hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Megálló

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > ducinyuszi > 94


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


ducinyuszi blogja


Nyuszi, aki nem is annyira nyuszi…
..... avagy egy öntudatos mazosub feljegyzései :)

Pár éve egy fórumon olvastam ezt a leírás. Ennél találóbban és pontosabban nem is lehetne jellemezni egy igazi subot. :)
	
"A könyveket olvasva az emberben az a kép alakulhat ki a szubokról, hogy beléjük van kódolva az „Igen, Uram”, „Köszönöm Uram”, „Hálás vagyok amiért, méltóztatsz rám fordítani a figyelmedet.” A valóság azonban kicsit más. A szub bizony időnként dühös lesz és ellenszegül. 

Kiváló mércéje egy dom felkészültségének, hogy számít-e erre, vagy csupán internetes domként, álmodozóként állandó rajongást, udvariasságot és engedelmességet vár - bármiféle keresztkérdés nélkül. Utóbbi esetben semmit nem tud arról, hogy hogyan is néz ki egy valódi, hosszú távú, fizikai D/s viszony.

A jó szubmisszívek erős, önálló gondolkodású, öntudatos lányok. Szeretik, ha megfosztják őket önrendelkezésüktől. Beleborzonganak annak gondolatába, hogy egy olyan erő töri be őket, amely nagyobb annál, mint aminek ellent tudnának állni. De nem fognak azonnal, feltétel nélkül, teljes erőbedobással és örömmel behódolni. Ezt csak némi harc, nyafogás, felháborodás, duzzogás és vergődés árán lehet elérni. Sokaknak vágják a fejéhez, hogy nem „igazi szubmisszívek”. De erre csak az lehet a válasz: „De igen, csak épp nem te vagy az a Dom, aki elbírna velem.”

Egy szub felheccel, próbára tesz, és küzd. Aztán veszít – felfedve, hogy igazából pont ez volt a cél mindvégig. Képesnek kell lennünk átlátni a dühön és a visszautasításon, és tudni, hogy amit teszünk az pontosan az, amire vágyik. És lesz egy pillanat, amikor az egész hirtelen Páli fordulatot vesz. Az ellenállás engedelmességgé válik, a gyűlölet szeretetté a fájdalom pedig… Nos, a fájdalom talán pont nem jó példa.

Ne utasíts el egy szubot, amiért kiakad. Mutasd meg neki, hogy a te nagybetűs akaratod erősebb, mint a türelmetlensége, és hogy te jobban tudod mire van szüksége, mint ő maga.

Alá akarja vetni magát az akaratodnak. Csak kíváncsi, hogy méltó vagy-e rá.”


« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Megálló
#94 (2017-02-05 13:00:39)

45 évesen már van némi tapasztalat az ember háta mögött. Megélt szerelmeket, csalódásokat, szakításokat és ha igazán szerencsés, megélt olyan szerelmeket, amiket soha nem felejt.

Én a szerencsések közé tartozom. Volt néhány olyan férfi, olyan szerelem az életemben, akiktől valami felejthetetlent kaptam. Valami olyat, ami a sejtjeimbe égett, és még ha akarnám sem tudnám már kiírtani magamból. De nem akarom. Hiszen a részemmé vált mindez. Aki ma vagyok, azt nekik is köszönhetem. Hozzám tettek valahogy, valamit, amitől több lettem. Nem sok ilyen férfival hozott össze a sors, de ők nagyon nagy hatással voltak rám és az életem további menetére. 

Most érdekes időszakot élek át. Amin elgondolkodom. A múltból utánam nyúló kezek emlékeztetnek arra aki voltam, ahonnan indultam. Emlékképek villannak be, és mosolygok önmagamon. :) És még magam is rácsodálkozom, most ki vagyok és hol tartok. Időnként felültem egy-egy vonatra, ez néha személy volt, néha gyors és volt amikor sebes. Időről-időre megállt a vonat és én leszálltam róla. Megértettem, hogy néha meg kell állni és visszanézni a útra. Megnézni, honnan hova jutottunk. Talán így jobban tudjuk értékelni a jelent és a sejtelmes jövőt, ami még vár ránk. 

Most jól érzem magam abban a megállóban, ahol vagyok. Egy nap majd jön az a férfi, akivel újra felülhetek a sebesvonatra, hogy a végállomásig együtt utazhassunk. De addig ülök a megállóban és elmélkedem az élet kicsi és nagy kérdésein. Csak, mert szeretem. :) 

4 hozzászólás |

Hozzászólások

ducinyuszi
#4 (2017-02-05 13:45:40) |
bpf: 

A blogom nem párkeresésre szolgál, kérlek ezt vedd figyelembe!
ducinyuszi
#2 (2017-02-05 13:44:04) |
*egyvagyok: *

Vannak, hiszen mellőlük szállunk le. :) Igen, az élet már csak ilyen...
egyvagyok
#1 (2017-02-05 13:22:49) |
Meg persze vannak azok, akik a továbbhaladó vonat ablakából integetnek. De az élet már csak ilyen.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.