hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







A titkos hódoló

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > ducinyuszi > 96


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


ducinyuszi blogja


Nyuszi, aki nem is annyira nyuszi…
..... avagy egy öntudatos mazosub feljegyzései :)

Pár éve egy fórumon olvastam ezt a leírás. Ennél találóbban és pontosabban nem is lehetne jellemezni egy igazi subot. :)
	
"A könyveket olvasva az emberben az a kép alakulhat ki a szubokról, hogy beléjük van kódolva az „Igen, Uram”, „Köszönöm Uram”, „Hálás vagyok amiért, méltóztatsz rám fordítani a figyelmedet.” A valóság azonban kicsit más. A szub bizony időnként dühös lesz és ellenszegül. 

Kiváló mércéje egy dom felkészültségének, hogy számít-e erre, vagy csupán internetes domként, álmodozóként állandó rajongást, udvariasságot és engedelmességet vár - bármiféle keresztkérdés nélkül. Utóbbi esetben semmit nem tud arról, hogy hogyan is néz ki egy valódi, hosszú távú, fizikai D/s viszony.

A jó szubmisszívek erős, önálló gondolkodású, öntudatos lányok. Szeretik, ha megfosztják őket önrendelkezésüktől. Beleborzonganak annak gondolatába, hogy egy olyan erő töri be őket, amely nagyobb annál, mint aminek ellent tudnának állni. De nem fognak azonnal, feltétel nélkül, teljes erőbedobással és örömmel behódolni. Ezt csak némi harc, nyafogás, felháborodás, duzzogás és vergődés árán lehet elérni. Sokaknak vágják a fejéhez, hogy nem „igazi szubmisszívek”. De erre csak az lehet a válasz: „De igen, csak épp nem te vagy az a Dom, aki elbírna velem.”

Egy szub felheccel, próbára tesz, és küzd. Aztán veszít – felfedve, hogy igazából pont ez volt a cél mindvégig. Képesnek kell lennünk átlátni a dühön és a visszautasításon, és tudni, hogy amit teszünk az pontosan az, amire vágyik. És lesz egy pillanat, amikor az egész hirtelen Páli fordulatot vesz. Az ellenállás engedelmességgé válik, a gyűlölet szeretetté a fájdalom pedig… Nos, a fájdalom talán pont nem jó példa.

Ne utasíts el egy szubot, amiért kiakad. Mutasd meg neki, hogy a te nagybetűs akaratod erősebb, mint a türelmetlensége, és hogy te jobban tudod mire van szüksége, mint ő maga.

Alá akarja vetni magát az akaratodnak. Csak kíváncsi, hogy méltó vagy-e rá.”


« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

A titkos hódoló
#96 (2017-02-19 19:23:49)

Ismeretlen számról jött az üzenet. "Egy titkos, örök hódolód telefonszámot váltott." A titokra persze hamar fény derült. És beszélgettünk... Sokat. "Szóval randiznál velem újra? Úgy értsd: lehetek a lovagod? Bár a lovagok nem perverzek... :D "

Este találkoztunk. Évek teltek el, de semmi sem változott.  Ott ültünk. És megpróbáltunk beszélgetni. De a vágyhoz nem kellett több, csak egy érintés, egy simogatás, egy ölelés, egy csók. És a szikrától a tűz fellángolt. És nem volt megállás. "Élvezed ugye? Hogy ilyen hatással vagy rám?". Naná, hogy élvezem. :D

Én változtam. Hiszen mikor legutóbb találkoztunk, még csak ismerkedtem a BDSM világával. Most meg már... Hát igen, már benne vagyok a fejem búbjáig. Mindig partner volt ezekben a játékokban. És persze a ő repertoárja is bővült. :) De most is tudtam nem kicsi meglepetésekkel szolgálni. "Megrágtál és kiköptél." :pirul: 

Beszélgetünk. Tudja az elvárásaimat, mindig is tudta. Megyünk hazafelé, végig szorítja a kezem. Ígéri, hogy... De nem kérek ígéreteket, csak a tettek érdekelnek. Majd ha azok lesznek, akkor... 

Aztán elváltunk. Másnap hív: "Mit csináltál velem? Reggel úgy kellett megforgatni, hogy fel tudjak kelni." Én csak nevetek. "Imádlak te boszorkány!"

Valentin nap reggele. Korán már jön egy üzenet: "Imádlak." és "St.Valentint ünnepeljük, aki a szerelmesek, a skizofrének és a pestis védőszentje. Én az első miatt írtam."  :pirul:  

Mert vannak emberek, vannak kapcsolatok, melyek soha nem múlnak el. Akikkel valamilyen láthatatlan szál köt össze, és akár akarjuk, akár nem, újra és újra ott vagyunk egymás életében. És évek múlva is pont ott folytatjuk, ahol annak idején abbahagytuk. De már tanultunk a múltból. Már nem látunk bele többet, mint ami benne van. :) 

6 hozzászólás |

Hozzászólások

esther
#6 (2017-02-20 11:34:41) |
Hajrá, hajrá!! :)  :* 
ducinyuszi
#5 (2017-02-20 05:46:45) |
*potenspasit: 
*
Dehogy kerestem volna. :) De időről időre újra megjelenik és akkor megborogatja kicsit az életet. Persze épp ezért tudom, hogy milyen jelentőséget tulajdonítsak neki. ;) De azt is tudom, hogy ez már mindig így lesz. Valamiért az a láthatatlan szál mindig ott marad... 
ducinyuszi
#4 (2017-02-20 05:45:39) |
*titkosgyonyor: *

7 éve ismertük meg egymást pont itt lilavárosban. Voltak nagyon intenzív időszakaink, mikor lángolt minden. Aztán elcsendesedett. De el nem múlt soha... Sorsszerű, igen. Hiszek benne, hogy ez sem ok nélkül történt és történik az életünkben.  :) 
potenspasit
#3 (2017-02-19 22:06:04) |
:) de jóóóóó... igen, van ilyen egymásra kattanás, ti már mindig részei lesztek egymás életének... de jó, hogy szólt! te valószínűleg nem kerested volna, ugye?
pandora
#2 (2017-02-19 21:37:09) |
Hát, igen. Asszem sokunknak vannak ilyenek. ;)

Jó is, rossz is. Nem egy világmegváltó esemény, de adott pillanatban jólesik.
Mint a balatonparti kerékpáros pihenőben a zsíroskenyér... :) Nem indulunk el direkt azért, csak szebbé teszi az utat ha már ott van.
titkosgyonyor
#1 (2017-02-19 20:44:50) |
Az ilyenre mondom, hogy "sorsszerű-találkozás" sorsszerű kapcsolat  :) 
Gyönyörű szép  :) 












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.