Simple vásárlói tájékoztató







VoodooLove

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > voodoolove


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


voodoolove blogja


VoodooLove
Torzult szeretetnyelvű szadista gazember vagyok, aki a Galaktikus Birodalom, partizán gerillájaként, szub-mazó kurvákkal gengszterkedik, puncipecegtető switchekkel trollkodik, és agyonbassza a tömegkultúrát (is). Időnként női hangon beszélek. Áldozatomat nem ölöm meg csak megsebesítem. Ismeretlenekkel nem játszo(k), keresztbe teszem a kezem előttük. Joker és Harley nem viccel! Tudd hol a helyed szuka! Különben úgy jársz, mint Csipkerózsika, akit megbasztak alva, és kilenc hónap múlva Ikreknek ad életet.


Mr. Grinch - Neked JUJ, nekem LOL
#20 (2018-01-09 14:14:52)

_Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a következő írásunk a nyugalom megzavarására alkalmas tartalommal bír, így semmilyen korosztálynak és egyéni nézeteitől elrugaszkodni nem tudó olvasóinknak nem ajánljuk!_

-Minek köszönhető akkor ez az érzelmi kitörés részedről a nagy nyilvánosság előtt?
-Ezt hívom poénnak.

Úgy látszik, hogy elég szar humorérzékem van, de hát a konkrét esetben éppen a zavar az, ami annyira mulattatott.

(A linket kihagyom, mert éppen az volt a biztosíték lebaszó konfliktus.)

"Az oldal szabályzatát megsértetted, ezért az egyik blogod töröltük.

A törölt blog:
Faszén, avagy szerves önkritika
A magamfajta szadisták nagyon mély érzéseket táplálnak azokkal szemben, akik közel állnak hozzájuk. Éppen ezért nagyon nehezen tudunk egy rosszul működő kapcsolatból kiszállni. Viszont amikor szembe megyünk a konfliktussal, akkor ezt úgy tesszük, hogy szétanalizáljuk a konkrét problémát, és ezzel a másik önbecsülését a földbe döngöljük."

Nem tudom, miből gondolja itt bárki is, hogy amit az SmPixie oldalán írok, az az éppen aktuális lelkivilágomat tükrözi, vagy hogy az éppen aktuális problémáimról teszek említést egy-egy bejegyzésemben.

Szóval ez nem a szadistákra, hanem az introvertált emberekre jellemző tulajdonság, ami egyáltalán nem rossz. Rossz tulajdonsággá akkor válik, ha a másik nem ismeri fel, hogy miről van szó. A konfrontáció az egyik kedvenc kis facebook csoportomban a "Punkok csoportjában" bukkant fel megint, mely nem mellesleg egy folyton visszatérő konfliktus ebben a szubkultúrában. Az egészet egy jelmondat, a "Punk's Not Red" indította útjára; és akkor elindult az adok-kapok...
Gondoltam, beszállok a buliba és megosztottam egy nagyon náci zenét. (Divizió 88 - Miért) Primitív kifejezési formában zseniális manipuláció és propaganda!

A dal kifejezetten egy introvertált ember frusztrációjára építkezik. Ha kiveszem a dalból az ellenségképet, egész más lesz az üzenete. A punkok között is bizonyára különböző személyiségtípusú emberek léteznek; a konkrét dallal pedig mi introvertáltak fogunk a legjobban azonosulni. Ha nem arra asszociálunk, hogy bevándorlók árasztják el az országunkat, hanem arra, hogy utazunk a metrón, és emberek folyamatosan belegázolnak a személyes életterünkbe, akkor hasonló gondolatok, érzések áraszthatnak el minket. Pl.: hogy mi a faszért ilyenkor jut eszébe mindenkinek, hogy ezen a kurva vagonon utazzon?!

"Én csak azt az egyet nem értem, hogy mi a faszt keresnek ezek itt?"

Ha ugyanerre a frusztrációra egy ellenségképet ültetünk, és az "ént" kicseréljük a közösségre, azaz konkrét esetben a "fehér magyar emberre", máris egy vérnáci indulót kapunk. A szerző ügyesen csinálja, a közösséget nem nevezi nevén, csak az ellenségképet, ami pedig szinte mindenki, akik nem mi vagyunk. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető-e, hogy trollkodás az egész, vagy valóban primitív emberek agyszüleménye, mindenesetre tudjuk, hogy mire épül a dal, ami így baromi hatásos is lesz. A punk egy hatásvadász műfaj.

A kicenzúrázott blogban a link szintén egy olyan dal volt, ami bizonyos frusztrációkra építkezett. Pl.: amikor két összefésülhetetlen személyiségtípusú ember konfrontálódik; míg az egyik nehezen barátkozó, és az érzéseit is nehezen mutatja ki, addig a másik mindig kedves, és rengeteg pozitív visszajelzésre van szüksége, hogy önbecsülése stabil maradjon. Ha nem ismerjük fel, hogy ez egy nem jól működő párosítás, és folyamatosan kerüljük a konfliktusokat, egy idő után kipukkad a lufi. Utóbbi éppen inkább ránk, introvertált emberekre jellemző. Mi csak azt szeretnénk, hogy hagyjanak minket békén, míg a gondoskodó típusú emberek gondoskodni akarnak rólunk (vagy megmenteni), és hogy ne konfrontálódjunk (hogy ne bántsuk a másikat), kénytelenek vagyunk megerőszakolni az identitásunkat. Mi a problémáinkat kifejezetten analizálás útján vagyunk képesek megoldani, de ez a folyamat a másik számára sértő lehet, mert így rákényszerül arra, hogy szembesüljön a valósággal. És a valóság nem mindig hozza úgy, hogy az pozitív egy visszajelzés a másik számára.
Korábban írta valaki, hogy elmenekült a szadistája; ez most vagy az abból való félelméből eredt, hogy veszélyeztetve érezte magát a másik "erőszakoskodása" miatt, vagy éppen már ő nem akarta tovább bántani a másikat. Azért olyan eltűnősek a férfiak, mert nehezen konfrontálódnak.

Említettem a múltkor az FPS játékokat, ill. hogy egy egész generáció nőtt fel rajtuk. Ahogy apáinknál a kocsmákban felirat is figyelmeztetett:

"A túlzásba vitt szerencsejáték mentálhigiénés problémákat okozhat, illetve szenvedélybetegség kialakulásához vezethet."

(FPS; belső nézetű lövöldözős játék, a videojátékok egy olyan fajtája, ahol a játékos belső nézetből, a főhős szemén keresztül látja az eseményeket.)

Biztosra veszem, hogy hasonlóan más játékokhoz, a videójátékok is hatással vannak az ember gondolkodásmódjára. A játékban gyilkolunk, de amikor minket ölnek meg, egy kattintással újjáéledünk és onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nem tudom, hogy érthető-e, hogy mire akarok kilyukadni? Az "új generáció" nagyon nehezen kezeli a konfliktusokat.

XY-al Mr. Grinchről elmélkedtünk. Mr. Grinch nem utálja a karácsonyt, csak meg van sértődve, ezért hadjáratba kezd és megpróbálja elrontani mások karácsonyát.

 !link:https://www.youtube.com/watch?v=3Hj3U18FHgQ 

Felcsillant a szemem és megjegyeztem, hogy akkor most asszociáljunk a történelemre. A sértődöttség alapjának vegyük mondjuk az első világháborút lezáró versailles-i béke megalázó feltételeit és a Balfour-nyilatkozatot, és pumpáljuk fel a németek sértődöttségét a maximálisra; talán nem is annyira meglepő válaszreakcióként megkapjuk a III. Birodalmat.

 Nagyon érdekes, hogy milyen szimbólumrendszert használt a birodalom; a "Legfelső Isteni Teremtőerő", az "Abszolút Igazság" ősi szimbóluma, a szvasztika, a nemzeti zászlóra került. A teremtő "Anya" jelképe, ami a másik oldalról a pusztulást és a rombolást ("Rossz Anya") jelképezte, és jelképezi azt a mai napig. A képletből egyetlen egy elem hiányzik, mégpedig a megtartás, vagy más néven fenntartás. - A trimúrtiról már korábbi írásaimban is említést tettem.

A trimúrti (szó szerint: három forma; szanszkrit nyelven: त्रिमूर्तिः ) a hinduizmusban Ísvara (Isten) megnyilvánulásának hármassága - ahogy az indiai gondolkodás látja :

    Brahma, a teremtés,
    Visnu, a megtartás,
    Siva, a rombolás és megújítás három istenének egysége.

 !link:https://www.youtube.com/watch?v=hzcgToM0-_E 


(A főváros körül éppen 1944 december 24-én zárult be az ostromgyűrű, s elestéig bő másfél hónap telt el, amikor 1945. február 11-én a védők hadra fogható része vérbe fulladt kitörést hajtott végre a budai várból.)

Visszatérve a kapcsolati konfliktusokra! Tulajdonképpen az igazi konfliktus az, hogy nem tudjuk a másikról, ki is ő valójában, mire lenne szüksége ahhoz, hogy komfortosan érezze magát. Persze azt "az árja nem járja", hogy a magunknak akarjuk az egész világot, mert akkor a másiknak nem marad benne hely. Ha nekem gondjaim vannak a tömeggel, akkor nem a tömegmészárlás lesz a problémámra a megoldás. Bár kétségkívül az, aki egy lakatlan szigeten él, azt nem is érinti a szociális fóbia.

Azzal, hogy kerüljük a konfrontálódást, csak generáljuk az igazi konfliktust. Az, hogy egy pár egyik tagja introvertált, míg a másik extrovertált, még nem feltétlenül összeegyeztethetetlen. Az én apám is extro, míg én intro vagyok. De, ha éppen ezen ütköznénk, ezt intelligensen le lehet úgy kommunikálni, hogy a másik is megértse, mi játszódik benne le. Személyiségeink nem csak ezekből a részekből állnak össze. Léteznek még olyanok, akik "érzés alapú" döntéseket hoznak, míg mások "gondolkodás alapú" döntéseket. Egy harmonikusan működő kapcsolatnak az volna a lényege, hogy a másik az vagy kiegészíti az ént, vagy kiteljesíti azt. Minél több lehetőség nyitott a konfliktusokra, annál nehezebben lehet ezt megvalósítani.

A "Punkok csoportjában" is erre épült a vörös és fasiszta konfliktus. Pedig hát tudjuk, hogy a punk igazából se nem vörös, se nem fasiszta. Azonban egy antifasiszta skinhead srácnál bőven elég volt, hogy megosszon valaki egy vérnáci muzsikát azzal a szöveggel, hogy "ez a dal legalább annyira introvertált mint én vagyok", és ki is lépett a csoportból.

Freddy Krueger magával ragadta. És ebben az értelemben is Freddy a valóságtól való félelmet jelképezi. Mert tudjuk, hogy az nem volt hazugság, hogy ne lennénk olyannyira introvertáltak mint a konkrét rasszista dal, de azt senki sem állította, hogy rasszisták is vagyunk. Azt már csak a másik látta bele, és egy kicsit meg is ijedt tőle. Épp csak annyira, hogy eltűnjön abból a környezetből.

Nem csak a racial play, de más pszichoszadista játékok is ezen mechanika szerint működnek. Erről szerzőtársam Risley Addix már számos alkalommal írt, és tartott előadást. Ezzel kapcsolatos, egyik legnépszerűbb írását a  !link:https://efetis.hu/cikk/29-manipulacio-bdsm-kulturrelativizmus -t ajánlanám olvasóink figyelmébe!

Az SmPixie oldalán megosztott rövid blogomat rasszistának bélyegezték, és végül le is tiltottak. Legradikálisabban egy roma származású kötözés fetisiszta mester támadott, aki már több mint 20 éve foglalkozik BDSM-mel. Nem mennék bele a bondage pszichológiai hátterébe, de elég súlyos következtetéseket vontam le a történtekből. Az úriember a racial play játékokat egy szerepjátékhoz hasonlította. Persze, ezt így is fel lehet fogni, mint ahogy a szadomazo játékokat is, ám csöndben megjegyezném, hogy alávetettként valaki a származását, vagy a bőrszínét nem tudja csak úgy megjátszani. A szadista, aki rasszista szerepben tetszeleg, az alávetettel csak elhiteti, hogy gyűlöli őt a származása miatt. Attól ő még ugyanúgy szadista marad; problémává csak akkor válhat, ha a szadista a frusztrációját éli ki a partnerén úgy, hogy annak nincs tudatában. Ugyanilyen frusztráció lehet a kisebbségi komplexus is. ( !link:https://hu.wikipedia.org/wiki/Individu%C3%A1lpszichol%C3%B3gia )


Gondoljunk csak bele egy kicsit, hogy miről szól a rasszista mozgalmaknál az egyenruha! Arról, hogy ezeket a bizonyos frusztrációkat fenntartsák az emberben. Erre épül a propagandájuk is; a megalázott, megszégyenített fiataloknak egy új identitást és ellenségképet mutassanak, hogy benne tarthassák őket a kreált fantázia világukban. Ezért érzik magukat felhatalmazva arra, hogy azt, aki ebbe a világba nem illik bele, azt eltöröljék a föld színéről.

"Azt mondják, hogy rasszista vagyok,
Mert fehér emberek a rokonok,
Azt mondják, hogy rasszista vagyok,
Mert Magyarokat nem parasztozok." -Radical Hungary

Tehát nem a valódi sérelmekkel van a gond, (én is sértve érzem magam) hanem az álomvilággal, amiben ezek az emberek élnek. Az teljesen mindegy, hogy ki él ilyen álomvilágban, legyen az magyar, cigány, zsidó, férfi, vagy nő. Tehát az, aki úgy utálja a rasszistát, mint a rasszista őt, az nem megoldja a problémát, hanem generálja. Az pedig, aki úgy utálja a másikat, hogy csak azt gondolja róla, talán még a rasszistánál is rosszabb.

 !kep:http://cdn.blog.hu/ne/nexusbdsm/image/26165165_394993484288768_5531668652163620519_n.jpg

Erről szólt a hadüzenetem az "illegalitással" szemben is. Érdekes mód ez az írásom egészen addig volt népszerű, és szimpatikus, míg az első tüskéket el nem kezdtem beszúrni, majd hirtelen néhányan áldozatnak érezték magukat. Egyszerűbb valakire valamilyen agybajt vizionálni, mint a saját hibánkat meglátni. Ha én ugyanúgy állok a problémához, mint egyesek, akkor a Pixien is már csak egy jó kis koponya lékelés segíthetne.

A Pixie moderátora pedig az, aki letakarja a tükröt. Mit jelent a letakart tükör?

"A halál beálltakor a legelső tennivalók közé tartozott az ablak kinyitása, az óra megállítása és a tükör letakarása. Az ablaknyitás célja még a 20. sz.-i hit szerint is az, hogy az eltávozó léleknek szabad útja legyen. A tükör letakarását (bármivel, újabban fekete kendővel) mai napig életben tartotta az iszonyat attól, hogy a tükörben is lássák a halottat. Szerepe volt annak a törekvésnek is, hogy a halott ne lássa meg saját magát – ez megnehezítené távozását. Ma e két motívum mellett sok egyéb indokolás is ismert (pl. ha valaki belenézne a tükörbe, sárgaságot kapna stb.). Az óra megállítása újabb keletű szokás; valószínűleg a kézenfekvő analógia (élet megszűnése – óra megállása) hozta létre. Mindhárom cselekmény hasonló formában és magyarázatokkal Európa-szerte elterjedt. A halottal kapcsolatos teendők nagy részét a gyakorlati szükség hívta létre." -Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925)

A tükör letakarása nem más célt szolgál, minthogy nehogy magadban lásd meg a halottat. Ez egy természetes védekezőmechanizmus a még élők részéről. Tudjuk, hogy miről van szó. Halálfélelemről. Egyes embereknek problémát okoz szembenézni a halállal. Ez a szokás miattuk alakult ki. Pedig igazán sokat segíthet rajtuk, ha ilyen formában szembesülhetnek a félelmükkel. Biztosra veszem, hogy olyan dolgokat láttak így egyesek, amire a környezetük úgy reagált, hogy azt képzelték, az, aki a tükörbe nézett az megőrülhetett. ("a halott az élőket magával viheti, vagy megszállja őt") No, nem mintha letakart tükörrel védekezni a halál ellen a józan észről árulkodna!

Nincs hozzászólás. |

A rejtőzködés
#19 (2018-01-09 14:09:34)

*Fantom kapcsolatok képzeletbeli szexualitásának valós érzetet generált színjátéka*;

"Vegyük ezt a pincért. Eleven és túlzó gesztusai vannak, egy kicsit túl pontos, egy kicsit túl gyors, egy kicsit túl eleven lépésekkel közeledik a vendégek felé, egy kicsit túl szolgálatkészen hajol meg, hangja, szemei kicsit túlságosan is a vendég parancsát leső érdeklődést fejeznek ki, végül íme, mikor jön vissza, utánozni próbálva járásával valamely ki tudja milyen automata hajthatatlan szigorát, a tányérokat úgy próbálja hordozni, hogy egy kötéltáncos vakmerőségét mutassa, állandóan bizonytalan egyensúlyi helyzetbe hozza őket, amit egy könnyed kéz- és karmozdulattal újra és újra korrigál. Mozdulatait úgy igyekszik összekapcsolni, mintha egymást vezérlő mechanizmusok volnának, mimikája és hangja is mechanikusnak tűnnek; a dolgok mozgékonyságát és könyörtelen gyorsaságát ölti magára. Játszik, élvezkedik. De mit játszik? Rövid megfigyelés után rájöhetünk; pincért játszik."-Jean-Paul Sartre



*A rejtőzködés* (elúzió): Olyan kapcsolat, amelyben az egyén eltávolodik a saját, eredeti énjétől és valaki másnak tetteti magát; majd úgy tesz, mintha felhagyott volna ezzel a színjátékkal, hogy úgy tűnjön, visszatért a kiindulópontra. A kettős színlelés olyan, mintha nem színlelnénk.



No ennyit az elméletről. Szóval az, hogy ha látszólag valaki úgy tűnik, mintha valamiféle pszichózisban lenne, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is van zakkanva. Csak lehet, hogy épp valamiféle hasonló tudatállapotból tér vissza, vagy mondjuk úgy, kezd felébredni. Mondjuk annak a "drágaságom" nőnek a férje, aki reagált néhány hónapja az egyik írásomra, hogy ő bizony otthon a gyengédséget és a törődést kapja az urától, míg titokban szadistákkal aláztatja, veri, és baszatja magát, amikor erre rájön! Valószínűleg egy kissé össze fogja zavarni őt, hogy az asszony akivel ő él, folyamatosan egy szerepet játszott mellette. Természetesen a hölgyet ettől mi nem fogjuk utálni ebben a közösségben. Nincs rá semmi okunk. Velünk szadistákkal, és szexpartnerkereső társainkkal mindig teljesen őszintén kommunikált, sosem hazudott magáról valótlan információkat. És bármilyen hihetetlen, apunak sem hazudta azt, hogy szereti őt, mert ez az igazság, szereti őt. Csupán csak az ő közös fantáziavilágukba nem illet bele egy szub-mazo ribanc képe. Az is lehet, hogy éppen az a megállapodás kettejük között, hogy "csináld úgy, hogy én ne tudjak róla". Azt gondolom, hogy két értelmes ember között, akik hasonló kulturális közegben élnek, szinte bármi megoldható, bárhogyan. De vajon a domináns-szadista megérti ezt az állapotot? Hogy anyu és apu kapcsolatában ő csak egy alacsonyabb rendű szereplő lesz majd?

Többen mondták már rám, hogy pszichopata vagyok, de ez nem igaz. Igazából csak különbséget teszek szeretet és szerelem között.



Szokták mondani, hogy "ez az együttlét nem adott többet egy maszturbációval egyenértékű szexuális élménynél". De ezt hogyan is kell érteni?

Sartre nagyon érdekes dolgokat ír a maszturbálásról. De azt feltételezem, azzal nem számolt még ő sem, hogy egy generáció nő majd fel FPS játékokon, és az online pornó világa miképpen képes megvezetni az "őszinte" ember fantáziáját is. Sartre szerint az őszinte ember azért végez önkielégítést, mert valami igazibbra vágyik. Itt az ember valódi orgazmust él át képzeletbeli helyzetekben. Maszturbálás közben gondolhatunk bármire, lehet az; férfivel, nővel, travival, szomszéddal, baráttal, munkatárssal, családtaggal és bármivel való közösülés. A valóságos orgazmus pedig majd felszámolja ezt a képzeletbeli helyzetet.

"A maszturbálás egyet jelent a világ és a maszturbáló elszakadásával a valóságtól." -Sartre

Vannak olyanok, akik évekig képesek színlelni, hogy kielégítő a szexuális életük. A legaktívabb korszakomat szexuálisan akkor éltem, amikor majd 2 évig szeretői kapcsolatban éltem egy hasonló, gondoskodó típusú nővel, mint az akkori párom. (ESFJ Gondoskodók személyiségtípusa, nem összeegyeztethető az én INTP-T személyiségtípusommal. Az egyik legfontosabb jellemzőjük, hogy nehezen tudják elfogadni a hozzájuk közel állók hibáit) Lásd  !link:http://lelektanitipusok.utkereso.eu/racionalistak/intp/intp-tervezok-maganelete/ !

Tulajdonképpen a kisasszony elég rendesen kiképzett, hogy hogyan lehet ezt úgy csinálni, hogy a feleség otthon ne vegyen észre semmit. És valóban, ha megkérdeznénk anyut, hogy hogyan élte meg ezt a korszakát, akkor biztosra veszem, hogy azt mondaná, hogy a legszebb évei voltak ezek velem szexuálisan. De, hogy a szeretőm is éppen egy ilyen színjáték részese lesz, és praktikái visszaütnek majd, azt ő sem gondolta volna, még álmában sem. Van egy pont, amin túl már nem érzékelhető az, hogy mi a különbség valódi frusztráció és képzeletbeli frusztráció között. Az az igazság, hogy ha nem az lett volna a helyzet, hogy az én esetemben mind a két nőben csak a saját frusztrációmat élem ki, akkor most nem beszélgetnénk BDSM-ről sem. És valóban, ha az ember fantáziaországban ragad, azt ő pont úgy fogja érzékelni, mintha valóság lenne. És jól mondja Laing, (akiről többen mondták, hogy pszichopata) "csak a rendszeren kívülről érkezhet olyan "hívás", amely arra ösztönözné, hogy -valamilyen értelemben -elhagyja a rendszert."

És valóban, a hívást azt folyamatosan kerestem. Jelzés ez a rendszer felől, hogy valami még most sincs a helyén. A szerető megmutatta a szadista énemet. Azaz szembesített vele. Egy kolléganőmről időközben kiszagoltam valamit, és tíz hónapig csak figyeltem, majd előrukkoltam az ajánlatommal.(erről már írtam, és azt mondták, hogy pszichopata vagyok.) Játszunk ilyet;
 !link:https://www.youtube.com/watch?v=IsvfofcIE1Q 

"A fantom kapcsolatok a testi tapasztalásokra is kihatással vannak. Egy titkos fantom szerető folyamatosan izgalomba tartja a testet. Ez a nyughatatlan izgatottság arra készteti a személyt, hogy folyamatosan szexuális kielégülést keressen."

De ugyanúgy, mint a maszturbációnál, valós érzeteket generál a testben, és a valóságban nehéz lecsillapítani. Tehát a legegyszerűbben egy fantom kapcsolatból úgy tudunk kilépni, ha a másik embert a fantáziánk kivetülésének gondoljuk, és úgy is viszonyulunk hozzá.

Érdekes mód a szeretőmmel a BDSM egyszeri alkalom volt, és úgy igazán nem mondható egy pozitív élménynek. Viszont ahogy a kapcsolatból kivettük a szexet, a BDSM is remekül működött később. Tehát a jó szex, és jó BDSM nem jár kéz a kézben.

Itt most elszívok egy cigit és elmondok még egy variációt arra, hogyan lehet felébrednünk az álomból.

*Bűn és bűnhődés*; (Dosztojevszkij regényének sorsanalitikus interpretációja)

"Álmában gyermek, aki egy ünnepnap estjén apjával sétálni indul. A séta kapcsán megjelenik álmában a templom és a temető, ahova szüleivel szokott eljárni nagyanyja és kisöccse sírjához. Az álom ekkor békét, nyugalmat, a kereszténység eszméjét árasztja magából. A fordulópont a kocsma elérésekor következik be: részegek mulatnak, hangoskodnak, trágárkodnak. A részegek kijönnek a kocsmából s egyikük gyenge, rossz kis kancája által húzott szekéren akarja hazavinni a többieket. A kanca nem bírja a terhet, ekkor a gazda előbb ostorral üti, a ló szenved, kínlódik az ütések által is, míg végül a gazda kegyetlen fejszecsapásokkal végez lovával. A gyermek Raszkolnyikov sír az álomban, önkívületi állapotba kerül, úgy sajnálja a lovacskát. Ölelgeti a halott ló véres fejét, csókolgatja a szemét, száját. Végül apja húzza tovább a helyszínről. Az álomból verejtékben ébred, s teszi fel magának a kérdést, hogy valóban képes lenne-e agyonütni az öregasszonyt."

Egy nap a szeretőm, amikor találkoztunk, a kezembe adott egy ultrahang fotót, hogy lássam, mielőtt döntök róla. Akkor már volt egy lányom, úgyhogy tudom, mit jelent valakinek a gyerekemnek lenni. Ráadásul, ha ez kiderül, akkor a saját gyerekemnek is veszélyeztetem a sorsát. Na most dönts, kis okos! Valóság, vagy fantázia? Én a látszólagos valóság mellett döntöttem, így még az utolsó pillanatban, egy kicsivel a 12. hét előtt abortáltuk. Természetesen ebből otthon nem érződhetett meg semmi. Folyamatosan titokban kommunikáltunk, míg én otthon voltam a családommal. Majd jött az üzenet; "Megnyugodhatsz, nincs bennem a gyerek".
Abban a pillanatban sikított fel a feleségem a mosdóban, hogy megcsinált egy tesztet és babánk lesz. Nem tudom, mennyi a valószínűsége, hogy a valóságban néhány másodperc eltéréssel történjen ekkora véletlen egybeesés, de ez itt épp így történt. Tudod, hogy a te fantáziarendszeredben egy lassú folyamat volt felvázolva, ahogy kiépíted magad ebből a családból. Megvárjuk míg a gyerek olyan korú lesz, és....

És az első reakcióm az volt, hogy nem vállalhatunk még egy gyereket fantáziaországba, de a feleségem azt kész tény ként tudattata velem, hogy abba nekem semmi beleszólásom nem lesz.

Talán ha az instrukció nem tőlem származott volna a "tiszta kommunikációért", hogy a szeretőm beszéljen rólam a feleségem előtt úgy, mint ha egy negyedik személy lennék az életében, és ezzel láthatatlan maradok, nem is a szeretőmre tekintene most pszichopataként, mint inkább rám. Hogy hogyan csapódik le ez a másik oldalon? Azt éppen a feleségem fogalmazta meg a legjobban, amikor leírta a saját nézőpontját.

"Elképesztően nehezen jönnek a szavak, mert életem legkeservesebb történetét készülök leírni. Sokszor hittem tévesen, hogy már túl vagyok rajta, de nem, még mindig összeszorul a lelkem, ha eszembe jut. Általában a negatív eseményeket visszamenőleg igyekszem olyan szempontok szerint vizsgálni, hogy miket tanultam belőle. Ez az aminél ez még nem megy. Legtöbbször, ha csalódunk valakiben, vagy bántanak, akkor segíteni szokott az, ha kicsit beleéljük magunkat az ő helyzetébe, kicsit elgondolkodunk a motivációin, és azon, hogy vajon egy ilyen helyzetben mi mit tettünk volna, és sokszor be kell látnunk, bármennyire nehéz is, hogy hát igen, mi sem biztos, hogy másképpen cselekedtünk volna az adott szituációban. Ha viszont egy pszichopata kerül az ember útjába, ott nincsenek miértek, nincsenek okok, nincsen semmi, csak egy olyan szintű sötétség, amit hogyha megtapasztalunk sosem felejtjük el."

A valóságban természetesen nem pszichopata volt, csak képes volt különbséget tenni szeretet és szerelem között.

Nos, nekem pedig igen csak meg kellett küzdenem a valósággal, hogy a kisebbik lányomat valóságnak gondoljam, amikor megszületett. Ehhez azonban ki kellett lépnem fantáziaországból. Vannak, akik úgy járnak abortuszra, mintha fogorvoshoz járnának, de vannak, akik épp ugyanolyan könnyedséggel, és felelőtlenséggel adnak életet.

Mert amíg egy BDSM szeánsz keretein belül játszunk halál- és életösztönnel, addig az csak játék marad. De könnyen előfordulhat, hogy a játék valósággá válik. Ahhoz pedig még a BDSM sem szükséges.

Update:

Az idén megjelent "Szárnyas fejvadász 2049" éppen ezt a gondolatmenetet járja körbe. Így érdemes ezzel a szemlélettel nézni a filmet. Aki látta az talán érti, hogy mire gondolok, aki pedig még nem látta, annak erősen ajánlott megnéznie!

 !link:https://www.youtube.com/watch?v=gCcx85zbxz4 

Nincs hozzászólás. |

Idétlen időkig
#18 (2018-01-09 14:05:00)

Freud tudattalan fantáziájából lépjünk tovább a látszólagos valóságba!

"Minden csoport a fantázia eszközével operál. Az egyik legfőbb -egyeseknél talán az egyetlen -ok, amiért egy csoporthoz csatlakozunk, az ott szerzett tapasztalatok típusa. Mit várunk attól, hogy csatlakozunk emberek egy meghatározott csoportjához?

A családok és más, összetartozó csoportosulások tagjait az köti össze, hogy szükségük van olyan pszeudovalós (álvalós) élményekre, amelyeket csak a fantáziálás nyújthat. Ez azt jelenti, hogy a család számukra nem a fantáziálás egy módja, hanem maga a "valóság". Bár a "valóság" ebben az értelemben nem egy módozat, hanem egy bármely módozathoz hozzákapcsolható minőség.

Ha egy családtag helyzete a családi fantáziarendszerben fenntartható, akkor vélhetően csak a rendszeren kívülről érkezhet olyan "hívás", amely arra ösztönözné, hogy -valamilyen értelemben -elhagyja a rendszert. Egyénenként változó, hogy ki mennyire szeretné vagy áll készen elhagyni a valóságnak hitt, tudattalan fantáziarendszereit. Amíg nem válik tarthatatlanná a helyzetük, addig semmi okunk azt feltételezni, hogy a valóság vagy valótlanság, a biztonság vagy bizonytalanság, az identitás vagy identitáshiány érzete hamis lenne.

A társas értelemben vett, hamis valóságérzet velejárója (többek között) a fel nem ismert fantázia. Ha Paul elkezd felébredni a családi fantáziarendszerből, attól kezdve a család szemében csakis őrült vagy fekete bárány lehet, hiszen a többi családtag számára továbbra is a fantázia marad a realitás, és ami ennek nem része, az nem is valóságos. Ha tanúbizonyságot tesz bármilyen, az általuk valósnak és igaznak hitt világon kívüli tapasztalás mellett, arra csakis az lehet a magyarázat, hogy sajnálatos módon fantáziaképek és hazugságok hálójába keveredett. Ezért mondja az érintett személy a családjának, hogy mindaz, amit ők valóságosnak és igaznak hisznek, csak fantáziaképek és hazugságok hálója -és ezért mondják neki ők, hogy az a fantázia és hazugság, amit ő valósnak és igaznak hisz (nevezetesen, hogy Isten azt a különleges megbízást adta neki, hogy feltárja előttük fantáziaképeik és hazugságaik hálóját, ezért mászkált meztelenül a főutcán, nem törődve azzal, hogy szégyent hoz a családjára)" -R.D Laing

Legutóbb facebookon osztottam meg egy videót egy kis magyarázatot is hozzáfűzve, ami éppen ezt a jelenséget írja le. Sokan szerintem félreértelmezték és politikai visszhangot kerestek a Bikininek a Jáiáó, Eládió című dalában. De megjegyzem, a Bikininek csak azzal a feltétellel lehetett lemeze, hogy nem foglalkoznak a dalszövegek politikával.

"Egyszer egy szép napon felébredsz valaki mellett, akiről azt gondolod, hogy ki fog téged nyírni. Vajon megőrültél, vagy van alapja a félelmeidnek?

Hogy lefordítsam a facebook nyelvére. A rossz lányoknak "páros profiljuk" van közösen a férjükkel. Apu azért féltékeny, mert baromira önbizalomhiányos. És mivel apu önbizalomhiányos, anyu rossz lány. Anyu se nem tiszteli, se nem szereti aput. Aput csak ki/használja. Apu pontosan ezért önbizalomhiányos. Apu nem őrült meg, csak kezd öntudatra ébredni.

A régi mantra most is megállja a helyét;

Ne láss! Ne halj! Ne szólj! -Ideális férj!

Apu, most már nyugodtan ébredj fel, és ne foglalkozz azzal, amit mások mondanak, vagy gondolnak rólad!"

 !link:https://www.youtube.com/watch?v=ckewLMVzzrw 

(A videóban Nagy Feró egy spirális lépcsőn jár fel-alá. Ennek a spirálnak szimbolikus jelentése van. A rejtőzködés lényege, hogy az ember elkerüli a konfliktusokat anélkül, hogy konfrontálódna vagy, hogy megoldaná azokat. Az efféle spirál az, aminek nincs, ami véget vessen. Az ajtó, amin ki akar lépni, szintén egy ilyen szimbolikus jel. Kilépjek a valóságból, vagy maradjak bent? Az az őrült, aki ki akar jutni. Egyébként lehetetlen és nem is érdemes kilépni.)

Többen foglalkoztak már a szerepet játszókkal, köztük jómagam is. Mindig valahogy ott lyukadunk ki, hogy úgy igazán nem is azzal van a probléma, aki szerepet játszik, mint inkább azzal, aki olyan szerepet játszik, ami az identitásával összeegyeztethetetlen. Tulajdonképpen mindig mindenki szerepet játszik. Akinek pedig ezzel gondja támadt, az belépett az önmagától és a valóságtól való elidegenedés birodalmába.

Nagyon is szükség van ellenségképre, így nemrég hadüzenetet indítottam az Illegalitás ellen! A jövőben oda fogok szurkálni.

 Cseh Tamás és Bereményi Géza szerzeménye inspirált.

 !link:https://www.youtube.com/watch?v=hQ4cdRVy-i8 

Nézem a hozzászólásokat a youtube-on és jaj! Már megint egy dal, amit nehezen értelmeznek az emberek.

Az illegalitás arról szól, hogy mikor kezdjünk "kegyes hazugságokat" gyártani. De hát az a helyzet, hogy az 88-ban lett már elszúrva. Tehát nem az a lényeg, hogy 88, meg komcsik, meg pártszakadás, hanem hogy tudjuk, olyan nőt vettünk feleségül, akit nem szeretünk úgy igazán sosem.

És amikor ez az após előtt kibuggyan belőlünk, akkor mondunk rá valamit, ami a mi igazi problémánkra is megoldás lehet. Tehát míg az apósban az illegalitás nosztalgikus emlékeket ébreszt, addig Balázsnak huncut mód azon jár az esze, hogy tilosban fogja megoldani a dolgait. Innen hirtelen a közös nyelv az apóssal. Ez egy kegyes hazugság. De tudjuk, hogy mi a véleményünk a komcsikról, és tudjuk, hogy hova vezetnek azok a kapcsolatok, melyekben szó sincs szerelemről.

Hogy mit tapasztalhat meg az ember az illegalitásban, azt a Csönded vagyok remekül leírja. Míg ez a dal egy kapcsolatról szól, amiben nincsen szerelem, addig az a vegytiszta szerelemről, amiben lehet, hogy nincs is kapcsolat. Azért ennyire aktuális dalok ezek, mert az életről szólnak, és nem a körülményekről.

  !link:https://www.youtube.com/watch?v=Nm28hzmrjiQ&feature=youtu.be 

Tehát az ellenségkép legyen maga az illegalitás! Mert tudjuk, hogy működik, de úgy igazán sehova sem vezet. Még akkor sem, ha ezzel oly erősnek tűnünk mások szemében. De vajon a gyermek az illegalitásban élő apjára tud erős férfiként tekinteni? ;)

Inkább generáljunk egy kis drámát, hogy utána tisztán tudjunk kommunikálni!

"Apu ökölbe szorult keze vagyok."


A következő idézet ma reggel jött velem szembe.

 !link:http://cdn.blog.hu/ne/nexusbdsm/image/harcosokklubja2.jpg 



Hogy mit is jelent ez valójában? Hadüzenet a szerepet játszókkal szemben, vagy a fantázia világában élőkkel szemben? Nem.

Hadüzenet a "színlelés és a rejtőzködés" ellen! A "fantom kapcsolatok" képzeletbeli szexualitásának, valós érzetet generált színjátékával szemben.

"Aki benne ragad egy bizonyos időszakban, az időtlen múltban vagy jövőben, az tulajdonképpen megpróbál az időn kívül élni. A jelent pedig soha nem ismeri fel."

Aki pedig a jelent nem ismeri fel, az ne próbáljon meg nekem kiselőadást tartani a BDSM-ről sem!

Nincs hozzászólás. |

Freud "tudattalan fantáziája", avagy a pszichoanalízis
#17 (2018-01-09 14:00:01)

Susan Isaacs, pszichoanalitikus eszmefuttatását olvasom a fantázia definíciójáról. Csak egy pici részlet...

"Az embernek ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon a valósághoz és képes legyen a reális gondolkodásra, szüksége van a párhuzamosan futó, tudattalan fantáziák támogatására. Ha megfigyeljük, hogy a gyerekek milyen módokon fedezik fel és ismerik meg a külvilágot, jól láthatjuk, hogyan járul hozzá ehhez a tanulási folyamathoz a fantáziájuk."

https://en.wikipedia.org/wiki/Susan_Sutherland_Isaacs

Rengeteg kérdés vetődik fel bennem. És ha már a gyerekek fantáziáját vesszük alapul, mint szülő, bennem egész másképp áll össze a külvilág felfedezése.

"A páciens kapcsolata az analitikussal szinte teljes mértékben tudattalan fantázia."

Ezek szerint az analitikus vagy megvezeti a tudatalattit, vagy mások tapasztalatairól következtet. Mások fantáziáját pedig nevezhetjük egyéni tapasztalatnak?

andre_von_morisse_pink_freud_the_pleasant_horizon_2.jpeg


Asphyxia;

Mit érzel, amikor fojtogatsz, vagy fojtogatnak? Halálösztön, életösztön. Tök mindegy, hogy ki mit gondol, ez a játék, az az a játék. Képes vagy a valóságban is megtenni?

Nos, én már a valóságban többször vettem el más élőlények életét. Volt az béka, csirke, disznó, macska, hal. De vajon ebben az esetben arról van szó, hogy azért nem teszem meg, mert veszélyeztetve érzem a saját biztonság érzetemet? Ez a játék pedig, az az a játék...

Abban az esetben, amikor életet vettem el, se emléket, se képzeletet nem társítottam a tetteimhez. Vagy legalábbis nem voltam annak tudatában. Míg amikor egy nőt fojtogatok, élesen aktív az emlékezetem és a fantáziám is. De mi van azzal, akinél van itt egy kis zavar? Lásd Travis Bickle!

https://www.youtube.com/watch?v=jnCB-3jklfM

Szadizmusomhoz hozzátartozik a dacryphilia, amit külön parafíliaként is értelmezhetünk.

Dacryphilia / Dacrylagnia;

"Az illetőt az hozza lázba, ha a másikat könnyezni, sírni vagy zokogni látja."



http://parafilia.blog.hu/2009/12/10/dacryphilia_dacrylagnia_konnyek



.................................................................................

Visszatérve a tudattalanra! VoodooLove és Kumiho beszélget, miután Eilrahc-al együtt volt. Lásd ábra!

 !link:http://cdn.blog.hu/ne/nexusbdsm/image/tablazat.png 

Tehát a tudattalan fantázia nem feltétlenül állja meg a helyét. A valóságban van néhány ajtó, ami kitárul, míg más ajtók becsukódnak. Ez nem egy "meghasadt" tudatállapot. Akkor lenne az, ha minden ajtó nyitva maradna. De ez is csak értelmezés kérdése.

"A tudattalan az, amit nem kommunikálunk sem önmagunk, sem mások felé."

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a másik ebből ne érzékelhetne valamit. Ebben az értelemben sokkal helytállóbb fogalom az "én nem vagyok tudatában annak" kifejezés.

Tehát;

VoodooLove, aki elképzeli (tapasztalatot szerez a képzeletében)
VoodooLove, aki emlékszik (tapasztalatot szerez az emlékezetében)
VoodooLove, aki észleli (tapasztalatot szerez az észlelésben)

És egy jelkép ami erre ráillik;

 !link:http://cdn.blog.hu/ne/nexusbdsm/image/flat_900x900_070_f_u2.jpg 


A pszichoanalízis csapdája pedig az, hogy a természettudományok szemléletével vizsgáljuk az emberi elme működését következtetésekre alapozva. Míg az én nem feltétlenül képes megtapasztalni mások tapasztalatait. Mint ahogy a gyermekek tudatalattijáról is csak következtetni tud Susan Isaacs is.

Nincs hozzászólás. |

"Felelsz, vagy mersz?" Kinek? És kinek nem?
#16 (2017-10-08 12:37:54)

Már a kezdetek kezdetén is aggályaim voltak ezzel a játékkal kapcsolatban, ami nem csupán a BDSM-ben ért tapasztalatok alapján merültek fel bennem. A tantrás játék, amin kifejezetten önismereti szándékkal vettem részt, a legjobb példa lehet erre.
A játék lényege az volt, hogy a csoport tagjai felváltva váltogatják az "adó" és a "befogadó" szerepeket.

Fontos, hogy ebben az esetben, a befogadó és az adó szerepe, egy kissé megtévesztő lehet. Nem feltétlenül azonos az általunk is ismert domináns és alárendelt fogalmával. Amikor én befogadóként voltam jelen, a másik fél szerepe arról kellett, hogy szóljon, hogy az én kedvemre tegyen, úgy hogy én mindvégig passzív maradok. Adóként pedig fordítva, aktívan kényeztetem a partnerem. Nem titok, hogy többnyire nekem az utóbbi okozott problémát.

Nálunk a BDSM-ben általában az aktív, domináns félnek rendelődik alá a passzív, szubmisszív fél. A normál szexualitás keretein belül, itt azonban szerepcsere is lehetséges, különösebb komplikáció nélkül. Kulcsszó a kölcsönösség, amelynek a célja a közös örömszerzés. Az együttléthez nem rögzülnek eszközök, öltözékek, és nem alkalmaznak erőszakot, sem fizikailag, sem verbálisan.

Freud szerint az szadomazochizmus onnan ered, hogy az egyén pszichoszexuális fejlődése megrekedt, vagy visszaesett egy korábbi szintre. Minél többet olvasok a Freudi elmélet értelmezéseiről, annál inkább kezdek kételkedni benne. A legújabb kutatások is, már nem mint szexuális deviancia foglalkozik az SM-el. Sőt maga a pszichiátria is komoly reformokon ment keresztül, az elmúlt 50-60 évben.

Míg a szadistának a másik személynek okozott fájdalom és szenvedésének látványa okoz élvezetet, akár a másik fél beleegyezése és együttműködése nélkül is, addig a mazochistának a vele szembeni kegyetlenkedés nyújt kielégülést. Minél gyengébb a másik fél és minél inkább tiltakozik, annál nagyobb a szadista számára a szexuális öröm. A két hajlam egymás tükörképei, és akkor a legjobb ha egymásra találnak. Ritkább esetben léteznek olyanok, akiket mind a két felállás izgathat, azonban többnyire a szadista, vagy mazochista hajlam kizárólagos. Számos írásban valamiféle függőséghez hasonlatos állapotként tesznek róla említést.

Én magam nem bírom a fájdalmat, és cseppet sem élvezem. Ennek ellenére, csupán kíváncsiságból kértem Rouge de Villet (régi nevén Eilrahc), hogy üssön meg, okozzon nekem fájdalmat. Nem megy neki. Szemmel láthatóan kellemetlenül érzi magát a feladattól. Még mindig azt gondolom, hogy ez a lehető legjobb párosítás.

Előző blogomban Jillian Keenan könyvéből idéztem, ami inkább a személyes tapasztalatokra, mintsem a tudományos megközelítésre alapoz, azonban mégis komoly kutatómunkát feltételez maga mögött. Nagyon hasonlít az én értelmezésemhez is. (eddig) Igaz, a könyv inkább csak a mazochista nő szemszögét és tapasztalatait tükrözi. Ami azért is ígérkezik izgalmas olvasmánynak mert tudományos szempontból a szadizmus fogalma sokkal érthetőbb, kézzelfoghatóbb és magyarázhatóbb mint a mazochizmusé.

Én azonban azt sem venném félvállról, hogy szadista hajlamokat, vágyakozást, igenis kiválthatnak korábbi sérelmek, gyermekkori bántalmazás, vagy akár a pszichoszexuális fejlődés rendellenessége, amiről Freud is ír. Ebben az esetben pedig nem feltétlenül tartom jó ötletnek a szerepcserés játékot, egy kizárólagos szadistánál. Gondoljunk itt például egy olyan emberre, aki a gyermekkori bántalmazásai miatt poszttraumás stressz szindrómában szenved.

 !link:https://hu.smpixie.com/bdsm-blogok/wilmaa/41016-szombat-es-mert-merges-es-csalodott-vagyok 

Egy ilyen emberben már csak a játék mechanikája is alkalmas lehet arra, hogy elkezdjenek leperegni előtte az átélt események, és újra abba a mentális konfliktusba hozza a beteget, ami a szorongásait okozza. Ezzel fenyegetve érezheti a saját ontológiai biztonságérzetét, és megindulnak a védekező mechanizmusok. Ebben esetben a félelem valós. Az egyén a létezését érzi fenyegetve. Ha szembesítjük a furcsa viselkedésével, csak tovább deperszonalizáljuk, és még súlyosabbnak érzi a helyzetet. A beteg a transzállapot segítségével menekül a világ elöl, agresszív viselkedésével pedig védekezik. Nem felismerve a helyzetet, ez akár addig is fajulhat, hogy saját maga, vagy mások életére törhet. Minden jel ami, arra emlékezteti, hogy viselkedése eltér a normálistól, csak kétségbe ejti, és ront a helyzeten. Elég csak egy rossz pillantás...

Mi történt Tót?
 !link:https://youtu.be/p9cSSMVoej8 

Akárhogy is tekintek egy kizárólagos szadistára, legyen az hajlam, függőség, vagy egy komplett személyiség típus, nincs kizárva, hogy valamilyen mentális zavar egyik tünete is lehet. Ilyen esetben pedig elég hülye játék a szerepek váltogatása. Még inkább hülye játék ezt feladatként kérni tőle. Tehát aki egy kicsit is úgy érzi, hogy kizökkenthetetlen a szexuális szadomazochizmusából, annak semmilyen formában nem ajánlanám, mert nem csak a BDSM-et éljük meg mentális síkon, de magát a szexualitásunkat is. Egyébiránt, maradva a Freudi elmélet vonalán, a világunk összes problémája szexuális eredetű. 

Nincs hozzászólás. |

Szadomazochista depresszió
#15 (2017-10-07 11:34:43)

"A fájdalom endorfinokat szabadít fel, ez pedig eufóriát okozhat. A medencében van egy artéria, közös csípőartériának hívják, amely vérrel látja el a nemi szerveket, és feneket. Amikor az egyik rész vérellátása megnő, akkor a másiké is, ez pedig vérbőséget okoz. A félelem és a vágy is hasonlóan hat az agyra, és hasonló tüneteket okoz: a tenyér izzad, hevesebben ver a szív, a gyomor pedig háborogni kezd..."

"A fizikai fájdalom hatására endorfin és adrenalin termelődik, és amikor hormonok szintje vissza áll a normálisra, rendszerint szomorúság, és bizonytalanságérzés telepszik az emberre. Nem csak a behódolókra jellemző ez a megzuhanás, hanem a dominánsoknál is előfordul."

Jillian Keenan: Szex Shakespeare

Megoldás lehet egy újjab dózis, amit mazochistaként meg lehet oldani magunknak is. Erre több módszer is alkalmas lehet. Pl; kapszaicin krém. De mit csinál a szadista, ha szeánsz után depresszióba zuhan, és nincs lehetősége újabb dózisra?

Egy kedves, hölgy ismerősöm azt mondja, hogy én pl; az online trollkodással tartom magam szinten, ami elég sok mindent megmagyarázhat. De ezen a ponton el is akadtam. 

Nincs hozzászólás. | depresszió  sm  

BDSM vagy erőszak?
#14 (2017-10-05 16:59:18)

"Mikor az adatlapomat megnyitottam, azt írtam , volt egy online Mesterem. Talán bizarr. De most már azt tudom mondani, örülök, hogy mindez nem a valóságban történt velem.Mert sajnos megtörténik, a saját környezetemben is tudok ilyet...Akik járatosak vagytok a bdsm világában, tudjátok, mi a dominancia...De talán kevesebben tudják, mi az a nárcisztikus személyiségzavar. Az adatlapomon bizonytalannak írtam magam, mert soha nem voltam egy alárendelt alkat. Azelőtt azt sem tudtam , mi az a bdsm...Aztán egyszer csak jött ez az online Mester egy külföldi közösségi oldalon. Ö is külföldi volt. És sosem felejtem el... Valami nagyon bizarr beszélgetés kezdődött. Azt mondta, felejtsem el az addigi életemet...És ő először az agyamat meg a lelkemet akarja meg*ni...a szex lesz az utolsó, amit kérni fog... Azt mondják, a macskát a kíváncsisága öli meg... Velem is ez történt... Gondoltam, csináld apám, ez még senkinek sem sikerült,megnézem , mit tudsz... Hát... Tudott valamit, az biztos. Hosszú kb. egy évig tartó intenzív együttlét, beszélgetés egy nagyon szimpatikus , szerethető, kedves emberrel. Már- már túl sok a ragaszkodása.... Éjjel- nappal. De szépen letört bennem minden ellenállást. Aztán már csak azt láttam , már talán saját akaratom sincs , csak neki akarok megfelelni... egyre jobban...Aztán már parancsol és irányít...És egyszer csak az a kedves ember minden előzmény nélkül eltűnt. Egy nap alatt kaptam egy szörnyeteget... Csak én már benne voltam a csapdájában. Visszaút nem volt. Mert a kezdeti együttlét arra volt jó, hogy alaposan megismerjen. tudja a gyenge pontjaimat, a lelkem összes zeg-zugát. És ő a manipuláció nagymestere..Azt hiszem az összes lelki bántalmazást kipróbálta rajtam. Mert neki ez okozott örömet, ebből táplálkozott...Én meg mint egy pincsi kutya...Minél nagyobbat rúgott belém, annál jobban csúsztam másztam vissza. Talán ha jobb leszek neki, akkor talán még kapok abból a kezdeti szeretetből....Hosszú idő és mondhatom teljesen felőrölt... Egy pszichiáter ismerősöm segített megérteni, mi történt velem...Az a kedves ember sosem létezett, csak a szörnyeteg... a szadista. Csak egy kiszemelt áldozat voltam. Ő már az első percben tudta , mi leszek ... Csak egy eszköz, csak egy játékszer, egy báb , aki mindent megtesz neki, szolgálja őt. És egy szemét, ami bármikor eldobható vagy lecserélhető...És minderre azt mondani , ez a bdsm...Bántalmazott nők vannak... és bántalmazás is. Nem csak fizikai....Mentális, lelki és érzelmi is... A valóságban is.És mi a legszomorúbb ebben? Egy ilyen nő végül teljesen egyedül marad , elszigetelődik. A környezet, a barátok, család látja, hogy valami nincs rendben. De mindenki csak azt kérdezi, miért nem hagyod ott? És senki nem tudja, hogy ez egy érzelmi , pszichés csapda...A pszichiáter szerint általában hét nekifutás kell hogy sikerüljön megszabadulni. És utána következik a másik pokol....Bántalmazás létezik... különféle módokon...És van aki azt mondja, ez is bdsm... Én most próbálom túlélni a második poklot. Egyszer talpra állni, nyugalomban élni... és egyszer talán találni valakit, aki társ tud lenni.. "


A kis történet elég nagy port kavart, mondván ez nem BDSM. Nem ismerve az okozó gondolatait, történetét, nézőpontját ez elsőre elég egysíkú tény megállapítás. Végül kiderült, hogy már a kapcsolatot alapjaiban a megtévesztésre építette az emberünk, így szimplán egy pszichopata játéka az egész. De miért ne lehetne BDSM?


A manipuláció lényege itt az, hogy azt lásd meg benne először amit te gondolsz róla, aztán jön a szadista én. Szadistaként azt kell, hogy mondjam, ez egy jól bevált taktika, amit gyakran alkalmazunk. Nem is olyan nehéz trükk, hisz amikor két ember először találkozik, általában a saját ideálját látja a leendő partnerébe. Csak teret kell engedni az áldozat megideologizált elképzeléseinek. Láss olyannak, amilyennek látni szeretnél. ("kedves ember")

Egy szadista nem csak a fájdalom okozásával tud fájdalmat okozni. Senki nem mondta, hogy a szadizmus és a manipuláció csak igazságos, és jó lehet. Lehet hazug, megtévesztő, álszent és gonosz. Hogy elérje a célját, nem válogat az eszközök között. A lényeg, hogy kiaknázza az alany gyenge pontjait, és azt ellene fordítsa. Ez eddig rendben is volna. Valaki vagy felfogja, hogy milyen kockázata van, ha egy manipulatív, szadista, pszichó dominánssal játszik, van aki pedig úgy gondolja, hogy felfogta.


"Léteznek olyanok, akik képzeletükben szadisták, mazochisták, erőszakosak a fantáziaképeik. Valahányszor a képzeletbeli énünk kapcsolatba kerül a valósággal, darabokra törik, és megszűnik létezni, átadva helyét az igazi énünknek"
L'imaginaire de Sartre (A képzelet pszichológiája)

Valaki azt mondta, hogy onnantól erőszak a történet, hogy az okozó nem veszi észre hol a határ. De számos ilyen esetben nem szó sincs erről! Nem csak az okozó nem veszi észre. Arról lenne szó, hogy számos esetben az áldozat nem veszi észre, nem tudja, nem ismeri a saját határait. Az okozó pedig egyszerre válik hóhérrá, és áldozattá is.

A közös megegyezés a lényeg. Ha én az elején egyértelműen elfogadtam azt, hogy az érzelmeimnél fogva manipulálhatsz, neked adom a szívemet, lelkemet, és egyértelműen felhívtad a figyelmem, hogy mi a szándékod és az milyen következményekkel jár, akkor a közös megegyezés megtörtént. Innen BDSM számomra. Ha ezt megpróbálom elsumákolni, vagy befolyásollak a szabad döntésedben, az már pszichopátia.

Kafka azt mondja, hogy csak a szorongásainak köszönheti, hogy részt tud venni az életbe. Az egyén majd eldönti, hogy gaztett, avagy ajándék amit kapott. Nem egyedi eset, hogy valaki így kerül be a BDSM világába. A kérdés, hogy mire vágyik, és mit keres még ennyire ebben a közösségben? Miért nem találja azt?
És lám egyszer majd a gyűlölet is átalakul valami mássá. Hatalmas rúgás ez az önismeret felé is. Ez az igazi szolgasors, hogy bele kényszerül az ember, hogy keményen dolgozzon magán. Önállóan és egyedül. Ezt a munkát a pszichiáter sem fogja elvégezni helyettünk. Sőt az ő számára tilos is, hogy szembesítsen a hibás döntéseinkkel, míg nem dolgoztuk fel a történteket, mert ezzel épp, hogy csak deperszonalizálja a páciensét.

A döntés az "áldozat" kezében. Ezt a választ csak magától kaphatja meg.

Nincs hozzászólás. | szadizmus  erőszak  bdsm  

A gazember: Utoljára tilosban
#12 (2017-09-27 09:13:06)

-Tudom sokáig dolgozol, de ha végeztél szívesen látlak egy kávéra.

-Na igen, már megint az a kávé! Gondolom nem kell magyarázatot adni arra mit jelent, ha egy nő kávézni invitál a lakására az éjszaka közepén? De ezúttal egy régi ismerősről van szó. Több évig volt a szeretőm a lány. Mit lány, egy ízig-vérig nő. A szó legnemesebb értelmében. Viszont nem véletlen, hogy évek óta nem beszélünk, nem keressük egymást. Ez egy nagyon nehezen meghozott döntés volt. Nem tudom voltatok már olyan helyzetbe, hogy egyszer valaminek azért kellet végevetnettek mert túl jól működött. Na ez pont az volt. A részletekbe most nem mennék bele. De ezt a történetet kettőnkön kívül úgy sem értené meg senki...

Általában ha bárkivel is beszélek BDSM témában egy dolog mindannyiunkban közös, hogy egy konkrét személynek köszönhetően indul el az ember ezen az úton. Szóval mindig van ott valaki. Függetlenül attól, hogy most éppen milyen viszonyban állnak egymással. Furcsamód nálam ez a nő volt aki rávilágított a "szexuális szadista" énemre.
Emlékszem amikor elhagyta a száját a következő mondat.

-Most azt tehetsz velem amit csak akarsz, de légy erőszakos és durva.

Csak ott ültem percekig és csak néztem ki a fejemből. Mit kell tegyek, hogy durva legyek? Ráadásul ez most mit elvárás hangzott el!
Természetesen előtte is volt szexuális életem és már képben voltam bizonyos dolgokkal magammal kapcsolatban. Pl tudtam, hogy az "elvárások" lelomboznak. Egyszerűen "elillan a szexuális" hangulatom. Bizonyos pózokat ahol úgy érzem a partnerem nagyobb teret kap a szabad mozgást illetően egyszerűen nem szeretem. Szinte kényszert érzek, hogy változtassak a pozitúrán. Úgy ahogy én jobban élvezem. Szóval az már tiszta volt, hogy jobb szeretem én kézben tartani a dolgokat. De, hogy "durva" legyek arra nem volt még példa.
Mindig az volt bennem, hogy a nőnek finom dolgokra van szüksége. Akkor tudsz csak igazán közel kerülni ha finoman bánsz vele, mint egy hímes tojással. Talán egyszer volt, hogy konkrét kérdésként ért az "ugye be tudsz durvulni". De valahogy akkor jobban érdekelt az orgazmusom amit a lány mozgó csípője válthatott ki belőlem.

Az járt a fejemben, hogy ez így ebben a formában nem fog menni. Annak az elvárásnak, hogy durva legyek nem fogok tudni megfelelni. És igen ez ott mint egy félelem fogalmazódott meg bennem. Semmi hasonlót nem találtam az emlékeim között. Hogy én valaha egy nővel...

...egy eset volt de az még gyerekkoromban. Semmi köze a szexhez. Egy cigánylány ellopta a sapkámat amit megláttam nála. Szóváltásba keveredtünk és levertem neki egy pofont. Emlékszem a környezetem reakciójára. Én éreztem magam kellemetlenül. A haverom később értetlenül rá is kérdezett, hogy "te frankón megütöttél egy csajt?". És akkor és ott ez rákerült a "tiltott listámra". NEM ÜTÜNK MEG NŐKET! Pedig a pofont jogosnak éreztem.

...dühösnek éreztem magam. Leginkább magamra voltam az, hogy hogyan hozhattam magam ilyen helyzetbe. És dühös voltam a lányra is, hogy olyat akar amit én nem fogok tudni neki megadni. És akkor nem tudom mi történhetett de elcsattant az első pofon. Éreztem ahogy meginog a lány és az arcához kap. Rám néz és azt mondja lesütött tekintettel. - Te ilyet is tudsz? -Tudok. És onnantól kezdve túl jól sikerült durvának lennem. Mintha megszállt volna a "sötét erő". Minden következő lépés adta magát. Átalakultam. Ott először éreztem azt, hogy ez vagyok én. És dühös voltam, hogy erre magamtól nem jöttem rá. Hol voltam eddig?

Onnantól kezdve átalakult az egész szexualitásom. Tudtam az irányt, hogy merre induljak. Érdekes mód ez az alkalom ezzel a lánnyal egy egyszeri alkalom volt. Soha többet nem ismételtük meg. Úgy voltunk vele, hogy ezt majd hozza a sors. A sors végül úgy hozta, hogy el kellet válnunk. Nem találkoztunk évekig. Ezalatt az idő alatt én jobban belevetettem magam a témába és kifejezetten ebbe az irányba mentem tovább. Ő pedig megtalálta azt a férfit akit keresett.

...most pedig kávézni invitált magához. Mi történhetett, hogy megkeresett ennyi idő után? Tudjuk, hogy mi a helyzet. Mi nem tudunk úgy találkozni, hogy ne essünk rögtön egymásnak. Éppen ezért nem kommunikálunk és találkozunk. De ha én most elmegyek akkor újra kezdődik minden előröl. És jelen pillanatban úgy érzem nekem nem az az utam. Leszögeztem, hogy akkor vagyok hajlandó elmenni ha a kávézás az a kávézásról fog szólni. Ígéretet kaptam rá.

Munka után fáradtan és meggyötörten érkeztem meg hozzá. Vicces mert egy pont ugyanolyan lakásban lakott mit amilyenben én. Ezt tudtam. De már rég nem jártam ott. A beszélgetést a konyhában kezdtük meg, kávé készítés közben. Itt elmesélte eddig mi történt vele. Teljesen ledöbbentem amikor elmondta, hogy miután kiszálltam a kapcsolatból ő teljesen bezárt. Nem akart senkitől semmit. Pedig én sosem tartoztam a számára "ideális férfi" kategóriába. Majd idővel megismert valakit akivel nagyon közel kerültek egymáshoz...
Amikor a szobába értünk meglepetésemben köpni nyelni nem tudtam. Nem, hogy a lakás volt ugyanolyan de pont olyan bútorral, pont ugyanúgy volt elrendezve, mint az enyém. Hihetetlen! A különbség csupán a dohányzóasztal és a két fotel volt. Ide ültünk le, egymás mellé. A történetét folytatta. Szóval most minden rendben van nála, de mégis egy kéréssel fordult most hozzám. Nocsak!

-Nem is tudom, hogy kezdjek bele. Egy picit ciki... Szóval minden rendeb van, de... először azt hittem bennem van a hiba. De ez van. Egyszerűen képtelen vagyok felállítani egy faszt. Tudod, hogy nem szeretek szopni de én annyit szoptam. És te mindig azt mondtad, hogy ez köztünk akkor működhetne igazán jól ha mind a kettőnknek lenne valakije. És nekem hiányzik a szex....

Összeállt a kép. Most az a kérés, hogy legyek a szeretője. Egyrészről nem lep meg, mert én "rosszlányként" ismertem meg őt, igaz ez idővel átalakult. De ez csupán annak köszönhető, hogy mi is bezártunk. Aztán pedig olyan nehezen sikerült belőle kimászni. Azóta rengeteg víz lefolyt már a Dunán. Mások lettünk. Más a fontos, mások a vágyaink...
Megtudott rólam valamit! Hogy van valami lány akivel valami "speciális kapcsolatban" vagyok. Erre már csak felkaptam a fejem! Szóval kémkedett. Azt is tudtam, hogy kitől kapta az információt.

-Őszintén szólva haragszom rád amiért nem engem kerestél meg ezekkel a vágyaiddal! Hisz tudod, hogy én mennyire vágytam egy lovaglópálcára.

Tudom. És azt is sejtem, hogy hova akarunk kilyukadni. Ha már hiányzik a szex akkor az legyen olyan amiben sokkal több van mint egy hétköznapi együttlétben. Ez mind rendben is van. De nekem elég pontos elképzelésem van egy ilyen kapcsolatról. És ami azt illeti az időzítés a lehető legszerencsétlenebb volt. Ugyanis elkésett. Van itt valaki aki beelőzte. A mérce magas, az alá nem megyünk és nincs kizárólagosság. Addig jövök amíg izgalmat találok benned. Elfogadható így?

-Most erre van szükségem. Felveszem a versenyt.

És úgy éreztem, hogy megint az a "rosszlány" beszél velem mint aki egyszer már elbűvölt a huncut tekintetével. Végignéztem rajta. Akkor esett csak le, hogy a kávézáshoz finoman szólva elég lengén öltözött fel. -Milyen legyen az ember itthon kedves? -mondta.

-Nem semmi spiné vagy te! Vetkőzz teljesen pucérra!

2 másodperc alatt megszabadult minden ruhájától és feltérdelt a mellettünk lévő ágyra. Beindult a buli. Nagyon izgalmas érzés volt ilyen hosszú idő után egy olyan nővel lenni akinek minden egyes mozdulatát már jól ismerem. Tudom hova kell nyúlnom, tudom mit kel csinálnom, hogy jó legyen. De ez a szex mégis csak más volt valamiben. Sokkal intenzívebb, keményebb és mocskosabb volt. Fantasztikus volt tocsogni abban a lányban. Úgy éreztem sosem volt meg még így vele. Most kaptam csak el igazán. Ráadásul doppingolt, hogy egy valóban kiéhezett nővel van dolgom.

Jól éreztem magam a bőrömben. Úgy rendeztem le azt a nőt ahogy szerettem volna. Ezzel a tudattal távoztam. Gazembernek éreztem magam. El tudtam volna képzelni, hogy minden este ott időzzek egy kicsit, majd csöndben továbbállok. De aztán ahogy átfutottam magamban a történteket, rájöttem ebben ennyi volt. A legközelebbi csütörtökön várt egy kávéval de nem mentem el. Addigra már nem akartam semmit tőle. Egyet akartam a saját utamat járni tovább. Nélküle.

Lábjegyzet:
Az életérzés illusztrálásához pedig:
Moby Dick - Gazember
https://www.youtube.com/watch?v=Dv2Z3FPSwW0 

26th February

Két év telt el a történet óta. A találkozó után a kisasszony elsétált egy lovasboltba, és vásárolt egy lovaglópálcát, amit azóta őrizgetett. Ezt a nem mellesleg kiváló minőségű eszközt kifejezetten nekem szánta. A két év alatt míg nem találkoztunk, soha senki nem használta sem rajta, sem máson. Ez az én pálcám volt, amit Ő őrzött nekem a saját otthonában. Néha elővette, megtisztogatta, és visszatette a helyére. Várta, hogy majd egyszer talán...

Néhány hónapja ismét találkoztunk. Ekkor szereztem csak tudomást a pálca létezéséről. Arra kért, hogy használjam rajta. Azzal a feltétellel vállaltam el a felkérést, hogy a pálcán, és a fizikai fájdalom okozásán kívül semmilyen más szexuális kontaktus nem lehet köztünk.
Tehát ha úgy van megjelenek nála, nem kérdezek semmit. Ő feltérdel az ágyra, összeszorítja a fogait, én meg kicsíkozom a fenekét, majd szó nélkül távozok. Amikor újra késznek érzi magát, és ismét vágyik erre az érzésre, akkor megkeres. Így egy-egy találkozónk emlékét több napig viselheti a fenekén.

Ha néhány éve ha valaki azt mondja nekem, hogy köztem, és a hölgy között majd valamikor egy szexmentes BDSM kapcsolat lesz, akkor azt körberöhögöm. De változnak a körülmények, és az emberek. Csak egy valami nem változik. Az emlékek, és a hozzájuk köthető érzések. 

Nincs hozzászólás. | bdsm  szerető  fenekelés  

A torzult lelkületü gazemberhez dukál egy pszichónyusszancs
#11 (2017-09-26 01:04:38)

Az elvárásokkal ellentétben nagyon érdekes, és tartalmas üzenetváltásaim voltak eddig ezen az oldalon. Többféle témát érintettük, és többféle felfogással találtam magam szembe. A hazai BDSM közösség amilyen kicsi, olyan színes is. Nem csak virtuálisa, de kilépve a monitorok mögül, egy BDSM tematikájú rendezvényen, majd mind az összes irányzat képviselteti magát, ha nem az összes. Még így is azt kell, hogy mondjam, amikor szóba kerül, hogy én elsősorban "szadomazochista" vonalról kapcsolódtam a BDSM-be, ez egyeseknek tabunak számít. Fontos megjegyezni, hogy léteznek BDSM kedvelő emberek, és olyanok, akik életvitelszerűen élik meg a BDSM-et. Önmagában még a szadizmus nem feltétlenül BDSM, de a BDSM lehet szadista. Egy kedves hölgy hozzászólása nagyon megfogott. Remélem nem sértődik meg ha idézek tőle!

"Valahogy a blogod olvasva nem tudok zöldágra vergődni hogy ez most egy különös marketing, szándékos polgárpukkasztás, önámítás, sci-fi, vagy tényleg léteznek ilyenek és ez komoly."

Nem, hogy létezik, de igen sokan párkapcsolatból élik meg az ilyesfajta vágyaikat. És el kell, hogy ismerjem némi marketing is szorult a mondandóimba. Ennek fő célja, az S/M népszerűsítését, és elfogadását szolgálná, még akár BDSM közösségen belül is. Egy kicsit később talán még egy kis science fictiont is érintünk! :)

A BDSM elméleti, és gyakorlati oldala is ugyanúgy fontos szerepet játszik az életemben. Viszont a gyakorlati rész folyamatos elemzését is fontosnak tartom. Jórészt innen születnek az írásaim. Alapvetően introvertált személyiség vagyok, és van benne valami, hogy az írással, és a kommunikációs készségemmel épp ezt próbálom kompenzálni. Mondjuk úgy, így gyakorlom a nyitottságot. Több éve csöppentem a BDSM-be, és lassan már több mint két éve élek BDSM kapcsolatban. A folyamatos analízis, és írás itt is alap. Tehát nem csak én írom meg a tapasztalataimat, hanem a partnereim is. Ha pedig ez másoknak hasznos, vagy érdekes, az csak külön öröm számomra.

És akkor itt rántanám le a fátylat arról, hogy mit takar a bemutatkozó szövegemben az, hogy "Időnként női hangon beszélek". Csupán csak annyit, hogy partnerem/partnereim gondolatait is meg fogom osztani a blogomban.

Eilrahc az a lány, aki vállalva annak kockázatát, hogy elmebetegnek nézik, két éve rendületlenül mellettem áll. Ő az én szubmisszív, mazochista szolgalányom.

*Eilrahc: A szubmisszív, egy beteg állat?*

Az osztálytársaim anno olykor elég hangosan vitatták meg a szexuális és kapcsolati életüket, amik hatással voltak rám (de mindenkire hatással van a környezetének történetei), továbbá alapból ott van az emberben egy sztereotípia arról, hogy milyennek is kell lennie egy „jó” kapcsolatnak, milyenek a felek az adott szerepkörökben… Nos, mindezeknek (is) köszönhetően évekig nem akartam / nem voltam hajlandó tudomást venni a szubmisszív és kicsit mazochista oldalamról, ugyanis mindenhol azzal találkoztam, hogy abnormális! – Sosem voltál normális, bár tény, hogy megpróbáltak téged is konfekció méretre szabni...

A szubmisszív karakterekről és a mazochizmusról egyaránt olyan képek voltak a fejemben, amiket ellenzek – itt megjegyezném, hogy akkoriban nem olvastam utána a témának, nem ástam bele magam, így számomra egy szub idiótának hatott, olyan valakinek akin mindig minden csattan, aki tűri, hogy a másik folyamatosan bántsa / terrorizálja... egy olyan valakinek láttam, aki hiányt szenved az önállóságban és még azt is meg kell neki mondani, hogy mikor vegyen levegőt. Egy lábtörlőt láttam csak ebben az egészben, aminek a létezését a másik fél teljesen természetesnek találja és úgy is kezeli, nem mellesleg visszaél a másik adó lényével, kihasználva azt. Valami olyannak láttam, ami rossz, ugyanis engem pont az ellenkezőjére neveltek!

És akkor vagyok én, aki ennek az egész szub izének az ellentéte! – Gondoltam, de... Tényleg? – Na jó... részben...
Nekem az ég világon senki nem parancsol(hat), a szüleimnek is sikerült a tudtára adnom, hogy szeretném azt csinálni, amit én akarok! Elfogadták. Én igenis önálló vagyok, arra neveltek, hogy soha ne legyek senki adósa, lekötelezettje, ne kerüljek kiszolgáltatott helyzetbe, mindig legyek figyelmes! (Fedezned kell magad kisanyám!) Mondjak valamit, de ne túl sokat és ne hagyjam soha senkinek, hogy (meg)bántson. - Nem is lehet csak úgy bántani engem... azaz de, de mindennek ára és következménye van. Hihihi

Volt egy igazán rossz tapasztalatom a kapcsolatok terén, ami miatt elhatároztam, hogy még jobban oda fogok figyelni – és tényleg – mert engem nem fog még egyszer senki kihasználni és főleg nem fogok magamnak ártani, magamat mérgezni a képzelgett „ideális” szerepekkel és tökéleteséggel. Ezért (is) a túlzott(?) figyelmesség, a folytonos agyalás.
A sztereotípiáknak köszönhetően egy olyan szerepbe kerültem, ami kívülről nagyon szépnek látszott... viszont ha jobban szemügyre vesszük... – Rendben... valahol magamnak köszönhetem. Akkor még rendes(ebb) voltam. Naív voltál, ennyi! Pontosan.
És akkor még meg sem említettem a lázadósdit, amit nem tudok kikapcsolni. – Deee... – Persze olykor úgy tűnhet nem sok esze lehet ennek a részemnek... kamu. Van, csak egyszerűen a „ne nyomd meg a piros gombot” hallatán / láttán nem bírok magammal... – A múzeumban is ki volt írva, hogy tilos a szobrokat tapizni... természetesen, akit lehetett letapiztam, egy-két nagy koponya kapott buksi simit is... milyen hülyeség ez? Olyan emberek értek hozzájuk, dolgoztak rajtuk, olyan emberek (gondolva itt az alkotókra) kezeinek a munkái, hogy tilos nem hozzányúlni! Tehát van ez a lázadó is... mindez mégis hol a francban egyezik a szubmisszióval? Sehol. Azaz de, mégis!
Vannak dolgok, amik természetesek a személyiségünkben – elnyomhatjuk, áltathatjuk magunkat de idővel akkor is előjön, ha mi nem akarjuk -, és vannak olyan részek, amiket a környezetünk nevel belénk. Ez utóbbiak között elég sok rossz is akad sajnos (mit fognak majd gondolni?). Az egyezés pedig ott van, hogy valahogy mindig az olyan emberek vonzottak, akikben ott van / volt a... dominancia. Épp ezért nem okvetlenül tetszett az húrok feszítése az ilyen embereknél... olykor jó volt érezni a következményeket magamon. De miért? Mert olyan vagyok, akinek azt tanították, hogy harcolni kell és életben maradni, ugyanakkor, olykor jól esik „legyőzve” lenni, amennyiben a másik olyan. Valahogy átfordultak a nemi szerepek. És egy a vaginától, mellektől és egy szoknyától nem lesz valaki nő... ugyanakkor vannak nők, akik olykor igenis szeretnek / szeretnének nőként kezelve lenni. Oké, nem az én világom az irányítósdi, de ha kell, megteszem. Épp ezért... jó amikor nem nekem kell irányítani. Meglehet, hogy mindez annak köszönhető, hogy rengeteg időt töltöttem egy olyan nővel, aki más korból származik. (Nem a középkorra gondolok, csak amikor Ő volt fiatal, a nő kép még valamennyire más volt.)

Persze korábban ez nem így volt a fejemben; egyszerűen kellemes társaságnak bizonyultak az ilyen emberek.

Aztán jött ez a valaki, aki nagyon felpiszkálta a parazsat... és elkezdett pörögni az agyam. Természetesen olvasgatni kezdtem a témában. Abnormálisnak tartottam, nem jó, de valami nem stimmel. Vannak egyező pontok, de nem elég. És nem mellesleg én nem lehetek szub. Ugyanakkor hazugság azt mondani, hogy nem izgat már a gondolata is... a domina szerep pedig... na az végképp nem érdekel. Az még annyira sem passzol... semennyire. Minden / akármi vagyok, unikornis, majom... akármi, de domina az semmiképpen sem. Ha pedig valamit ennyire elutasítok és valamivel kapcsolatban ennyire biztos vagyok, míg a másikon vacillálok... egyértelmű, melyikhez van inkább közöm, függetlenül attól, hogy gáznak éreztem már a gondolatát is.

Meg van a kép, az amerikai filmekből, mesékből, amikor a fiatalok úgy szivatják a másikat, hogy annak tudta nélkül a hátára ragasztják, hogy „Rúgj belém”? Nos, pont ilyennek éreztem, holott én azért nem vagyok olyan. Szubmisszív vagyok, de nem mindenkinek és nem is egyszerű elérni, hogy ténylegesen és igazán megadjam magam.
Tehát nem vagyok az a típus, aki könnyen fogad parancsokat, akinek meg lehet szabni, hogy mit is csináljon. Kérdés nélkül megcsinálni valamit... az nem én lennék / vagyok.
Épp ezért amikor beregisztráltam a Pixiere bizonytalanként jelentem meg, az adatlapomon jelezve, hogy szubmisszív hajlamaim vannak.

Aztán találtam valaki olyat, aki mellett / hatására a bizonytalanból átigazoltam szubmisszív kategóriába. Megértettem ugyanis a tények állását magammal kapcsolatban. Határozott vagyok – khm... határozott tudsz lenni! Szerintem ezt akartad írni... – önálló, a jég hátán is megélek és feltalálom magam, nem mellesleg én magam vagyok egyfajta szervezett Chaos, stb... de létezik olyan karakterek, akinek alárendelődöm – és itt szó sincs a főnök-beosztott, stb. helyzetekről, illetve szerepekről-, továbbá ez az egész nem csak tetszik, de természetesnek is érzem és szeretem. És akkor jöjjön a speciális fűszer az egészhez, a mazochizmus... aminek megint csak meg van a maga szerepe az életemben, de az más téma.

Amikor átváltottam a státuszom, akkor nem volt 1oo%-os ez a kép, viszont azt éreztem, hogy változtatni kell ezen az apróságon. Az pedig, hogy valakinek esetlegesen pár levélváltást követően nem ez fog lejönni... így jártak. A mazochizmus pedig... nem tűröm, hogy bántsanak. Nem vagyok (annyira) hülye. Csak épp van olyan szituáció és ember, akitől ez nem bántásnak minősül, nem mellesleg jól esik. „Szenved valamilyen mentális betegségtől? Nem, nem szenvedek, én élvezem.”

Idővel ez is teljesen letisztult... szexuálisan biztosan az vagyok, amit sokáig elnyomtam, amit sokáig hülyeségnek és betegnek tartottam. Amennyiben visszatérünk a korábbi elméleteimhez a szubmisszív karakterrel kapcsolatban, valahol tényleg az, mármint idióta, csak épp nem ez a helyzet a BDSM-ben. No ez az, amivel nem voltam tisztában korábban.

Vicces-mulatságos... Azok akik elsőre antipatikusak voltak... valahogy mindig közel kerültem hozzájuk. Ami ellen harcoltam az végül a felszínre küzdötte magát; mind a furcsa és kicsavart lényem, mind ez a szub-mazó rész...


 * * * * * * * * * * C * * * * * * * * * * 

 Négyen ülnek a teraszon. Az egyik vörösboros pohárból apró kortyokkal pusztítja a pohár tartalmát, kiélvezve az ízeket, mint valami szomelier. Tartása egyenes, körmei olyanok, mintha frissen lakkozták volna. Van benne valami benne / rajta, ami miatt teljesen egyértelmű, hogy felsőbbrendűnek képzeli magát.
A második egy kislány, aki a nagyok társaságában ül egy nagy széken. Ruhája rózsaszín, amit fehér csipke borít, Ő pedig világ legboldogabb gyermekeként nyalogatja a vaniliás-csokis csavart fagyiját.
A harmadik ugyancsak egy széken ül, csak törökülésben. Tartása kicsit ereszkedett, cigi a kezében. Körmein kopott / kopóban lévő fekete körömlakk. Láthatóan jár az agya. Neki mindig jár az agya. Mindig figyel. Érezni rajta, hogy kötekedő és biztosan valami olyan lény, aki előszeretettel játszik a tűzzel, tesz a szabályokra... valami szabad és lázadó. Ha kell koordinál és mindenkit a helyére pofoz. Feszült... vagy csak energikus...?
A negyedik pedig... na ő az, akit még nem tudunk rendesen megfogalmazni és jellemezni. A vonásai kedvesek, barátságosak, nyugodtak. Valahogy semmilyen, de mégsem. Sejtelmes. Annyit mond amennyit kell és akkor amikor kell. Nincs ott... de mégis...

Eilrahc

2 hozzászólás | szadomazochizmus  szubmisszivitás  bdsm  

Tirpákiától a Kunságig
#10 (2017-09-25 12:18:50)

Gyáá! Emlékszem, hogy a várdai strandon henyéltünk, amikor egy bácsi kimászott a medencébő. Pont a fejed fölött harangoztak össze a heréi amikor kisuttyant a fürdőnadrágjából. Öcsém, milyen kis basznivaló csaj voltál már akkor. Felcsillant a szemem, hogy még a falu is passzol. ÓÓu. Pont valami ilyesmire gondoltam, ha "néhanapjánegyévbenegyszer" nyáron erre járok. A szűzhártyáért meg bocsi! Nem kell ehhez olyan nagy álmokat szőni. Egyébként is te csak erősítetted a statisztikát. A cél érdekében pedig néha áldozatokat is kell hozni.

https://www.youtube.com/watch?v=EbPNwhiz2H0

Egy magyar szociológiai kutatás (Tiszántúli Emanuelle) szerint, a vidéki lányok nagy része hasonló körülmények között veszti el a szüzességét. Innentől kezdve másképpen viszonyulnak a szexhez mint azok a lányok akik úgymond megadják a módját az első alkalomnak. Nagyjából aszongya, hogy míg a pesti lányok általában tudatosan, kíváncsiságból, ágyban párnák közt..., addig az aprófalvakban élők valami árokparton vagy bokorban. A motiváció nem a kíváncsiság, hanem az hogy ha már megszerzett egy pasit akkor oda kell adnia magát neki, hogy meg is tartsa. Tehát a szexet egy szükséges rossznak tekintik. Gondolom, némi keserű szájízt éreztél amikor mondtam, hogy én nem vagyok ám tirpák teljesen. He!

(Arról létezik külön magyar kutatás, hogy mennyire nem kutatják a magyarok szexuális szokásait, tehát jobb híján nincs más, mint ez a nem reprezentatív interjúsorozat)

https://www.youtube.com/watch?v=350cahSVHrI

De azért megtaláltuk a lehetőséget, hogy találkozzunk még. A templomkert az jó ötlet volt. Ott tényleg max csak én baszogatlak esténként. Nagyon ügyesen dolgoztál a brén! Bevallom nekem sem egy mindennapi látvány volt, ahogy egy tini lány félrehúzott bugyiban maszturbál, és közben szopja a faszomat. "-Kisüti a szemem a pilács." Még ez a mondatod sem tudott úgy igazán kizökkenteni. Pedig hát na... Azért értem én a dialektust Lajbinyanya! Jó elbuktam a savtesztet. Mondd, hogy "fólia" és megmondom honnan vagy! De most már tudom. Faóulia!

Pár évvel később, amikor unokaöcsémmel kerültem olyan közeli viszonyba, hogy megmutassa az iskolás szerelmét egy fotón íphogy nem hangosan röhögtem fel, amikor megláttalak. Na jó legyünk diszkrétek he. Inkább dzsalj fel az alsó kerten, és állj meg a pottyantósnál! Bálában baszni pedig nem csak szúr, de nyomot is hagy. Egyességünk amúgy is mindenféle kapcsolat felett áll és nem korlátozódik közösen töltött időre. Ez kizárólag csak az ösztönlényünkről szól. Bevallom tetszik ez a világ. Ott csörgedezik az ereimben a tirpák vér. No de én mégis csak egy "Nagyvárosi Farkas" vagyok. A franc se gondolta, hogy Miskolcon is ott leszel, mint egy családanya he. Ó a pulya az jó. De én szeretlek, aztán elhagylak mint Pataky a várost. Vagy mint én Miskolcot. Kitérdepel He?

Beatrice: Nagyvárosi farkas
https://www.youtube.com/watch?v=pRA0S3sf4u4

2 hozzászólás | szexualitás  szociológia  

Emancipáció?
#9 (2017-09-25 12:14:03)

Csak hozzászólás szinten szerettem volna reagálni, de hosszú lett a dióhéj. Bevállalja? Igen vagy nem? Én bevállalom.

*Figyelem! A következő írásom alkalmas lehet arra, hogy egyes feministáknál lebassza a biztosítékot! De hangsúlyozom, én az aranyközéputat taposom. A szövegértelmezési problémákkal pedig nem tudok mit kezdeni.*

*
Túltoltuk*:
https://www.youtube.com/watch?v=LroFXVGLNC0


Egyenlőek vagyunk de nem egyformák. A gond általában ott kezdődik, ha férfi nő egyforma akar lenni. Egyenjogúság van? Hmmm. Szerintem már egy pöttyet át is fordultunk a másik oldalra. Miért ilyenek a mai pasik? Miért olyanok? Miért ilyen feminim? Visszatérően hallom a nőnemű ismerőseimtől ezt a "rívást". Hát pont azért mert egy kicsit túl toltuk azt a bizonyos feminizmust. Kiharcolták maguknak, hogy traktort vezethessenek. Hát hajrá!

*Traktoros lányok*:
http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6915

Jó elismerem a politikában még mindig alul maradnak a női arányok, és átlagosan kevesebbet is visznek haza. Van még mit dolgozni. Szóval nem az egyenlőséggel van a probléma, hanem a szereptévesztéssel. És ha egy kicsit soviniszta lennék, hát vállalom. De miért is? Nem győzöm hangsúlyozni, túl toltuk a feminizmust. Megint csak az ominózus Ákos interjú jut eszembe. 

*Ákos interjú a normalitásról és a nőkről*:
https://www.youtube.com/watch?v=KVBkDCF0whM

Már akkor sem értettem, hogy most akkor ebben mégis mi volt az ami annyira nem tetszett egyeseknek. Ok. Ha leragadunk a bizonyos, "*a nőnek nem az a dolga*" résznél akkor kiforgathatjuk úgy ahogy akarjuk. De azért valljuk be, karrier, sikeresség, anyaság. *NEM ÖSSZEEGYEZTETHETŐ!* Persze az elképzelhető, hogy van mellettünk egy olyan férfi aki jobb anya mint a nő. Ez megegyezés kérdése.

Ötvenes évek Amerikája? Na igen! Ez volna nekem is az ideális. Sajnos most nem olyan világot élünk, amikor egy férfi fizetése egy egész családot volt képes eltartani, úgy hogy a nő nyugodtan otthon maradhatott. Mire odajutottunk, hogy belekóstoljunk ebbe a világba, annak már akkor rég vége volt. Pedig az lenne a normális és ideális. Ez nem az.

*The Weaker Sex*:
https://www.youtube.com/watch?v=-GJsld9IVjU

Volt, hogy a fejemhez kaptam, hogy nem teljesítem az "apai feladataimat" rendesen. Na de mi az apai feladat? Erre már nem kaptam választ. Na én itt látom az ütközést. Egyenlőek vagyunk de nem egyformák. Teljesen más jellegű készségeink vannak. És itt is azt látom, hogy a nő egy picit irigykedik az apaszerepre. Hát ez van basszus. Ott a konkrét biokémiai folyamat amit levezettünk. Alapvetően más reakciót vált ki férfiból és nőből a gyermeksírás például. Miért kell ezzel megerőszakolni magunkat? Mert a nő nem érzi jól magát az anyaszerepben? Hát ki nem szarja le? Akkor minek szült gyereket? Vagy kinek? Ja, hogy végig sem volt gondolva? Hosszútávú tervezés...? Nem...? Semmi...? Az nem semmi! Hát akkor mondom én. Az apa majd akkor érzi magát nyeregben, ha már kommunikál a gyerekével. Verstehst du?

"Nem a nők uralják a saját testüket, hanem a természet. A vámpírok, gorgók és egyéb sötétlelkű archetípusok lakta ősi mitológia többet elárul a női szexualitás ördögi hatalmáról, mint a feminizmus. A tudománynak a mai napig sem sikerült maradéktalanul feltárnia a nők bonyolult hormonrendszerét, amely ijesztően összefonódik az érzelmi világgal. A nők életét a kiszámíthatatlanság vezérli. A szaporodás titkának megfejtése még mindig az egyik legnagyobb kihívás számunkra. Az eleusziszi misztériumok, e titkos, fáklyafényes éjszakai rituálék a nőket nagyságuknak megfelelő pozícióba emelték. Vissza kell térnünk a pogány igazságokhoz."
CAMEILLE PAGLIA - A NEMI ERŐSZAK "TERMÉSZETESSÉGE"

Attól, hogy egy nőstény gyereket szül még nem lesz belőle ANYA.

*A "büszke nagypapa"*:
https://www.youtube.com/watch?v=kBjXETsw8LA

Épp úgy mint ahogy nőnek lenni nem csak annyit jelent, hogy vagina van a lábunk között. Ha pedig valakinek egyszerűen csak nem megy, engedtessék már meg nekem, hogy ne is tiszteljem benne a nőt. Ettől még lehet egy értékes ember. De nekem ettől még halvérű lesz. "Te meg zárd össze a lábaid mert szardínia-szag van!" És hogy miért a férfi felhasználók vannak pellengérre állítva általában itt? Talán mert nincs is annyi aktív női felhasználó, mint amennyi férfi.

Talán a nem mindennapi világnézetem is hozzájárul, de a demokráciáról Churchill mondása jut eszembe.

"A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma - nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik."

Demokráciában élünk? Hmm. A proletárdiktatúra is népi demokratikus forradalom volt. A nyugati demokrácia terjesztéséhez pedig rengeteg vér tapad. Nem igaz, hogy a demokrácia az első adandó alkalommal elsöpri a zsarnokságot. Volt már rá példa, hogy "nép felszabadító" háborúval kellett ellene harcolni.

"Bizonyos elméletek szerint a demokrácia kialakulását a gazdaság fejlődésének kell megelőznie, és az "emberi fejlettségi mutatók" javításában kell segíteni. Ennek alapján csak akkor virágozhatnak ki új intézmények, törvények és politikai rendszerek, ha egy ország eléri a gazdagság egy bizonyos fokát. A szakemberek szerint nem maga a gazdagság teremt demokráciát, de a fejlett gazdaságú, frissen demokratizálódott országokban általában tartósabb az új berendezkedés."

Én azt látom, hogy az emancipációnak is ugyanilyen "gazdasági" tényezők állnak az útjában. Pl erre a mostanában jobbról, balról, középről is hirdetett, "feltétel nélküli alapjövedelem" lehetne egy megoldás. (Vagy nem. Ezt nem tudjuk)

De most még ilyen nincs. És nagyon sokáig biztosan nem lesz még. Addig nagyon sok feminista köpetet kell lenyelnünk még, és bizony egy picit rugdosni kell őket vissza. Csak a rend kedvéért! Azért mindennek megvan a határa!

*Egyenlőek vagyunk de nem egyformák!*

Lábjegyzet:
*Tekintetes Úr - Rendet!*
https://www.youtube.com/watch?v=pFjAwdA8M5k

Nincs hozzászólás. | társadalom  szerepek  emancipáció  

Vonzalom egy kölyökképű pszichopatához.
#8 (2017-09-24 14:31:18)

Olykor viccesen így szoktam magam bemutatni. 

"Ha megvan a "Szürke 50 árnyalata", addig stimmel, hogy kölyökképű, és pszichopata! A többi már nem."

A vonzalom egy kölyökképű pszichopatához kevés! Próbáld definiálni mi a különbség a domináns, és a szadista között! Segítek!

*Szexuális mazochisták*;

*Első osztály*: Fantáziák által terheltek, de nem keresik a megvalósításukat. Lehetnek túlnyomó részt szadisták, kisebb mazochista tendenciával és/vagy nem szadomazochisták, gyenge mazochista tendenciával
    
*Második osztály*: Egyenlő keveréke a szadista és mazochista tendenciáknak. Szeretik a fájdalom érzését, de a domináns szerepet is (ez esetben szadisták). Az orgazmus fájdalom és megalázottság nélkül is elérhető számukra.
    
*Harmadik osztály*: Mazochisták minimális vagy nem létező szadista tendenciával. Jobban élvezik a fájdalmat és/vagy megalázottságot (amik hozzájárulnak az orgazmushoz), de nem szükségesek ezen hatások az orgazmus eléréséhez. Képesek a romantikus kötődésre.
    
*Negyedik osztály*: Kizárólagos mazochisták. (Vagyis képtelenek a romantikus kapcsolatra és a fájdalom vagy megalázottság nélküli orgazmusra.)


*Szexuális szadisták*;

*Első osztály*: Fantáziák által terheltek, de nem kivitelezik ezeket.
    
*Második osztály*: Kielégítik szadista szükségleteiket egy beleegyező (mazochista vagy más beállítottságú) partnerrel.
    
*Harmadik osztály*: Kielégítik szadista szükségleteiket bele nem egyező partnerekkel, de nem ejtenek rajtuk súlyos sebeket, és nem ölik meg áldozatukat. Esetleg a szadista megerőszakoló kategóriába is tartozhatnak.
    
*Negyedik osztály*: Csak bele nem egyező partnereik vannak, és súlyosan megsebesítik, illetve megölik őket.

"Az új kutatások anyagai alapján a szadizmust és mazochizmust a szexuális és mentális betegségek közül eltávolították, amit a BDSM szubkultúra is támogatott arra hivatkozva, hogy a homoszexualitást is eltávolították már ugyanezen listáról. 1994 az Amerikai Pszichiátriai Társaság módosította a szadizmusra és mazochizmusra vonatkozó (DSM IV) részt a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders negyedik kiadásában, így a szadomazochizmus többé nem tartozik a ’szexuális deviancia’ kategóriájába. 1995-ben Dánia volt az első ország, amely kitörölte a szadomazochizmust a betegségek közül."

"A BDSM összefoglalónév a különböző egyenlőtlenül felépített viszonyokra utal a szexualitáson belül. A rövidítés egy része az angol fölé- és alárendeltség kifejezésből (dominance and submisson) ered, és a különböző szerepjátékok fő alkotóelemei eme szexuális praktikáknak."

A BDSM egy gyűjtőszó, 6 db szexuális viselkedésformát egyesít. 

-kötözés
-fegyelmezés
-dominancia
-alávetettség
-szadizmus
-mazochizmus

Viszont ez közel sem jelenti azt, hogy egy BDSM érdeklődésű embert a felsoroltak közül mindegyik ugyanúgy érdekelheti, vagy része lehet az életének.

Az S&M, azaz a  szadomazochizmus, még a BDSM-nél is régebbi múltra nyúlik vissza. A szadizmusra és mazochizmusra való nyitottságot jelent. 

"Pszichiátriailag olyan személyiségtípust jelöl, akiknek a fizikai fájdalom és megalázás okozása vagy elszenvedése örömet és kielégülést jelent. Egyes esetekben a kielégülés és a gyönyör szexuális eredetű, másokban viszont egyáltalán nem; és a szadista vagy mazochista hajlam irányulhat mind a saját mind az ellenkező nem felé. Vannak, akik kizárólagosan szadisták vagy mazochisták, mások viszont mindkét felállást és ezen felállások gondolatát élvezik, akár okozóként akár szenvedő alanyként.

A szadizmus a másoknak okozott szenvedés vagy kellemetlenség élvezete; ide tartozik még az érzelmi kegyetlenség, a félelem általi manipuláció és a megszállott erőszakoskodás. A mazochisták élvezete pedig ezen cselekedetek elszenvedése. Mindkét személyiségtípus szélsőséges esete - a perverz személyiség - akkor áll fent, ha az illető kielégülése csakis az előbb említett körülmények fennállásakor történik meg."

*NE KEVERD A DOMINANCIÁVAL ÉS AZ ALÁVETETTSÉGGEL!*

Ha adva van egy Top, vagy Domináns partner, még közel sem biztos, hogy vannak szadista hajlamai. A Dom, és a Top elsősorban az irányító, és hatalmi vágyait szeretné megélni. Ez nem feltétlenül igaz egy szadistára. 

Sőt szadista hajlamai egy szubmisszív nőnek, vagy férfinak is lehetnek. Ezért sem kell csodálkozni amikor olyan hirdetéssel találjuk magunkat szemben, hogy;

"Domináns Mazochista Úr, Szadista Szolgáját Keresi!"

Ez nem egy egyedülálló dolog. Egy másik visszatérő probléma, amikor bottom, vagy szubmisszív hölgyek tévesen mazochistának címkézik fel magukat, amikor még nincsenek is tisztába az ilyesfajta hajlamukkal sem. Így pedig könnyen olyan kalandba keveredhetnek amit később meg is bánhatnak.

A másik számomra nagyon szomorú tapasztalat, éppen egy tegnapi chatbeszélgetés során bukott ki. Az aftercare hiánya. 

*Aftercare (Utógondoskodás)*;

"Az az időszak egy intenzív BDSM szeánsz után, amikor a Domináns partner gondoskodik a szubmisszív (alárendelt) félről.

*Magyarázat*: néhány BDSM tevékenység fizikailag igen nagy kihívást igényel, érzelmileg, lelkileg megterhelő, erős, vagy mindkettő egyszerre. Egy ilyen aktív szeánsz után a szubmisszív (alárendelt) partnernek szüksége lehet egy érzelmileg biztonságos helyre, ahol lelkileg és testileg is „felgyógyulhat”, visszanyerheti önmagát. Ez az az időszak amikor a Domináns fél gondoskodik arról, hogy a szubmisszív (alárendelt) partnernek megteremtse ezt a lehetőséget."

Ezzel kapcsolatban egy nagyon jól összeszedett cikket ajánlanék!

https://hu.smpixie.com/cikk/6653-aftercare-1x1

*Ha nem fogod fel ennek a jelentőségét, inkább tartsd magad távol a BDSM-től!*

És még egy nagyon fontos dolog ami segítségedre lehet a partnerválasztásban! Ez a "Savteszt".

"A savteszt egy õsi módszer a hamisság leleplezésére. Az erõs sav ugyanis szinte minden fémet percek alatt szétmar, ám az arany rendszerint ellenáll neki. Ezért aztán évszázadokon keresztül segítségével gyõzõdtek meg az érmék valódiságáról, és hogy elkerüljék a becsapást, illetve hogy még idejekorán kimutassák a gyenge minõséget. Ezért ezt a kifejezést választottam azon módszer elnevezéséül is, mellyel megpróbálhatjuk azonosítani és kiszûrni a nem valóban domináns, ám magukat mégis Mesternek nevezõ személyeket."
MadSciDom - J.M

Bővebben itt:
http://users.atw.hu/jerom-bdsm/htm/irasok.php?iras=savteszt

Nincs hozzászólás. | aftercare  savteszt  szadomazochizmus  

Ikrek-ikrek
#7 (2017-09-24 01:31:48)

Nem vágyik túl nagy dolgokra, csak olyasvalakire van szüksége, aki hosszú időn keresztül tudja izgatni a fantáziáját. Egy telegecizett puncival milyen izgalmas is a játék. Ennek a fantáziázgatásnak természetesen lendületesnek és magával ragadónak kell lennie. Néha épp az a legjobb megoldás, ha a szeretője megajándékozza az Ikreket egy gyors menettel az autó hátsó ülésén. Ezek a kurva repülők pedig egyre alacsonyabban szállnak. Még egy hét. Talán ez is lehet az inszomnia oka? Két ujjam is az anilinguszt ingerli, miközben farkam a szádban. Jobb, ha belátod: azok, akik ez alatt a csillagjegy alatt születtek, igencsak sokoldalúak! A szex ennek ellenére elsősorban mentális testmozgás az Ikrek számára. Az aktus a fejében kezdődik, és onnan indulnak el a gondolatai lefelé. A fehér kötél a lábadon, a fekete pedig a karodon. Már rég nem számoljuk az ütéseket. Általában nem egy macho/paraiba, és nem lehet leolvasni róla vad szenvedélyt. A jeled az autókat uralja. Mikor ülsz rá a sebváltómra? Erotománia, maszturbálás. Nincs mit szégyellned.

"Egy szép lánynak mindig a bujálkodáson járjon az esze, soha nem gondoljon a nemzéssel."

"...és az ember teremtésekor abba lelte kedvét, hogy éppoly különbözőnek alkossa meg az emberi hajlamokat, mint az arcokat, nincs hát miért ámulnunk inkább azon, milyen sokfélék a gusztusok, mint azon, milyen sokfélék vonásaink."

Ha kell ki is egészítjük egymást! Ha kell. Már hogyne kellene! Ott a jel a mellemen. Már jól ismered.

Bass Drum of Death - Shattered Me
https://youtu.be/PIJEC9enWO4

2 hozzászólás | ikrek  sade  

DenisaWry története.
#6 (2017-09-23 16:44:17)

Az edukációs jellegű BDSM-re, és a "coaching" fogalmára még szerintem visszatérek később, igaz DenisaWry története erősen ide köthető. Külön kérésem volt, hogy az együttlétünket Ő maga írja majd le. Ez is része volt a játéknak. Így viszont egy erősen szubjektív nézőponttal kell, hogy szembesüljünk, de azért megpróbálok egy kicsit több rálátást adni egy ilyen jellegű együttlétre is. És nem titok az sem, hogy volt a szeánsznak egy olyan nézőpontja is, ami azt szemlélteti milyen az, amikor egy szadista visszaél a helyzettel, és kihasznál egy nőt. Természetesen mindezt a közös megegyezés keretein belül...

...mindig ugyanúgy kezdődik. "Én annyira de annyira szeretnék veled találkozni, mert hallottam ezt, hallottam azt..." Persze, persze a kommunikációból rögtön kiderül, hogy csak alám akar feküdni. De miért? "Mert szeretném megismerni az embert." Vagy úgy! Akkor fussunk egy kört. A találkozónál azonban kiderül, hogy kibaszottul nem is kíváncsi rám senki. Mindig mindenki saját magával és a problémáival van csak elfoglalva. Zúdítja rám a problémáit gyermekkortól napjainkig. Már csak ez önmagában egy szolgáltatás geci! Hogy meghallgatlak. Ugyanezért egy szakember komoly pénzeket szokott elkérni, aki évekig is csak rávezet dolgokra, de a problémát nem oldja meg. Azért nem oldja meg, mert a te problémáidat saját magadnak kell megoldani! De Ő valamiért engem akar.

A teljes analízisbe nincs beavatva. Én sem oldok meg problémákat, csak rávezetek, és szembesítek. Hogy ez mikor érik be már az Ő dolga. Amit olvastál, az csak az ő szemszögéből egy leírás. A háttérben azonban sokkal összetettebb a történet. Elég komoly analízisre van felépítve egy ilyen találkozó. Ez inkább az alanyról szól. Tulajdonképpen terápiás jellegű együttlét, ahol a verbális alázás is szerepet játszik. És nem azért mert ettől van olyan kibaszott nedves pinája a nőnek. Van olyan is, de ez nem az. Erről a részéről nem olvashattál, mert ez a része nem publikus. Nem vesszőzés, szíjazás, láncra verve baszás a lényeg, hanem a párbeszéd és a szituáció. Egyértelműen régi traumákat, és sérüléseket segítettem neki feldolgozni. És ahhoz a részéhez... Na ahhoz aztán tényleg senkinek semmi köze.

Többek között ezért is van tele a hócipőm azokkal, akik úgy próbálnak megítélni, hogy nem is ismernek. Fingjuk sincs, hogy a valóságban miről szól a történet. És ha ott vannak akkor sem figyelnek. Csak játsszák az agyukat, hogy mikor kit keféltek meg, vagy éppen kivel keféltették meg magukat. Az a része pont hidegen hagy. És nem, nincs kedvem pofozkodós, mélytorkos szopatáshoz sem csak úgy, az Urad háta mögött! Zárt vagyok még mindig. Fogd fel!

Visszatérő probléma, hogy valami olyanba lát többet az alany, amibe nagyon nem kéne, és azt a részét, amiben viszont komoly munka van, azt abszolút nem értékeli. Kíváncsi vagyok mikor esik le a tantusz. Az lesz a fájdalmas, és nem a singer szíj!

III. BDSM/ Voodoo story:

"Találkoztunk, még nem tudtam mi vár. Megérkeztünk a lakóshoz, felmentünk, közben kellemesen beszélgettünk. Ittam egy kis bort. Voodoo nem ivott mert még vezet. Miután besötétedett elindultunk egy közeli erdős részhez. Egészen bent állt meg a kocsival. Felmegyünk egy vasúti töltéshez. Szigetelő szalaggal a korláthoz ragasztja a kezem. Lehúzza a nadrágom, a bugyim. Lovaglópálca elő, elkezdi. Hangosan számolnom kell. Húszat. Egy. Ezt éreztem, pálcával sose kaptam. Kettő. Érzem ezt is. Valami rosszullétféle kerülget már most, még tizennyolc hátra van. Három, Négy. Megint némi hányingert érzek. Érzem hogy dolgozik a testem. Megfeszül. Öt. Hat. Hét. Nyolc. Nem kímél. Miért is tenné, hisz szadista? Én azt hittem mazochista vagyok... Kezdek kételkedni. Tíz. Tizenegy. Tizenkettő. Kérem hogy álljunk meg kicsit. Látom ahogy a cigarettájának füstje az éjjelben kereng. Tizenhárom. Tizennégy. Kívánom hogy legyen vége. Tizenöt. Tizenhat. Ismét egy. Tizenhét. Tizennyolc. Na még kettő. Tizenkilenc. Húsz. Leguggolok míg ő levág a korlátról. Felhúzom a bugyit, nadrágot. Ég a fenekem. Nagyon. Visszamegyünk a kocsihoz. Bekászálódom.

Felmegyünk újra a lakáshoz. Tölt még bort. Most ő is iszik. Szól hogy vegyem le a ruhákat, ékszereket. Megteszem. Kézen fog, bevisz a szobába. Ismét előkerül a pálca. Leültet az ágyra. Előveszi a farkát. Szopnom kell. Tulajdonképpen szeretek szopni. Fogja a hajam, a fejem. Jön a mély-torok. Néha öklendezek egyet. Visszaültet az ágyra. Szét kell nyitnom a combjaim. Rácsap a dombomra. Félek másodikra nagyobbat üt majd. Összezárom. Kapok egy nagyobb ütést a combom külső oldalára. Feltérdeltet a kanapéra. Szól hogy pucsitsak. Pucsítok, kissé beigazít. Megpróbálja hátulról berakni, ez fáj, tekintve hogy nem bejáratott területről van szó. Szólok hogy fáj. Haza akarok menni... Olybá fest, feldühítettem. Vissza kell helyezkednem ugyanabba a pózba. Elővesz egy bőr szíjat. A hátamra és a fenekemre csap vele, nem tudom pontosan hányat kapok. Csipeszeket hoz, nem hagyományos ruhacsipeszt, ez erősebb. Rárakja a bimbóimra, egy pálcával suhint. Húzódnak. Előkerül a cipőkanál, avval paskolja a dombomat, annyira nem fáj mint amennyire gondoltam.

Elővesz egy láncot, pórázzal. Miközben szopnom kell a nyakamba rakja a láncot és megfeszíti. Futó csókot ad a számra. Majd megfogja a láncot és a tükrös szekrény elé ráncigál. Négykézlábra kell állnom, mögém térdel és berakja a farkát a puncimba. Közben feszíti a láncot. Néznem kell magam ahogy basznak. Hánynom kell magamtól. Megfordít. Visszamegyünk a kanapéra, lefektet hanyatt. Húzza a láncot a combjaim között. Érzem ahogy dörzsöl a lánc. Ráharap a csiklómra... izgat. Megfordulunk, szeret szopatni. Kérdéseket tesz fel. Elmondok mindent, őszintén. Felzaklat. Elkezdek bőgni, és dühös vagyok magamra. Zokogok a karjaiban. Gyengéden átölel. Megnyugtat. Mondja, hogy ennek ki kell jönnie. Hasra fekszem az ágyon és csak sírok.

Hoz zsebkendőt és vizes borogatást. Leül mellém a földre, rágyújt. Elmondom Neki, hogy Ő a második ember aki ezt tudja rólam. Undort érzek magam iránt... Iszunk bort, beszélgetünk. Megy a zene. Tetszik a dallam, de nem tudom a címét. Hozzám hajol, megcsókol. Leveszi a törölközőt a fenekemről, megfordít. Megkefél. Én szokásom szerint hangosan élvezek. Tükrösszekrény előtt ismét térdre ereszkedem előtte. Néznem kell ahogy szopom. Az egyik mely-toroknál kinyílik a gyomorszájam és némi bor szalad fel a számba. Kimegyek a vécéhez. Kiköpöm. Átmegyek a fürdőbe kiöblítem a számat, kapok szájvizet. Bocsánatot kérek. A bor felkavarta a gyomromat.

Iszunk, még. Éhes lesz, én is érzem hogy kéne enni. Csinálok szendvicset. Bevackolunk a tévé elé. Eszünk. Arrébb rakjuk a tálcákat. Szeretek szopni, ahányszor megfogom a farkát a kezemmel, laza mozdulattal elsöpri onnan. Olyat csináltam amit még nem csináltam soha, de nem rossz. Élvezi. Megfordít. Lábaimat a nyakába rakja és úgy dug meg. Hajnali kettő fekszem az ágyban meztelenül. Kimegy rágyújt, érzékelem hogy visszajön, odavackolok mellé és álomtalan álomba csöppenek. Reggel új menet vár ránk és kávé."

.................................................................

"Nem tanított meg az anyád szeretni."

Ezt mondotta anno a szexuálpszichológus, és igaza volt. Ezt teljesen magamtól kellett megtanulnom. Ráadásul egy "poliamorista" felfogásból, ami nettó faszság. Kifejezetten utáltam érte anyámat, hogy domináns-szadista nő létére alkalmatlan volt anyának. Hogy a legfontosabb dolgot sem volt képes megértetni velem. Ez a defekt tehet mindenről. Pedig ez nem is defekt.

Ahogy kezdem megérteni a szeretet mechanikáját, úgy tekintek az egészre, a lehető legnagyobb ajándéknak amit valaha anyámtól kaphattam. És a gyűlölet átalakulni látszik...

Mindig keressek racionális magyarázatot az érzéseimre. Ha pedig nem vagyok képes rá, akkor legyen bennem kétely. Ha így találom meg a szerelmet, akkor sokkal őszintébben, és mélyebben élem majd át. De ez akkor sem csak úgy jön, hogy dádám! Ezért meg kell dolgozni. Ez egy olyan munka amit a legtöbb ember nem tudatosan végez. Viszont ha felébredne az álmából eséllyel dolgozhatna egy sokkal jobb életért. Mert akkor is dolgozol, ha éppen te nem tudsz róla, vagy nem csinálsz semmit. Így válhatnak emberek rabszolgává, függetlenül attól, hogy milyen címkét ragasztottak előtte a homlokukra. DenisaWry története is részbe erről szólt. És van egy olyan oldala is amiről nem beszélhetek. Csak annyit mondhatok, hogy ezek korábbi sérelmekről szóltak.

És ha már érintettük a szeretet fogalmát, egy Feldmár András idézettel zárnám ezt a blogot.


"Nem a függőség a probléma. Még a drogoktól való függőség sem a probléma. A probléma a szabadság elveszítése. Ha akkor, amikor én gyerek voltam, a mamám és a papám tisztelt volna engem úgy, hogy megengedték volna, hogy tőlük függjek, de nem vették volna el a szabadságomat, tehát hogyha engem komolyan vettek volna – amikor azt mondtam, hogy ezt szeretem csinálni, ezt meg nem, akkor komolyan vettek volna, és nem úgy tettek volna, mintha ők jobban tudnák, hogy nekem mi jó, mint én saját magam –, akkor nem kellett volna elszöknöm tőlük abban a pillanatban, amikor tudtam. Nem azért szöktem el, hogy független legyek, azért szöktem el, hogy szabad legyek.

Sajnos azzal, amivel nekünk fizetnünk kell a függőségért általában, az a szabadságunk, és az túl drága. De a választás nem nagyon szép, nem nagyon jó, nagyon kellemetlen. Mind a két dolog, ami között választanunk kell, rossz. Mert vagy az van, hogy függök, és akkor elfogadom, hogy valaki engem irányít, hogy valaki engem kontrollál – tehát föladom a szabadságom a függőségért –, vagy el kell fogadnom, hogy egyedül leszek, és mindenki el fog hagyni. Ez a helyzetkép. Értitek? Itt nem kell egyedül lennem, függhetek valakitől, lehet egy kapcsolatom valakivel, de a szabadságommal fizetek érte. Itt szabad vagyok, de egyedül leszek. A harmadik, amit én szeretnék, és amit én ajánlok melegen, hogy próbáljunk meg olyan kapcsolatokat teremteni, ahol egymástól erősen függünk, például úgy, hogy két emberi lény azt mondhatja egymásnak: nélküled nem is akarok, és lehet, hogy nem is tudnék élni. Ez nem egy gyengeség, ez lehet egy igazság. Főleg akkor, ha a kapcsolat olyan, hogy mind a kettő megtesz mindent a másik szabadságának megmaradásáért, sőt, növeléséért.

 Jean-Paul Sartre egész életében úgy vélte, hogy olyan nincs, hogy szeretet. Ő azt mondta, hogy amikor két ember együtt van – a nem megint nem számít, férfi-férfi, férfi-nő, nő-nő –, ha két emberi lény együtt van, akkor azonnal az a kérdés, hogy ki fog kit dominálni, hogy ki fog dominálni, és ki fogja beadni a derekát, ki lesz alárendelt. És azt mondta, hogy az a legjobb trükk, hogy ha el tudom valakivel hitetni, hogy engem szeret, akkor dominálni tudom. Ilyen kemény fickó volt a Sartre. (nevetés) Aztán körülbelül egy évvel mielőtt meghalt, volt egy élménye, és rájött arra, hogy vak volt egész életében, mert nem tudta a szeretetet látni, mert ő a domináció-szubmisszió vonalán látott mindent, és írt egy kis könyvet, amit csak a halála után mert publikálni – mert szégyellte magát –, amiben azt írta, hogy ja, igen, van szeretet, csak hát ő éppen nem látta. Olyan volt, mint, tudjátok, mutassátok meg a Buddhát egy zsebtolvajnak, és csak zsebeket fog látni. És azt mondta, hogy igen, onnan lehet tudni, hogy valaki szeret engem, hogy ennek az illetőnek a társaságában, és ezzel az emberrel kapcsolatban szabadabb vagyok, mint egyedül lennék. Ez a szeretet más-más."

Feldmár András

Nincs hozzászólás. |

Szexuális alá-fölérendeltség a BDSM-ben. (RisleyAddix írása)
#5 (2017-09-23 13:25:30)

Egy kedves ismerősöm írását osztanám meg veletek, aki egész jól helyre rázza a BDSM-ben is ismeretes szexuális szerepeket.

RisleyAddix » A szolga, a szub és a bottom;

Sokan mondják, hogy nincs szükség BDSM oktatásra. Ugyanezek az emberek mondják, hogy az tanítja, aki nem csinálja, és jellemzően ezek az emberek azok, akik másokat tévesen címkéznek fel: switchet szubnak, szubot szolgának, szubot mazochistának...

Úrnőm szerint sokan nem értik, amit írok. Hogy ez miért van? Az hosszú. Azonban egyetértek vele, ezért ebben az írásomban törekszem egyenes, egyirányú gondolatmenet megfogalmazására.

Számos ember akad, aki a BDSM-ben alárendelt szerepet/életmódot kedvelő embereket egyetlen címkével tud/hajlandó csak jellemezni: ezek jellemzően a szub vagy a szolga.

A pornó filmekben valóban sok mindenkit hívnak szolgának: azt is, aki talpat nyal és azt is, akinek hurkásra verik a seggét. A talpat nyaló lehet, hogy csak fetisiszta, aki pedig az ütlegelést kapta valószínűleg mazochista vagy fájdalom-szub (ezt a kifejezést az első Luxurián tanultam egy fiatalembertől, 2015-ben)

A BDSM-ben alárendelt szerepet kedvelő embereket három főcsoportra oszthatjuk:

Bottom
Szubmisszív
Szolga

Fontos megjegyeznünk, hogy ezek mindig egy másik személlyel kapcsolatban értendők. Például: Gizi szolgája vagyok. Péter, Balázs alárendeltje (a szubmisszívet nem tudom, hogy kell helyesen birtokosan ragozni...) Zsuzsa, Gábor bottom-ja.

Az alábbi kategóriák meghatározásai saját gondolatok, nem idézetek. Mindhárom kategória a BDSM hatalmi dinamikája mentén van meghatározva.

A bottom: olyan személy, aki csak a játék ideje alatt alárendelt, számára ez csak játék, kikapcsolódás.


A szubmisszív: nemcsak a játék időtartamára alárendelt, az életben is szeret Ura/Úrnője/Gazdája kedvére tenni.


A szolga: aláveti magát Ura/Úrnője/Gazdája akaratának megegyezés szerint/minden helyzetben. Fontos, amitt feljebb is írtunk: a szolga sem mindenki szolgája, hanem egy másik ember szolgája. Gyakori félreértés, és meglátásom szerint roppant nagy tiszteletlenség valakit azért lekezelni, vagy tulajdonodként bánni vele, mert az illető valaki más szolgája. Ha az illető Ura/Úrnője/Gazdája engedélyt ad számodra, hogy szolgaként kezeld az ő szolgáját, akkor tehetsz így. Ez ugyanígy érvényes a szubok és a bottomok esetében is. A BDSM-ben minden közös beleegyezésen alapul, így mások általi használtról is egyeztetni kell az alárendelttel, attól függetlenül, hogy melyik fenti kategóriába tartozik.



Kiegészítések

Bottom, szub, szolga: ahogy fentebb is említettük, ezek a hatalmi dinamika szempontja alapján jegyzett szerepek/életmódok. Azonban egy bottom, egy szolga és egy szub is lehet mazochista, lehetnek fétisei, de egyik sem szükségszerűen igaz. Nem minden szub szereti a fájdalmat, ugyanakkor nem minden mazochista szub.


Amit pedig szintén rengeteg ember nem tud feldolgozni: egy a BDSM-ben alapvetően alárendelt ember bizonyos más személyekkel szemben lehet domináns (tehát ebben az esetben ő switch), de akár szadista is.

Megint érdemes az emberek közti kapcsolatokban gondolkodnunk: ha Anna, Gergő szolgája, Anna lehet Gizella Úrnője is, vagy Sándor szadistája...vagy mindegyik egyszerre.

A BDSM-ben az egyik emberhez fűződő viszonyunk nem határozza meg, hogy másokhoz hogyan állunk. Téves másokat az alapján megítélni, hogy hogyan viselkednek a dominánsukkal. Még tévesebb azt gondolni, hogy jogunk van úgy bánni az adott emberrel, ahogy a dominánsa bánik vele, bármilyen megegyezés, vagy előzetes kommunikáció nélkül. 

RisleyAddix » A top, a domináns és az Úr(Nő);

Ez az előző irásom folytatása, azzal együtt ajánlom fogyasztásra.
de Sade márkiért sokan rajonganak, de kevés az igazi szadista, megboldogult Úrnőm, Lady Jenny, az volt, imádott testi fájdalmat okozni.

Azonban mivel az SM (szado-mazo) nem az én világom, és nem is tanulmányoztam, megint a DS, avagy a hatalmi dinamika mentén fogok haladni.

1, A top: magyarosan felső, felülálló. Olyan személy, aki a BDSM játékokban domináns szerepben van, de az életvitelére ez nem hat ki.
Párja a bottom.


2, A domináns: a BDSM-ben is megéli az irányító, hatalmi vágyait, de ez kihat az életvitelére is.
Párja a szub.

3. Úr(Nő): sokan keverik a dominánnsal. Azonban ha X, y Ura/Úrnője, jellemzően az élet sok teretén gyakorol kontrolt a szolgája/szolganője felett.
Bizonyára lehet egy embernek több Ura/Úrnője, bár ez egy erős elköteleződést jelent.
Annak ellenére, hogy Úrnöm gyakran mondja nekem, hogy elsősorban a barátja vagyok, csak utána a szolgája, én nem így érzem. A közhiedelemmel ellentétben egy szolgának sem kötelező mindig bólogatva helyeslnie. Persze van olyan teljes hatalom átadási bdsm kapcsolat, ahol ez az elvárt viselkedés egy szolgától/szolganőtől.

Párja a szolga/szolganő.


Ezek a fogalmak is ( mint az alárendeltség osztályai) csak személyközi kontextusban értelmezhetőek. Lehet Jakab, Kata Ura, Kata, Józsi dominánsa, Zita pedig Józsi Úrnője.
Jelen esetben Kata Switch. Józsi pedig ezeken felül lehet Krisztina mazochistája is. Köztük így SM és nem DS kapcsolat áll fent. Ennek oka lehet, hogy bár kínoztatná magát a szolganőjével,de fél, hogy ezáltal elveszítené előtte a tekintélyét.

 !link:https://m.youtube.com/watch?v=s6b33PTbGxk  

 

1 hozzászólás | bdsm  ds  szexuális szerepek  

BDSM Szexxel, és Szexmentesen
#4 (2017-09-23 12:59:03)

"Blogunk szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve. A műsorban csúnya szavak hangzanak el, megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánljuk!"

Nem tudom, hogy mi lehet a véletlensorozatok hátterében, ugyanis az elmúlt időszakban szaporodtak a véletlen találkozásaim a BDSM érdeklődésű emberekkel. Ennek egyik oka talán az lehet, hogy egyre többen vagyunk. Ezt fogadjuk el "alternatív ténynek" szerintem. És talán még az, hogy rengetegen vannak olyanok akikről nem tudunk semmit, mert csendben élik meg a szexuális életüket...

Két nő, mind a ketten hasonló munkát végeznek, és vezető pozícióban dolgoznak. Míg az egyik nyitottan jár a világban, és mint szolgáló lány van jelen a BDSM-ben, addig a másik pedig dominaként. Ő viszont már sokkal zárkózottabb, és nagyon keveset árul el a szexualitásáról másoknak. Csak azok előtt nyílik meg valamennyire akikkel jó kapcsolatot ápol, és már valamennyire bizalmasok egymással. Míg a szubmisszív lány szeret egyedül lenni, addig a domináns mindig valamilyen kapcsolatból éli meg a szexualitását. Az aktuális partnere előtt az mindig a legnagyobb titok marad, hogy nem mellesleg tökéletes szerető. Az eddigi kapcsolataiból szinte kivétel nélkül mindig kikacsintott. Akár éveken keresztül is képes volt párhuzamos kapcsolatokat menedzselni. Alkalmi partnerei között volt olyan akivel csak eljátszott, flörtölt, de konkrétan a szexre nem került sor, és volt olyan is amikor valakivel kifejezetten azért jött össze, hogy kúrjon egy jót. Van valamiféle szuper képessége a lánynak, mert a legforróbb pillanatban is képes leállítani azt a kiéhezett férfit, aki túl nagy vehemenciával akarja őt magáévá tenni. Ez a stílus nála nem játszik. Előfordult, hogy egyszerre több szeretőt is tartott, de nem mindnek adta oda magát. Volt olyan férfi aki előtt sosem vetkőzött meztelenre. Csak engedte neki, hogy simogassa Őt, csókolgassa a nyakát, esetleg megízlelhette a mellbimbóját. Tudta, hogy mire számíthat akkor ha lefekszik partnerével. Félt, hogy a férfi hoppon marad, és csak maszatolás lenne az együttlétükből. Ezért mindig mikor szükségét érezte, a kezével elégítette ki a pasast. A BDSM a külvilág számára nála tabu...

...Egy korombéli szubmisszív lány aki, gyakran megkapja, hogy nem is igazi szub. Ura mellett rendszeresen találkozik domináns férfiakkal. Csak, hogy ezek a férfiak nem tudnak arról az apró pici titokról, hogy minden találkozás aszerint a forgatókönyv szerint zajlik amit a kisasszony ura megálmodott. Ha pedig a hölgy eltérne a megbeszéltektől akkor kegyetlen büntetésekre számíthat otthon. Ez akár lehet az is, hogy ura megtagadja tőle a szexet. Így félő, hogy a lány újabb hibákat fog elkövetni, amiért természetesen megint valamilyen büntetéssel kell majd számolnia. Hogy a játék részleteibe, kit és milyen szinten avatják be, az csakis azon múlik, hogy hogyan ítélik meg az alkalmi dom tűrőképességét. Ha alacsony akkor viszonylag kevés információval látják el, ha magasabb akkor többel. Tehát lehetsz domináns, lehetsz szadista, de a mi szabályaink szerint fogsz játszani! Azt gondolom mondanom sem kell, hogy az alkalmi domok is a szexmentes BDSM kapcsolat keretein belül játszanak. Csak mint mondtam, vannak akik nincsenek beavatva és nem mindig tudják értelmezni a lány reakcióját. Ergo szar szub. Nem szub. Csak a szája jár. Nem tud semmit...usw. Pedig de! Kurva sokat tud az.

...egy switch lány, akit megkeres egy férfi szolga. Szeretne szolgálni neki, és jól elveretni magát. A lány bizonytalan a szadista énjében. Nincs még ilyen jellegű tapasztalata. Nem érti, hogy ez a férfinak miért lenne jó. Ő tudja magáról, hogy ha oda kell csapni akkor oda fog csapni. De az olyan lesz amit biztosan nem fog élvezni a partnere. Nem érti, hogy akkor mi üthetett abba a férfiba aki ilyet kér tőle. Hogy függ ez össze nála a szexualitással? Hogy működik ez? Teljesítem a vágyát azután szexelünk? Ahogy az Úrnő majd jónak látja.


...Az én Drágaságom. Egy korombéli anyuka. Egy évig játszottunk aktívan. Indok, apu silány szexuális teljesítménye, és zéró szexuális tapasztalat. A kisasszony az utasítgatós, szájba köpős, seggbekúrós, káromkodva alázós, pofozós, fojtogatós, kurvának nevelős, ami aztán már tényleg nem esik jól, vonalon kívánta kiélni a vágyait. Végeredmény, apu agyhúgykövet kapott a lehetetlen időpontok miatt. Profi szub és ribanc. Én csak köcsögnek hívom. Ma már nincs köztünk szex, csak szóban alázom. És ha pofátlan, akkor nyakon baszom.

...Kétgyermekes mazochista Domina. "-Tudod, hogy szeretem a lovaglópálcát?" -ezzel a mondattal keresett meg engem néhány éve. Indok, apu silány szexuális teljesítménye. Több személyes találkozót követően, végighallgatva a történetét, úgy döntöttem inkább nem élnék a lehetőséggel. Ott és akkor én éreztem, hogy ez a Nő nem lesz képes engem kielégíteni. Balek pedig nem lennék. Abból egy is elég a családba.

...egy szubmisszív férfi, aki 10 évet élt le egy bántalmazó kapcsolatban egy switch nővel. Szubként a kötözős szexet preferálta párjával. Szakításuk után dominánsként ismerkedik, de a szubmisszív lányoktól leblokkol. Dominánsként pszichés potencia problémákkal kűzd. A talpraesett, tapasztalt lányok tudják oldani, de mégis a fiatal, tapasztalatlan, kezdő lányokban keresi a partnerét. Nem keres kapcsolatot, szexuális életét prostituáltakkal oldja meg. Dominában nem gondolkozik.


...egy másik apu, másik Drágaságával folytatott eszmecserém kapcsán felvetődött, az impotencia. Belebotlott egy ipsébe aki szexmentesen szeretne játszani. Valami ilyesmi jutott az eszembe;

"Én is "szexmentes" ismerkedés híve vagyok, és impotens is, ha BDSM vonalon keresek partnert. Aztán majd azt én eldöntöm, hogy biztos jó ötlet megmártani a farkam egy idegen nőben. Szeretek tutira menni. A jó szex és a jó BDSM nem jár kéz a kézben. Az igazi persze az ha mind kettő stimmel. De neked szerintem pont nem kell elmagyarázni, hogy baszni nem csak az igazival szoktunk."

...a szadista férfi, aki a cseppet sem mazochista, szolgalólánnyal játszik. A lány 2 éve nem szexelt már, a férfi pedig... nos ezt nem lehet tudni. Ez titok és tabu a lány előtt. Játékaik erősen szexuálisak, de konkrétan aktus nem történik. A lány az ura kérésére meztelenre vetkőzik előtte. Pontosan tudja, hogy ura mire képes, ha nem engedelmeskedik neki. És tisztában van azzal is, hogy a legtökéletesebb emberrel van dolga, aki csillapíthat szexuális éhségén. Tudja, hogy ura élvezi ha fájdalmat okozhat neki. A fájdalomtól, és a verbális agressziótól viszont retteg. Amikor ura arra kéri, hogy ereszkedjen négykézláb szívesen megteszi, de apró rezzenések jelzik a testén a fájdalom elleni tiltakozást. Ura viszont finoman paskolja csak a testét, hogy azt a lány még nedvesen élvezze. A fokozatosság elve szerint egy picit mindig tol a lány határain. Ha a lánynak sikerül bizonyítani a rátermettségét, ura megjutalmazza. Egy apró lépéssel közelebb kerülhet a vágyaihoz. Pl; ura megengedi neki, hogy leszopja a farkát.

És végül egy idősebb Domináns nő, akivel telefonszámot cseréltünk. Emberi kapcsolatokról beszélgettünk, érintve a szexualitást. Volt néhány kiragadott példája a múltamból, amit szerinte mint hiba követtem el. Elmondtam neki, hogy igaza van, de nem ismeri, hogy mi járt akkor a fejemben. 20 percet beszélgettünk és kiderült, hogy ugyanannak a "titkos társaságnak" a tagjai vagyunk. Kimondatlanul is DS és SM volt a téma. A nő pontosan tudta, hogy miről beszélek, csak nem tetszett ahogy ezt teszem.

-Nincs kedved néha eljönni hozzám csak úgy beszélgetni? -kérdezte.
-Az a helyzet, hogy van nekem kivel megbeszélni a dolgaimat...
-Félre értesz, én nem pótlék akarok lenni. De vannak hasonló gondolataink.
-Akkor miért is ne! Ez így érdekel.
-Csak állapodjunk meg annyiban, ha esetleg volna is véleménykülönbség köztünk, akkor sem mondod nekem azt, hogy baszd meg! Szóval nincs káromkodás. Egy úriember legyen úriember. És te egy úriember vagy.

Még ha nem is érzem magam annak, tapasztaltabb emberektől szívesen fogadok el tanácsot, hogy egy kicsit úriember tudjak lenni, ha éppen a helyzet azt kívánja tőlem. Tényleg izgalmas ajánlat. És még szexelnem sem kell vele.

Nazdarovje! 

Nincs hozzászólás. | bdsm  szexmentesség  szexuális szerepek  

Jaj! Egy szadista simogat! (Tantra VS. BDSM)
#3 (2017-09-22 18:04:07)

"Dark side of the Force"

Amikor azzal találkoztam itt, hogy férfiak szolga lányokat kategorizálnak, és persze a fordítottjával is, amikor a lányok kategorizálják a mestereket, elgondolkodtam, hogy milyen sokan vannak akik szerepeket vesznek fel. Nekem ezzel személy szerint semmi problémám nincs. Úgyis a százalékos arányok lesznek a meghatározóak. A legjobban mégis csak egy egyenlő arányú domináns/szadista - szubmisszív/mazochista páros fogja magát jól érezni. És így nem csak egy maszturbálással egyenlő értékű együttléttel gazdagodhatunk, de kapunk is valami pluszt. Hisz ezért csináljuk. Mert kielégülést érhetünk el vele. Olykor még közösülés nélkül is elérhetjük ezt az állapotot. De mi a helyzet a szerepet játszókkal?

Amikor tantrikus szexről olvastam először, akkor azt hittem, hogy itt lehet választ fogok kapni a kérdésemre;

"Különböző szerepeket játszunk el – férfit és nőit, aktívat és passzívat, adót és befogadó. A játszmák, a szerepek feladása nem mindig egyszerű. A Tantra szerint az idő hátrahagyásával, a legteljesebb kitárulkozással, a Jin és a Jang egyensúlyát, és a lelki, fizikai gyönyör útját érhetik el a vállalkozó szellemű egyensúlyt keresők."

Jin és a Jang egyensúly! Hmmm. Valami ilyesmire vágytam volna amikor nőkkel ismerkedem..., Én okozok neked fájdalmat, és ezáltal a lelki és fizika gyönyör útját érhetjük el. Ezért szerintem már itt érződik az átfedés, de menjünk tovább.

"A tantrikus szex egyik alappillére, hogy akár fizikai kontaktus nélkül is örömet lehet adni és kapni. A szexuális együttlét során az érintés ezeket a pillanatokat megsokszorozza."

Na ez már jobban tetszik. Ez az amit egy BDSM együttlét során mi is képesek vagyunk elérni. Feltéve, ha az arányok rendben vannak! Jin és a Jang.

"Meditálj és simogass!"

Na ez már nekem is új dolog. Nehezen tudom magamról elképzelni. hogy én úgy okozok majd valakinek örömet, hogy a gyönyörbe simogatom. Ám legyen, tegyünk egy próbát! Bejelentkeztem tehát egy ilyen tantra programra. Már a jelentkezésemre a reakció is némi feszültséget hozott felszínre bennem. "Várunk szeretettel. Ölellek."

Megfogadtam, hogy nyitottan állok az egészhez. Nem áll távol tőlem a spiritualitás. Ilyen jellegű együttlétem már többször előfordult az életemben. Sőt! Azt gondolom, hogy ezt remekül lehetne ötvözni a BDSM-el is. Volt erre egy kísérletünk, amit egy ismerősömmel agyaltunk ki. Egy vezetett meditációban, levittük az alanyunkat egy mélyebb tudatállapotba. Elvezettük az "Ősbizalom" állapotáig, és elkértük kezéből a képzeletbeli gyeplőt. Végig "áramlásban voltunk", azaz flow-élmény.

"A flow-élmény egyik legbiztosabb jele, hogy ösztönösen, akár kitörő örömöt érzünk, miközben egy adott feladatot oldunk meg, de a flow-t úgy is le szokták írni, mint egy lebegést, amikor csak az adott feladatra fókuszálunk."

Amikor dolgunkat végeztük a képzeletbeli gyeplőt visszaadtuk és a szeánsz véget ért. Ezt a technikát én a mai napig agykontrollnak tartom. Mindegy minek nevezzük de az biztos, hogy a spirituális csomagolásra a nők sokkal fogékonyabbak. Ez fontos lehet, mert ehhez már azért olyan partnerre van szükség aki befogadó. Aki nem fogékony, arra nem is lesz hatással. Megjegyzem 3 alkalommal, 3 nővel, remek élményt nyújtott.

Elérkezett a nagy nap, megérkeztem a tantra szeánszra. Az ölelkező emberek láttán már a kapuban tudtam, hogy jó helyen járok. Bevallom sokat vártam ettől az eseménytől. Tisztában vagyok vele, hogy torzult "szeretetnyelvvel" rendelkezem. Számomra ez az ölelkedős, cirógatós, simogatós, szeretet kifejezés valami egészen más jelentéssel bír. Ennek az okát a gyerekkoromra vezetem vissza. És most kivételesen nem a Kacsamesékre gondolok. Valahogy az az első benyomásom, hogy ez nem egy valódi érzelmi megnyilvánulás, csupán csak egy szerep. Mint amikor az arcodba mosolyognak és közben hátba szúrnak. Rögtön beindul bennem a védekező mechanizmus. Mint amikor a domináns szadista nő egy BDSM castingra megy és közlik vele, hogy most itt te leszel az aki kapni fog. És ott ül a keresztbe tett karjaival. Hogy az a kéztartás mennyire árulkodó! Nincs a homlokára írva a beállítottsága de abból a tartásból pontosan tudod, hogy ő nem azért van ott, hogy elverjék. De amikor a Mester rákérdez, hogy mit szólnál a másik oldalhoz, akkor a szeme felcsillan és elmosolyodik. Az menni fog. Menni bizony. Ezért is tartom kurva jó alakításnak és hiteles karakternek a Nimfomániás Domját. Mert ilyen apró kis részletekre is kitértek a filmben. Több van ott mint amit elsőre gondolna az ember! De említhetném még Biszku Bélát is. És most ne politikai szempontból gondoljunk rá. Rengeteg videó van fent róla a neten. Volt egy olyan esemény ahol tőrbe akarták csalni azzal, hogy kommunisták előtt kéne egy kicsit ideologizálni. De helyette beépített emberek az 56-os kommunista geciskedéssel próbálták meg szembesíteni. Az öreg kibaszott profin kommunikált. A rendszerváltás előtt-közben volt egy interjú vele, ahol arról beszél, hogy az emberek irányítását neki meg kellett tanulnia és bele kellett szoknia. Azt vallotta, hogy sosem parancsolt csak kért és a meggyőzés erejével próbált irányítani.

https://www.youtube.com/watch?v=h9kC_KP2C90

...a szeánszon egyenlő arányban voltak férfiak és nők. Ez itt nagyon fontos, mert a feladatok kifejezetten férfi női párokra vannak kitalálva. A játékot egy kis bevezetővel kezdte a Mester.

"A tantra ellentétben a jógával, a befogadó energiákról szól. Tulajdonképpen a női "Jin" energiák összpontosulnak. A tantra olyan spirituális gyakorlat, amelyben a nőt imádják, ő az istennő az ő kielégülése az elsődleges szempont. A tantra a szubmisszió"

Itt esett le, hogy csapdába kerültem. Alá kell vetnem magam a női energiának. Nincs Jin és a Jang, csak Jin. Már eleve ellentmondásos nekem, hogy az egyik fél hiányában hogyan teljesedhetünk ki.

A szeánszot egy vezetett meditációval kezdtük. Agykontroll! Rögtön ez ugrott be. A meditáció alatt folyamatos feszültséget éreztem. Ennek ellenére mégis befogadó voltam és mentem a többiekkel az "ösvényen". Erős energiákat éreztem, efelől semmi kétség. Szinte magával ragadott. Viszont az az érzés lett bennem úrrá, hogy ha ez az energia valóban képes volna magába rántani akkor én ott helyben meg is szűnök létezni. Ez inkább félelmet generált bennem és nem nyugalmat.

Az első feladatnál a férfiknak be kötötték a szemüket, egymásnak háttal állva, egy kört alkotva. A nők tetszőlegesen választhattak maguknak egy férfit. Ezen a ponton éreztem azt, hogy akkor talán most bedobom a szemkötőt. Amikor a partnerem kiválasztott, levette a szalagot a szememről. A nőt úgy kellett köszöntenem, hogy "Tisztelem a benned élő Istennőt". Ez nem olyan egyszerű feladat. Őszintén csak úgy odamorzsolni valakinek ezt a mondatot. Nekem ahhoz, hogy valakiben a Nőt tiszteljem valamit le kell rakni előtte az asztalra. Egyébként meg csak mint ember az emberrel a viszonyunk. Mit tiszteljek egy olyan nőben akiben egy csöppnyi nőiesség nem szorult. Szokták mondani az idősebbek ha vitatkozunk; Tiszteld a koromat! Na nem. Ez nem ilyen egyszerű. Ha nincs mögötte élettapasztalat addig az csak egy állapot. Egy állapot, ami azt jelzi kinek az anyját baszták meg előbb. Így van ez ezzel is. Attól, hogy ott áll egy nő még nem fogom tisztelni, de mondtam. Utána a nő köszöntött engem; "Tisztelem a benned élő Istent". Ez a mondat valóban nyugalmat sugárzott. Jól eső érzés volt.
A feladat, hogy mélyen egymás szemébe nézzünk. Ez nem okozott különösebb problémát. Az első nőnél, egy picit meglepődtem. Magamat véltem felfedezni a tekintetében. Aki most ebbe a szubmisszív szerepbe zárta magát. Tehát elnyomja magában ez egyik énjét. Talán épp azt ami dominálna. Sajnálatot éreztem.
A csengő hangja után megköszöntük egymásnak és megöleltük egymást. Az ölelést általában egy gyors összeborulással lerendeztem. A többiek meg még ott ölelgették és tapizták egymást. Én éreztem magam kellemetlenül. Fura pedig nem azért jöttem, hogy kellemetlenül érezzem magam. Aztán átbillentem és már leszartam mit gondolnak rólam. Egy lépést tettünk balra, és a következő partnerrel álltunk szembe. És ezt így folytatva, amíg vissza nem térünk az első nőhöz. A női tekintetekben sok mindent láttam, barátságot, félelmet, hidegséget. Barátságra közömbösséget, félelemre erőt. Nagyon érdekes tapasztalat.

Aztán eszerint a tematika szerint folytatódtak a feladatok. Következő körben az első nő nekem háttal ült le és finoman kellett masszírozni a vállát. Csak is finoman. A kezdés remek volt. De valahogy ahogy kezdtem átvenni a partnerem energiáját beindult bennem a nemi vágy. Olyan szívesen rászorítanék a vállára. Szerintem akkor és ott basztak volna ki páros lábbal, így a gyönyört esélyem sem volt átélni. Így egy idő után unalmas hátdörzsölgetésnél többet nem is igazán tudtam adni. Viszont innentől amikor partnert váltottunk akkor mindig váltakozott az adok-kapok. A következő nőnél már én kaptam. Ez igazán jól esett, itt mindig egy kicsit úgy megpihenem. Volt egy nőci aki szinte már megbaszott a mellivel. Azt élveztem. Csináld picsia, csináld!

Voltak feladatok, ahol szintén váltakozva adó és vevő, energiákat kellett küldenünk különböző csakrákra. Az adás részével nem volt gond, de amikor én voltam a vevő a bizonytalanságom úrrá lett rajtam. Mi van ha valaki nem azt az energiát tolja rám mint amit kellene? Nem kis feszültség volt bennem a feladatok alatt. Olykor éreztem, hogy kifejezetten agresszív gondolataim támadnak a sok öleléstől és tapizástól. Ha én nem figyelek, vagy valaki annyira ellenszenves, és ezt az agresszív (sötét) energiát küldöm rá, akkor az a másikban milyen károkat okozhat majd. És bennem a másik (sötét) energiája mit okozhat? Vevőként a félelem dominált, adóként pedig az erő. Ezt elengedi egy percig sem tudtam.
Az utolsó játéknál két sorba sorakoztunk egymással szemben. Ezzel egy folyosót alkotva. Mindenkinek becsukott szemmel végig kellett menni a folyosón. Úgy, hogy közben a többiek folyamatosan simogatják. Ezzel is navigálva útját a két sor között. Nekem már a simogatós része is kellemetlen volt. Itt figyelhetem meg először a többi férfit is. Kétféle típus volt. Volt aki szemmel láthatóan örült és átadta magát annak, hogy őszintén érhessen más emberekhez, nőkhöz. És volt akiről pontosan tudtam, hogy a cél az csupán annyi, hogy letapizza, közel kerülhessen, belemásszon, és a végén megbasszon egy nőt. Ezért szerepet vesz fel. Egy szubmisszív, alárendelt, feminin férfiét, aki "Istennőként" tiszteli a nőket. Mert ott abban a világban az dominál, aki behódol ennek.

Ez a világ a saját világom ellenpólusa volt. Egy szélsőséges nézet. Semmilyen szinten nem tudtam vele azonosulni. Amikor én haladtam végig a folyosón csukott szemmel, kínt éreztem az idegen emberek érintésétől. Ki is álltam. Volt ott olyan aki helyettem is simogatott.

A szeánsz végén odalépet az egyik nő, és rákérdezett;

-Hogy érzed magad?
-Zavartan és kínosan. És egy kicsit dühös is vagyok.
-Ahogy a kezedet tartod az mindent elárul.
-Szóval te tudod mit takar a kezem?
-Leginkább téged
-Ezt köszönöm!

Azt gondolom, hogy lehet szerepeket felvenni, erről az oldalról és arról is, de a "lelki és fizikai gyönyör útját" kölcsönösen, a szerepek mögül nem fogjuk tudni megismerni. Ehhez két embernek kell kiegészítenie egymást. Függetlenül attól, hogy milyen szélsőséges kereteken belül létezünk. Onnantól lesz az egész valódi, ha ez két ember között automatikusan működik. Máskülönben veszélyes is lehet a játék.
Azt mondta egy férfi nekem az esemény után, hogy nagyon nehéz megszabadulni az egónktól. Az lehet, de nekem eszem ágában sincs megszabadulni tőle. Én így érzem magam jól.






Kiegészítés: "Return of the Jedi";

Írásomra a szeánszot vezető Mester ezekkel a szavakkal reagált;

"Köszönöm, hogy megosztottad velem a tapasztalásaid. Mindannyian eltérő Utakat járunk be, az Univerzum számtalan rétegben éli meg a sokféleséget. Ha kell fokozza a nehézségeket, ha kell elenged, ha kell felemel. Ez is egyéni. Ám az egyéni valójában nincs és nem létezik, csak a fizikai testben van megosztottság és egyediség, egyébként csak egység-gyönyör-fejlődés-változás van, ami mindenség-tudat-szinten zajlik, ám a mi kis emberi lét sercenő-fellángoló és kihunyó létünk is része mindennek egy alsóbb szinten. Tehát a TE utad teljesen elfogadható és arról szól, ami jelenleg a tiéd. Örülök, hogy ilyen jól viselted a tegnapi programot, és köszönöm, hogy eljöttél és tapasztaltál, annak még jobban örülök, hogy pozitívan tudsz tekinteni az egészre, ami zajlott. Van egy korona csakrás megszálló démonod a megérzéseim szerint, de ezt egy látó meg tudja mondani neked, ha érdekel és kíváncsi vagy. Persze élhetsz vele egész mostani életedben :) A tiéd, én csak jeleztem egy sugallatot. A sorsunkat teljesítjük be mindannyian, és a nagy eseményfolyamban helye van minden árnyalatnak, leginkább az anyagi-duális síkon lehet jókat szenvedni. Én is éltem olyan életeket, melyben meg kellett tapasztalnom azokat a dolgokat,amikről írtál, és elfogadom mindezt. A legjobbakat kívánom neked :) Ez a te életed, a te tested, a te sorsod, csak te dönthetsz róla, hogyan viszed végig :)"

https://www.youtube.com/watch?v=W0mleKCNnQs

1 hozzászólás | szadomazochizmus  tantra  

Antipatikus Empatikus.
#2 (2017-09-22 17:43:19)

Sziasztok Szubrinyák!

Jól vagytok? Persze, hogy jól. És az jó nektek? Hogyhogy jó? Szeretnék egy különleges állatfajról néhány szót szólni...

Én egyszerűen csak "Drágaságomnak" szoktam nevezni őket, kiknek a gyűrű hatalma imponáló szokott lenni. Akik simán szórakozásból rátelepszenek egy domináns férfira, ha mondjuk éhesek, vagy nincs hol lakniuk, vagy kilátástalan élethelyzetben érzik magukat. Beköltöznek önként vállalva a szolgaságot, és durva bánásmódot. Csak az a helyzet, hogy Ők ennél sokkal, de sokkal dörzsöltebbek mint azt a kiszemelt Dom gondolná. Először is, a látszattal ellentétben, itt nem a férfi vadászott le egy nőt, hanem a nő egy férfit. Pontosan felismeri az ura határait. Az Ő határai viszont fényévekkel magasabb szinten mozognak. Ez az egész mindvégig a legféltettebb titka marad.

Empatikus úr, ha nincs résen, belesétál a csapdába. Tulajdonképpen egy betelepedő parazitával van dolgunk, egy balekvadásszal. Empatikus úrat teljesen elvakítja a szadista dominanciája. Végre egy nő akin minden szexuális perverziónkat kiélhetjük! Amíg domunk a fellegekben jár, addig szubrinyánk szörnyen unatkozik. Ugyanakkor, van fedél a feje felett, van mit enni, nem kell sokat dolgozni, egyszóval biztonságban és kényelemben érzi magát. Drágaságom nem sokat beszél az érzéseiről, vagy azt mondja amit ura hallani akar. Pontosan tudja, milyen szavakkal lehet megnyugtatni egy ilyen egyszerű teremtményt. Drágaságomba jóval kevesebb empátia szorult. Idő kérdése, és komolyabb ingerekre fog vágyni, hogy az Ő határaival is foglalkozva legyen. Ez valami olyan szörnyen ördögi vágyakozás benne, amiről Ura előtt nem beszélhet. Empatikus barátunkat szörnyen sértené. A kisasszony született szadomazochista, ura viszont... Nos Ő csak szeret uralkodni, irányítani. Nem csak szexuálisan, de az életben is. Egy született vezető. Érző lélek. Alárendeltjét nagyon gyorsan megszerette. De erről sosem beszél. Sértené a büszkeségét. A sub olyan erőt ad neki ami nélkül már nem tudná elképzelni az életét egyedül...

Drágaságom fejében azonban egész más dolgok kavarognak. Empatikus úr hasznos ugyan, de tudja, hogy a szerelem elvakította. Ő egész másképpen működik. A szótárában egész másképpen definiálta a szerelem fogalmát. Fizikai síkon bármilyen rosszat megtehetnek vele, de annál rosszabb nincs mint egy szerelemtől elvakult férfi. Beindulnak a védekező mechanizmusok a mazochista lányban. Pontosan tudja, hogy a testével és a szexel hogyan manipulálja a férfit. Fordul a kocka. Az alárendelt kezd irányítani. Akár éveket, és életeket is lejátszhatnak így. A nőnek viszont, kényelmetlen, kínos, és túl jó lesz az amiben van. Ketté kell szakadni. Olyan valakit kezd keresni aki hasonlóan működik mint Ő, és aki kordában tarja. Olyat aki fényévekkel magasabb szinten mozog mint Ő. Aki perverzebb a perverznél, betegebb a betegnél. Akin már nem fog a teste, és a hipnózis. És akinek a gondolatától már orgazmusa van.

Empátia úr egy beteg nőtől megriad. Annak a ténynek a felismerése, hogy egy beteg mazochista ribanc játszogat velünk lehet, hogy fájdalmas lehet. Itt az ideje újraértelmezni azt amit eddig a BDSM kapcsolatainkból megtudhattunk magunkról. Lehet, hogy nem vagyunk dominánsak? Vagy lehet, hogy nem is vagyunk férfiak? Nem kellene magamat fejbe lőnöm inkább?

Annyira azért nem kell sietni azzal! Szadomazochizmus, mint "betegség", mint "személyiség jegy", nem egy szexuális szerepjáték. Persze van akinél ez a BDSM-ben csak jelképes, vagy nincs is. Ezt belülről kell érezni, hogy engem csak izgatnak bizonyos dolgok, vagy tényleg úgy is működöm. Empátia úrnak ha oldott valami ilyet az agya, az tényleg nem egyszerű történet lesz, és bizony joggal érezheti saját magát megalázottnak. A valódi probléma csak az, hogy mást kommunikálunk mint amit cselekszünk. Önismeret hiánya.

Drágaságom ettől még remek partner lehet egy szadistának, csak egy kicsit magasabb szinten kell játszani vele. Figyelni kell rá. Büntetni, fenyíteni, verni, leköpni, alázni, taposni, lehugyozni, megbaszni, megbaszatni, rá se nézni, és ha kell kiéheztetni.

Kérdezték tőlem, hogy én párkapcsolati szinten mennyire azonosulok a társadalmi elvárásokkal. Nem értem a kérdést. Miféle elvárások? Azt gondolom, hogy nincs is olyan ember akit el tudna fogadni a társadalom teljes egészébe. Perverznek lenni nem szégyen. A nem a társadalmilag elfogadott formában sem az. Attól, hogy két ember kefél egymással még nem lesz pár, és nem lesz kapcsolat sem köztük. Ahhoz ki is kell egészíteni egymást. Egy ilyen harmonikusan működő kapcsolat meg lehet bármilyen. Akár még társadalmilag elfogadott is. Két emberen fog múlni. Intuíció, emberismeret, figyelem, fegyelem, tisztelet, áldozat, és egy pici szervezés.

Nemrég kaptam egy olyan mondatot, hogy;

"Nem attól félek, hogy elversz, hanem, hogy beléd szeretek"

Ennél kecsegtetőbb játékra már rég nem kaptam meghívást! Csupán szadizmusból érzelmi fájdalmat okozni? Nekem ez már játszva megy. Nyugi itt is van aftercare! Kikezeljük. A túlzott emóció és empátia is legalább olyan beteg, mint annak hiánya. Kezeltessétek magatokat!

The Monsters - Voodoo love
https://www.youtube.com/watch?v=El-YdBA7n5M

Nincs hozzászólás. | szadomazochizmus  empátia  

Mesterséges megtermékenyítés – (Kolibri a szolgálólány)
#1 (2017-09-22 17:30:32)

 "The dark side of the Force"

"Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,
hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak."
– Apostolok cselekedetei 2:1 - 2:4, Károlyi-biblia


"A kíváncsiságomban nincsen gátlás":

-Ez belépőnek dicséretes. De vajon elég ennyi, ha pofán baszlak úgy istenesen?
-Egyelőre nem érzem úgy, hogy elég lehetne hozzá. Látom és értem mögötte az ideológiát, de egy pofon... lehet, hogy közelít nálam a tabuhoz. Bezzeg a fenekemet bármeddig lehetne csapkodni.
-Bármeddig? Na majd meglátjuk!

"BDSM és én... Nem igazán létezett ez a párkapcsolat eddig és még most sem látom, hogy létrejött volna. Kíváncsiságomban nem ismerek gátlást. Ezt előnynek, egy pozitív tulajdonságnak definiáltam magamban, olyannak, amit érdemes előtérbe helyezni, használni, játszani vele. A vasárnap bebizonyította, hogy tévedtem. Ismételten túl naív és jóhiszemű voltam, nem gondoltam bele, hogy ez az egész, ez a verbális játszadozás és bevállalósnak tetszés mennyire másként is csapódhat le a másik félben. Nagyobb a szám, mint a bátorságom. Ezt eddig is tudtam, csak nem ébredtem rá igazán.

"Én megálltam, de más nem fog". És igaza volt. Át kell értékelnem ezt a tulajdonságot magamban. Azt hiszem, valmi egészen ilyesmire mondhatják, hogy aki a tűzzel játszik, könnyen megégetheti magát. Pár percig úgy is éreztem, hogy ez sikerült.
Nem vagyok egy mazochista alkat, a szó hagyományos értelmében. A fájdalomtűrő képességem alacsony, a fogorvosnál is mindig kérem az érzéstelenítést. Mégsem ez volt a baj, mikor a fenekemre csapott, úgy emberesen. Megijedtem. Megijedtem, mert nem számítottam ekkora erőre, megijedtem, mert nem tudtam, hány ütés követi még az elsőt és legfőképp, mert nem tudtam, kiszállhatok-e. És amikor úgy tűnt, nem, végem volt. Leblokkoltam. Persze, csak úgy tűnt.
A bizalom hiánya volt a baj. Az, hogy alig egy hete ismerem ezt a férfit és bár rengeteget beszélgettünk, ez a fajta sötétség valahogy mégiscsak megtartotta a távolságot tőlem. Amikor pedig ezt a szemében láttam meg, miközben épp leribancozott... Akkor megszólaltak a vészcsengők és elfelejtettem, hogy mindez számára csak egy szerep, egy eszköz, méghozzá valamilyen kifacsart módon éppen az öröm okozásához. Csak az számított, hogy újra biztos talajt érezzek a talpam alatt. Persze ezt is tökéletesen felismerte és készségesen segített is elérni. Átlátott rajtam, bármennyire is megnehezítettem a dolgát. Úgy éreztem, úgy érzem megfejtett, jóval hamarabb, mint én saját magamat."

...Megvolt a "szeánsz". Elbukott a kislány. Nevezzük nevén. Valóban szubmisszív, és remek szolgalány lehetne belőle. De nem mazochista, elég alacsony fájdalomtűrő képessége van, verbális agresszivitásra érzékeny. Csak D/S kapcsolatra volna alkalmas, de az S/M már kizárva. A határai elég kézzelfoghatóak. Összességében a kíváncsiság még kevésnek bizonyult.
Az önismeret hiánya, bizonytalanságot szült. Aktívnak tartotta magát de a dominálás hatására mégis csak passzív lett. Na valahogy így születik "Csipkerózsika, akit megbasznak alva".

A magam részéről...  Milyen szimbólumok vannak rajtam? Sámán, Ikrek, Angyal, Ördög, SM, DS. Egy kibaszott gengszter vagyok. Szeretek gengszterkedni. Irreálisan gyorsan váltok "törvénytisztelő polgárból" gengszterre. Komolyan elgondolkodtam a skizofrénián. Nem olyan nagy baj az, csak egy kis figyelemre van szükségem a kezeléséhez. És ha itt tartunk, akkor már megint Feldmár.
Tanulság: Ne etesd a Trollt! Ki akar egy pszichóval játszani? Ja igen tudom egy másik beteg agyú nő... Eilr@hc.

https://www.youtube.com/watch?v=eG-tKUIscEg

"A Szub felemeli a Domot és valami új és erősebb születik."

Az én családomban anyai ágon öröklődik a szadizmus (elég ha én értem):

Engem a BDSM-be egy konkrét Nő, egy konkrét élménnyel húzott be. Mint később kiderült Ő inkább szadista volt mint mazochista. A mazo csupán csak egy szerep volt, amit felvett kíváncsiságból. A kisebbik gyermekemet ez a hazug, szadista picsa szülte volna meg, de abortáltattuk. Még abban a pillanatban anyát váltott. "Nem tervezett gyermek." A kisebbik lányom szadista, aki nem hallgat rám. Nekem kell majd ráhallgatni.

Aktuális problémánk, hogy a lányom az óvodában csíp, rúg, harap játékból. Hogyan kezeljük? Édesanyám azt tanácsolta, hogy csapjak a kezére, mert a fizikai fájdalmat könnyebb feldolgozni mint a lelkit. Persze, igen, az Ő fejében ez így áll össze. De amikor felhívtam a figyelmét arra, hogy nem csak fizikai, de lelki sérüléseket lehet okozni akkor egy picit elgondolkodott. Ne etesd a Trollt!

Punk Freud:

"Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?‎"

Kolibri szereti a cicákat de allergiás rájuk. Mindig tüsszög. Én pedig csak egy-egy macskafajta szőrétől tüsszögök, a dorombolás és a hízelgés pedig megnyugtat. Gyerekkoromban gyakran vigyázott rám egy idősebb hölgy. Szerette az állatokat. Több kutyája is volt. Egyszer azonban a sufnijába bevackolt egy vemhes macska. A rögtönzött alomba, 4 kicsi cica született. A hölgy elmagyarázta nekem, hogy ennyi cicával Ő már nem tud mit kezdeni és valahogy meg kéne a kicsiktől szabadulnia, de ő képtelen lenne... Megtenném én neki? Átéreztem a problémáját és az érvei is meggyőzőnek tűntek. Ráadásul nem mint parancs hangzott el hanem mint kérés. Azt kérte, hogy segítsek rajta, oldjam meg a problémáját. Megoldottam...

"Különös élmény félelemben élni, ugye? Pontosan ezt jelenti a szolgaság. Én láttam olyan dolgokat, amiket ti, emberek, el se hinnétek. Lángoló csatahajókat az Orion peremén."

https://www.youtube.com/watch?v=mbSNmDcQ-eo


Az hogy én miért vagyok olyan amilyen, nagyrészt az Anyám tekintélyelvű nevelésének köszönhetem. És annak, hogy egész eddigi életemben lázadtam ellene. Mára már sokkal kikiegyensúlyozottabb a viszonyunk, mert az én nézőpontom erősíti Őt, az övé pedig engem. A hangsúly az egyensúly.

"Hitvány tudásod nem vetekedhet a sötét oldal hatalmával!"

És hogy miért vagyok kakukktojás? Mert egy született Punk vagyok. Képességem, hogy szélsőséges, negatív hatással pozitív üzenet fogalmazzak meg. Mesterséges megtermékenyítés, a lombik program gyöngyszeme. Hiszek abban, hogy az emberek hatással lehetnek egymásra "szerelem" és "szex" nélkül is. Viszont a "szerelem" és a "szex" néha el is tud vakítani embereket. Megint csak az egyensúlyra és a harmóniára kell törekednünk. A BDSM egy remek gyakorlat erre. Itt lehet hazudni, de a BDSM sosem lesz ettől hazug. Ne a mennyiségre, hanem a minőségre törekedjünk. Önismeret és önkontroll, megfigyelés, mérlegelés. Ismerd magad, hogy a másikkal a játék játék maradjon. Menni fog?

https://www.youtube.com/watch?v=eSJ17IVSY0g

Nincs hozzászólás. | bdsm  szadomazochizmus  pszichologia  

[1-20]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.