csak ezután hajtja álomra a fejét. Reggel a férfi előtt kel, hogy még egyszer átvasalja az este kivasalt ruhákat. Minden hétvégén lemossa és kiporszívózza az autót, amellyel a férfi munkába jár.
És több ilyen történet is volt! A férfi egyáltalán nem törődött a háztartás vezetésével, a nők foglalkoztak a gyerekekkel, a takarítással, a bevásárlással. A férfinak volt állása, és eltartotta a családot, bebiztosította a háztartás fenntartásához szükséges pénzt. Minden nő boldog arckifejezéssel mesélte el a történetét, és elmagyarázta, hogy ennek így kell lennie, és hogy elégedett az életével. E nők közül egy sem akart foglalkozni önmagával, a karrierjével, nem érdekelte őket az önállóság és a szabadság.
Nekem az eszem megáll ilyen történetek hallatán! Ilyen életmódban nem látok semmi értelmet, sem boldogságot (a nő szemszögéből). Olyan ez, mint az aranykalitkában: az embernek megvan mindene, de nem szabad tennie semmit. És a férfi szemszögéből? Nem tudom elképzelni, hogy ha férfi lennék, csak az én nézetem, döntésem, munkára való jogom állna mindenek felett, a partnerem pedig kizárólag az én szolgám lenne.
Nekem személy szerint társra van szükségem, nem szolgára vagy vezérre, hanem ugyanazon a szinten lévő partnerre. Tervekkel, álmokkal, önálló, talpraesett, spontán, eszes, határozott, bátor, vidám emberre, hogy érdekes legyen az élet, hogy mindig történjen valami, hogy kiegészítsük egymást...
Önök el tudják képzelni, hogy modern rabszolgaként éljenek?"
Találtam és mert nagyon régi cikk itt válaszolnék írójának..
Ma van 3 éve, hogy igent mondtam egy ezekhez hasonló szolgaságra és olyan társat, partnert szerető FÉRFIT kaptam ezért, aki napról-napra boldogabbá tesz, akinek hálás vagyok minden egyes percért...akit ma a tegnapinál is nagyobb szerelemmel szeretek. Anyaként, szolgaként, nőként....egy emberként.
Botlok. Versekbe, írásokba. BDSM... és más. Csak szép.
Süle Péter
Látnom kell
Szénfekete Pokolban
Vérvörösen izzik az a pont
Izzik
Meg kell hogy érintsem
Meg kell hogy nézzem
Látnom kell hogy értsem
Ha az Ördög nyelve is éppen
Ha az Ördögé ki kell hogy tépjem
Ha kitépik ott kell lennem
Ott kell lennem hogy végignézzem
Hogy lássam csúszva, térden
Ha kicsordul is a könnyem
Ha kicsordul és vérzem
Ha mennydörögnek is az Égben
És könyörögnek értem
Látni akarom
Mert nekem azt látnom kell
Mostanában nem nagyon tudok mit írni, ismételni önmagam nem szeretem,,,,az idézet, amit becopyztam, amolyan nosztalgia a részemről...napok múlva lesz 3 éve, hogy idejöttem,,,,hogy ennek a negyednek köszönhetően egymásra találtunk....és eszembe jutnak azok a pillanatok, amik talán soha nem törlődnek ki....
Pedig a BDSM szobában akkor sem igazán témába illő dolgokról beszélgettünk...inkább hülyéskedtünk. Persze lehetett akkor is témákat feszegetni, de nem a chatben...ott nem láttunk esélyt...pedig próbálkoztunk egy páran. Nem gondolnám, hogy azért nem BDSM ez itt, mert mi nők csacsogunk...
Vágyak,,,fantáziaképek...tőlem lehetne nyíltabban, de senki nem felel rajtunk kívül, megbeszéljük páran...na jó, zömében ketten, hárman...ezt megtehetjük levélben is....folytathatjuk tovább a fórumot pl versek idézésével....akkor BDSM lesz?[ugrás az előzményre]
Válasz a(z) 2190-es üzenetre:
Éj lettem, csend a hangom,
A napot akartam, s elégett minden.
Éj lettem, álom, árnyék,
Csak te ragyogsz még,
Gyönyörű kincsem.
Vak lettem, világtalan,
Tudom, hiába vezet kezed.
Vak lettem, szemem nem ébred,
Hagyd hát gyémánt, hogy elveszítselek!
Ékszer a lelked,
Gyermek, hova rejtselek?
Ékszer a lelked,
Félek, eltöröm fényedet.
Vad lettem, bujdosó,
Veszett vérem megmérgezett.
Vad lettem, szívem nem ébred,
Hagyd hát gyémánt, hogy elveszítselek!
Ékszer a lelked,
Gyermek, hova rejtselek?
Ékszer a lelked,
Félek, eltöröm fényedet.
Emberből vagyunk itt mi is a negyedben. Hallgatnak a férfiak és olvasgatják a nőcis hozzászólásokat. S néhányan dünnyögnek, hogy ez mitől is BDSM negyed. Mitől? Csak az első ugrás volt nagy. Az első, amikor szembetalálkoztam vele. Ahogy az a bizonyos szüzesség elvesztése is igen jelentős kaput nyitott ki. Biztosan nincsenek itt szende virágszálak, akik sűrűn pislognak, ha meglátják leírva azt a szót, hogy fallosz. Talán nem is tudnak ennek az oldalnak a létezéséről. A bujaság köt össze bennünket
S nekem a legtágabb lehetőséget a BDSM jelenti. Mert mindenki elmondja, hogy semmi nem perverz, amit mindkét - vagy mindsok - fél akar. Elmondja, de mit akarhat mindkét fél? Fantáziaképeket megmutatni és felfedezni, hogy izgat... Talán nyíltabban lehet itt. Talán. Talán a fantáziaképek is bujábbak, extrémebbek.
Soha nem jutott volna eszembe a csiklómra viaszt csepegtetni. Pedig...
S tudjátok, egy-egy "repülés" után egészen más lesz a világ.
"Sokszor azért nem merünk szeretni, mert félünk, hogy a másik nem viszonozza az érzéseinket. És sokszor kimondani vagy kimutatni sem merjük azt, amit érzünk, mert félünk, hogy ezzel kiszolgáltatjuk, megalázzuk magunkat, hogy elveszítjük büszkeségünket. Sok ember félti a büszkeségét, mert azt hiszi, hogy erény, pedig valójában az egyik legnagyobb akadály a szeretet útján. Hát A büszke ember nem tud igazán szeretni. Mert igazán szeretni csak alázattal lehet
A mai világban az embernek erősnek és keménynek illik lennie.
Pedig az igazi érzelem -és nem az érzelmesség- valójában hatalmas erő. Azzal, hogy érzéseinket eltitkolva, elnyomva megpróbáljuk magunkat erősnek mutatni, valójában nem erősekké válunk, csak érzéketlenekké.
Nem az a lényeg, hogy valami véget ér-e, hiszen minden véget ér egyszer. Hanem az, hogy a szívünkre hallgatva megtettünk-e mi mindent addig, amíg tartott. Nem azért, hogy valakit mindenáron megtartsunk, hanem azért, hogy amíg mellettünk van, addig boldog legyen, és mi is boldogok legyünk.
Félek magamtól, mert nem bízom abban, ha megismernél,akkor is olyannak látnál, mint ahogy a képzeletedben vagyok. Túl magasra emeltél, nagyot zuhannék, ha látnám a szemedben a csalódást. Mennél jobban látom, hogy milyennek látsz, annál jobban félnék, akár egy félórás beszélgetéstől is, amire nagyon vágyom. Nem a már
kimondott szavaimtól félek, hanem attól, amit nem tudnék mondani neked.
Félsz magadtól, félsz, hogy csalódnák benned, ha mellettem
lennél, nem olyannak látnálak, mint amilyennek a képzeletemben
élsz. Nekem Te már voltál minden, és én mindig visszatértem
hozzád. Azt szeretem benned, aki vagy.""
Maked nem...csak tudnám miért, mikor már több mint egy hónapja be sem lépett ide....aztán meg morog, hogy nem győzi olvasni...de nincs semmi veszve Rebi, ott a Tiéd [ugrás az előzményre]
Nem, nem Rebi, tényleg nincs időm és megmondom őszintén nem is nagyon látom értelmét itt fórumozni. Az eltelt 3 év alatt semmi nem változott itt, ugyanarról meg mi értelme van 66x beszélni.? A másik meg, mindezeket lebvélben is megtudjuk,,,,sőt többet,,
Ha Maked engedi, megszünik, eddig hajthatatlan..[ugrás az előzményre]
Korlátok...a BDSM-ben. Még mindíg vannak korlátaim,amikre azt, hogy sosem...aztán tisztában vagyok a tudatával, hogy nincs döntési jogom, hogy ha az Uram meg akarja tenni, megteszi.
De én is félek...olvastam Rebi a blogodba,,,,a megkarikázott összezárt kisajkakról...tervben van, talán az azokhoz tartozó darabokat látom eldugva a szekrény mélyén...a fájdalom az ami elrettent...ha billogról lenne szó is...nem az, hogy örökre ott lesz majd,,,hanem, hogy marhára fájna...
Na meg korlát....idő hiányában nincs időm a fórumra, a barátokat megtalálom máshol is már...ha sikerül meggyőznöm Makedet, amint lejár az örömpolgárságim megszüntetem...és a csoportot is. Addig van még idő, használjátok ki csajok [ugrás az előzményre]
Vicces. Nem attól leszünk iskolások, hogy belépünk az iskola kapuján. Az első nap sem tesz azzá. Folyamatos érés az. S mindig vannak újabb és újabb akadályok, amivel küzdenek. A kapu kinyitása is csak egy szösszenet.
Ezt a korlátot párhuzamba állítani azzal, hogy ne lopj.... hááát. Azt hiszem vannak alap korlátok, amiket még gondolatban sem. Gondolatban sem lépek át, mert...
Rebeka! Azt hiszed, tudnék rád haragudni? Gyagyákos. Oka sincsen, teeee!
Nem jól érzem magam..... úgy tűnik, hogy megsértettem valakit. Pedig Isten látja lelkem, nem akartam..... Irtam egy blogot, amiben véleményt mondtam valamiröl, amit nem értek. A blogban irtak nem arról az emberről szóltak, de igy utólag átgondolva akár magára is érthette, mert olyan témáról volt szó, amiről már mi beszélgettünk. A blogot nem visszavontam, hanem töröltem. És szeretnék bocsánatok kérni. Nem akartam bántani, főleg nem Őt. És mégis sikerült. Sajnálom, hogy ilyen tapintatlan bunkó módjára viselkedtem
A(z) #2177 hozzászólást a moderátor vagy maga a hozzászóló törölte.
"...kerítésként ott áll neveltetésünk, az erkölcs - ezt nem illik, nem szabad..."
Mindenki fantáziál erről, de miért nem elég egyszer átlépni azt a kerítést?
Régen átlépted már avval a négy betűvel is. A neveltetésünk már a bdsm-től is kicsapta a biztosítékot, vágyaink megélésének egyedül a korlátoltságunk szab határt.[ugrás az előzményre]
Alapból azt feltézelezem, hogy egy DOM felelősséggel bír a subja felé. Hogy egy DOM értékesnek tartja a subját. Hogy egy DOM tudja, kincset kapott a subtól.
Használtatás... Biztosan többen fantáziálunk arról, hogy egyszerre több férfival. Hogy minden résbe jut valaki. Hogy mindegyik markomban van valaki. S minimum alacsony kerítésként ott áll neveltetésünk, az erkölcs - ezt nem illik, nem szabad. A nagyon bátrak elmennek swingerbe Sokakban marad a motoszka... tabu.
A szerencsések megismernek valakit, akinek minden gondolatukat elmondhatják, minden borzongásukat megmutathatják. A legarcpirítóbbakat is. Talán fantáziálhatnak együtt. Talán élvezhetnek is közösen a szárnyalások során.
A legszerencsésebbek- szerintem legszerencsésebbek- akadnak olyanra, akinek felajálnhatják a bármit. Mert nem buta báb, hanem megtalálta azt, akinek odaadhatja minden porcikáját. Óóóó! Nem csak a testét, a gondolatait is. A legrejtettebb zugokat is. Mert bízik benne, talán jobban, mint önmagában. S mert ez a legnagyobb kincse amit adhat NEKI.
A Valaki pedig tudja, mit kapott. Értékeli, őrzi, megbecsüli. Óvatosan tapogatja a rejtett zugokat. Megleli a közös kéjvirágok lehetőségét. S talán meg meri lépni azt is, ami csak a fantáziában működött. Átveszi ezzel a felelősséget is. Nem azért használhatnak, mert erkölcstelen vagyok, hanem Érte, Neki teszem meg.
Sarkított? A négybetű az én olvasatomban soha nem lehet öncélú. Hiszen a bizalom eleve kétemberes dolog. Adják és elfogadják. S bármilyen mélyre lehúzhat az örvény, mert ott van Ő és felemel.
Hát így... Használtatás nekem így Mert a négybetű is feltételezi azt a szót, hogy tisztelet
NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!
MINDEN KEDVES DOMNAK EGY ROSSZ SUBOT ÉS MINDEN ÉDES SUBNAK EGY IGAZI DOMOT!
DRÁGA NYAKÖRVÉNY ÉS REBI, KÖSZÖNÖM NEKTEK AZ EGÉSZ ÉVES GONDOLATAITOKAT, KÍVÁNOK EZERSZER ENNYI ÉLMÉNYT ÉS SZERETETET NEKTEK A KÖVETKEZŐ EGY ÉVRE.
AZTÁN MÉGTÖBBET, CSAK GYŐZZÉTEK SZUFLÁVAL
JÖVŐRE TALIZUNK, ADDIG IS MILLIÓ CSÓÓÓÓÓÓÓK
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán , amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.
Válasz a(z) 2169-es üzenetre:Háááát! Ha nem lett volna egyértelmű, én nagyon szeretem aztat a kencét.
Már az sem utolsó, ha mentholos samponnal mosol hajat és netán kényezteted magad a tus alatt Vagy csak nekem jutna ilyesmi eszembe?
A legjobb puncitágító szer szerintem a felfokozott izgalom. Amikor nem lehet csak úgy laca-faca módon élvezni, hanem húúúúzóóóódiiiiik... sokáig. Na, olyankor természet anya bőven adja a sikosítót
A lélekröpték pedig igen jól megférnek a kéjpraktikákkal [ugrás az előzményre]
Imádom.....
